Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-15 / 45. szám
TO évfolyam. PITTSBURGH, PA. 190« NOVJ1MBER10 45 IvIiLG-TilB Az Egyesült Államokbeli Ref. Egyház Magyar Egyházmógyéjéak hivatalos közlönye. fMegjelen mindeD csütörtökön, Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, ’^“Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the Hungarian Classis of the Ref. Church in U-S. Bates St. Old Hung. Ref. Church Entered as Second Class Mattes Sept 2. 1904. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3,1879 A politikai választások küzdel mes harcában lehetetlen észre nem vennünk azt a befolyást, melyet a sajtó gyakorol a kő vélemény meg alkotásában- Minden párt igyekszik megnyerni maga számára a sajtó közegeit, hogy ez által elveit és törekvését diadalra juttassa. Az •egyes ember szava nyomtalanul elvesz a modern élet zajában és küzdelmeiben, de az újság által milliók hallják és értik beszédét. Szóval a sajtó a mai társadalomnak egy olyan fontos tényezője, melylyel a közélet terén szereplő egyénnek okvetlen számolni kell. Es mégis úgy tetszik nekem, hogy az amerikai magyar reformátpsság, melynek száma immár túl haladja a százezret, számításon kívül hagyta ezt a fontos tényezőt, pedig okosan felhasználva és ügyesen vezetve micsoda bámulatos munkát volna képes kifejteni az 'Evangyé- 1 i u m i Hit érdekében ! Hogyan is állunk a lap dolgában 1 Bizony önmagunk előtt is szégyeljük bevallani. Ennek a derék lapnak a létezé séröl, melynek egyedüli célja a református öntudat fejlesztése — legtöbb református embernek halvány sejtelme sincs. Száz közül talán kettő ha járatja. Ez valóban tarthatatlan állapot! Ideje, hogy felébredjünk valahára e téren is a közönyösség álmából s a jeruzsálembeli hallgatók szerint igy kiáltsunk fel: Mit cselekedjünk atyámtiai férfiak! Mert hogy valamit tenni kell, az bizonyos. A széthúzás és haszontalan civakodáa helyett fogja meg mindenki a dolog végét, hiszen ha majd el jön a számadás órája, nem az lesz a kérdés : melyik misszióhoz tartoztál, hanem : mit tettél a Krisztus ügyéért ? S oh milyen nemes hivatás vár egy ilyen egyházi lapra. Hitsorsosaink szét szórva élnek ez újvilág földjén. A szervezett egyházak csak nagyon kis részét foglalják magukban a százezer főre tehető reformátusság- nak. Nagyon kis rész. a mely vasár, napról vasárnapra hallhatja az Urnák igéit, a többinek pedig valóságos papja, tanítója, temploma és iskolája lehetne a Reformátusuk Lapja, ha előfizetnének reá és tegyük hozzá ezt is, ha feltalálnák benne a lelkipásztort, az igazi missi- onáriust, ki beragyogtatja családi hajlékjukba az evangvelium fénylő sugarát. íme ráakadtunk a pangás igazi okaira. Közönyösség a nép, és kö zönyösség a lelkészek részéröl. Buzgalmunk legfeljebb addig terjed, hogy hirt adunk a keresztelésekröl, esketésekröl és temetésekről. Ez is jó és helyes a maga idején, de mit szólna a gyülekezet, ha vasárnap a szószékben csak annyit prédikálnánk s utánna mindjárt azjj Amen következne? Ez még legációs beszédnek is kurta volna. Az evangyélium terjesztése a lehető legszélesebb körben, mindnyájunknak kötelessége. Jézus nem azt mondta, Prédikálj a te gyülekezetednek ! hanem ..Elmenvén tanítsatok minden népeket!“ Milyen hatalmas fegyver lehetne az Urnák kezében ez a lap, ha min den reformárus lelkész teljes erővel támogatná. 20 dorék, felvilágosult, avatott tollú munkatárs egy kis igyekezettel skeresztyéni buzgalommal százakat; ezreket lenne képes kiragadni e lap utján a bűnnek Örvényéből. Mindezzel a világért sem akarom a lap eddigi vezetőjének érdemeit kis8ebbiteni. Tiszt. Kalassay barátomat mindenki fáradhatatlan és lelkes munkásnak ismeri, ki fennen lobogtatta az ür Jézus Krisztus zászlaját. A Biblia szavai szerint ö megtette a mit tehetett, de micsoda más eredménye lett volna munkájának, J ha mindnyájan harcoltunk volna e zászló alatt. Megvagyok arról győződve, hogy a Reformátusok Lapjának evangyeliumi szellemben való átalakítását az előfizetők és a munkatársak is egyaránt óhajtják. Tegyük meg hát erre az első lépést. Hozzuk meg fokozatosan azokat az elveket, melyek egy egyházi lapot valóban azzá Jtesznek. Közöljön az minden sz.ámban egy-egy predi* kációt most ettől, majd attól a lelkésztől. Állandósítsuk a mértékle- tességi rovatot, melyre népünknek oly nagy szüksége van. Fejlesszük a missziói érzelmet alkalmas közlések által, mint ezt az angol lapok oly gyönyörű eredménynyel teszik. Hozzuk élő összeköttetésbe népünket a hatalmas angol protestantis- mussal, melytől nagyon sok jót tanulhatunk. S a mi fö osszuk fel a munkát magunk között, mert a sok váll, sokat képes elviselni, mig egy leroskad a teher alatt. Ha igy lesz, miben kételkedni nincs okom, akkor ne féljünk a jövendőtől, azaz evan gyéliumi szellem, mely áthatja a lapnak minden sorát, megtalálja az utat az emberek szivéhez, szerez nekünk előfizetőket, pártfogókat, igaz barátokat. Harsányi István, ev. ref. lelkész. Válasz a fenti cikkre. A fenti vezércikket mintegy nyílt levélnek tartom s arra röviden következőkben válaszolok: Végtelen nagy őrömmel veszem tudomásul, hogy immár, mintha éreznök a pünkösti szélnek a zendülését, a mely mind erősebben munkálja bennünk azt a meggyőződést, hogy egyedül a Krisztus nevében győzhetünk a felett a közönyösség; hidegség felett, a melynek a jeleit talán én látom, én tapasztalom és érzem a legjobban. Mióta e lap vezetését átvettem, az volt célom, hogy ezzel is elömoz ditsarn Isten országának terjedését. Ha valaki figyelmesen elolvasta e lapot hétről hétre, úgy egyes cikkei mint általában a lap egész szelleme bizonyságot szolgáltat e mellett. Természetes, hogy hiba nélkül emberi munka soha sem lesz, de ha egyesek kifogásaikat tudomásomra hozták, azonnal igyekeztem a jelzett hiányokon segíteni. Volt idő rá, a mikor egyik gyűlésünk alkalmával egyik lelkész társunk kifogást támasztott a Collins féle hirdetés miatt. A Collins féle hirdetés kimaradt, bár jól meg volt fizetve s a lapnak szüksége volna ma is arra a pénzre, a melyet ilyen és hasonló hirdetések fizetnek. A.Z ígért hirdetés azonban nein jött. Egyes bírálók azt hozták fel okul hogy tárcáink legyenek hasonlóak a,, Kis Tükör“-ben közlőitekhez s elfeledték, hogy mivel a legtöbb számot önmagámnak kell össze állítanom, a tárcákat épen a Kis tükörből, vagy a Vasárnapból veszem. tízóval bírálat, kifogás volt eddig is, de olyan komoly igeret a lap színvonalának emelésére, mint Hargányi István kollegámé, még nem történt. Igen is — sokszor hangsúlyos- tam már — olyan magas színvonalén álló magyar lapot senki sem tudna kiadni, mint mi. ha mi magyar refoimátus lelkészek ezen a téren is kamatoztatnánk a reánk bízott ta' lentumokat. De hát, tisztelet a kivételeknek, sokszor még a híradás is elmarad. Bizony hiszem és vallom, hogy őt éven többet tudtunk volna tenni a Krisztusért, ha együtt munkálkodtunk volna. Szívesen veszem azért, ha legalább a jövendőben kiki igyekszik szellemi termékeit, lelkének a gyn* mölcseit elap utján a mi véreinkkel megismertetni, nemcsak, hanem arra is törekedni, hogy e lap által is terjedjen s legyen mind hathatósakká az élő keresztyénsó g. A Reformátusok Lap:ának jövendő sorsára vonatkozó eme cikkei kapcsolatban, legyen szabad azonban még egy javaslatot tennem. Nem tudom miért, de bizonyosan azért is, mert népünk nincs reá nevelve a vallásos lapok olvasására, ez a mi lapunk csak tengődik az anyagiakban. Pedig hivatása felséges. y. Épen azért, hogy hivatását be tölthesse, ennek kellene .összekötő kapocsnak lenni közöttünk s hogy igazán eredményes munkát végezhessen, szerkesztőjét, legyen az bárki, felmenteni egy gyülekezetben való szolgálattól, s megbízni az utazó missiouáriussággal, hogy elmenvén tanítson és ismertessen meg mindeneket azzal a céllal, a mely reánk Amerikába szakadt magyar reformátusokra várakozik. A lap felvirágzását csak: igy lehet előmozdítanunk. Az az egyház, a mely minket segélyez erre a célra nem áldozhat. Nincs reá alapja! De nem is kell minden dologra, mástól várnunk a segítséget. Itt az idő, hogy megmutassuk* hogy van bennünk akarat és erő. Az élet tevékenységben áll. Ha mi mindig mástól várunk segítséget* nincs bennünk tevékenység — s igy nem számíthatunk az életre. Buzduljon hát fel minden testvérünk ! Előre a nagy munkára: a Jézus, nevében ! Kalassay Sándor. (I ÍS M Hn A monongahela völgyének legrégibb pfeiiztovábbitó intézeté, eszközöl rll P£ggküldemén^eketj