Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-03 / 1. szám

2 A mi árvaházunk. Most egy esztendeje vetettük fel lapunkban az „Amerikai Magyar Református Árvaház“ megalapitá eénak eszméjét. Az eszme a múlt októberben a Ref. Egyesület nagygyűlésen lelkes párt fogásra talált s az egyesület 10 éves évfordulóját, ügy ünnepelte meg, hogy az árvaház alapjára 1000 dollárt szavazott meg. Itt az ideje, hegy a lobogót újra kibontsuk. Miután az Egyesület vetette meg az alapot, illő, hogy en uek a vezértestülete vezesse a gyüj tést, természetesen a három egyház TÁRCA. A puszta sziget. Egy alkalommal egy jószivü gaz dag ur egyik hü rabszolgáját bob doggá akarván tenni, szabadon bo­csátotta. És pedig egy hajót föl­szerelve sok becses áruval és élelmi szerekkel az ö számára, igy szólt: „Menj, hajózz el idegen országba, kereskedjél ez árukkal s minden nyereség legyen a tied. “ A rabszolga útra kelt a felszerelt hajóval. Útközben a tengeren nagy szélvész támadt s hajója zátonyra jutva, elmerült. A nagybecsű áru­cikkekkel megrakott hajó a hullá­mokba veszett. Csak maga a rab­szolga tudott ki vergődni nagy nehe- Z n egy sziget partjára. Éhesen, meztelen, gyámoltalan állapotban, elhervadt reményekkel, szerencsét­lenségén, boldogtalanságán köny- nytkre fakadvr mendegélt a sziget belseje felé. S egyszer csak egy nagy várost pillantott meg a távolban. A város^felöl nagy néptömeg közele­dik. S örőmrivalgások közepette siet az érkező elé. A rabszolgához érve, kiáltának: „Udvözlégy királyunk !“ azután az ámulattal eltelt rabszolgát pompás kocsiba ültetve, a városba kísérték. Megérkezve a városba, a királyi palotába vezették, hol bíbor palástot adva rá s koronát téve fe­jére, királyi díszbe öltöztették s hoz tartozó református magyarság és a papság kellő támogatása mellett. A mi egyházmegyénk már kimon dotta, hogy husvét előtt egy vasár­nap minden lelkész erről a tárgyról prédikál s az akkor befolyó persely pénz erre a czélra adatik. De a közös munkában osztatlanul kell részt vennünk mindnyájunknak s ezért a következő felhívás fog szét menni minden olyan református em. berhez, ki élő tagja az egyháznak, egyletekhez, egyházakhoz hasonló- képen. fiz első, nme, hanname lépés. Három kis gyermek, kiket a jó Isten küldött családomba, már meg tették az első, második, harmadik lépést is, a jó Isten megáldotta mind a hármat erővel, egésséggel, örömöm, boldogságom, {minden gyö nyörÜ8égem a három kis gyerme­kembe találom, de egy goudolat és minden reménységem, minden örö­mem oda ivan, ez a gondolat pedig az, mi volna az én szegény családom mai, ha én ki dűlnék ? Ki venné őket pártfogásába ? Vannak e jó emberek, a kik csak egy darab kenyeret is adnának nekik? Van e oly árva házunk, a hol menedéket találnának? a hol megmaradnának a minek szü­lettek, magyarnak és református­nak ? Ha a jó Isten nekem erőt, égéssé- get ád, hogy mindennap dolgozhas sak, gondolatom nem oly kétségbe ejtő, mert megkeresem a mindennapi kenyeret, hogy családom életét fen tarthassam, ha pedig a végzet úgy rendelkezett, hogy gyermekeimet fel nem nevelhetem, a jó emberekre- s a könyörülő szivekre bíz« m. Harsányi tiszteletes uréknak még csak egy van, már is előre akarja, biztositani annak jövőjét, még pedig a szegény, a föllhöz ragadt nép fillé­reiből, a szegény egyházak össze szedett persely pénziböl, holott a. szegény egyházak alig képesek adósságaikat törleszteni, nem hogy még a lelkészek özvegyeinek gyám intézetére évenkint bizonyos össze get fizetnének. „780 dolfár csekély fizetésem“- irja Harsányi tiszteletes ur, de azt nem Ír ja meg, hogy mennyi ajmellett a mellékes fizetések. (A mint gon­dolom jó összegre rúg) és hogy ezen összegből csakis ruházatra és élel­mezésre kell kiadni, mert a többi kiadásokat minden bizonyával az egyháznak kötelessége fizetni. Es például vegyünk ide egy sze" gény munkás embert, a ki ha min­dennap dolgozik is, reggel hat órától este hat óráig, nem kereshet többet 700 dollártól, de mellékes fizetések nincsenek, hanem van nagy családja még is meg kell élni, legfeljebb úgy biztosítja családját s annak jövőjét, félelmükből, nehogy a jelen élvek gyönyöreit "megkeserítse ; igy azé delgettek egyik örömből a másikba mig idejük lejárt s menniök kellett. Ha gyászos nap elérkezett mindnyá­jan önmaguk ellen emeltek vádat, s siránkozni kezdőnek vakságuk fölött, de már ekkor késő volt. kímélet nélkül átadattak mindnyá­jan a nyomornak, mely rájuk várakozott, de a melyet bölcs előre látás által kikerülhettek volna ?“ Ezen beszédek félelemmel töltöttek el a királyt, iszonyodott elődei sorsától, s ezt óhajtotta kikerülni. Borzadva látta, hogy az ö uralkodá­sának rövid évéből is nehány hét már eltölt, sietnie kell tehát kor­mányzása idejét jobban felhasználni. ..Bölcs tanácsos,’ — ngymond -----­feltártad előttem jövendő sorsomat, s rövid ideig tart királyi hatalmam; mond meg hát kérlek azt is: mit kell tennem, hogy elödeimjnyomorát kikerüljem ?“ „Jusson eszedbe felséges uram, — igy szólt a bölcs férfiú — hogy mez­telenül jöttél e szigetre ügy is fogsz innen elmenni és hogy ide többé soha vissza nem térsz. Egyetlen egy eszköz van csak : az Ínségnek, mely téged számkivetésed földjen fenyeget elejét lehet vehetni ; azt tudniillik, hogy te azon földet tedd termékeny nyé s népesítsd meg. Ez neked most hatalmadban áll. Alatvalóid kész engedelmesek, a mit parancsolsz, azt teszik. Küldj hát munkásokat oda, s a paszta mezőket varázsoltasd át termékeny szántóföldekké építtess Adakozásra való felhívás az Amerikában létesítendő magyar református árvaház érdekében. Kedves Testvéreim és Honfitársaim 1 Jótékonyczélu szövetségeink bizonyítják tiogy évröl-évre igen sok magyar gyermek marad árván, akikről csak a szánakozó szeretet gon doskodik. Hát azt számon tudják e venni, hogy olyan szülék után, akik semmit sem törődve övóik sorsával, nem voltak egyik szövetségben sem s ngy pusztultak el itt Amerikában: vájjon hány árva maradt, akikről a reájok nézve idegen, de jó keresztyén amerikaiak gondoskodnak! Itt az ideje, hogy a mi véreink árváiról gondot viseljünk. Mivel kevesen vagyunk, égető szükség van a jótétel gyakorlásá­nál minden testvérünk lelki testi munkájára. Azzal az édes reménykedéssel fordulunk hozzátok, hogy a jólélekhez fűzött bizodalmunk nem fog megszégyenülni. Felkérjük a lelkészeket, az érdemes egyházi elöljárókat,az egyletek­nek elnökeit és tisztviselőit, hogy ezt a kérő ivet legyenek szívesek fel­olvasni a gyülekezeteikben, az egyleti gyűléseken és igy lehetőleg min­deneknek tudomására hozni. Adakozzanak, gyűjtsenek mindenek, akik testvéreink a Jézus Krisztusban! Vajha ez a felhívó kérelem találna nálatok igaz érzéseket s jóltevö kezeket! Yajha az e czélra megbizonyitandó áldozatkészségetek arról tanúskodnék, hogy mindnyájan a Krisztuséi vagytok, mivel sziveitek ben a krisztusi szeretet lrkezik. Az a jó szív, azaz áldozatkészség annyi nemes intézményt épitett meg a közel múlt időkben, a keresztyén szív igaz részvétével annyi ezereken segített! Az árvát, az árvát ne hagyjátok ! Siralmas a sorsa, ínség a ruhája ; keserű könyhullatással öntözött a kenyere ! Hadd találjon apát és anyát az ilyen alhdgyatott, hadd pótelja a szülei szeretetett a könyörülő szeretet, ne hogy a sirt nevezze apjának ős­anyjának az elhagyatott árva ! Karácsony ünnepe . ön's hitet, bizalmat Az árva szivébe. S köuyje lepergését Fesd oda intéskép A gazdag elébe. Hogy a kit megáldott Mind a két kezével, A jóságos Isten : Mást ö is segítsen Az egyik kezével. Szabolcska Mihály. Az adományok a gyűjtő-ivekkel együtt MOLNÁR ISTVÁN egye­sületi elnökhöz küldendők, ki minden adományt lapunkban fog^ nyugtázni. arany trónba ültették. Majd hódoló tisztelettel járultak zsámolyához az ország nagyjai s térdre borulva előtte, az egész nép nevében a hüségi esküt neki letették. És az előbb sorsán kesergő rab szolga, most királyi trónon ülve, nem tudta mire vélni a dolgot, nem tudta, ébeen van e vagy álmodik. „Fel nem foghatom — mondá magá­ban — mi büvelhette meg e bámula­tos nép szemét, hogy egr meztelen idegent királyuknak tekintsenek. Nem tudják, hogy ki és mi vagyok, nem tudakolják azt sem: honnan jövök s trónnkra emelnek. Miesoda különös szokás ez ezen országban!?“ így tnsakodék lelkében s igen ki­váncsi volt megtudni felmagasztalá- sának okát. Elhatározta hát, hogy udvara főrendéi közft'l egyet, egy miniszteri tanácsost, ki bölcs ember1 bernek látszék, e talány megfejté­sére felszólít. „Mondd csak, ugyan miért választottatok engemet kirá lyotokká ? Hogyan tudtátok meg, hogy én a szigetre jöttem ; s mi fog velem történni ? Felelj !“ „Uram — felelte a tanácsos — ezen szigetet szellemek lakják. Ezek már réfen arra kérték a Mindenhatót, hogy mindeu esztendőben küldjön nekik Adám maradékai közül egy egy egyént, aki őket kormányozza. És a Mindenható meghallgatta kére- sőket s minnen évben ugyanezen napon egy egy embert küld ezen szigetre. A lakosok, miként már lát* hattad is, örömmel sietnek eléje s uralkodójuknak ismerik el; azonban uralkodása nem tart tovább egy év­nél. Ha ez az idő eltelik 8 a meg­határozott nap eljön, leteszik méltó ságából, megfosztják királyi öltöze tétől ér selejtes ruhát öltenek rá Addig hűséges szolgái erőszakkal hurcolják el a partra s külön e célra készített hajóra teszik, mely öt egy más szigetre szállítja. A szigetpusz­ta és népteleD. Mindenki, aki még nehány perccel azelőtt hatalmas ki­rály vala, meztelen kerül oda és sem alattvalókra, sem barátokra nkm ta­lál. Nem talál senkit, nincs egy rész­vevő kebel, ki osztozni tudna az ö szerencsétlenségében, siralmas álla­potában s szomorú életet kell azon földön élnie. A régi király elüzetése után a nép az uj király elé megy, kit a Mindenható Isten minden évben, ugyanazon napon kivétel nélkül kül­deni szokott s hrsonló örömmel fo­gadja, mint az elöbbenifc. Ez, felsé­ges uram ! örök törvénye ennek az országnak, melyet egy király sem változtathat meg uralkydása alatt-“ „Elődeim is voltak tudósítva — kérdé tovább a király — uralkodá suk e rövid ideig való tartósságá ról? „Egyik előtt sem volt ismeretlen — válaszolt a tanácsos — a mulan dóság törvénye ; de közülök a leg többet elvakitott a trónjukat környe zö fény; nem gondoltak jövöjükre, s átélték esztendeiket anélkül, hogy azokat bölcsen használták volna. Mások belekábultak szerencséjük édes mámorába, nem mertek a pnsz ta szigetre gondolni is, attól való

Next

/
Thumbnails
Contents