Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-08 / 6. szám

— 281 — El volt már határozva a vármegyével is. De az uraság lánya megizente neki kéz alatt, mi a szán­dék. Egyúttal megintette, hogy vigyázzon a bőrére is, de a nyájára is. Janesinak se kellett több. Volt ám esze a bojtár gyereknek. Ott legeltetett a Sárkányerdöben Ederics fölött a vitai határon. Ott kezdték meg ellene a hajtást. Volt háromszáz juha és három szófogadó kutyája. Az egyiknek a neve volt Csiri, a másiké Biri, a harmadiké Csiribiri. A juhait háromfelé szakította, százat-százat egy nyájba kerített s minden kutyájára rábízott egy-egy nyájat s meg- magyarázta nekik, ha öt nem látják is, csak őrizzék a nyá­jat s ha valaki elhajtja a nyájat, utánna menjenek, neki ar­ról hirt adjanak, ha pedig ö úgy parancsolja, a nyájat neki azonnal a lábához tereljék. Úgy is lett. A Jancsi csak menekült a vadászok elöl. A Sárkány- erdőből a Feketehegyre, onnan a györöki oldalra. De mene­külése nem volt. Nyomában voltak mindenütt. Utóbb is ide jött a Szent-Mihály hegyre a remetéhez. A remete szerette a juhászembert, ótta a menekülőt, megvétte a Jancsit. Ször- zsákot adott a testére, szörkötelet a derekára, fapapucsot a lábára s egy nagy keresztet a kezébe. Aztán fogott egy tégla darabot, köpött rá nagyot s oda dörzsölte a Jancsi fejéhez orrához, képéhez, nyakához. Olyan vörös remete lett a Jan­csiból, párját se lehetett találni. Mikor pedig a kegyetlen uraság és a vadászok, cselédek, hajtok oda értek s a remete lakot körül vették: nyoma se volt a bojtárnak, hanem a helyett ott találtak két remetét. • — Hol a juhász bojtár te remete? » — A nyomát se láttam, a hírét se hallottam. — Hát ezt a vörös barátot hol vetted ? — Útban találtam, erdőn fogtam, kötelénél fogva ide vezettem. — Minek neked ez a vörös barát te remete ? — 288 — békén éltél mindenkivel. A nemzet nagyjainak ott kell lenniök a nemzet minden küzdelmében. Csatát, börtönt, hóhérpallóst nem szabad kerülniök. De nem szabad a békés idői áldoza­tát se. Mit nyertél nyugalmaddal, gyávaságoddal, bölcsessé­geddel Szigliget vára ? Kétszázhuszonhat év előtt rád szállott az isten haragja s villámai szétszórták büszke tornyaidat. Urad is elmúlt nyomtalan. Fiága kihalt, leányágai elszéledtek, elszegényedtek, magad romvár : idegen kézre kerültél s az egykor hatalmas Lengyeltóthy nemzetségnek se hire, se ham­va. 'A múltban se vol-t, mig élt; — hogy lehetne most, a mikor már rég porrá vált! Szigliget mögött, a gulácsi és tóti hegy csúcsokon rezg még az esti napsugár. Kerek halmok meredek oldallal, éles, hegyes csucscsai. Puszták, kopárak, legelőnek is so­ványak, se szőlő, se erdő, se hajlék oldalukon, De alkatuk csodálatos ; egészen olyan, mint az egyiptomi piramisé. Kotlós tyuk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett ez ifjú sziklakupok. Fönt a magasban északkelet felé a veszprémi Bakony sötét erdős ormai zárják be a messze látás határait. De Bada­csony mellett tovább siklik szemünk s eljut Tihanynak két vonaláig s keletről és délről Somogymegye száz falu tornya fordítja felénk mosolygó fehér arcát. A bogiári és fonyódí hal­mokon egy pillanatig se tud megállani többé tekintetünk. Mit keressünk ott ezentúl, ha már előttünk áll Badacsony vidéké­nek tcindérországa ? Sohasem felejtem el azt a pillanatot, a mikor én ezt a tündérországot először megláttam. * A györöki majornál még csak a Balaton ezüstös arca állt előttem. A majorbeli kutyák ránk estek s duhajkodó ugatással ijesztgettek. Elkisértek majd egy dülöföldnyire. Köhajigálással ingereltem őket, hogy minél tovább kisérje­nek. Sejtelmem se volt arról, minő szépségek tárulnak elém. Alig vettem észre az útnak éjszakra hajlását. Egyszerre előre nézek s egész végtelenségében előttem áll a csodálatos szép­ségek gyűjteménye. >- 284 — Hogy kelt utóbb egybe a bojtár az uraság leányával: nem írom le. A ki a népmeséidet ismeri, úgy is tudja. A népmese költészete csak szegény ember költészete. — Eokon a bitregével s a nemzetek gyermekkorának bösi költe­ményeivel. Hornéi- Iliásza sok tekintetben csak az, a mi a szentmihályhegyi juhász Bodor Jancsi története. Ez a Jancsi bojtár volt, szolgalegény volt, de erős és eszes legény volt. Testi ereje volt a magasabb hatalom, mely az észszel kezet fogva, végre az uraság leányának édes birtokához s ezzel együtt urasághoz juttatá. Bizonyára vagy az apát, vagy a le­ányát farkastól vagy töröktől vagy egyéb halálos veszedelem­től mentette meg s így nyerte el a lány kezét. Százszor megírt^ ezerszer elmesélt történet. A népmese költészete nemesebb, mint a korszerű regé­nyeké. Hősének jellemében soha se engedi meg se a bűnt, se a számitó szerelmet, se a gyűlölködő bosszút, se a szenyeer szenvedélyeket, se a puszta vagyon, kincs, uralom után való vágyat. De nem engedi meg a nemi ösztönök uralmát sem. A népmese hösej mindig szegény vagy üldözött, még akkor is, ha királyfi vagy királylány. Ha férfi : szépsége, alak­jának kellemessége soha se szerepel. A szegény emt érnék is feltűnik ez i másban, de nem enged neki szerepet az életsors alakításában. Csak lánynál enged, ha a lány a népmese hőse. A férfit nagy testi ereje, vagy különös eszessége s mind a két esetben szivbéli jósága segíti diadalra. E jóságnak meg kell lenni a lánynál is. A népmesében a fiatal mindig jó, valamint az öreg ember is. Még akkor is, ha király. De a vén asszony s a hatal­mas ur, akár király, akár uraság, mindig rossz, gögöa, hatal­maskodó vagy kegyetlen. Van végzet is a népmesében. Vagy tündér, vagy táltos ló, vagy Iegy£elváltozott.jó ember alakját ölti fel a végzet, ha jót akar. Ha rosszat akar : boszorkány vagy vasorru bába. Ördöggel, angyallal, szentekkel, papokkal, pápákkal a magyar ember nem bajlódik,[ha mesélni akar. Jött-ment idegen minden, meséje, melyben ezek szerepelnek. — 285 — Nemzeti jellege, faji természete nincs a magyar népme­sének. A szegény ember, cseléd ember se hasznát nem látja, se kárát ne vallja annak, hogy magyar. A magyar szegényben nincs faji gög. Szerbnek, románnak, bolgárnak, általában a délszlávnak népmeséi egyúttal népdalok s nemzeti hösköltemények. Üldöz­ték, tiporták őket: küzdöttek az elnyomatás ellen s hőssé tettek mindenkit, a ki egy ellenséget agyonütött. Ha rabló volt is hőssé lett ezáltal. A magyar népdalok és népmesék a uemzettel s annak történetével nem foglalkoznak. Még Toldi alakjával sem. A héber, arab, ó-iráni és hellen ös népmesék vallási és nemzet történelmi hösköltemények. A magyar csak az egyént raj­zolja dalában és meséjében, öles, gyilkolás, háború, foszto-í gatás,' emberirtás, országpusztitás, valláshirdetés, a magyar dalban és mesében ismeretlen. Az életről a magyarnak van a legtökéletesebb felfogása. Nem sokat törődik se a másvilággal, se a jövendővel. Minden órájának leszakasztja virágát. Évekre terjedő tervekbe nem öli se erejét, se kedvét, se vagyonát. A magyar nemzet igen messze áll a világ első nem­zetei mögött, de a tökéletes magyar ember a legtökéletesebb ember a világon. Korlátlan világhelyzetben a magyar nemzet volna a legboldogabb s szomszédnak minden országra nézve a legkellemesebb. /

Next

/
Thumbnails
Contents