Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-21 / 12. szám

VITT évfolvawv PITTSBURGH, PA. 1907. MÁRCZIUS 21. 12. szára. ^72 t-n-ZSJloÉlEJIEBXSlS-X n^E-Z^O-"5T-^-I3 Entfbep ap Second Class Watte,. . ; <■*. ,t,- őst < »■>•»;« ■ ■ » <■rr^.'ii.iu, • < ondbh tk» AotofOokbi.v,-' pfMakch 3, 1873 Bnc>ns/.ó. Ufo'jnra szólok f* lapok olvadni boa — mi»*» am»ük felelős szerkesztője. Hosp/is tárgyalások urán végre -sikerült elérnünk, hogy az amerikai p4|v;,.v. •• t| j két hatalmas képvHe lője a Presbyterian Church in the tu.- U- .>. es :<■ lie formed Church in th*-* U. 8 ves/i kezébe az A meri kába szakadt inagyrr református Ságnak egy igazán keresztyén Jup által való nevelését. Örvendetes jele ez az idők meg- változásának. Nem régen még ugy igyekeztek feltüntetni egyesek, hogy .a kér felekezet magyar ínissionári- tusai között olyan élesek az elleneié- tek, hogy az egységes munkálkodás itíik még a gondolata is ki van zárva J>e csalódtak a viszályt szitok. Csa­lódtak, mert a személyi érdekek be folyása megszűnt s a fö dologban pedig mindnyájan egyetértésünk. Özerettük volna, ha az egyesülés régi fegyvertársainkkal is megtör rént volna, de nsry látszik, hogy abból a merev állás pontból, amelyet hazai egyházunk a mi ügyünkben elfoglalt, a konventi elnökségen gedni nem akar:1gy szinte lehetet­lenné teszi, hogy a régebbi, meglelve tös vagyonnal biró egyházak csatla­kozzanak. Most már világosan meg van je­lölve a/, ut, a melyen haladnunk kell. Szomoruau vészük tudomásul, hogy az édes hazában lelkészi állásra nem tarthatnunk számot, de önérde­keinket alá kell rendelnünk gyüle- kezetink érdekeinek s a két ameri­kai egyháznál kell kivinnünk azt, hogy a magyar ügyek egy közös bizottság kezébe helyeztessenek­Szükség van erre azért, mert tény hogy nagy anomáliák vannak egv kázi életünkben, a melyek csak oly módon szüntethetők meg, ha egy közös hatóság f*g intézkedni s őrködni, hogy ezután semmi féle félrevezetés ne történjék. A felsőbb hatóságok, fel egészen a zsinatig, a legteljesebb jó akarattal vannak vannak. Két lépést már megtettünk. Ne fázzunk a liánná diktól sem. így lehet a magyar reformátussá» jövőjét igazán biztosítanunk s azokat a nagy célokat megvalósíta­nunk, a melyek reánk várakoznak. Az első a gyen»» ekek magyar nyelvű oktatása és a lelkész képzés. Tudjak, hogy a csatlakozás esetén egyházaink nyertek volna tanítókat is. De miután az a feltétel, hogy mindennapos magyar iskola tartas­sak, a gyermekeket a közős iskola­b >l ki kell v«-Tui5 s angol nye « (uttiualasukiól külön kell gond« s kod ni. K. pedig annyi Wird rh szegy házakra, hogy önálló tani ói álla*» kát önmagok is ké-pesek tesznek f-l tartani. ’Wnteszefee, hogy nem lesz tiinden napi magyar iskola csak szombati, vasárnapi es szűri idei iskola. A mit íuinía kell gyermeknek, azt így is játszva meg tanulja. A nagyobb egyházak ne habozzanak tehát, hanem szakítsa nak ki >anitói tízetekre 500—Öo0 dollárt. Jó befektetés lesz ez. mert a jövőnek a záloga s egy ügyes tanító több jót tehet az egyházban, mint sem meglehetne fizetni. A gyermekek mélyebben járó ma gyár nyelvű kiképeztetéséröl, csak valami e colra rendelt intézetben j lehetne gondoskodni, a hol a magyar: nyelv, irodalom történet, gyönyörű­séges titkaiba vezettetnének be a tanulók Közös akarattal ezt is meg i lehetne bar szerény keretekben is — valósítani. A lelkész képzés miatt okvetlenül szükség van erre. Ma is van lelkész képzés a magyar ság részére, de hiába sürgettük még eddig, a speciálisán magyar tárgyak nem adatnak elő magyar nyelven. Ezen a téren reformálásra van szükség, És pedig: 1. Senki ne léphessen theol. aka­démiára, ha nincs érettségi bizonyít* ványa.vagv itt a „colleget ‘* teljesen el nem végezte. 2. A teljes curzus elvégzése s a vizsgák letétele nélkül lelkészszé avatni senkit se lehessen. 3. Missioi szolgálatokat csak olyan növendékek teljesítsenek, a kik szorgalmasak az ö tanulmányaikban s nein jobb megélhetés végett hú­zódnak meg valamely intézetben. Azt a uivót. a melyen eddig állott a lelkészi kar, leszállítani semmi képen nem szabad, sót inkább a magyar couservativ és az amerikai előretörő irány egyesítése által: olyan magaslatra kell emelnüak. hogy munkálkodások életnek a forrása legyen — s az a nagy nép vándorlás, a mely most csapás szülő ! hazánkon, áldássá változzék azáltal, hogy munkás keresztyéneket nevel j jüak a magyar református egyház számára. Második aagy feladatunk az Árva háznak a felállítása. Az első lépések tuár megtörténtek s husvét ünuepén — bizonyára sok szív lángra lobban s azt a nagy szeretetet, a melyet az életnek fejedelme nekünk megmu­tatott—mi is gyakorolni fogjuk az' ö kicsinyeivel. L»e hí tudná minőén feiaoatnnBai elóezámlálui? 19IR. augusztus Ifitől kezdve, a mikor a szerkesztés s hépöbb 1DU2. íp-rilis 1».öl — mikor a kiadás gondjai is a/, én nyakamba szakad ak. mindig azt a céh. tartottam zeneiül elolt, hogy a reformat»- •lagyatság az Egyesült államokban < legveti a haladásnak a zászló ivóje. Hogy n.iviö eredményt, ért el apunk, azt megbírálni nem az én feladatom Hogy sokat negi érhet tünk el, annak oka a.paizsol férfiú* Sokszor a családomtól kellett el vonnom', a mi a lap kiadását fedezte Adósságokat kellett adósságokkal fedeznem, hogy a lap fenmaradjon. A kik valamikor elolvasták ide vonatkozó tudósításaimat, bizonyára azt mondottak : ez ember a kálvária útját játja. De Isten velüuk volt. Mindig adott segítőt, mikor legna­gyobb volt a veszedelem. Ma is — szinte szégyen felemlíteni — 1200 dollár körül van a hátralék. Hiába vette át a lapot a műit gyűlé­sen az egyházmegye, alig mutatko zott valami lendület. Most a kolportörök hatalmas tabora lesz a segítő s a szép, gazdag tartalmú, 16 oldalas, képes újság, bizonyára megtalálja az utat, min­den magyar református családuak az asztalán. A búcsú órájában elszorul a szivem! Hiszen annak, a ki buzgalommal és szive vágya szerint jár az újság irás mezején: édes gyermeke a lap, a kit szive vérével táplál. Csak az nyugtat meg. hogy a lap­tól végképen nem válók meg. Gon dozgatása, csinos kiállítása az én feladatom leeud. Olvasóimnak, munkatársaimnak köszönet a pártfogásért. Legyenek továbbra is hívek ehez a laphoz s igyekezzenek minél több otthonba bevezetni, hogy általa épüljŐD kö* zöttünk az Istennek országa. Azoktól, kiket vitatkozásaink hevében taláD megbántottam: bocsá­natot kérek s a kik eugem bántottak meg, azokért imádkozom. Tudom, hogy sokat nem u*y végeztem, a mint kellett volna, de Isten előtt állva mondom: igyekez­tem hiv lenui a rám bízottakban Az uj szerkesztőkre, a kiad* egy­házakra, munkatársakra s mind azokra, a kik a n i nagy munkánk ban részek : szálljon Istennek áldása! Pittsburg, Pa. 1307. március 18. Kalassay Sándor, felelős szerkesztő. Egjmzui)!« IffflCZifó IMkl vsnepi'gt. TLi Istenben vetett eröe hitünk é* bi odaírnunk nem volna olyan eröe, hogy rajta még a pokol kapni sen vehetnek diadalmaf, bizony elmond­hatnánk, hogy a szegénynek u>ég *. szerencséje is szegény.. “ PJttsburgban, mint olvastunk bi­zonyara tudjak, a múlt hét folyatná® borzasztó árviz volt Az összes közle­kedés csak nem megszűnt. Azokat® fészekét is, a hol a magyarság, a mi közönségünk lakik, az árvia teljese® I elöntötte s igy a közel két havi erőn készülésnek anyagi eredmény» nines s hogy rá nem fizetünk azt is» csak férfi egyletünk nagy Mküségének köszönhetjük, a mely elsején tartott gyülésétieu elhatározta, hogy tagjai 5<t centes jegyet fognak vásárolni különbség nélkül. A fényesnek ígérkező előadás er* kölcsi sikerét azonoau még az árvix se volt képes elmosni. Az a körül­belül 100 főnyi közönség, a mely a® árviz dacara is megjelent nagy lelki- élvezetet talált ugy a hangversenyben mint a sziaielöadásban. A haugversenybeu Erpf Arthur* magyar gyógyszerész hegedű Weiler ' Nándor zongora művészek ; Schödlo Adátu ki szintén művészileg kezeli a zongorát s Stevart Gilbert aagod éneke olyan magas fokú gyönyört támasztottak, hogy a Jelkesültség hosszan zugó tapsviharban tört ki. Reméljük, hogy ezatán se tagadják meg egyházunktól pártfogasakat. Fulay György és Papp Erzsiké pár jelenete méltó volt kolóniánk e két neves műkedvelőjéhez s Kovács Miklós uronologja — ,,az ügyetlen“ uagyon ügyeseu volt előadva. Hor- uyak Boriska e*épen, érzéssel sza­valta a Nemzeti dalt, Loew Vilmos fordításában s az angol közönség megtapsolta az ügyes előadást. Ünnepi beszédet lapunk szerkesztője tartott —, rövid, tömör vonásokba» adván Március löének a történetét s azokat a tanulságokat, a melyek egy ilj«o napon termékenyítik meg a gondolkodó magyar ember lelkét. ,, Az igaz győzelem“ cimü. alkalmi sziaotuvet a műkedvelők pompás alakításban, matatták be. Kár, hogy mindjárt az előadás kezdetén a villany kialudt, miután a villany telep i# teljesen a víz alá került. A szereplők egytől egyik pompás alakítást nyújtottak s élénken fe* jezték ki azokat, a gondolatokat, a melyek e műnek kiváló sajátos­ságai képezik. Reméljük, hogy fá­radozásaikat máskor nagyobb kő* zonaég tapsa fogja jutái mázai. Miat A monongahela völgyének legrégibb pftagtovábbitó intézete, eszkősttt peazknldo menyeket gyorsan éa pontosan * világ bármely részébe. PomüKÜl-

Next

/
Thumbnails
Contents