Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-25 / 42. szám
— 38 mének önt vigasztalni, egy centet sem adnának önnek, hogy azzal az éhhaláltól megmentsék. Kedves barátom, hagyja el különcködést a szegény sorsával együtt. Éljen önmagának, mert ha másokért próbál valamit tenni, a legnagyobb hálátlanság lesz (érte a fizetése. Fogadja el tanácsomat és ne ál-, dozza fel személyes érdekeit semmiféle eszményi dolgokért.“ Beszéd közben fölállott a helyéröl és háttal állott a lobogó tűzhöz. Nyugodtan szívta szivarát és én iránta való csodálatomban kissé sértre néztem reá. — Ha nem volna ön olyan jó kinézésű, akkor szívtelennek mondanám önt — válaszoltam végre, de az ön voná- sai egyenesen állent mondanak szavainak. Önnek nem az a valódi gondolata az emberek természetéről, a mit velem el akar hitetni, az ön megjelenése olyan jóságról tesz tanúságot, a mit ön nem tudna megmásítani, még ha akarna sem. \ Aztán nem e mindig jót igyekszik-e ön tenni? Mosolygott. Mindig! Jobban mondva mindig azon igyekezem, hogy mindenei kívánságát teljesítsem. Hogy az jó indulat e ben1 nem, vagy nem, azt még be kell bizonyítani Az emberek t kívánságai csaknem határtalanok, az egyedüli kívánság, a a mit egy sem akar az, hpgy a velem való ismeretségüket megszakítsák ! ■— Persze, hogy nem ! Hogy is akarnák azt, ha egyszer találkoztak önnel! mondám és nevetni kezdtem a furcsa ötleten. Furcsa oldalpillantással nézett reám. — "Törekvéseik nem mindig erényesek — jegyezte meg 3S megfordult, hogy szivarjáról a hamut a tűzbe dobja. — Természetes azonban, hogy ön nem teljesiti bűnös sivánságaikat — mondám én még mindig nevetve. Az nagyon is lulságba vitt jótékonyság volna. Most már látom, hogy megakadunk a föltevések homokjában, ha még tovább folytatjuk. Elfeledi kedves bará. •om, hogy senki sem képes meghatározni, hogy mi az esény *s mi a bűn Erek a dolgok gyakran változók és másféle — 35 — okosság, a mit én reméllek is. Úgy szokott azonban lenni, hogy ha az ihletett lángész zsákszámra kapja a pénzt, az Isten elhagyja és az ördög veszi gondjaiba. Soha se hallotta még azt ? — Soha, feleltem mosolyogva. — Bolondságnak is látszik, különösen a mai világban a mikor az emberek nem hisznek sem Istenben, sem az ör_ dögben. Úgy van azonban, hogy választani kell mindenki nek, vagy föl, vagy le. A lángész a föl és a pénz a le. Nem lesz képes ön repülni és mászni ugyanegy időben. — A pénz birtoka nem kényszeríti arra az embert, hogy mászszék. Ellenkezőleg nagyon is szükséges arra,hogy repülni tudjon és a legnagyobb magasságot elérje. — Gondolja ön ? mondá és nagyon komolynak és szo.t rakozottnak látszott, a mint szivarát meggyujtotta. „AttóJ^ tartok, hogy ön nem sokat tud arról, a mit én a természe^. törvényeinek tartok. A mi a földhöz tartozik, az mindig a föld felé húz, azt bizonyára vette más ön észre ? Az arany, minden esetre a földhöz tartozik, a földből ássák azt ki, pénzbe verve, vagy másként» használják, mert elég erős anyag. A lángész, hogy hová tartozik, azt senki sem tudja — nem lehet sem a földből kiásni, sem pedig mástól venni, vagy másnak adni, mást nem »tehet vele, mint megcsodálja azt. Nagyon ritka vendég, és olyan szeszélyes, mint a szél,, és rendszerint nagyon szomorú sorsa van az emberek között.' A mint az előbb mondám, valahová felülre való és semmi földi szaga, avagy ize nincsen és azok, a kiknek birtokában van, mindig elérhetetlen magasságban laknak. A pénz az nagyon alacsony portéka, magassága egy cseppet sínesen ki a földből, mikor s^k van belőle az ön birtokában lehúzza a földre és a földön is tartja önt. Nevetni kezdtem beszécféu. — Szavamra mondom ön nagyon ékesen prédikál a vagyon ellen ! — mondám. Ön is rendkivülin gazdag, ugyan szomorkodik-e a miatt ? \ / — 84 — i doltam felőle. A neve Amiéi volt és önkénytelenül is figyelemmel kisértem, mert zajtalan mozdulatai a macska vagy tigrisre emlékeztettek. Munkájában a másik két cseléd volt segítségére, a kik hozzá hasonlóan yól végezték dolgukat. Olyan vacsoránk volt, a milyet már nagyon régen nem ettem és olyan bort ittunk, a milyenről az Ínyencek is csak álmodnak, de a mit megkapni sohasem képesek Nagyon otthonosan kezdtem magamat érezni és bizalmasan beszélgettem uj barátommal, a kihez peicröl-percre erősebb vonzalommal voltain. •”-A- Fogja őn irodalmi munkásságát folytatni mosty hogy azt a kis örökséget ’megkapta 2 kérdezé a mint vacso- ráhlt 'végére jutottunk és Amiéi kitűnő szivarokat, „és ko- byakot tett elénk és tiszteleteljesen kiment. Gondolja, hogy * lesit! kedve folytatni 2 f ,f" Blzönyára lesz válaszoltam — ha mindjárt tréfából is 'Látja ön, a pénzem segi^tégével képes vagyok reá, hogy á kévémet megismertessemj'4kár szereti azt a közönség, akár ném.'-Ä£gy hírlap sem utasítja "el a fizetett hirdetésekét. ' Igaz; de lesz-e eredménye La tele erszénynyel bird '• ürés*'fejh‘ék'?' ' ... . ” " * _. ”'s Ez a megjegyzés n agyon bosszantott. */— Hát üres fejűnek gondol ön engem? kérdőin ingerülten.'' — Még most nem. Kedves Tempest, ne engedje, hogy a tokaji ‘ a mit ittunk, vagy a konyak, a mit inni fogunk, beszéljen, ön helyet! Biztosítom róla, hogy nem tartom ont üres fejűnek, sőt ellenkezőleg, abból következtetve, a mit önről hallottam, azt hiszem, hogy az ön feje telve van okos és érédeti gondolatokkal. Olyan kitűnő gondolatokkal, a milyenekre a világnak semmi szüksége nincsen. Most az a kérdés, hogy nem fogja-e az a fej felmondani a szolgálatot a tele erszény mellett ? Különös, de igaz, hogy soha, vagy nagyon ritkán lehet a milliomosok között okos embereket találni. A bölcseség felülről jön, a pénz alulról ! Az ön esetében azonban meglehet, hogy nem fog megszűnni az ) — 39 — mint vesznek fel, a körülményekhez képest. Abrahámnak volt vagy két, három felesége és sok ágyasa és mégis az erény valópi megtestesülése volt a szent hagyomány szerint — a más oldalról Lord Valakinek Londonban csak egy felesége és egynéhány ágyasa vaD, és mindenki azt tartja róla hogy igen borzasztó ember, pedig nagyon is hasonló Ábra* hámhoz. Ki fog határozni, mikor a doktorok összevesznek? Hagyjuk el az egészet, mert soha sem fogunk rajta megegyezni. Mit fogunk csinálni a mai estével ? Egy kurta tagú kis nőstény nagyon igyekszik a Tivoliban, hogy egy rokkant herceg kegyeibe láncolja magát, elmegyünk megnézni az igyekezetei, a melylyel az angol főúri körökbe akarja magát juttatni? Vagy fáradt.ön és inkább kíván nyugodni? »J Az Igazat megvallva egészen ki voltam fáradva a nap mindenféle izgalmaitól, — fejem is nehéz volt a bortól, a mit már olyan régen nem ittam. Szavamra mondom, inkább lefeküdném, mint bármit egyebet tennék. De mi van a srobámmal. , —•, Oh, Amiéi gondolkozott arról! Megkérdezzem tőle $ Megnyomott egy csengőt s inasa azonnal bejött. — Szerzett szobát Tempest ur számára? — Igen, kegyelmes uram ! Egy lakást az épület ezen szárnyában, csaknem szemben a kegyelmes úréval. Nem épen olyan jól bútorozott, a mint lehetne, de igyekeztem kényel- kényelmessé tenné ma éjeire! — Nagyon köszönöm uram ! — mondá. Visszavonult és én jó éjt akartam mondani vendéglátó barátomnak. Elfogadta felé nyújtott kezemet és sokáig a magáébafti tartva különösen nézett reám.
