Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-06 / 48. szám

TH. évfolyam. PITTSBURGH, PA. 190« NOVEMBER 29 imEErEüi i^E^.a-'sr^Es r (HUNGARIÄiN-AMRRJM REFORMÉI' óLyÍ’KNRL.'I Az Egyesült Államokbeli Ref. Egyház Magyar Egyházmégyéjénk hivatalos közlönye. Meg jelen mindeD csütörtökön, Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, “Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REE. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the Hungarian Classis of the Ref. Church in U S. Bates St. Old Quag. Ref. Church Entered as Seoond Class Matter Wept 2. 1904. at the Fost Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3, l«7y 02 if® Uplift. Elmondta a So. Bend, Ind. i temp lom szentelésén Harsányi István, bridgeporti ref. lelkész. A 1 a p i g e : 118. Zsolt. 20 v. Ez az Urnák kapuja, melyen az igazak mennek be, II. Az evangyélium olvasása köz­ben semmi sem lepi meg az embert annvira, mint, mint az a szilárd ha­tározottság, megalkuvást nem ismerő tekintély, melylysl a biblia megold­ja az élet legnagyobb kérdéseit. Itt van például jó és gonosz közötti harc, mely elkezdődött a paradi «somban, folyik ma és végződni fog akkor, midőn ama Bárány meggyőzi a fenevadat. E küzdelem létezését el nem tagadhatjuk, hiszen pusztító nyomait láthatjuk mindenütt. S nem igazé, hogy a gyarló emberi természet oly hamar kifárad., kész a megalkuvásra, béketürésre, de az Istennek törvénye soha. Ma és min­dig ugyanaz marad. Megmondja nyíltan és határozottan, hogy egy szerre két urnák szolgálni nem lehet. Választani kell a kettő között. Az nem lehet, hogy egyik kezedet az Ur Jézusnak adjad, a másikat pedig a Sátánnak ! Vagy az Ur Jé­zust követed tel'es szivedből, teljes erődből, s ekkor mit törődsz a világ csufoládásával, a hitetlenek gúnyos kacajával, eltűröd ha hell még a céltalan bántalom töviskoszoruját, hiszen helyét úgy is nemsokára az örökélet koronája váltja fel; vagy pedig Sátánt követed; ki mindent Ígér, de semmit sem ad, sőt megfoszt attól is, mi legdrágább kincs, a szív­nek tisztasága, de azért fülünkbe súgja mint hajdan az Idvezitönek : „Neked adom az egész világotl1, Ah Testvéreim, ne hallgassatok a kí­sértő szóra. A sátán olyan, mint egy óriási mérges pók, ha egyszer háló jába estél, önmagad erejéből meg nem szabadulhatsz, körül hálózza testedet a bűnnek vasnál erősebb láncaival s mikor kiszívta utolsó csepp véredet: könyörtelen szívvel odadob a megsemmisülés örvényébe. Mindezeknek alapján bátran ál lithatjuk, hogy az igaz keresztyéni élet folytatása nem olyan könnyű, mint sokan gondolják. A keresz­tyéni alázatosság, a krisztusi szere- tét gyakorlása elöl áok ember félve visszariad. Talán azért mondja az Idvezitö olyan borús lélekkel! .,Tá gas a kapu széles az ut, mely a ve szedelemre viszen, szoros a kapu keskeny az ut, mely az életre viszen. Testvéreim! Ti felépítettétek e helyen az Istennek templomát, a szoros kaput, mely a menyországba vezet, ah de ne felejtsétek el, hogy azon át csak az igazak mennek be Külső formákkal, tettetett ájtatos- sággal megcsalhatod embertársadat, de nem azt a ki sziveknek és a vesék neknek is mélyére lát. Hiába min - den ének, imádság szava, ha az nem a szív mélyéből fakad. Maga az Idvezitö áll az Urnák kapujában, ki megtudja választani a képmutató imádságot, a publikánus alázatos könyörgésétől. Hiába dobsz csengő aranyakat az Ur oltárára, hitvány földi pénzzel az örök életet megvá sárolni nem lehet. Maga az Idvezitö áll az Urnák kapujában, ki megtud­ja választani a gazdagok aranyait, a szegény özvegy asszony filléreitől. Csoda-e hát, ha igy sóhajtunk fel : Uram ! Kicsoda megyen hát által e szent kapun I Kicsoda nyug­szik meg a te szent hegyeden ? De a mai lecke viszont eloszlat minden kétséget mikor benne kije­lenteni az Ur, hogy e szent kapun az Igazak mennek át. % * III. A legnagyobb a legfontosabb kérdés azonban mégis csak az ma rád: Hova jutunk e szent kapun át ? S oh milyen szomorú volna, ha e kérdésre seholsem találnánk felele­tet, de a biblia, az igazság beszéde százszor, ezerszer is megadja rá a választ, a menyországba! Sok ember mosolyog és kezével könnyelműen legyint, ha a tulvilági életről beszélünk. Ezeknek neveté­sük majd egyszer keserves sírássá változik. Mások ismét azt mondják, hogy a menyország csak itt a földön van. Ah Testvéreim I ha ez a földi élet lenne a menyország, úgy az nem az öröm, de bánat hazája. Van e itt a földön a mi teljesen kielégíti a magasra törő lelket ? Mi­nél többet látunk belőle, annál job­ban igyekszünk szabadulni tőle. A legédésebb öröm is elébb utóbb ürömmé változik. Az élet egy viha­ros tenger, melynek kavargó Örvé­nye százával-ezrével veszi az embere két a mélység fenekére. Sírok felé építjük házunkat, Mrok felett reng kisdedünk bölcsője. Ha ilyen a meny ország, ugyan ki vágyakozna után- n i Ü De a biblia mást tanít mine­künk. Egy olyan hely az a hol niu - csen fájdalom, nincsen könyhulla tás. Hol van ez az áldott ország \ Kérdezi lek. Talán ott fenn a magas­ban, de nem olyan távol, hogy Isten ne hallana a mai könyörgésünk szavát. A világ teremtése óta egyet­len bűnbánó könny sem hullott a földnek porába, hogy azt Isten ne látta volna, sőt mint a Biblia mondja: összegyűjti és megszámlálja azoKat. Egyszer, egy édes apa el vesztet te egyetlen gyermekét, Hiába volt a szülei jajszó, hiába kincs, vagyon, az orvosok tudománya, neki menni kellett s az édes apa megtört szívvel itt maradt egyedül, mint a levelétől megfosztott galy. A bánatos szivü édes apa, ki az előtt a vallással mit sem törődött, most minden este munkája után a lámpa halovány vi­lágánál olvasta a Bibliát. 8 mikor barátai kérdőre vonták, hogy miért cselekszi ezt, könnyes szemmel igy válaszolt: „Megakarom tudni bizto san, hova ment az én kis gyerme­kem I“ Milyen igazsága volt e gyászba borult apának ! Széles e nagy vilá gon a Biblia egyedül az, mely reá kielégítő, biztos választ nyújt. Ha a halál angyala könyörtelen kézzel letép egy kisdedet az édes anyai kebelről, mikor reá borítják az ártatlanra a szemfedöt milyen szivszaggatóan hangzik fel sikoltása; „Nem látlak többé soha! soha! kedves gyermekem ! Oh te szegény nö! hogy mered ajkadra venni e szót soha ? Hiszen ez a szó ,'örökké valóságot jelent s te ki azt sem tu­dod megmondani, hogy holnap mi történik veled, hogy mered azt ál­lítani, hogy soha Lem látod többé gyermeked. Testvéreim ! Jézus azt mondotta hajdan: „Az én atyámnak házában sok hajlékok vannak !“ Magvagyok róla győződve hogy ama boldog országában van hely e gyülekezet minden egyes tagjának számára. Készen van immár az Urnák ka­puja, kinek építettétek, ha nem ma­toknak. Lépjetek hát be rajta mindnyá­jan. Járjatok az igaz utón és én tudom, hogy eljuttok ama jobb hazá ba az örök boldogság honába Krisz­tus által. Ámen ! I Blazás segg világrészen at. — Nánássy Lajos. — BALBEK. E szegényes faházakból álló szír falut kevesen hallották még hitből is, pedig van egy olyan nevezetessé­ge, ami páratlanná teszi s ez az,hogy ha Rómának összes romhalmazait régészeti emlékeit összehordanák egy helyre, nem vetekedhetnének. Balbeknek hasonló emléktárgyaival. Akropoliszából még ma is jó darab látható; elöudvara #0 méter hossz«, 76 méter széles, ebből nyílik ki a nagyobb udvar, mely 135 méter hosszú és 113 méter széles volt. A szerteszét heverő hatalmas kődara­bokból lehet következtetést vonni az épület eredeti nagyságára. Mel­lette a Jupiter tiszteletére emelt templom látható, melynek 19 méter magas oszlopai már messziről felvon ják az idegen figyelmét. Innen dél keletre a Napisten templomának romjai találhatók; ezen kultusz után nyerte nevét Balbek (a görögök Heliopolisznak, a Nap városának nevezték) E templomból a hossz­irányzatban 15, a szélességi vonal­ban 8 oszlop mered ma is ég felé gyönyörű Korintliusi stilban kidol- gazva s ezeknek miudenike 16 méter magas. Órákig foglalkozhatnánk a romhalmazok és oszlopcsarnokok részletes ismertetésével és festhet­nénk a különböző korszakok (feni- ciai, római, görög, arab, török) által rajok vésett befolyást, de érzem, hogy minden leírás messze mögötte maradna a valóságnak, mert Balhé­két látni kell. Csak még egyet em­lítek meg; egy olyan jelenetet, mely sokáig elfelejthetetlen lesz előttünk. Estefelé felmentüunk a Napisten templomának oszlopaira; balról a Libánon hóval fedett csúcsai vonul­tak el alantos rétegeiben eédruser- ^dökkel; jobbra az Antilibánon ala­csony, mészköhegyei mutatkoztak, lent a völgyben a nyárfákkal hatá­rolt és csörgő patakoktól körülvett falu gazdag romhalmazával; hátunk mögött, nyugatról a nap épen leál­dozóban volt és bucsnsugaraival be ragyogta még egyszer az egykori Bál tiszteletére emelt templomnak kőrakásait. Csak pusztulást láttunk köröskörül mindenütt; gyászos te­mető gyanánt mutatkozott be a múlt egyik elterjedt pogáoyvallása s ennek világhírű kultuszhelye : Bál* * bek. Fent a Libánoni cédrusfák komor bugásokkal még inkább 1«és 19 ma 8 •i rj Hrt A monongahela völgyének legrégibb pfenztovábbitó intezete, eszközöl jl| péazkáldeményeket gyorsan és pontosan a világ bármely részébe. PénskM­* *** keményeink pecséttel ellátott bontókban lesznek a cimaettnek ké^beaitv

Next

/
Thumbnails
Contents