Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-01 / 43. szám
/ ft I — 41 — hogy önmagát leszólja ! Hanem ismeri ön a régi közmondást, hogy az ördög nem olyan fekete, mint a milyennek festik ? — És az igaz is! monda ö álmadozóan, —, szegén} ördög! Hibái bizonyosan igen megvannak nagyitva a papság által. E szerint barátok leszünk ? — Úgy reménylem ! Nem én leszek az első, a ki felbontsam az egyezséget. Fekete szemei gondolkozva néztek rám, mindamellett valami titkos öröm látszott azokban csillogni. — Az egyezség nagyon jó szó mondá, tehát egyezségnek fogjuk tartani. Azt akartam, hogy vagyonát növelni fogom, ön meghatáiózhatja most már, hogy mit kiván, de gondolom, hogy szolgálatára lehetek a magasabb körökbe való bejutásnál- Aztán a szerelem, mert ön bizonyára szerelmessé fog lenni, ha ugyan már most is nem az ? t— Még nem! mondám gyorsan és igazán. Még nem láttam olyan nőt, a ki teljesen megfelelne az én eszményképemnek, melyet a szépségről alkottam. Heves kacagásba fakadt ki. — Szavamra mondom, hogy Ön eredeti fickó. Semmi, csak tökéletes szépség elégíti ki, he ? Hanem gondolja meg barátom, hogy bár ha ön elég jó kinézésű és megtermett legény, azért még sem tökéletes Apollo! — Annak semmi közé hozzá. Az ember mikor feleséget keres, mindig olyan válaszszon, a kivel meg lesz elégedve. Épen, mintha lovat vesz, vagy bort, vagy tökéletes legyen az, vagy semmi. — És a nö ? kérdé ftimaner mosolygó szemmel. — Voltaképen a nőnek nincsen arra joga, hogy vá* laszszon“ mondám, mert ez kedvenc eszmém volt és igyekeztem azt előtérbe tolni. Párosulnia kell, ha épen nincsen is nagyon kedvére a párja, A férfi mindig férfi, a nö C3ak a férfi párja és szépség nélkül nincs reá joga, hogy a férfi hódolatát követelje. / Helyes ! Nagyon helyes és következetes ! mondá, különös komolysággal. Nekem nincs nagy kedvem azon uj ' <mI ' — 44 —S bábán, inkább fél álomban, mint ehren és gondolkozni próbáltam. megpróbáltam rendbeszedni a nap eseményeit, de agyam még mindig zavart volt és az egyedüli személy, a kiről gondolkozni tudtam, uj barátom Rimaner volt. Álmosan vetkeztem le a tűz előtt és hallgattam az eső mint verte4taz ablakot és a távolban elhaló menydörgés visszhangját, — Tempest Geoffrey, a világ nyitva van előtted,*— mondám — fiatal ember vagy, jó egészséged vaD, csinos fiú vagy és eszed is van hozzá, most ehhez kaptál még öt milliót és barátul egy gazdag herceget. Mit kívánhatnál még egyebet a szerencsétől, vagy a sorstól \ Semmit, ha csak hirnevet nem ! És azt könnyen megnyerheted, mert mai nap ság a hírnevet épen úgy meglehet venni, mint bármi mást, akárcsak a szereimet. Csillagod fölfelé törekszik, nem kell neked több az irodalmi igavonásból kis fiam, mulatság, haszon és könnyű élet a tied, hogy élvezzed életed ezutáni időszakában. Szerencsés kutya vagy, legalább most az. Ledobtam magamat a puha ágyra; és aludni próbáltam, és a mint elszunyadtam még mindig hallani véltem a menydörgést a távolban. Egyszer azt véltem, hogy a herceg hangját hallottam, a mint vad viharhoz hasonló hangon hívta inasát és egy pár pillanat múlva hirtelen felrettentem és azt hittem, hogy valaki áll mellettem és merően néz reám. — Felültem és a sötétségbe bámultam, mert a tűz kialudt és sötétség vett körül; aztán felgyújtottam a mellettem levő kis éjjeli villanylámpit, de senki sem volt a szobában. Felzaklatott kedélyem még sem nyugodott és azt hittem, hogy suttogást hallottam közel hozzám, mely ezt mondá: — Béke! Hagyd öt nyugton. Hadd aludjon a bolond az ö bolonságában. — 48 — nem szólt a levelében erről a szerencséjéről ? Attól félt, hogy újabb kölcsönt fogok tőle kérni? Azt hiszem, hogy arcomon meglátszott, hogy miről gondolkoztam, mert \ figyelmesen néző Rimaner nemsokára megszólalt. — Nem szólt önnek szerencséjéről ? Az nem igen szép tőle, hanem a mint a múlt éjjel is mondtam, a pénz gyakran elrontja az embert! — Óh! Én bizonyosan tudom, hogy nem akarta azt elhallgatni, mondám sietve és erőltetett mosolylyal, Bizonyo* san megemlíti legközelebbi levelében. Nos, most a mi ezt az ötszázat illeti ------— Tartsa meg ember, tartsa meg, vágott közbe türelmetlenül Minek beszél ön biztositékról ? Hát nen itt van ön biztosítékul ? Nevettem. Megbízhat bennem és biztosítom, hogy nem fogok vele elszökni. — Tőlem ? mondá félig hideg, félig szívélyes mosolylyal. Tőlem nem igen! Kezével könnyedén intett és ott hagyott, én pedig belső zsebembe téve a börerszényt, egy bérkocsit vettem és elhajtottam a Basinghall utcán lakó ügyvédeimhez. Mikor odaértem azonnal felküldtem névjegyemet, a mire azonnal elfogadtak és bebocsátottak a két kis fekete ruhája úri emberhez, a kik a ,,céget‘‘ képviselték. Kérésemre leküldték egy Írnokot, hogy fizesse ki a bérkocsist és bocsássa el, én pedig elővéve a Lucio erszényét, arra kértem Őket, hogy váltsanak fel egy tiz fontos bankjegyet aranyra és ezüstre, a mit ök meg is tettek. Aztán az üzletünkről beszélgettünk. Elhalt rokonom, a kit én soha nem láttam vagy legalább nem emlékeztem reá. de a ki látott engem, mint anyátlan árvát dajkám karjain, általános örö- kösévé tett és mindenét reám hagyta, a többiek közt tekin- télyes összeget képviselő kép és ékszer gyűjteményét is. Végrendelete olyan világosan volt megírva, hogy nem lehetett reá eset, hogy azt a többi örökösök megtámadhatták íolna és a mint értesítettek, egy hét vagy legfeljebb tiz T. Reggel a mint felébredtem, megtudtam, hogy a kegyel mes ur kiment a parkba lovagolni és magamra hagyott a reggelizéssel. Reggelit a közös ebédlőben ettem, a hol a lehető legnagyobb figyelemmel szolgáltak ki, dacára kopott ruháimnak, melyeket még most is kénytelen voltam viselni, már csak azért is, mert nem volt más, a mivel fölválihat- hattam volna. Hány órakor kívánok uzsonnálni ? Mikor leszek kegyes ebédelni ? Mostani lakosztályomat megtartom e ? vagy nem volt egészen megfelelő? Inkább akarnék e olyan lakosztályt, mint a kegyelmes űré? Mindezek a kérdések előbb megleptek, aztán mulattattak. Valaki bizonyosan elmondta az illető helyen, hogy micsoda gazdag ember vagyok és ez volt az első eredménye gazdaságomnak. Válaszul azt mondtam, hogy meg nem vagyok teljesen megállapodva és hogy [pár óra múlva határozott választ fogok adni, de szobáimat addig is megtartom. Reggeli után ki akartam menni, hogy ügyvédeimmel tárgyaljak s már intettem is egy kocsinak, a mikor barátomat láttam sétalovaglásából visszatérni. Egy gyönyörű pej kancán ült és a ló megfeszült izmai és kitágult orlyukai mutatták, hogy erősen nyargalt és hogy semmi kedve nincsen hozzá, hogy oly erős kezek kormányozzák. Táncolva
