Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-27 / 52. szám (51. szám)

— 105 —

veszíteni, mert a szó teljes értelmében szinte őrjöngött a miatt, hogy én mindig nyerek és folytatta kétségbeesett és örült játékát. Fiatal arca eltorzult ős szemei éhes lázban égtek. A többi játékosok, bár osztoztak az ö sorsában, nem látszottak olyan izgatottaknak, vagy’ talán jobban’1 tudták azt palástolni, már akárhogy volt is, én részemről csak azt kívántam, hogy az én szerencsém a fiatal grófhoz pártoljon * el. Kívánságom nem teljesült és újra nyertem, míg végre a játékosok felállottak, közöttük a gróf is.

— Nos, én egészen ki vagyok tisztítva, rnondá erőltetett nevetéssel. Holnap alkalmat kell adni a kölcsön visszaadására Tempest ur!

Meghajtottam magam.

— Nagyon szivesen.

Egy inast hivott elő és innivalót hozatott, mialatt a többi játékosok vettek körüL, hogy mindenesetre jöjjek el másnap estve hogy alkalmuk legyen visszanyerni azt, a mit elvesztettek. Kétségesen beleegyeztem kívánságukba és míg mi beszélgettünk Lucio hirtelen Lyntonhoz fordult és meg- szóllitotta.

— Akar én velem játszani ? kérdó. Megkezdem ezzel! rnondá és két uj ötszáz fontos bankjegyet tett az asztalra.

Egy pillanatra csend lett. A gróf mohón itta ki poharát és éhesen pillantott a pénzre, majd vállat vont.

Semmit sem tudok ellene tenni, monda. Már mondtam,, hogy kivagyok tisztítva. Nem játszhatom többet.

— Üljön le Lynton! biztatta az egyik játékos. Én kölcsönzők annyit, a mennyvet hozzáfoghat !

— Köszönöm, inkább nem teszem, válaszolt kissé elszorulva. Már is igen sokkal tartozom önnek. Igen jó volt öntől, az ajánlat, de jobb lesz, ha önök játszanak és én nézem a játékot.

— Engedje magát rábeszélni Lynton gróf. rnondá Lucio mosolyogva, ha már a tréfa kedvéért is. Ha nem akar pénzt feltenni, tegyen föl valamit mégis, hogy megtudja, ha nem fordul e meg a szerencséje? Egy poharat tett az asz— 112 —

I

Kényszerítve mosolyogtam.

— Akkor oka volna örülni mondám,

Két lépést tett felém és kezeit csendesen a váilaimra

tette.

— Nem Geoffrey, rnondá és szavában idegenszerü lágyság volt, nem barátom ! Ha sátán volnék, valószínűleg sírnom kellene ! Mert minden elveszett lélek a saját bukásomra, saját kétségbeesésemre emlékeztetne és egy uj akadályt képezne köztem és a menny között 1 Emlékezzék reá. hogy az Ördög is angyal volt egykor !

Szemei mosolyogtak, még is kész lettem volna reá megesküdni, hogy könynyel voltak. Megráztam a kezeit mert éreztem, hogy minden gúnyolódása dacára is a fiatal Lynton esete mélyen meghatotta Iránza való szeretetemet még növelte az a meggyőződés és megnyugodva tértem ágyamba. Az alatt a pár perc alatt, a mig levetkeztem, egészen megnyugodtam és a szerencsétlen esetre gondolva, eszembe jutott, hogy azt ugv sem változtathatom meg az által, ha azon töröm magam és mi közöm is volt nekem a grófhoz ? Semmi. Magamat kezdtem gúnyolni gyengeségemért és nem sokára elaludtam, Reggel felé hirtelen felébredtem, mintha valami láthatatlan kéz érintett volna. Fel akartam kiáltani, de nyelvein megtagadta a szolgálatot és hangom nem akart a torkomon kijönni. A három alak tel* jesen mozdulatlan volt és újra a szememet dörzsöltem, hogy álom volt s az egész, vagy valami szemkáprázat. Minden tagomban reszketve a csengő után nyúltam, hogy segítséget hívjak, mikor egy mély hang, telve fájdalom mai arra kény- szeritett, hogy hátra tántorodjam.

— Nyomorúság!

Az egyetlen szó fájdalmasan hangzott el és én csak1 nem elájultam a fájdalomtól. Az egyik alak megmozdult é3 egy arcot láttam a burok alatt, fehér volt és mozdulatlan volt mint a márvány és vérfagyasztó kétségbeesés tükröződött szemeiben. Halotti nyögéshez hasonló sóhajt hallottam és síjra hallottam a szót: nyomorúság.

— 108 —

El akarja engedni a Lynton adósságát, elég bolond érte. Születet^ gazember és soha sem is volt más, hát miért akar vele jót tenni % Mióta az iskolát elhagyta, soha sem lett egyebet, mint hogy alávaló módon élt, haszontalan semmirevaló és nem érdemes annyi becsülésre, mint egy jóravaló kutya !

— Még azt is mondom, hogy valaki csak szereti !

— Valaki szereti! Bah ! Három táncosnő él utánna, ha az az, a mit ön gondol. Az anyja szerette, de ö már meghalt, megtörte a szivét. Mondom önnek, hogy haszontalan fickó, hadd fizesse meg, a mivel tartozik, még a lelkét is, a mit olyan könnyelműen kockára tett, Ha én az ördög volnék, azt hiszem, hogy rmosí nagy örömmel 'raknám a tüzet Lynton számára, de mivel az vagyok, a mi vagyok, csak azt mondom hogy sorsára hagv ja öt, hogy menjen a hová indult és mivel mindent kockára tett, most fizessen mindent.:

Ez alaxt lassan haladtunk a P^ll-Mall felé. Épen min- dani akartam valamit, a mint az utca túlsó oldalán egy alakot vettem észre és önkénytelenül felkiáltottam ;

— Épen ott van ! mondám az ott Lynton gróf !

Lucio megszorította a karomat.

híem akar most vele beszélni?!

— Nem. Csak azon gondolkozom, hogy hová megyen? Lépései nagyon bizonytalanok.

— Bizonyosan részeg!

Lucio arcán megint az a megvető mosolygás látszott, melyen már többször csodálkoztam.

Megállottunk egy pillanatra és a grófot néztük a mint céltalanul járt le fel, ma'd mintha hirtelen elhatározta volna magát, gyorsan megállott és kocsi után kiáltott.

Egy gummikerekü csinos kocsi állott rögtöa parancsá’ ra. Valamit mondott a kocsisnak és koosisnak és beugrott a kocsiba. A kocsi gyorsan közeledett felénk, épen a mint el haladt mellettünk, hangos pisztoly durranás hallattszott ki belőle.

— Jó Isten ! kiálték pár lépést hátra tántorodva — meglőtte magát !

— 109 —

A kocsi megállott, a kocsis leugrott, portások, szolgák, rendőrök és egy tömeg nép vette körül pár pillanat alatt. Oda akartam menni, hogy én is a tömeg közzé vegyüljek, de mielőtt elindulhattam volna, Lucio erős karja fogott meg és erővel elhurcolt onnan.

— Legyen nyugott, Geoffrey! monda. Azt akarja, hogy én is a tömeg közzé vegyülje«, de mielőtt elindulhattam volna, Lucio erős karja fogott meg és erővel elhurcol onnan.

— Legyen nyugodt, Geffrey! mondá — azt akarja, hogy önt vegyék elő a személyazonosság bizonyítására ? El akarja árulni a klubhelyiséget ? Addig nem, migén itt vagyok ! Vessen gátat örült szándékainak, mert azok nagyon sok bajba fogják vezetni. Ha meghalt, akkor meghalt és

0 azzal ifége.

— Lucio! Önnek nincsen szive! kitiltottam fél és hevesen küzdöttem, hogy kezéből kiszabaduljak. Hogy állhat meg okosdodni ilyen esetben ! Gondolja meg ! Én vagyok az egésznek az oka, az én ostoba szerencsén az oka, hogy a nyo morult fiatal ember elpusztult, megvagyok róla győződve, soha sem fogok magamnak megbocsátani.

— Szavamra mondom Geoffrey, hogy az ön lelkiismerete nagyon érzékeny, mondá és karjaimat még jobban megszorítva elsietett velem akaratom ellenére. Meg kell keményítenie. ha azt akarja, hogy valamire menjen. Azt hiszi ön, hogy az ön ostoba szerencséje az oka Lynton halálának ? Persze nem mindig tudjuk a szerencsét ostobának nevezni, de a mi a grófot illeti,, a ma esteli játék semmi esetre sem tette tönkre. Ön nem az oka semminek. A klabbért sem engedem, hogy akár ön, akár pedig én belekeveredjünk az öagyilkosságába. A halottkém Ítélete két szóval igen kényei mesen elintézi az egészet: pillanatnyi őrültség.

Megrázkódtam. A lelkem fájt, ha rá gondoltam, hogy nehány lépésnyire tőlem egy olyan ember haldoklik, a kivel pár perccel előbb még beszéltem és Lucio ssavai dacára úgy érwtem, mintha én öltem volna meg.

—, Pillanatnyi őrültség, ismételt* Lueio, mintha magi-