Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-01 / 5. szám

- 273 —

már meg sem ütközünk. Vad művésztől, tanulatlan embertől fekete cigánytól nem is lehet egyebet várni.

Ilyen hátrányok még nagy mértékben nehezítik a Balaton főivirágzását.

Készül azonban törvényjavaslat, mely az efféle bajokon segíteni fog. E szerint a határos vármegyék felosztják majd a Balatont rend, rang, osztály és felekezet szerint s a vizbeli határokat kikarózzák. örménynek, unitáriusnak csak lábmosó víz jut, mert ők kevesen vannak. A zsidókat beszorítják az ■akarattyai és gamászai öbölbe Siófokig. Parasztnak adják az iszapos részeket, neki az is jó. Kis hivatalnok és munkás ember részére átengedik a nádasokat, kuruttyoljanak ott a békákkal. A java szinviz lesz a főrendeké és nemeseké ée a papoké. Valamelyes részt átengednek a katonaság számára.

így lesz majd nagy és boldog, hatalmas, miveit és gazdag a társadalom.

Baj lesz ugyan, hogy az isten napja egyenlően süt ezentúl is mindenkire, de ezen már nem igen lehet a törvényhozásnak segíteni. Ez ellen a segítséget a magán tevékenységnek kell átemgedni. A finomabb izlésüek keztyüt húznak majd a fejükre, hogy a fejüket legalább az a napsugár ne ■érje, mely a parasztra, iparosra, zsidóra és munkásosztályra is egyaránt ragyog.

Balatonföldvár tehát akkor még nem volt a világon s mi vasút szárnyán repülve mentünk Boglárra. Szárszó, Szemes, Lőlle agy maradtak el mellettünk, mint utszéli fák. Fürdötelep ez ma már mind, de nem volt akkor még egyik se az.

Boglárra értünk. Dél felé járt már az idő. Az ebéd dolgában nem intézkedtünk előre. Pedig tudósnak, iró embernek, képviselőnek, ha vidékre megy, fögondja a jő ebéd, vacsora. Hanem hát van valaki, a ki táplálja égnek madarait, majd esak gondot visel az mi ránk is.

A mint leszálltunk a vasútról : csengő gyermekhang fogad bennünket.

— Szerencsének tartom magam bemutatni : SzuhányíS hajós kapitány vagyok.

— 280 —

Ebből pedig egy szó sem igaz.

A Gersai Pethö nemzetségben soha se kereszteltek Menyhárt névre senkit. Azután Lilla nem is Menyhártnak, hanem Pálnak volt a leánya s nem is Lilla volt a neve, hanem Erzsi. Az apródnak se Bodor Imre volt a neve, hanem Bodor János. Nem is lett Bodor János remetévé, hanem szépen feleségül vette Erzsit s lett tizenkét gyerekük, fiák és lányok egyenlő számban.

A szent mihályhegyi remete története egészen más.

Nagyon egyszerű ez a történet, a mint nekünk a juhász

elmesélte.

Ott üldögélt a juhász a kis hegy élén, a kápolna ajtajától tiz lépésnyire. Kádi Vendel volta neve, öreg legényre vallott szőke szőrös arca. Apró pénznek való dur^a bőrerszényt varro- gatott csizmadia bőrből, árral,, fonállal. Kutyája mellette ^aka- ródzott, Nem is igen ügyelt ránk se ő maga, se a kutyája. Se a nyája és szamara. Ránk se néztek, mig mi a kápolnát körül jártuk s a falon volt irkafirkákat olvasgattuk.

Oda álltam eléje, jó napot mondtam neki.

— Hát ken tud-e valamit a szegény remetéről.

— Hallottam valamit

— Kitől ?

— Az öregektől.

Elmondta, hogy szegény juhászbojtár volt a Bodor János Olyan erős legény volt, hogy a Lesence folyó malmán fél kézé' vei megtudta állítani a vizes kereket, a farkast pedig agyon tudta ütni a kalapjával. Nem is félt ö sem a számadótól, se az táraságtól, de még a dobosi kanászoktól se.

Hanem egyszer az urasig leánya beleszeretett.

Az uraság kegyetlen ember volt s mikor ezt megtudta, a szegény Jancsi bojtárt el akarta emészteni. Maga áronban nem merte megtámadni, hanem úgy gondolta ki, hogy sok vadászszal, sok cseléddel, sok hajtóval meghajtja az erdőt, Jancsit bekeríti s a hajtásban majd a vadászok valahogy elpusztítják. Vagy öt magát éri gerely, vagy a nyáját szétker- .getik, ha pedig ezzel beszámolni nem tud, akkor fölakasztják.

— 276 —

a hullám se hányná ennyire, ha a kormányos igazán vezetné s nem csalfán vagy ügyetlenül a kormányrudat. Ilyen félreértés azonban kivált a politika mezején, igen sokszor hatal. mába ejtette Gyulai Pál urat. Pedig a politika is olyan áxnr minta tenger vize. Hol viharos, hol esöndes. S ha baj fenyegetett, Gyulai Pál ur sohase látta meg a kapitány és Kormányos hibáját vagy mulasztását, hanem a baj okát mindig másban kereste. De igy kell ennek lenni. Mentsen isten attól, hogy a kritikusnak mindig igaza legyen, ügy szép a kritikus, ha téved. A tévedés nem az 5 benső igaz természetének alkotó része. A manó élne tovább a világon,, ha a papnak és kritikusnak mindig mindenben igaza lenne.

Kikötöttünk Badacsonynál. Kikötő ugyan még nem volt, tehát elő kellett venni a mentő csolnakot, ezen jutottunk ki a partra. Ott várt bennünket Szentirmay József Ü János püspök rokona és föembere, az én jó keresztkom ám, mostan pedig vendégváró szives házigazdánk. Elbúcsúztunk a kis kapitánytól, nem is láttuk az életben többé s mentünk házi gazdánk elé.

— Isten hozta az urakat, testvér látja a testvért!

Ez már balatonparti szó volt. Tetszett Nagy Miklósnak* de nagyon.

NEGYVENÖT ÉV ELŐTT.

Ott voltunk immár Badacsonyban, igaz, hogy még csak a lába hegyén. Ott voltunk azon a hegyen, melynél szebb a kerek világon nincs, s melynek még Szent-György ott a szomszédben és Somlyó ott a távolban is csak édes testvérei.

Negyvenöév előtt 1855-ben láttam először.

Gyalog akartam megkerülni a Balatont. Társat kerestem a pápai diákok közt. Találtam is valami Dns János nevűt. Erős, vaskos fiú volt Öcsényböl, Tolnamegyéböl, bizonyosan rég elkellett múlnia, mert aaóta hírét sem hallottam.

Keszthelyről jókor indultunk el dél tájban, estére Szigligetre akartunk jutni. Oda is jutottunk volna, ha közbe nem esik a Szent Mihály hegy kápolnája.

Közel Meszes Győrökhöz, a part fölött emelkedő magas hegy lábánál, egészen a viz közelében van egy kis hegv.Talán húsz-harminc öl a hossza, tiz husz öl a szélessége, nehány öl a magassága, köröskörül lapály. Kisfaludy a költő félgombolyag nak nevezi.

Tetején kis kápolna. De igazán kicsiny ám. Alig fér bele száz ember- A kápolna csak csak némely ünnepnapon és osak bucsujáráskor van nyitva. Akkor szólal meg kis tornya^ nak kis harangja is. Szent Mihálynak van fölszentelve. Bu csnján annyi nép van, hogy el nem fér se a kápolnában, se a- hegyen, se a hegy oldalán. Nagyobb része leszornl a la- pályra. j