Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-11 / 40. szám
7 tetlen rudja a te szellemed vasmarkában van rendületlenül és e szellem diadalmas* kodni fog minden emberi gyarlóságon. Ezt hirdetni hozattál ide, te, aki alig kétszáz éve egyesítettek Amerikát, kivívtad függetlenségét; ide egy nemzet körebe a mely évszázadok óta vívja fiiggetlense- ge kegyetlen harcát, a mely nemzedéke* két áldozott már fel e küzdelemben, a mely kész érte újra hekatombakat az oltárára rakni mert a te példád ^megtanít* ja rá, hogy nincs gazdagság, nincsen szabadság, nimcsen dicsőség, nincsen nagyság, csak a fű Op,etieoc, o Soha jobbkor nem hozhattak, mint ma, a mikor küzdelmeink közepette fülünkben hangzik nagyon is sűrűn a szirén enek, hogy hagyjunk föl meddő közjogi küzdelmünkkel. a gazdagság adja meg a hatalmat, nincsen üdv, csak az anyagi fölvirágzásban. Tanitsd ki, te uagy, ezeket a hamis tanító mestereket arról, liogv igenis elsőbben te is megvívtad a magad közjogi harcát hazádért éá e harc nem bizonyult meddőnek, mert minden gazdagságtoknak, minden nagyságtoknak minden dicsöségteknek. a te megvívott diadalod lett az alapja, (ügy van !)j A nagy emberek tulajdonsága, hogy a szsmök a jövöbe néz, szivük a jövőt megsejti s kezük és elméjük a messze jövendőt munkálja. Nézzetek föl ez érez alakra itt, s róla jusson eszetekbe egy másik ércalak, a mely me.ss/e innen ál), mérhetetlen vizeken tub Cle vei an,.iba n, Amerikában. Azt is magyarok állították mint ezt, bolygó, vándor magyarok, azt maguknak, ezt minekünk. (Ugv van 1) Maguknak Kossuth Lajost (Éljenzés.) mi nekünk Washingtont. (Éljenzés.) Két óriási láncszem ez világok egybekapcsolására; összeköt egymástól elszakadt sziveket; összeköt egymástól elszakadt érzelmeket, összeköt a sors által kettétört gondolatokat, összeköt a végtelen messzeségbe szakadt anyát és gyermeket és összeköt két idegen nemzetet. (Éljenzés.) A clevelandi ércszobor épp úgy, mint ez itt, a messzeségbe küldi tekintetét méretlen földeken, eget ostromló hegyeken túl száll tekintetük é3 vissza nem rettenve, útra kél a rettenetes vizeken, ez arra, az erre. És hol a csendes óceán habjai egymáson ringva föltornyosulnak, a keletről jövő hullám fölvág a nyugatról érkezőknek vállára, ott a vizek közepén találkozik a két ércalak ércszemének utazó érctekintete és lebegve meg áll a viz fölött, És szól az egyik a ki megy ahhoz, a ki jön : Te boldogtalan, de nem dicstelen, a kit a nemzete függetlenségéért való küzdelem földönfutóvá tett te hazát vesztetten bejártad a világot, bará* tot, segítőt, szövetségest kerestél és semmit sem találtál, csak egy igazságot, hogy egy nemzet szabadságának, függetlenségének; kivívásában nincsen barátja, nincsen szövetségese, nincsen segítsége, csak ö egyedül van, önmagának egymaga. És ha önmagát elhagyja és másban bizakodik, akkor el van veszve ! (Igaz ! Úgy van !) Állj hát te boldogtalan, de dicső, állj ott, az én népem fölött példának és hirdesd neki, az amerikai népnek, ez a te véres igazságodat, nehogy az én népem is megtántörődjék és hatalomért cserébe adja függetlenségét (Tetszés.) És szól a másik, a ki jön, ahhoz a ki megy. Oh. te boldog, te dicső, a ki félmeztelen, rongyos, szinte fegyvertelen hadakkal, mint valának az én névtelen hőseim is egykor, boldogabb nálamnál, kivívtad hazád függetlenségét; te, a ki egy másik nagy igazságot követve futottad meg [dicső pályádat, azt az igazságot, a mely hirdeti — mindent adj oda a hazának és semmit se kérj tőle a magad számára. Óh. te dicső és boldog, állj ott érc alakoddal az én nemzetem fölött, küzdelmei közepette, állj ott, a mig minden“ fia megtanulja a a igazságodat, példádra indul és megalkotja tanításod szerint és példád szerint a nagy, a független, a szabad Magyar országot. (Éljenzés és taps.) És a két ércalak szava végig zug a tengeren, mint az orkán sivit végig Amerika államain és itt zug a felhőben, az égben, a fölöttünk keringő csillagokban, a fejünk fölött és mi itt állunk megrendülve Washington szobra árnyékában, felavatjuk az ércek szimbólumát és fölemeljük szavunkat és kiáltunk a clevelandi Kossuthhoz és fogadalmat teszünk az Isten nyílt ege alatt, hogy mindenünket fölajánljuk a hazának: karunkat, eszünket, szivünket, vagyonúnkat és vérünket és semmit sem kérünk érte vissza és nem keresünk szövetségest, és segítőt kívül, ha nem csak magunkban bízva és bízva is önmagunkban nem pihenünk, nem állunk meg addig, a mig meg nem alapítottuk a szabad, a független hazát. (Éljenzés és taps.) Mondjuk rá, Isten minket 'úgy segéljen és Washington koszorús alakja legyen a tanunk ! liiazas aái világraszen ál. — Náná-sy Lajos. — Julius 7én, szombaton keltem keleti utamra. Vonatunk, mely közvetlenül kocsikból állott, délután fél háromkor robogott ki Budapestről s az ország déli területén átrohanva, este 9 órakor már idegen országnak: Szerbiának területén voltunk. Tehát a Balkán államok egyikében, melyek Európában az ázsiai viszonyokat képviselik. A gyakori útlevél vizsgálat, a fél óráig elácsorgó gyorsvona* tunk lassúsága s a felszálló utasok vad lármája, mind arra emlékeztet, hogy a fejlődés, hatalom és műveltség államait elhagytuk. Másnap (jul. 8án) épen vasárnap volt, s a felkelő nap korán bearanyozta a szerb hegyek ormait, Az emberek csak lassan bújtak elő kicsiny határok közzé szorított "'kunyhóikból s három irányban indultak: egy részük a templomba, másik a korcsmába s a harmadik a mezőre és szilváskertbe dolgozni. .Milyen egészen más az angolszász szellem vasárnapja; a kétféle ünneplés közt épen olyan nagy a különbség, mint a Balkán félsziget és Amerika között ! Délután 2 órakor eltűntek Szerbiának gyümölcsökkel megrakott fái és Bulgária területére léptünk. Újabb útlevél vizsgálat következett, a mi meg zavart bennünket a csodaszép rózsafák szemlélésében. Fürdőhelyekről hires vidékeken át haladtunk s a [vendéglőből behallatszott a hangos zeneszó. A nép itt is koldusszegény, de hejehujára telik. Tivornya és koplalás,mulatozás és koldus tarisznya itt nem ellentétes fogalmak. Este 8 órakor Törökország határához értünk. E népet jól ismerjük a múltból, hiszen csaknem háromszáz évi nyomor- gattatásunk köszönhető nekik: Várna, Mohács s az elveszett Budavár, vértanúi halált szenvedett hős katonáink, háre* mekbe hurcolt nőink és török katonákká képzett s elrabult fiaink emléke fűződik hozzájuk. De mig a hatalmas keletrómai birodalmat hamarosan megdöntötték, Magyarország ma is áll s miénk. Más tekintetben is érdekel bennünket e nép, ugyanis a Vámbéry kutatásai alapján nyelvrokonaink volnának. Sok szavunk (búza, alma, árpa, gyümölcs, szőlő, kender, tiló, orsó, barom, tulok, ökör, borjú, csikó, disznó, tyuk, gyapjú, túró, vezér) elvitázhatlan török eredetű. A vámvizsgálat alkalmával legszigorubb- nak a törökök bizonyultak; aki útlevelét nem peeséltelteti meg előzetesen konsul- juk által, azt megbüntetik, vagy letartóztatják: különösen a könyvek iránt ellenszenvesek; s ezektől engem is meg fosztottak s őket csak másnap nyertem vissza a mi konsulátusunk utján. A török katonáktól és fináncoktól gyakran háborgatva mintegy 40 órai vasúti utazás után jul.. 9én reggel az ország fővárosába Konstantinápolyba értünk, hol találkoztam angol, német, francia és svájci utitársaimmal kikkel az utat közösen voltam megteendő. Konstantinápoly (magyarul Konstantin városa) egyike a földkerekség legnevezetesebb városainak. Krisztus előtt 6H8ban megarai gyarmatosok alapították s a perzsák, görögök, makedónok és rómaiak egymás után hódították meg. Virágzási állapotja a IV. század első felétől kezdődik, mikor a keresztyén Konstantin császár a keleti birodalom központjává tette. E perctől kezdve lett a nyugati fővárosnak, Rómának politikai és vallási téren erős vetélytársa, A nép vándorlá-ban résztvett törzsek, továbbá a perzsák, avarok, arabok oroszok és magyarok (Botond, ki az érkaput bedöntötte) gyöngítették hatalmát a középkor folyamán : később a velenceiek is beavatkoztak sorsába, a latin befolyás után jött a törököké, kik 1453 május 29én be is vették elszánt, véres ostrom után. E perctől fogva a török birodalom fővárosa s dacára a múlt században lefolyt franeia-angol-orosz támadásoknak — ily minőségben szerepel ma is. Nem hiába ostromolta oly sok ellenség. mert Konstantinápoly a világnak legszebb fekvésű városa. Jul. 9én felmentünk a város kiemelkedő helyén épült Galata toronyba, honnan soha el nem feledhető kilátás nyílt a városra. Előttünk az arany Szarv vize a Már vány tengerrel s a másik-oldalon a Bosporussal, átellenben Sztambul s túl az ázsiai hegyek, jobbról és balról pedig az európai negyedek : Pera és Galata. Az utcákon nyüzsgő néptömeg moz. gott, többnyire férfiak, mert a nők rendesen otthon ülnek. A mint a toronyból leszállottunk, utón útfélen utcai kávé házaknak berendezett helyiségeket találtunk, melyeknek belsejében fekete kávét, vagy limonádét szürcsölö, avagy pipázó és újságot olvasó törököket láttunk. Az ö pipázások érdekes, a mennyiben vizi pipájok (perzsa néven nargil) van. Ez egy ugorkás üveg nagyságú és vízzel megtöltött edény, melynek felső részén a dohánytartó van. Egy hosszú cső vezeti a füstöt a vizen át a szájhoz. A dohányra tüzes parazsat tesznek és ezt a szi vassal élesztgetik. (A magyar nép pipás nemzet; a szenvedélyes dohányzók tegyenek próbát a vizi pipával!) ; Konstantinápoly megnézése három és félnapot vett igénybe. Megtekintettük a múzeumot, melynek legértékesebb darabja a Nagy Sándor makedón király kriptája, a miért az angolok négy millió fontot igértek.j Jólj esett látni, hogy a múzeumi gyűjtemények rendezése [terén Rev. J. Peters amerikai missionárius kitüntette magát, és emlékét diszes kö jelzi. A trójai gyűjtemények szintén érdekfeszi tök voltak. Későbben elhajtottunk a porta előtt s vezetőnk felhívta figyelmünket azon házra, melyben a szultán gyermektelen feleségeit tartják. Több százra rúg azon nők száma, kik e börtönben laknak. Történelmi nevezetesség tekintetében legfontosabb volt a ,,Hágia Zsófia“ (Szt. Zsófia) templom. E gzékesegyhá* lett temploma a függetlenségért küzdő konstantinápolyi pátriárkáknak, kik Rá* mával szemben mindvégig megtudták tartani önállóságukat."Midőn Konstantiná, poly elbukott, a sebesültekkel megrakott szenthely a(törökök kezeibe került, kik azt mohamedán mecsetté alakították át, A keresztyéneket és zsidókat csak úgy engedik be, ha cipőjükre a templomban nyújtó t papucsot húznak fel. így jártuk be az épületet, melynek belsejét arányta* lanná tették a törököd az által, hogy a gyékényeket és imádkozó széket Mekka elé fordították, holott a kér. oltár Jeruzsálem irányában volt építve. A szószék felett két hatalmas zászló lengett, mely a mohamedán vallásnak a kérész* tyécség és zsidóság feletti gyözedelmét akarja ábrázolni. Nehány percet töltöttünk szótlan csendben a mozaikkal gazdagon felékesitett templomban. A mohamedán zászlók dacára hallottuk megcsendülni a hires egyházi atyának, Aranyszáju szent Jánosnak (vagy más* ként Chryrotomus) szavát, ki pátriárka korában e templomban tartotta velötrázó szónoklatait, szembeszállva a romlott császári család bűneivel is. Lelki szemeinkkel láttuk, a mint az agg főpap meg jelenik az összetört oltár előtt s az örök élet kenyerét és italát nyújtja hívei számára. Felujultak az ott tartott zsinatok emlékei s a hosszú harc, mit a görög egyház kénytelen volt folytatni a császári kegytől magasabbra emelt Rómával szemben. Jul. lOén egy Éju nevű török temetőbe Jmentiink, honnan felséges kilátás nyílt, ismét a nagy fővárosra. A törökök rendesen két sh követ tesznek sirhantokra, jelképezve ezáltal a jó és gonosz angyal hatalmát, kik befolyást gyakorolnak az elhunytak lelkeire. Vissza felé csónakázva, a parton lefátyolozott nőkből álló csoportot vettünk észre, kiket rendőrök környeztek, hogy férfiúi szóm ne. ér je őket valahogy. Keleten ugyanis a női nem élesen el van külö* nitve a társadalmi állást illetőleg a férfiaktól, a mit az is bizonyít, hogy a törökök rendesen Jtöbbnejüek, (úgy lát* szik mégis rokonok vagyunk a törökkel, mert sok magyar az elszöktetett misziszekkel bátran versenyre kelhet a moha- medánus ozmánnal.) A nők csak lefátyolozva jelenhetnek meg az utcákon s idegen férfiaktól rossz néven veszik, ha a nőkre néznek.. Estefelé egy mecset tornyából lehangzó siró ének ütötte meg füleinket, ez a moédzin hangja volt, ki a nap különböző részeiben igy hívogatja mádságra a törököket. Mennyire másképen szólanak a keresztyén harangok, melyek nem sirásra, hanem vigasságra szüli itanak. Az egész napi járkálásban kifáradva pihenni tértünk, de a jól megtermett szúnyogok nem engedték, hogy álom jöjjön szemeinkre. Sokáig hallottuk még az utcán le és fel alá vágtató lovas lovas katonákat, s gondolkodtunk Kon* stantinápoly letűnt dicsőségéről. (Folyt, köv.) SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Többeknek. Több tisztviselő nem küldte be az arcképét. Az osztályvezetők arcképei pedig majd a füzet alakban megjelenendő egyesületi történetben lesznek lenyomatva. H. S. Homestead. Késön érkezett a cat, nem lehetett a címlapon hozniN. L. Chicago. Miért nem jött már a nagyobb testvér házába ? r-p olyan jutányosán lett volna nyomatva P.-ban, mint Cl.-ban. ígérjük, hogy hireit nem közölte volna le előbb a Reform. Lapja, mint a Hírnök. S a Hnngarian Printing House mégis csak közelebb áll a cli-i lelkészhez, mint a Napilap.
