Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-01 / 43. szám
2 Még néhány nem valami fontos indítvány került tárgyalás alá s azután megállapittatott, hogy a jövő gyűlés helye SouthBend leend, egyedüli hivatalos lapnak a Reform. Lapja választatik s a más lapokban közölt hirdetések külön dijaztatnak. Miután még a treutoni egyháznak — a férfi és női egyletnek köszönet szavaztatik s az ellátási költségek fedezésére a delegátusok felajánlják egy napi diáikat, a tisztviselői kar lemondott. Az uj tisztviselők Kováchy Mik lós István korelnöklete és Borsos István körjegyzősége mellett választattak meg a következőképen : elnök Molnár István, aleluok Borsos István, jegyző Papp István, pénztár nők Totncsányi József, ellenőr Ma- darassy Tamás, számvizsgálók : Kalassay Sándor, Bandré Q-yörgy és Tóth József. Orvos Dr. Ballagi János, jogtanácsos J. C. Block. ' Napi dij jak és utazási költségek kifizetése után a gyűlés a 75ik dicséret 3ík yersének az eléneklésével fejeztetett be. Nem volna teljes tudósításunk, ha meg nem emlékeznénk arról a magyaros vendégszeretetről, a mely lyel a kouventiót Trentonbau fogad ták. Az egyházközség, a férfi és női egylet, az egyes vendéglátó házigaz dák szinte versengtek a vendéglátásban. Fogadják e helyen is mindnyájunk köszönetét. Adja Isten, bogy a 20 éves évforduló alkalmával újra szép békességes egyetértésben talál koftunk Trentonban, mint a lefolyt nagygyűléskor. Nagy faágén. Az elnök hálaadás napi kiáltványa. Roosevelt elnök október 23án adta ki hálaadásnapi kiáltványát, a mely a régi szokáshoz híven november 29ét, csütörtököt jelöli ki ama szép nap gyanánt, a mikor a nemzet hálaadó szívvel borul le a mindenható Atya előtt, hogy kifejezze mélységes háláját az évfolyamán elvett jókért. Az elnök kiáltványa a kővetkező: Elérkezett immár az az idő. a mikor a mi atyáinknak bölcs szokása szerint, kötelességem megjelölni azt a napot, a mikor hála-, al és imá dattal boYulunk le a Mindenható előtt azért a sok áldásért, melyet tőle nyertünk s könyörgünk, hogy sokasitsa áldásait továbbra is. Sem a mi történetünkben, sem más nemzetek történetében nem volt még egy olyan korszak, a mely gazdagabb lett volna anyagi javak ban, mint a miénk. Ez a nagy bőség azonban ne hiába való büszkeséget támaszon bennünk, ne feledtesse el velünk a mi nagy kötelességeinket, de emlékeztessen ama nagy célokra, a me lyeket az isteni goi dviselés élénkbe szabott, a melyeket nem szabad saját dolgaink miatt elfelednünk. Az anyagi jólét csak alapját képezheti az igazi nemzeti nagyságnak és boldogságnak. Ha semmit se építünk erre az alapra, nemzeti életünk éppen olyan semmitmondó és üres lesz, mint az a ház, a melynek csak az alapjai vannak le rakva, Anyagi jólétünkre építeni kell olyan egyéni és nemzeti "\életet, a mely összhangban van a legmagasabb erkölcsi törvényekkel, különben gaz daságunk átok lesz és nem áldás. Hálásaknak kell tehát lennünk azért a mit nyertünk — s tégy ük azt kegyelemnek és nem pusztulásnak a jelévé. Ez okból megjelölöm november 29ét, csütörtököt, mint hálaadásnak napját. B napon gyülekezzetek össze templomaitokban: alázattal ismerjétek el a mit nyertetek, és imádkozzatok, hogy az áldást okosan használhassátok^ Halljuk meg mi is az elnök szavat s adjunk hálákat az Istennek ki osztogatja az áldást. A minisztérium újra alakulása. Az Egyesült államok I kormánya, a minisztérium, nem so j kára nagy változáson megy át. Shaw rpénzügyminiszter és Moody igazságügy miniszter leköszönnek állásaidról, s akkor a kabinet á következő egyénekből fog állani, Pénzügyminiszter lesz Cortelyon a mostani posta ügyi miniszter. Az c helyét Meyer L. György foglalja el. Igazságügy miniszter lesz Bona parte Károly s az ö helyét Mectalf foglalja el. Kereskedelmi miniszter pedig Strausz Oszkár lesz, ki most Konstantinápolyban nagykő vet.Strausz az első zsidó miniszter az Egyesült államokban, de épen ez mutatja az elnök szabadelvüséget, hogy nem a vallásfelekezetre tekint, hanem az érdemet veti latba. Strausz Oszkár egyike a legkiválóbb keres kedöknek s e mellett mint diploma ta és mint iró is nagy nevű. Óriási vasúti szerencsétlenség. Még itt a vasúti szerencsétlenség hazájában is, megdöbbenést keltő az a vasúti baleset, a mely a múlt vasárnap történt közel Atlantic Cityhez. A hires tengeri fürdőbe, hol egész éven át víg élet vagyon, a múlt vasárnap is tömérdeken mentek ki közel levő helyiségekből. Egy ilyen kiránduló villanyos vonat volt az is, a mely nem tudni mi okból, épeu akkor, a mikor egy tengerszoroson ment keresztül, kisiklott. Az első két kocsi egymás tetejere esett bele mélyen a viz alá, a harmadik ezeknek a tetején maradt a felszínen. Az első két kocsiban levő utasok nagyobb részt elpusztultak. A búvárok, akik a holttesteket a felszínre hozták, iszonyú dolgokat bfszélnek. Eddig ötvenhárom halottat hoztak fel a viz mélyéről, de a meghaltak száma mindenesetre fel megy 80ra, Alig maradt valaki a harmadik kocsiban is, a ki meg ne sérült volna. Ha megfigyeljük ezeket a na gryobb szerencsétlenségeket, úgy találjuk, hogy leginkább vasárnap történnek. Vájjon nem intő példa e ez is arra, hogy a „hetedik napot megszenteljük í Vájjon nem arra emberi szív minden hnrjain játszott. Majd mintegy elnémul a bánat,' az emlékezés, a lemondás hangja, majd felcsapott magasan, szilajon, szenvedélyesen, mint a tenger hulláma, mikor haragszik. Óh mennyi érzés fakadt a négy kis húrból. Gyakran az ölöm tombolt rajtok, majd a fájdalom kesergett, s mikor már alig lehetett hallani, akkor leghangosabban szólt az emberek szivéhez. Mikor aztán végkép elnémult, elhangzott az utolsó accoide is, akkor visszhangja támadt a dalnak az emberi lelkek ben és az emberi nyelveken s inesz- sze lehallott a Tiszáig, melynek hangjai csendes mormolással feleltek az éji vigadóknak. / Végre elhangzott a zene és az ének, nyugodni tértek a mulatók, a nagy ház kiürült s csak tompa vissz hangja kelt beune a nem rég elnémult hangoknak, mint a kebelben sokáig visszhangja marad a már le zajlott szenvedélyeknek. A gyertyákat még égve hagyták a nagy házban, hogy legalább azok virasszanak az éjszakán s mikor már minden mély álomba merült, a nagy ház négy kivilágított ablakával még sokáig nézegette magát a Tisza fekete habjaiban. y Mindez csak volt, és oda van ! Eltűnt, mint az est jöttivel a nap tanítanak-e ezek a szerencsétlenségek, hogy a vasáru;'p legyen Isten imádáaának és nem a szórakozásnak- a napja ? Figyeljük meg azért ezeket az intéseket s látván lássuk, hogy gonoszabbal ne legyen dolgunk l____________________ Óriási viharok. Az elmúlt héten a nyugat indiai szigetek- 'kornyékén óriási vihar dühöngött, a mely áicsapoit Floridába s az Egyesült államok déli részén több államba is. Az orkán több órán át tartott, ;S óriási károkat1 okozott. A tengeren levő hajók mind el pusztultak. A termény tönkre ment; az állat állományban is uagy a kár. A pusztulás legnagyobb Kavaunabau és környé kén, bár a vihar Kuba szigetétől egészen a Sierra hegységig terjedt. Emberéletben is nagy a veszteség. Több mint ötszázan pusztultak ef. A Floridához tartozó Eliiet Key szigeten több mint 300 ember veszett el. A vihar érintette Konduras, Salvatoi Köztársasagokat is Utah fővárosa, iáalt Lake végtelep sokat szenvedett. Arizonából, Texasból, Colorádóból pedig nagy hóviharokat jelentenek. Bizony az Istepbs vetett hit nélkül csak kínnak és gyötrelemnek hazája ez a föld. Goluchovszky megbukott. Addig, addig biresztelték a közös küiügyminiszter bukását, hogy végre is bekövetkez tt az. Goluclrovszki október hó 22én beadta lemondását s a király el is fogadta. A lemondás előtt a király hosszabb kihallgatáson fogadta Dr. Wekerle Sándor magyar miniszterelnököt, a ki nyíltan föltárta, hogy a magyar delegációban a külügyminiszter politikájának többsége nincs, s ha a király ragaszkodik a külügyminiszterhez, agy a magyar kormányban áll be válság. A bukást siettette az a hir, hogy gróf Zichy Jenöt a külügymi niszter befolyása következtében zárták volua az örültek házába. Zichy Jenő tudvalevőleg erősen támadta a bukott minisztert a delegációban. képe a tó vizéről, mint a homokba oltott irás, ha a zugó szél átrohan a pusztán. Az egykor büszke úri lak falain azóta nagyon sokat rombolt az idő. A zsindelyes tetöség megbámult, a moh benőtte; a négy tornyocska felett félig díszelgő kőcímer most ott fekszik a porban. A ház környéke is egészen meg változott. Minden pusztulásnak in dúlt. Az ősi portát kerítő hársfák közül sokat kivágtak, részint mivel elkorhadtak, másrészt, hogy legyen mivel fűteni Vendégnek hirét' se lehet látni. A melléképület akkor füstölt utoljára, mikor az orosz katonád felgyújtották. Az udvaron csak egy két cseléd ácsorog még — szomorú képei az idők változandó- ságáu^k. Minden úgy megváltozott, hogy maga az öreg gazda is, mikor kiszabadult a börtönből s visszatért ősei birtokára, alig ismert rá régi házára. Óh! Azóta sok minden megváltozott. Az Ur, a ki oly kegyesen mosoly goly reá az előtt, elforditá tőle arcát, s nehéz csapásokkal látogatta meg. Először nejét vesztette el. Egy szomszédos pusztán vált valami névnap félén. Egyszer «sak hívják, hogy siessen haza, neje súlyosan megbetegedett. Mikorra haza ért, a négy pejkó csak kidült a hámból, a TARCA. Az uídsó Ba Eg.y_ kép a régi jóidökböl. (b’oi) látás.) tett, a kit aztán a keresztségben J Ilonának neveztek. / Mikor megkeresztelték, december végén, egy hideg, fagyos téli alpon, a tiszteletes ur azt mondta ara. hogy az angyalok hozták és angyal ö maga is. Akkor még nem tudták az emberek, hogy az emberek, hogy az angyaloknak csak nagyon rövid ideig szabad a földön maradniuk. Most már teljes lett a ház bol dogsága. xi vendégek még sűrűbben jöttek mentek s most még szívesebben lát ták őket. Nem csak az volt a ház vendége, a ki beköszöntött, az országúiról is összefogdosták az utasokat s a kinek nem volt elég illő jó ruhája, hogy olyan úri háznál megjelenhessék adtak reá szép, uj ruhát. A nagy ház ajtaját sohasem csukták be ezután, ott mindig téri tett asztal várta a vendégeket. És nem hiába várta. S a mig igy lakomáztak, csendesen, észrevétlenül, mint a tolvaj, — vagy sebesen, mint a gyors ölyü madár — jött az éjjel. Odabenn pillanatra elcsendesült a vidám zaj. Uralmat nyert hegedű, cimbalom, Es hangszerével csak nem összenőve Méláz el a cigány a bus dalon . . ■ Mikor vonójával nem csupán a/ hegedű négy húrján, de *az érző Mikor a kis Gábor keresztelője volt, egy szép má jusi nap délelőtt jén, a régi kastély ifjú fényben pompázott. Beun a házban, künn a termé szetben minden ragyogott; mosolygó arcok, mosolygó napsugár, Az utak mellett a zöld kalászok tengere hullámzott s a szél, mely a Tiszáról jött, virágok illatától volt terhes. A tiszteletes ur, a ki megkeresz telte a kis fiút, azt a kérést szőtte be imájába, hogy az ujhonpolgár élete oly derűs legyen, mint a májusi nap s oly dús gyümölcsöt érleljen, mint érlelni fog a szellöringatta kalász künn a szántóföldeken.. Történt pedig, hogy ebben jiz évben május végén hó esett s egy júniusi reggelre elfagyott mind az emberek vetése___ A kis fiú pedig nevetett. Négy éves koráig nem is (történt vele más nevezetes esemény, minthogy egy szép napon — kis húga szüle
