Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-29 / 47. szám
s mmmm A jövő hét Hagy fontosságú les* az amerikai magyarság történetében Pittsbnrgban két gyűlés is fog tar tatni. Az egyik az Amerikai Magyar Szövetség gyűlése, a másik a pitt- sburgi egyház kerü'ethez tartozó magyar egyházmegyéé. Mind a kettő egy célt szolgál, habár különböző módon is. Az Amerikai Magyar Szövetség szükségességét, ma már minden jó gondolkozásu amerikai magyar elismeri, csak a formára nézve nem alakultak még ki egészen a vélemények. Azzal is tisztában van mindenki, hogy az amerikai magyar szövetség nem szolgáltatja pasztán azt a célt, a melyet a múlt februárban maga elé tűzött. Első sorban önmagunkat kell megsegíteni, az amerikai magyarság teste száz sebből vérzik. Itt ott is ülnek rajta egyet. Ma a bányákban, holnap a gyárakban hullnak el honfitársaink, csalók kijátszák, meg fosztják, két keze verejtekes munká; jának a “gyümölcsétől. Gyermek korunkat éljük. Hiszen alig 15 éves történetre tekinthetünk vissza.Ezért van szükség arra, hogy az amerikai magyar szövetség át menjen azon a reformon, a melyre olyan igen nagy szüksége van. Megvagyunk győződve arról, hogy az ilyen belterjes munkára irányuló törekvés a legbiztosabban fogja előmozdítani ama másik célt is, a mely az aanerikai magyarságot a szülőhaza szabadságáért való áldozatra hívja fel. Agyülés a .,Mon ongahela House“ nagytermében tartatik meg. Felhívjuk azért az érdeklődőket, kik ebben az ideálisan szép munkában részt óuajtanak venni, hogy hetfŐD reggel 9 órakor a jelzett lielyen megjelenni szíveskedjenek. A Mo«*ugahela Horns# szemközt van a Haiti more and Ohio állomás sál, pár block a Ualon depotto) s a Lake Rrien 'jövők pedig a hídon jöjjenek át. s azonnal megtalálják. Yidékröl jövö résztvevők a leg jobban teszik, ha egyenesen oda szállanak. Ez a legjobb s e mellett mérsékelt áru szálloda a városban. A másik gyűlés a mi egyházme gyénk rendkívüli gyűlése. Épen egy éve alakult meg a mi egyházme gyénk, de még ez év leforgása alatt sem volt képes egyesíteni azokat az egyházakat, a melyek a Reformed Church in the U. S.hez tartoznak. Sokan a nagy távolságot adják annak okául, hogy nem jönnek be az egyházmegye kebelébe. Hát el ismerjük, hogy végtelen távolságok ra lakunk egymástól, de azt is hangsúlyozzuk, hogy évenként egyszer mégis csak összegyűlhet nénk tanácskozásra, ügyes bajos dolgaink megbeszélésére. A gyűlés nek kiváló fontosságot kölcsönöz az a körülmény, hogy az egyházmegye hivatalos tudomást vesz azou beszélgetésről, a melyet elnöke és egyik tagja a kon^eut világi elnökével folytatott 8 e beszélgetés alapján állapítja meg azt az irányt, amelyet a jövőre nézve követni fog a hazai egyháznak a mozgalmával szemben. Nem tudjuk, hogy mi lesz a döntés ebben a végtelen nagy fontosságú ügyben, de mindenesetre olyan módot kell keresni, a mely legalább két egyháznál működő egy házakat és lelkészeket egyesítse. Fontos ügyek még az árva ház és papi nyugdíjintézet kérdésében állás foglalás, Reméljük, hogy a fontos ügyekre valö tekintetből, és miután a két gyűlés összeesik, a tagok szép számmal fognak megjelenni johnson avei templomunkban. Hazai lapokból olvassuk, hogy Báró Pánffy Dezső, a konvent világi elnöke, hatalmas beszédet tartott az erdélyi egyházkerület legutóbbi közgyűlésén, a melyben a papi kő telessétek odaadóbb, bensőségesebb végzését sürgette. • . -. ■ * : y ' f, , , Báró Bánffynak igaza van. Oda haza «ok lelkésznél nem a lélek szerint történik a Jézus szolgálata A papság kenyérkereseti foglalkozás s nem az Isten országának a szolga lata, Pedig ez volna a főcél; úgy a büszke történelmi egyházon nem ütne rést a szákiáskodás. Két lelkészi állásra való pályázat jelenik meg lapunk mai számában. Az egyik a clevelaudi Westsidei lelkészi állás, a másik a chicagói. Amaz uj, emez pedig lemondás foly tán üresedett meg. Nem ismerjük a körülményeket, de nagyon sajnál nók, ha a South Chicago ifjú leiké sze nem lenne többé közöttünk. Rövid három évi munkálkodása megszerezte számára a magyar re- formátusság szeretet ét. Tudjuk,hogy bárhol legyen is, az Urnák országáért működik s legyen áldott további munkáiban is. A clevelandi uj állás. Nem hallgatjuk el, hogy még a legszegé nyebb viszonyok között szervezett gyülekezetek is biztosították a lakást a lelkész számára. Sajnáljuk, clevelandi testvéreink ezt nem vet ték be a lelkészi dij lavélbe, de reméljük, hogy ez még valahogy jóvá tenetö. Clevelandba erős, szer vezésre képes egyén kell, ki úgy társadalmi, mint egyházi téren teljesen megállja a helyét. Adjon az Iiten bölcseséget a választóknak. Az Egyesült államok congres- susa hétfőn nyilt meg a szokásos szertartások és formaságok között. Az elnök üzenetét kedden olvasták fel. Ez, mint már jeleztük, kiterjedt minden olyan kérdésre, a mely az országot közelről érdekli. Fontos okmány,méltó a tanulmányozásra is. A 8inatuak utolsó ülés szaka, a melyen a vallás és közoktatási minisztérium megjegyzéseit fogják letárgyalni, dec. 4én nyílott meg. Ezután már csak a királyi szén tesités következik s az uj törvén köayv azonnal életbe lép Harry Thaw, a többszörös mil liomos, a ki a felesége csábitójá White építészt még a nyár folyamai agyonlőtte és ez idő szerint a név yorki Tombs fogháznak lakója biztosra vette, hogy a karácsony már a családja körében fogja tölten. és visszanyeri szabadságát. A fiatal milliomos azonban úgy- látszik nem számított a feltűnni vágyó newyorki ügyész, Jeromt praktikáira, a ki, mert milliomosról van szó, mindent elkövet a tárgya lás elhalasztására, ily módon akar ván a szegényeknél Jnépszerüségre szert tenni. Amerikában azonban a törvény előtt mindenki egyforma s igy Thaw milliói nem szolgálhatnak akadályul pőrének igazsága és gyors elintézésére. December 3án kellett volna az ügyét tárgyalni, de Jerome most oly terhelő tanukat akar kihallgatni a kik közül az egyik ezidö szerint Afrikában tartózkodik. A szegény Thaw ilykép még sokáig lesz a Toms lakója, mert normális számítás szerint a nyár előtt nem kerül az esküdtek elé. Ha csak addig az „igazságos“ Jerome valahol Ausztráliában nem keres újabb tanukat. Az osztrák pailament alsó háza második és harmadik olvasásban is elfogadta az uj általános választói törvényjavaslatot, mely egyenlő jogot ad minden 24 éven felüli írni és olvasni tudó osztrák alattvalónak a választásra, ha legalább egy éve állendó lakosa a helynek, hol a választás történt. A képviselöház döntésé hosszas vitának és zavargásoknak vet véget. Az általános választói jog kérdését ezelőtt egy évvel vetették fel a social demokraták. A német radikálisok erősen tiltakoznak a javaslat elfogadása ellen, mig a szoeiatisták és az antiszemiták roppant lelkesedéssel fogadták. A cseh redikálisok tam annak, hogy lelkem nincs készen a halhatatlanságra. Múltam, erényeim, igazságszeretetem, jótékonyságom ebben az órában nagyon kevésnek tűnt fel. Halhatatlan részemnek az erőit haszontalansá gokra fecséreltem el. Elhanyagoltam az örök életn-k igeit. Soha nem adtam át maga.n a Krisztus által való megigazulásnak És most, most talán szemközt állok vele, és... Gondolatai a at félbe szakította egy divatos temetés rendező, a ki segédeivel most érkezett meg. A koporsó, a melyben már otthon kezd tem magamat találni, nem volt elég díszes magába foglalni porrészemet s hallottam a mikor beszélték, hogy ez az uj 600 dollárba k#rült s a virágért, a mely ékesíti, mégegyszer annyit kellett fizetni. Szép ravatal, mondotta a temetés rendező. Pénz van, ritka jó alkalom, hogy ki te gyen magunkért. ^Templomba is visszük. A vasúti szerencsétlenség'es Harke népszerűsége bizonyára nagy tömeget fog összehozni. Nagy temetési beszédet vár mindenki. A pap különösen boldog a jó anyag miatt. Ilyen bünteleu élet, nyugott és ragyogó, mint egy szép nyári estre. Magam is tudnék róla prédikálni, nem úgy, mint a legutolsó alkalommal, mikor még a pap is olyan keveset tudott mondani a megboldogultról. D# Harke egész más életében, szeretetreméltó volt s a halálban is. Lehet, hogy nem ez a szó szerinti szöveg, de én nem vagyok pap. Az én hivatásom az, hogy azt, a ki mint Harke, szeretetreméltó volt a koporsón kívül, azzá tegyem a koporsóban is. S elfojtott nevetés elhelyeztek az uj koporsóban s a költséges ravatalon. Eközben úgy el fáradtam, hogy elaludtam. Újra csak a temetés rendező ébresztett tel, ki már elkezdte a háznál való temetést rendezni. Feleségemről beszélt: ,-Harkené asszonynyal alig lehet bírni. Ellensége a sok ceremóniának, mindig csak halottjával akarna lenni, s igy megfosztani minket az ilyen ritka alkalmaktól. Neki csak az az egy rózsa kell, a melyet Harke akkor viselt, a mikor hazugról eltávozék. Az 500 dolláros virágkiállítás meg nem ér semmit. Alig bírták felemelni térdeiről, hogy megigazítsák gyászfá- tyolát, Végre is a halott iránt való tiszteletére figyelmeztettük. M*ég a temetési beszéddel se törődik. Még azt mondta a papnak, ö a ki sá padtabb. mint Harhe — azt mondta: Uram.... Ez az igaz beszédnek az érája és sem én, sem ön nem nem érdeklődtünk annyira az ő lelke iránt, hogy most tudhatnánk, vájjon békében van-e az Istennel ? Hirtelen állíttatott az ítélő biró elé. Vájjon mit mondhatnánk jövőjéről. A lelkemet adnám érte, ha tudnám, hogy üdvözül, mert jobban szerettem öt. mind magamat “ Isten óvja az ö lelkét, felelt a kertész kenetteljeseu. Hiszen annyi sok szép dolog van itt, a miről a lelkész beszélhet. Az a liliom ott a párnán. Megpróbáltam, hogy nyugodt legyek a koporsóban s kt szültem meghalni, de olyan sck zűrzavar kapkodás, ide-oda futkozás volt körülöttem, hogy ennyit az én szegény lelkem nehezen érdemlett meg. „Szép felírások — suttogta egy asszony, Emminek egyik barátnője. Nyugodj a Jézus karjaiban. Édos nyugalom az égben. Angyalok üdvözöljenek. Korona fejéD, hárfa kezében. No ezt be kell vinni a temp- ba — olyan eszményi. Ez a virágból való eszmény, olyan nevetségesnek tűnt fel, hogy lélekben felkacagtam. E miatt e vagy pedig az éhség miatt elájultam s csak a templomban tértem magamhoz. Az első hang, a mit hallottam, az ajtóban álló lelkész szava volt, ki ezt mondta: Az, a ki bennem élt és hitt, soha se hal meg. .. A lelkem megrendült, Édes nyugalomban? Nem, nem. Anyámnak és Emmimnek a békessége. Tudtam, hogy van ilyen nyugalom, de elfeledtem megszerezni, A kórus ezt énekelte, ez orgona ez. hirdette: Nyugodjék békében- Nem akartam tovább hallgatni s azt mondtam lelkemnek: légy nyugodt és vess zámot magaddal. Oh örökké való lélek; ha az orgona, a kórus, az énekek, a felírások és a prédikáció s annak írója hazudnak is, te ne hazudj, mert mindjárt ott leszel a te Istenednél, ki előtt csak az igazság állhat meg. És a lelkem őszintén felelt: Te nem voltál hivő s az a ki nem hisz a fiúban, nem látja meg az életei, hanem arva Isten kiárasztja íz ö haragját. Az éneklés tovább folyt s fejem felett a pap olvasta az igét a gyöngy kapuról és arany uteákról, hol a „bárány világit azok. nak, a kiknek neve beíratott az életnek könyvébe.“ Tudom, hogy reám vonatkoztatták, de mindnyájan gondolták volna, hogy mit gondolok azokról, ha feltételezték volna, hogy lelkem él. A leltemmel való őszinte beszélgetést félbe szakította a halotti prédikáció Nem valami hálás dolog egy ember ellen szólani, főként ha az jó ember, a saját lelkészem s e mellett iskolatársam és személyes jó barátom. A beszéd egészen modern volt, az alkalomhoz illő s majd nem hazugságra csábította lelkemet. Egyenesen az égbe helyezett s vala mi Ízléstelen volt, mikor felemleget'
