Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-11 / 40. szám
\ 2 Az Amerikai Magyar Ref. Egyesü let 10 éves jubileuma alkalmából. (Trenton, N. J. okt. hó 17. 1906.) Egyesületünk célja : a segitó szeretet gyakorlása. Legyünk többen vagy keveset) ben, elvállalt kötelességeinket szívesen kell teljesítenünk s mindenkor lelkesedve, egymást szeretve kell csoportosulnunk, tiz évvel ezelőtt alakult drága Egyesületünk körül, tóért nekünk magyar protestánsok nak mondja az evangyélhtm a mi erősítésünkre : Nem szabad megfő gyatkoznotok az igaz emberbaráti érzelmekben, az egymás Iránti test véries áldozékonyságban a drága vérek, a család felkarolásában, mert ha a szeretet elpusztul közöttünk, éemmivé leszünk, semmivé lesz szép múltú am. ref. és evang. magyarságunk ! * A trentoni jubileum ne legyen csak diszünnepély és bankett tár gya, hanem legyen az ez idegen világban, a magyar hittestvéii sze retet ünnepe ! Ne keressük azt, hogy vannak népesebb, hasoncélu egyesületei az amerikai magyarságnak, adjunk hálát Istennek, hogy mi is megák lőttünk, szépen rendezve, fejlődve haladtunk s ma már kétezer taggal „kicsiny kezdetből, nagy jövőbe nézünk!“ * Egyesületünk a’apitásakor az am. magyar reformá usság akkoii lelkes vezércsapatja, közélete jele sei, bizonyára lelkesedésükben, ragyogóbb. gyorsan emelkedő fejlődést képzeltek. J)e hát az alapvetés dicső munkájánál ki gondolna arra, (?) hogy az igazak táborába sokszor ismételten eljö a „gonosz,“ hogy a tiszta bnza közé „konkolyokat“ hintsenek el! Oh ! testvéreim és honfitársaim a szépért, a jóért, az igazságért nem kelle minden téren folyton és folyton küzdeni ?! Egyesületünk életében az első tiz év elmúlt nagy és szép eredményei* kel, a kiket Isten kegyelme megtart, folytassák e szép munkát, folytassák az utódok. ,,A múlt csak példa legyen most. Bizton, bátran nézzen előre szemünk!“ * És a trentoni jubileumi Conven- tió ? Az tanácskozzék higgadtan, behatóan, nemes ügyünkhez méltó an, s képviselőink fogadják el irány adóul a bölcs magyar államférfi : Báró Eötvös József ama mondását: ,,A közéletben első kötelessége minden szereplőnek, meggyőződését őszintén és leplezetlenül kimondani !“ * Igen a trentoni Convention, a testvéri szeretetnek, a hitbuzgóság- nak- nemes érzelmeivel eltelten, egyetértésben nyilatkozzék meg az amerikai magyarság közszelleme, akkor az amerikai magyar egyesület jövő fejlődése biztosítva lesz ! * A Krisztusi szeretetnek, a magyar nemzeti érzelmeknek nagy gondolata szenteljen ott meg minden szót. a mely a hivatottak ajakán el fog hangzani! Dillonvale, O. 1900. október hó. Szeretettel Kovácsi Miklós István, ev. ief. lelkész és az egyesület alelnoke. Úti levelek. Az Amerikai Magy, Ref. Lapja számára Irta : Kalassay Sándor. II. Rotterdamban 9 napi kellemes utazás után kötöttünk ki. A minő nagy volt a szomorúság az elindulás alkalmával, épen olyan nagy volt az öröm, amikor megpillantottuk a száraz földet. Ez még fokozódott is akkor, amikor újra nem ingó talapzaton kellett járnunk. Hejh pedig mennyivel kényelmetlenebb a szárazföldi utazás. Zsúfolt kupékban, néha rrnalmas, sőt vérig bosszantó beszédeket hallgatni, kellemetlen, zaklató tudakozódásoknak kitéve lenvi, nem valami gyönyörűséges helyzet. Itt ott kiszállaui, majd be- szállani, hordárokkal, pincérekkel kínlódni, hát bizony ez nem az én kedélyemhez illő. No de még is csak átmentünk ezen is s miután Berlinben és Ruttkán megháttunk, két gyermekkel, kik Sárospatakon fogják végezni gimnáziumi tanulmányaik egy részét, 36 órai ut után végre megérkeztünk a Rákócziak ősi fészkébe, a Bodrogparti Athe nebe. Mert hát úgy van az, bárrnint igyekezzenek is némelyek eltagadni; a magyar ember szive mindig szeretettel csüng az édes anyanyelven. Abban, hogy én a fiamat magyar- nyelvre taníttatom, nincs semmi érdem. Ez egyszerűen kötelesség. De hogy a mi egyházmegyénk alel- nöke, ki már több, mint 20 év óta él az Egyesült államokban s annak régóta hü polgára, fiát Magyarországba küldi tanulni, abban van valami felemelő. A faj szeretet ez. A gyermekeket a törvény sze rint megvizsgáltatván, a pataki diákok közzé szeptember hó llén beírták. Hogy fognak haladni, miként fogják érezni magukat apáik földjén, nem tudjuk. De érezzük, hogy a mit céloztunk, elfogják érni, zengzetes magyar nyelvünket teljesen megfogják tanulni — s olyan alapot nyernek, a melyre bát ián építhetnek az életnek nagy iskolájában is. Hiszen Amerikában mindinkább szaporodván ,a magyarság száma: szükség lesz olyan ifjú emberekre, a kik az angol mellett a magyar nyelvet is irodalmilag beszéljék. Ki tudja — nem úgy akarja e a jó Isten, hogy igehirdetök legyenek ? Ekkor pedig feltétlenül szükség van arra, hogy nyelvünket töké* letesen bírják úgy szóban, mint írásban. így elhelyezve a gyermekeket, Budapestre igyekeztem, hogy utazá- snnk főcélján: a Washington szobor ünnepélyes leleplezésén s az azzal együtt járó ünnepségeken részt vegyek. Ismerjük az előzményeket___ Tudjuk, hogy minő módon viselkedtek egyes magyar lapok ezzel a !-z)p ügygyei szemben. Tudjuk,hogy minő okok vezették azokat, a kik nem átallották megrágalmazni be súgásaik, titkos áskálódásaik által azokat, akik ezt az ügyet diadalra juttatták. Meg vallom őszintén, hogy fél tem az ünnepély sikerétől. Mert ha ezek az önzésből, személyes hiúság ból és bosszúból eredő rágalmak nem ártottak is a Washington szó bornak: mégis alkalmasak voltak arra, hogy a felületes közvéleményt megtévesszék s azt a lehetetlen, sajnálatos helyzetet teremtették, arra kényszerűének bennünket, hogy visszautasítsuk a székesfőváros ismert veudégszeretetét. Az ünnepély azonban — ma el kell ismernie mindenkinek— szépen a nemes ügyhöz méltóan sikerült. Nagyon szép, alkalomszerű beve zetés volt a fővárosban levő nagy, történelmi alakok szobrának a meg koszorúzása. A délelőtt folyamán megkoszorúzták a Petőfi, Széchenyi szobrát, a budai honvédemléket és Szent István szobrát. A Petőfi szobornál Karabinusz Gyuia, Szepessv L. József, a Széchenyi szobornál Dr. Bárándy Oszkár, a Honvéd emléknél Kalassay Sándor, a Szent István szobránál pedig Prohás'ka Ottokár székesfehérvári püspök mondottak beszédet s az egyetemi ifjúság megbízottai mindenütt egy egy költeményt szavaltak. Délután volt a Kossuth sírjának megkoszorúzása. A magyar haza atyjának sírját remekül feldíszítette az amerikai magyar szövetség. Itt megjelent Kossuth Ferenc is nehány kéyviselö kíséretében. Beszédet itt is lapunk szerkesztője tartott — hangsúlyozván, hogy azAmerikai Magyar Szövetség minő nagy célo kát tűzött ki maga elé. Szavalat és még egy pár beszéd képezték a programot. Berkó D. Géza és Yison- tai Soma beszédei föfigyelmet érdé melnek. Kossuth sírjától Batthányi sírjához vonult a sokaság, hol Szepes- sy L. József tette le a clevelandi Batthányi egyletnek a koszorúját s többen beszéltek az ifjúság képviselői közül is. Természetes, hogy a Hymnusz, Szózat s a Kossuth nóta fel váltva zengett minden egyes alkalommal. Estve a Vígszínházban „Ocskay brigadérost“ adták. A Rákóczy korbeli darab, a remek előadásban mély hatást gyakorolt a jelen volt amerikai magyarokra. Vasárnap reggelt, bárha a kezdet nagyon szép volt is, mégis aggódva vártuk. Minden nsgy eseményt ilyen érzelem szokott meg* előzni. Borult idő volt. Emlékezésre és elmélkedésre hivó őszi nap. Reggel 9 órakor még is megteltek a templomok. Mindenki oda sietett, a hol hálát adhat a jóságos Istennek az irgalomért és kegyele mért. Mi természetesen a Kálvin téri templomba igyekeztünk, hol Csuto- ros Elek mondotta az elöimát, Dr. Szabó Aladár alkalmi prédikációt tartott, e sorok írója pedig az utóimat tartotta. A templomi ünnepélyt a Hymnus eléneklése zárta be. Sietni kellett, hogy még az ünnepély megkezdése előtt kiérjünk a városligetbe, 'a hol sok ezer főnyi közönség állott türelmesen a rendőr kordonok megett. A szobor el van fedve. A szivünk hangosan dobog, vá jjon méltó lesz e ez a mü a nagy féifiuhoz, s főleg hogy azt fejezi eki, a mit mi akartunk. Nem a hőst, ki csaták hevében jár elöl, hanem az egyszerű polgárt, ki a béke idején mutatja meg nemzetének a boldogulásnak az útját. Egymásután érkeztek a notabi- litások. Kossuth Ferenc, gróf Ap- ponyi Albert, kik körül a magyar közélet számos kitűnősége foglal helyet. Nos, de felhangzik a budai dalárda ajkán a Hymnusz. A szószéken megjelenik Rákosi Jenő — s hatalmas beszédben méltatja e szobornak a jelentőségét, tisztán kör- vonalozva azokat a hatásokat is, a melyeket e szobornak keli gyakorolnia a magyar közéletre. Beszéde közben sokäzor fehudulta helyeslés a lelkesedés moraja, főként az amerikai magyarságnak az ajkáról. (Ebeszédet lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük.) Zempléni Árpád szavalta el az után pályadíjnyertes alkalmi ódáját Majd Kohányi Tihamér mondott ünnepi beszédet, a melyben világosan, érthetően rámutatott arra a viszonyra, a melyben az amerikai magyarság részint szülő, részint fogadott hazájával áll. a beszéd mély benyomást gyakorolt a hallgatóságra s mindenki érezte, hogy az ilyen ,,emlékjelek és bizonyságok“ építik meg azt az aranyhidat, a mely a világ két szabadságszeretö nemzetét összekötik. Kohányi be. szádjáról csak annyit, hogy felül múlta nemcsak a mi várakozásunkat, hanem önnönmagát is. Ez a sokat megbántott, sokszor félreértett ember igazán nagynak tűnt fel mindenki előtt. Ellenségeinek is el kell ismernie, hogy beszéde méltó volt a helyzethez, mert nem szó virágokat csépelt, hanem eszméket mutatott fel, s bizonyára sok gondolkozó főt megvilágositott, annyira, hogy beszédjének egyes részletei már is szálló igék Budapesten. Mi nem közölhetjük, de olvassa el mindenki figyelmesen a Szabadságból s meg foe győződni arról, hogy igazam van. Engem nem vezet se rokon, se ellenszenv: de igazságérzetem diktálja, hogy ha van vigasztalás, bá:o- ritás ilyen kis pontok elismerő szavaiban, — szivem igaz örömével nyújtom neki az elismerésnek a pálmaágát. Kohányi beszéde után Bárczy István, a főváros ifjú erővel dicsekvő polgármestere vette át a szobrot, nagyon ügyes beszéd kíséretében. A budai dalegylet énekelte ez után az „Amerikát“, mely után a koszorúk elhelyezése következett. A sok közül kiemelendő a képviselő házé, az interparlamentális kongres- sus magyar osztályáé, a függetlenségi pártié, Pestvármegyéé, az amerikai nemzeti szövetségé, a magyar ifjúságé, s töbo amerikai egylet koszorúja.