Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-18 / 41. szám
. . ■ # 2 Magyarországon járt Kovácsy M. István) továbbá 25 delegátus 84 szavazattal. A jegyzői és pénztári jelentések után fontos .ügyeket és indítványokat tárgyalt. 1. Gajdos Istvánná részére meg. szavazott 100 dollár kegydijat s pedig azért, mert a férje után a ki hátralékos volt, az egyesület nem szavazhatta meg a haláleseti dijat. 2. Egy öngyilkos után—aki még nem volt egy egész évig tagja az egyesületnek — nem lett kifizetve a segély s ekkor az özvegy beperelte az egyesület luzernei osztályát s annak elnökét Kovács Jánost el is fo alfa. A közgyűlés a vt. intézkedését helyben hagyta, a Kovács János netáni költségeit megtéríti. De szükségesnek tartja, hogy az egyesület érdekeinek a védelmére jogtanácsos választassák. Az alapszabály módosításból említést érdemel, hogy az 50. és 55 év közti egyént is felveszi az egye sülét $5 beállási dij mellett fél halál eseti biztosításra, de az ilyen félse gélyt nem kaphat. Továbbá a haláleseti biztosítás felemeltetett $750ra, temetése költ séggel $800ra, ha kétezernél több tagja van az egyesületnek. A szavazatok is szabályozva lettek. Bármennyire kisebb osztályt képviseljen is valaki, csak egy szavazata van. ~Kanadából pedig csak olyan osztály küldhet delegátust, a melyiknek legalább 50 tagja lesz. A jegyző fizetése $400 lett, a pénztárnok tisztel-fidi ja $150 lett. A newyorki osztálynak a rokkant alapra szánt $15 ja visszaadott, ezt azonban Pethö newyorki delegá tus oda adta özv. Gajdos Istvánná- nak adandó 100 dollárhoz. Legyen dicséretére említve ez a nemes tett a newyorki osztálynak.! A közgyűlés kimondta, hogy ez után a mely delegátus a gyűlés végét be nem várja, nem kap sem úti kölséget, sem napi dijat; továbbá, hogy semmi kényelmi kiadást nem térit meg az egyesület. A disz zászlóra vonatkozólag tétetett indítvány, hogy az egy évig legyen már az egyesület körében is Elnökre és az indítványozóra. Pethö Bélára lett bízva, hogy Írjanak ez ügyben a díszzászló felügyelő bizottságnak. Ismét egy újabb lépést tett az i egyesület a nyilvánosság előtt, mikor kimondta a gyűlés, hogy az alapszabályok angol nyelven is ki adandók. Aranytű jelvény készítése lett kimondva, majd a választáson igen igen könnyen túl esett a gyűlés megválasztván a régi tisztviselőket ; a számvizsgáló bizottságba beválasz tatott tdö Kalassay Sándor piUsbuí-- gi lelkész és Zöldi Pál. Jogtanácsos lett Block biró Clevelandban. A Convencio — a toledoi ref. templom- ra adományozott az egyesület pénztárából 50 dollárt s ezen kívül a delegátusok is adományoztak. A konvenció költsége volt 707 dollár. Hogy egy nevezetes mozzanatot fel említés nélkül ne hagyjunk, a gyű lés 2od napján az összes jelen voltak a toledói egyház ref. egylet és az ottani osztály számos tagjával kivonultak a McKinley szobrához s ott az elnök magyar, tdö Harsányi István angol beszédet tartva, megkoszorúzták a nagy martyr elnök érc alakját. Ezzel is kedvező véleményt keltve az amerikaijnép körében a mi magyar véreink felöl. Az 1904. év a próbáltatás éve volt az egyesületre. A legnagyobb szerencsétlenségtől, — értve itt a cheswicki bányarobbanást — megmenekült, mivel az áldozatok közt csak egy tagja volt az egyesületnek; — de másfelöl a rossz munkaviszonyok és a sűrű halálozások meggátolták az egyesületet a múlt évihez mért gyors fejlődésében. A taglétszám az 1904 ápril 18iki vt. gyűlésen 2265 volt. Hat hó alatt é uj osztály alakult, a legtöbbet tdö Kalassay alakította. Haláleset ki lett fizetve 6 hó alatt öt, félsegély 6, temetési költ ség 8 haláleset után. A pénztárba volt $5471.42, ezt azonban $1800 haláleset terhelte. Az osztályok ellen volt sok panasz, 16 osztály úgyszólván semmi jelentést nem küldött 6 hónap alatt. Ezért aztán a vt jegyző jelentése igen hézagos volt, Az osztályokra szigorúan ráparancsoltak, hogy május 15ig küldjenek jelentést, különben törölve lesznek s a jegyző junius lig hozza rendbe a nyilvántartási főkönyvet. Az egyesület vagyonin nézve pedig azt a határozatot hozta a vezértestületi gyűlés, hogy $8000 legyen betéve kamatra egy National Bankban $2000 legyen ugyanazon banknál letéve, mint forgó töke. A pénztárnok csak $400t tarthat magánál, a többit a bankba kell elhelyez ni. Az ellenőrző bizottság tagjai: tdö Csntoros, tdö Kalassay és Mokcsay Béla. A newyorki osztály kebelében felmerült bajok orvoslására bizottság lett kiküldve, de közben legyen megemlítve, hogy később nem vált szükségessé a bizottság közbenjárása. Ebben az évben, vagyis 1904ben október 3án Yougstownban lett meg tartva a nyolcadik közgyűlés. A vezértestület teljes számmal volt ott, továbbá 23 delegátns 28 szavazattal, — összesen 36 szavazat volt a gyűlésen. Sajnálatos, hogy sem a jegyző, sem a pénztárnok évi jelentése nincs beírva a jegyző könyvbe. A gyűlés folyamára még segéd- jegyző is lett választva a Bandré György személyében. Ennek a konvenciónak több fontos dolga akadt. Egy esetben a félsegélyt úgy adta meg. hogy a pénz ne az illető rokonsága, hanem az osztály kezében maradjon s úgy használtassák fel. A newarki osztálynál akadt egy olyan tag, a ki képes volt a többi tagok befizetéseiből az ö egy evalatti befizetéseit visszatartani s igy meg károsította az egyesületet. Több olyan haláleseti kivetést nem teljesíthetett, a melyek még! ma is, két év múltán, per tárgyát képezik. De az bizonyos, hogy az egyesület a szabályai szerint járt el. Az árvák pénze elvonatván az egyesületi vagyontól, külön-külön banki könyvecskén helyeztetett el és a könyv az elnöknek adatott át. Egy időben négy templomra is kértek segélyt. Ez úgy lett elintézve hogy Dillonvale egy évre vissza vette a kérvényét, Homestead és Pittsburg 35—35 dollárt. Youngstown pedig 50 dollárt kapott. Az alapszabály olvasáskor egy pár fontos módosítás történt. ,,Haláleseti s félsegély kivetéstől számított 61 nap alatt fizetendő ki,“ továbbá ,,az a tag, a ki egyfolytában 20 évig rendes tagja volt az egyesü letnek, a 20 év elteltével megkapja a haláleseti dij felét, a további fizetés alól felmentetik.“ A jogtanácsos részére megszavazott 200 dollárt a konvenció költségeihez számították. A választáson elnök lett : tdö- Kalassay Sándor, alelnök Mokcsay Béla, j -gyzö, pénztárnok és ellenőr a régi, számvizsgáló bizottság : tdö Ludmán Sándor, tdö Kováchy és Bandré György. Bizalmi férfiakat is választottak,hármat Clevelandban a jegyző, s hármat Homesteadon a pénztámok ellenőrzésére. A volt elnöknek adandó ajándék Dezerzése a vezértestületre lett bízva. A Youagstowni gyűlés költsége 774 dollár volt. Az erre következő féléves vt. gyűlés — 1905. ápril 15. szomorn jelentéssel számolt, hat hónap alatt 17 tag halt meg. A hitfeleink olyan közönynyel viseltettek az egyesület iránt, hogy ha ez tovább is igy tartott volna,, csakugyan lehetett félni az egyesület jövője miatt. Nem mehetett úgy előre, mint kívánatos lett volna, inkább visszaesést matatott. Ez az idő volt a tüzpróba. A közgyűlésen jelentve volt - 2050 tag, azóta 4 uj osztály akkuit mégis leapadt a tagok száma l930ra. 5 osztály megszűnt. Tíz haláleset ki lett fizetve, 4 ki lett vetve, 3 halál eset \ olt függőben a gyűléskor. A pénztári jelentés szerint a vagyon $3586.87. Az osztályok nem küldtek rendszeres kimutatást, vagy nem küldtek a pénztárnokhoz ellennyugtát. Ezért aztán a pénztári bejegyzés is javításra szorult vagy 6 osztálynál. A félsegélyre benyújtott 8 kérvényből egy sem lett elfogadva. Noha nem volt 2000 tagja az egyesületnek, mindazonáltal abban a reményben, hogy a tagok szaporodni íoguak, s mivel az 1600 és a 2000 közti számra nincs intézkedés az alapszabályban, ezért Dem szállította a vezértestület a haláleseti segély összegét, attól is tartva, hogy ez nagy rázkódást vonna maga után. Volt még több kisebb foitossá- gu f oly óügy röl tárgyalás, de ezek végérvényesen a johnstowni közgyűlésen lettek elintézve. Ezt megelőzőleg vezértestületi gyűlés is volt, a hol több fontosabb ügy elkészíttetett a másnapi közgyűlés elé. Az egyesület még mindig a próbáltatásnak volt kitétetve ; igy 1 nem fejlődést, de visszaesést mutatott, dacára annak, hogy havonként 40—,50 uj tag lett felvéve. Haláleset volt újabban 15, ezek TÁRCA. Az utolsó Baróthy. Egy kép a régi jóidökböl. ,,Óh ! azok a régi jó idők !“ mon dogatják a mi öregeink, migszemök- ben az öröm szikrája villan meg, vagy a bánat könyüje fénylik, mint — mint megcsillan a tó vize, ha a le menő nap rája veti utolsó sugarát. És csendesen elmerengve, Képzeletükben visszaidézik maguk elé azokat a régen letűnt időket, mikor még fiatalok voltak és ifjú s erőteljes volt velük együtt az a kor, az a nemzedék, amely ma már annyira a divatját múlta, mint a zsinóros nadrág, úgy megfakult, mint az ö atilla- jók 8 elöregedett, mint ök magok!... • S aztán, ha nagyon soká elgondolkoznak azokon a régi jó időkön, sze meikből — mint a felhő méhiből, ha csendes zokogás úgy megkönnyíti az ö nehéz, fájó szivöket. És ha olykor hárman-négyen ősz- szeülhetnek a régi, ó divatukandalló körül,—amelynek szive még most is oly meleg, mint hatvan évvel ezelőtt, míg az övék régen kihamvadt — el elbeszélgetnek a régi jó idők röl, mesélnek egymásnak egy egy kis történetet a múltból : a régi jó táblabirákról, a régi hétszilvás nemesekről, a nagy tajtékpipáról, me lyet még szűz dohánynyal fütöttek, a darutollas kalapról s nagyanyáink ról, — azok is voltak valaha fiatalok és szépek — aztán ha már kifogytak édes emlékeikből, akkor elkezdték szidni a hitvány kort, az egyre sat nyúló nemzedéket és a fináncokat... S mig ily különböző érzelmekkel tűnődnek múlton és jelenen, szivök- ben újra kél a régi érzés, fellobban a régi láng, mint a kandaléban a tűz, ha felszítják a hanvadó zsarátnokot. I szép időkről, otthagytam — a többi játszó gyermekeket, meghuzódiam valamelyik öreg ur széke mellett s édes gyönyörrel hallgattam a szép meséket. Akkor azt hittem, hogy csak mesék, minők csak a képes könyvek- ben vannak a tündér királyfiról a sárkányokkal harcoló hősökről és a csoiaszép, csodajó tündér király kisasszonyokról. Ma tudom már, hogy nem mesék voltak, de azért ama kor épp úgy elmúlt, mint a mesék világa, és hogy nem fog többé visszajönni soha!... S most, annyi évek múltán is, mintha még látnám a jó öregeket itt magam körül, mintha hallanám ajkaikról azokat a kedves történeteket a régen múlt időkből, mint a gyermek még évek múlva is hallja, vagy legalább is hallani véli a rég elhangzott altató dalt, a rég elhangzott dajka-meséket. . , yar alföldet a két Ka KaI Q flSATVl doz minden irányban, mint a képzelet, — ott vagyok újra ! Lelkemben, — mint az utas szeme előtt a Tisza habjaiból kiemelkedő csodás délibáb — úgy tűnik fel egy régi, régi kép. . . Nem messze a Tiszától, karcsú hársaktól köritett úri lak állott. Nagy négyszög földszint épület volt, mind a négy sarkán egy egy’ kis toronynyal. Magas zsindelyes teteje még egészen fehér volt, az idő mindent megemésztő vas foga még nem ért rá, hogy elkorhassza, hogy mohával vonja be. Az országúira néző oldalán széles kapu bámészkodott, mint aminök ma^is láthatók még a alusi vendéglőknél. “A kapu szárnyai sarkaiból feivetvék, jeléül, hogy sohasem szokták becsukni. A kapu felett nagy kerek kőcímer pompa, zott érthetetlen alakokkal s olvas, hatatlan betűkkel. Maga az épület négyszögletű udvart keritete széles téglával kirakott, oszlopokon nyug* vó tornácával, számtalan egymásba
