Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-14 / 11. szám

Vili évfolyam.

PITTSBURGH, PA 1907. MÁRCZIUS 13.

11.

.2^

E2Z2C-ELI ZM-ELGJ-ILLl-IS

(i i L a i. *iAá -ii ái í.í tK - A rí LEFORjiíJ1 EL. A

jrn

. J Z

l-ti) r

Az Evv** d vil , mnfch»H Kevfia/ ,M*evar Kjrvháznri'Hri

.valós közlőn

M^s>jelen mini»'» c-ui törtökön, Előfizetési ár HtrvJ&vrH A •t»»*rik4ba: "3 dollár.

Ma ár va r< *rszátf*«i: 2 dollár 50c, j

AZ A1EKIKAI MAGYAR RRK. EGYESÜLET III TATA LOS LAPJA.

A I.AP TISZTA JÖVKOBLMK AMERIKAI MAO VAR REFORMÁTUS FOYHÁZI CÉLOKRA FORDÍT]ATIK

Pn*']ísb.-»d every Thursday hy the Hungarian 11 us-is of the Ref. Church in U.3

Bat«s ^t. Old Hona Ref. Church

1

Entkkeii as Second Class Matter 8KIT 2 UfM. atthf |',w < »vfh-k vi IVr-'-*vi mm. i * a nun*« thki AitofC« »a«r.- r M turn It 1*79

rjt

(S)\ n ,T3 * * *p ■

r sviarczius 10.

Tá »adj i'ok f-1 n'gi -z p napok !

Táni .ojutiik i\ l löidi Istenek !

Hadd épüljön f.-l a magyar Sión,

Melyen a/. es/.méK testet öltst-oek !

J,égvén oltár ma minden honfi szív,

És gv üljön rajta honszerelmi láng ;

Hadd jöjjön — újra ünnepelni Ht —

Az eszmével győzött szabad világ !

O'i, mert e nap habár born utá ,

Ijesztő z 'l'd felhők mögül kele,

Nem egy nemzet, de egy egész világ Örök szabadságának reggele 1 jij föld az Árpád nemzedék hona ; Virágait hőn érző szív nvitá, J P egv ezredéven át az illatot A szabadság lelke lehellte rá.

Midőn vesztünkre tört s zsarnok hadd, Azért nem birt meghalni a magyar.

Óh, mert minden kicsinyke völgy ’s emom Szabadságért porló szivet takar.

S a szerteszórt, bedőlt sirok felett Virraszt szabadság Istenasszonya,

S valahányszor vesztére tért e nép,

Nem hagyta öt aludni, nem, soha !

A múltban is, midőn e nemzetet A tespedés veszélybe vitte már,

S a szent Sión falára rárepült Szárnyát legyintve • halálmadár :

A szabadságnak lelke őrködött,

Az szülte újra ezt a nemzetet,

Annak szavára lettek hirtelen A hősök, — nem ! — a földi Istenek,

(íor.dolaío’t Márc. idusán.

Egyik kardját, lantját veri a más, lYlérr-zett a t rpe nen zed.-k.

8 megesküdíHt, hogy élve Irdva bár, Megváltja újra árva nemzetet !

Bilincseit karddá kováesolá,

Fényesre váltva a rozsdás vasat:

S mit annyi év meghozni nem tudott, Meghozta most egy röpke pillanat.

A hármas eszme testbe ö tözött,

Kelet ’s nyugat viszhangzá jelszavát.

Most cseruhsen, aztán dörögve, hogy A megholtak szivét is jár ja ;i. !

A nemzetet, az újra éledet Biihájo« igézet hatot'» át.

Adriától hangzott- a Kárpátig,

Hogy ,meghal, ám nem adja meg magát!'

Testvériség, egyenlőség, ’s velük Szabadságot termett az ősi hit,

Dicsőbb-, s-.ent lángolásra gyújtva fel A honfiak 's leányok sziveit.

Feltámadtak a régi szép napok ; Támadtak újra földi Istenek ;

Felépült újra a magyar Sión,

Melyen az eszmék testet öltsenek.

A szolga 's ur egymás kezét foga, Egymást ölelve vitte zászlaját ; jjgy ment viharba-vészbe lelkesen, Megmenteni a veszni tért hazát !

S hol elbukott, hol vére porba hullt,

Hol utolszor látott kelő napot,

A honfi szív kihűlt poraiból Ledönthetlen határkövet rakott.

Borulj le honfi e határkövön ;

Borulj le itt,' e szent oltár előtt,

S mi újra szülte árva nemzeted, Csodáld — imádd a régi szent erőt ! S ha jönne újra zsarnok ellened, Hogy porba ontsa majd a honfi vért: Ottan tanuld szeretni nemzeted,, Ottan tanulj meghalni a honért !

SZILVA ISTVÁN.

A rmi’r hót- m abban a szerencsés I helyzetben vobaiu, hogy a Kgna jgvnbb a mer kai m*. > */• vétség

vezető ein herei vei esziiKCSerét luIktathatta m.

A példás vezejós. anu'k - 1 " - latos munkának az, ered menye, í. nelyet a 1 itkar végez, nem lepef meg. hi-zen ifibb -s/.ihi d ’mi át. nap ról napra tanúja voltaim

Természetes, ll<>£\ sZ i*M kevfilt a>

: A. M 8/. ÜgVe is á jelent-VŐ ria/p viseli k, » lös,elő vezér emberek, rmod a legjobban érdeklődtek a szövetség ügye iránt s s/.infe aggódva tuda kozták: mi lesz, hogy lesz?

A I gelsö kérdés az volt. hogy a mi viszonyaink között akkor, a mikor bárom nagy szövetség, a me- Ivek mind tisztes múltra tekintenek vissza, több h fahims egylet, álla magyarság rei d*ikezesére, vau e szükség aira, hogy egy ilyen az | egész amerikai magyarságot magába foglaló szövetség aíakitassék?

Természetes, hogy igennel felel tem! Igennel pedig azért mert a meg levő szövetségek és egyletek csak a betegtagok segélyezését és a haláleseti dij kifizetéséi tartják szem előtt 8y az élő tagokkal, azoknak sorsával, azősszmagyarságot érdeklő ügyekkel egyáltalán nem foglalkoz- nak. holott pedig, a mi viszonyaink között erre is szükség van. Több ellenvetést hallottam s ezek között a legfőbb az, hogy nem fog e ez a szövetség; a többi betegsegélyezéssel foglal kozó szövetségek nyakára nőni? Hitem és meggyőződésem szeriut kijelentettem, hogyha a clevelandi gyűlés elé érkezett is ilyen indítvány féle, ez a szövetség soha nem lépheti át azt a határt, a melyet az élő tagok gondozása s á magyar becsület oltalmazása, végett' maga húzott meg. Sot a magyarságnak il en egyesítése hasznára válna a szövet' ségeknek és egyleteknek is, mert az öntudatra ébresztett, munkához juttatott s jogaiban védett magyarság a saját sorsával is inkább tőröd' nék, mint ma.

Abban aztán megegyeztünk, hogy az amerikai magyar szövetségié szükség van s ha a B. 8. E. Sz. jövő évi nagy gyűlésen ez az ügy szóba kerül, bizonyára sokan lesznek annak pártfogói.

A szükségessek mellett szóba ke' rült a cél is.

Sokan kifogásolták azt a széles mezőt, a melyet az A. M. Sz. felölelni készül. Elfeledik,hogy mindezek' re ssükség van. Egyszerre, tudjuk,

n n ’elmt mindent megvalósítani, un fejlődés irán mindazt meg kell va !< -.mia Mink a mit óéiul kitűntünk* A dolog m > r, t ugy.,,^1 c i

on adatott, a vidéki központik, v-gv. állnmíanácmk #zervexéis, a ok hói az osztályok .! . > . n elyek mar megalakultak.

Március löm, dobbanjon hát meg mirdQn mrt~yar s-iy Ébiedjen ön- tudatra minden magyar. Az össze» telep-k szervezzék uietr osztályaikat saz*g\es osztályok képviselőikkel dakiisa* meg a/ államtanácsokat, iiogy a mikor a szervezkedésre k j -lölt h it hónap eltelik, legalább is óiveii ézer taggal rendelkezzék a szövetség, a melynek hivatása, hogy i magyar név becsületét megvédel- mezze.

Szükség van reá!

Céljai felségesek !

Miért ne állanánk hátmialnyá* an a zászló alá ! ,.-í

talpra mag var ! ■■ ■’ >

— * "-.Tó Jí ' • ' ; *

luiis isi! fflámsitii ál.

Irta: Náaássy Lajos.

' 'ő',^ . -•

A sok kedves és Üditö benyomás mellett azonban eszembé jutott:egy szomorú is. A Vezúv tövében-úszkáló eleven gondolák és csónakok.' láttára eszembe jutottak a gályák a XVII s-.ázad végső szakából. Ami hitvalló őseink ültek azokoa rabszol- gák gyanánt evezve, — a kormányos felé, a ki Krisztus vala. Ä nápolyi öböl úgy tűnt fel ekkor előttem, mint szomorú emlékeket felidéző ,,via dolorosa.“ De hagyjuk a múlt igazságtalan emlékeit; elég. ha a gályarabok égfelé törő zsoJtár- éueke zendül állandóan fülünkbe: ,, Az Isten a mi reménységünk !“

RÓMÁBAN.

Aug. gin estefelé befejeztük nápolyi kőrútunkat s ‘.megtettük az előkészületeket a Rómába való átázásra. A Monte Lepini bérces hegyei mellett, a festői látványt nyújtó Cassinón át elhaladva pár óra múlva, vonatunk Rómának állomásába robogott be.

Kóma, örök város! Mini gazdag emlékeket elevenít fel e név elkezdve az őskori mithoszon, melylyel a város alapítása összeköttetésben van folytatva a Livius, Julius Caesar, Tacitus s egyéb történetírók: munkáiban lefektetett adatokon, majd a vérengző császári korszakokon át a pápai intézmény kialakulásáig, meg erősödéséig s majd gyöngülése után az olasz nemzeti egység lé trejöveteA monoflgahela völgyének legrégibb ^éttztovábbitó intezete, eazköadl péazknldeiaéayekat gyorsan és pontosam % világ bármely renne be BoaaUúl yecaotwd <*1*1*^ m otoueUraak.