Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-04 / 39. szám
—11 — és én kétségbe voltam esve. Olyan helyzetben voltam, a mikor a jó és gonosz igazán a legutolsó fogadását tette lelkem bírásáért, ha ugyan volt reá szükségük. Mindezek dacára éreztem, hogy mindent elkövettem, a ml tőlem telt. Becsületesen és türelemmel dolgoztak, minden eredmény nélkül. Ismertem haszontalan embereket, a kiknek volt elég pénzük, gazembereket, a kik kincset halmoztak össze. Jólétük azt látszott bizonyítani, hogy a becsületesség még sem mindig a legjobb ut. Mit tegyek hát? hogy kövessem azt a jezsuita tant, a mely szerint a cél szentesíti az eszközt, hogy boldogulásomat előmozdítsam ? Ilyen gondolataim voltak, ha ugyan gondolatoknak nevezhetők az éhség rémszülöttei. Borzasztóan hideg volt. Kezeim zsibbadtak voltak és megpróbáltam felmelegiteni az olajlámpa mellett, melyet szállásadó nőm jóságából bírtam, dacára annak, hogy nem voltam képes fizetni. A mint ezt megpróbáltam, három levelet vettem észre az asztalon. Az egyik egy hosszú, kék borítékban volt és hivatalos irathoz hasonlított, a másiKon a melbonrni posta pecsétje látszott és a harmadik egy kicsi, négyszögü, kemény valami, aranyos címerrel a hátlapján. Mind a hármat megforgattam és az ausztráliait kiválasztva gonkolkozni kezdtem mielőtt kinyitottam. Tudtam kitől jön és azon tűnődtem, hogy mi lehet benne. Nehány hónappal ezelőtt írtam egy volt iskolatársamnak, az szűknek találta Angliát, hogy benne becsvágyát kielégítse és az uj világba költözött, hogy ott aranyat keressen. Jól ment a sora és a mint hallottam jó állása volt egy bányatársulatnál és bizalommal feltárva előtte helyzetemet, ötven fontot kértem tőle kölcsön. Itt volt a válasza és én nem mertem feltörni rajta a pecsétet. — Persze, hogy nem adta meg“ mondám félhangosan. — Bármilyen jó barátod legyen is, ^mihamar elmúlik a barátsága, ha pénzért kérsz tőle költsön. Sajnálatát fogja kifejezni és kifogásokat fog teuni, hogy rosszul megy az üzlet és a féle és reményeinek az üzlet és a féle és rémé* — 10 nyelven elmondva. Irodalmi színvonalon álló nyelven megirt munka, az nem kell. — Akkor az egész életem egy baklövés — mondám erőltetett mosolylyal. Ha igaz, a mjt ön mond, akkor lete- hetem a tollat és próbálhatok már mesterséget. Én elég régi módi vagyok ahoz, hogy az irodalmi munkát a legmagasabb íoku foglalkozásnak tekintsem és semmi kedvem sincs azok társaságába keveredni, a kik azt minden áron le akarják a porba huzni. — Régi módi gondolkozás, de majd elmúlik. Eljön velem vacsorázni ? Nem fogadtam el meghívását. Láttam, hogy felismerte micsoda nyomorult helyzetben vagyok és büszkeségemet hívtam segítségül. Gyorsan elköszöntem és haza indultam kéziratommal együtt. Mikor hazaértem, szállásadó nem már várt reám az elöséobában és megkérdezett, ha nem volnék-e szives tartozásomat másnap kielégíteni. Szánakozó tekintete épen olyan indulatba hozott, mint a kiadó meghívása és azonnal megigértem, hogy kívánságának eleget teszek az áltaia kijelöl időben, de hogy a pénzt honnan veszem, arról fogalmam sem volt. Mikor szobámkan értem, magamat egy székbe, kéziratomat pedig a padlóra dobtam, és — káromkodtam. A káromkodás felüditett egy kissé, és nagyon természetesnek látszott. Igaz, hogy az éhség elgyengített, de még sem eléggé, hogy sírjak, és egy csomó káromlás olyan könnyebbséget szült, mint pl. ba egy nö kisírhatja magát. Sírni nem voltam képes és Istenhez fohászkodni még annyira sem. Igazat vallva és uem hittem Istenben — akkor. Azt hittem, hogy minden körülményekhez alkalmazkodni tudó- halandó vagyok és kigunyoltam az ósdiaknak látszó vallásosságot. Nagyon természetes, hogy a keresztyén vallásban neveltettem, de az egész tan haszontalannak tűnt fel előttem, mikor láttam, hogy a tan hirdetői, a papok mennyire képtelenek a kor kinövéseivel megbirkózni. Lelkileg zűrzavarban voltam, gondolkozásomban. Zavart és testileg hiány zott még a legszükszégesebb is. Helyzetem kétségbeejtő volt — 14 — I siess a visszafizetéssel. Küldök neked egy barátot is — igazi jó barátot, nem olyan képmutató fajtát. Visz tőlem egy levelet és közöttünk mondva, nem tehetsz okosabbat, mintha reá bízod összes irodalmi munkáidat. Mindenkit ismer és teljesen érti a kiadók huncutságait. A mellett pszivu ember és úgy látszik, hogy különösen szereti a társaságot és kedvence a papságnak is. Különös ízlés az igaz, de a mint maga elbe- I szélte, annyira gazdag, hogy nem tudja mit csináljon a vagyonával és a papok m idig megtudják neki magyarázni, hogy mi módon iöltse el a pénzét. Mindig örömmel költi a ] mzét. ha tudja t Mindig örömmel költi a pénzét, ha tudja, hogy az által jót tehet. Engem is nagyon nagy bajból hozott ki és hálával tartozom neki. Elmondtam neki, micsoda okos fiú vagy és mennyi sokat tannltál az iskolában, és megígérte, hogy segíteni fog. Segíthet is bármiben, mest meg van neki az, a mi a világot mozgatja, a pénz. Annyi van neki, hogy sohasem lesz képes elkölteni. Használd, mert nagyon is szereti, ha valaki használja és irj minél előbb és tudass, hogy megy a sorod. Ne törődj az ötven fonttal, mig nem gondolod, hogy megerőltetés nélkül kifizedheted. Tied, mint mindig Boffles.“ Nevettem a különös aláíráson, bár szemem könnyes vóP, „Boffles“ a gúnyneve volt barátomnak, melyet iskola társaink adtak neki, de a melyről sem én, sem ö nem tud tűk soha honnan keletkezett. — 15 Hanem senki máskép nem hívta, csak a tanárok szólították igazi nevén a mely Carrington János volt, „Boffles“ volt és az maradt és most is az volt mindazoknak, akiküel jó viszonyban volt. Összehajtottam a levelet ás félretettem az ötven fontról szóló utalványnyal együtt és csodálkozva gondoltam a különös emberbarátra, akinek több pénze volt, mint a menynyinek hasznát tudta Jjvolna venni. A másik két levél után nyúltam és mondhatom nagyon megkönnyebbülve éreztem magam, hogy olyan helyzetbe jutottam, hogy képes voltam szállásadónömnek fizetDi, Ígéretem szerint. A mi több vacsorát is rendelhettem és képes voltam tüzet is rakatni. Mielőtt azonban ezen kívánságaimnak eleget tettem volna, felbontottam a kék boriíéku levelet és magam előtt kitér* jesztve bámultam annak tartalmát Miről volt benne sző£ Az írott betűk táncoltak szemeim előtt, esodálkozva és zavarral olvastam újra és újra, a nélkül, hogy annak tartalmát képes lettem volna megérteni, Egyszer csak villany ütéshez hasonlóan futott keresztül rajtam az értelem világa és idegesen ugrottam fel helyemről,.... nem, nem az lehetetlen 1 A szerencse nem lehet annyira örült, nem lehet oly bolond és tréfás ! Bizonyosan valami lelkiismeretlen ember rossz tréfája... de mégis___ ha rósz tréfa, akkor még tréfának is nagyon különös ! Mellé m íg törvényes külseje is van ! Szavamra mondom, hogy bármily különös véletlenek kormányozzák is az ember életét, ez valóban ngy láttszottj. hogy valóságos tény és sokkal több üres tréfánál! .......... I
