Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-04 / 39. szám

2

célok elé is. Bizony érnünk kell még mi nekünk.

A Ryndatc különben elég nagy és kényelmesen berendezett hajó. Csak az volt a baj, hogy a Washington szobor leleplezése alkalmából utazók számánál több volt a kisérö.

Ez a kirándulás, a mely igaz, nogy sok pénzbe és időbe kerül : alaposan tönkre ment. Alig iátok 25 embert, a ki azért jön, bár magyarok vagyunk 160 — a hajón. Hivatalos küldöttek kevesen vagyunk.. Itt látom Dezső Jánost, Kara- binusz Gyulát, kik a B. S. E. Sz.-et fogják képviselni. Hatossy bácsit Chicagóból,, Vaskó Ferencet Youngstownból. Több honfitársat, a kiket még nem ismerek. Itt vap a Mongahela ' völgy . cigányprimasa Brenkács is s én Arán) os .. József testvérrel utazom.

Szepessy József nejével, természete’ tesen az első osztályon utazik. Nekünk . épen megfelelő a polgári második osztály. Magyar szó itt is, ott is. A parton magyar szivek dobognak, a kendők magyar kezekben lobognak. Némán állok a fedélzeten, Imádkozom az enyémekért, — Amerika magyarságáért, a mely most is olyan szép bizonyságot tett a mellett, hogy a nagy és nemes eszmékért áldozni tud.

Annak a budapesti város atyának, a ki olyan gúnyosan nyilatkozott az amerikai magyarokról, jó lecke lett volna látni ezt az elindulást. Látta volna, hogy minő áldozat az, a melyet az amerikai magyarság tesz azért, hogy Washington szobra Budapesten hirdesse az igazi demokráciát, ott leheljen szabadságot, ott beszéljen egyenlőségről és testvériségről, a hol erre a,legnagyobb szükség van.

Ne kicsinyelje senki ezt a szobrot. Megyarország történetében uj korszak határköve lesz az, mert hirdetni fogja, hogy a mi édes hazánkat gazdaságilag kell először fejleszteni, hogy független és szabad legyen.

'A hol kenyérért kiált a nép, ott nincs igazi szabadság. A hol a rendi alkotmány bástyái olyan szilárdan állanak, ott nincs egyenlőség s a testvériség is csak üres »zó 1

Népek Istene ! Eztjértesd meg a mi nagy embereinkkel ! *

Lassan elérjük Sandy Hookot,

Elő szólitom fiamat és Hornyák Hómért. Még egyszer megmutatom nekik

a szabadság szobrot. Nézzétek meg gyér. mekeim — magyarul tanuljatok meg, mert magyarok vagyunk : de azt a szellemet, a melyet a ti szülőhazátokban fü, fa lehel, el ne feledjétek semmi kincsért : mert a legdrágább kincsetek az lesz az életnek a göröngyös utain 1 A gyermekek nem értenek 1 Talán jobb is így, mert ha értenék, az ö szemükbeu is fel ragyogna az a könny, a mely keserűbb,- mint a tenger vize, mert egy jobb sorsra érdemes ország jövendőjéért aggódó szívnél: az érzelmei fakasztották . . .

Utazás isii világrészén al.

— Nánássy Lajos. —

Junius I9én, kedden reggel 5 órára gondoltuk, hogy Hollandia egyik kikötő városába : Hock van Hollandba megérkezünk. Hock van Holland magyarul Hollandia sarkát jelenti s a mi utunk alkalmával tényleg zugnak bizonyult, amennyiben hajónk csak nagy nehezen lelte meg. Ugyanis éjjel 1 — 2 óra között a nagy köd miatt gözősüunk elvesztette az utat, s a vészteljes sípolásokból és csengetésből még hajnal előtt megtudtuk, hogy rossz utón járunk. Régen elmúlt öt óra, mikor száraz földre kellett volna lépnünk, de a partnak se hire, se hamva sem volt. Az utasok nagy részén kiütött a tengeri betegség s az egészségesnek maradt európaiak és amerikaiak vitázássai akarták elűzni az utazás unalmát. ,, Ti amerikaiak szerettek nyáron a mi vén földrészünkre átrándulni, hol nektek örömet és élvezetet nyújtunk,jegyzé meg egy öreg. szakállas hollandi. ,,Igen, mi pedig nektek pénzt nyújtunk s ti szeretitek a yankee dollárokat“, válaszolt csipös éllel egy saint louisi nö. E közben kiút halász bárkákat pillantottunk meg s a benne ülő halászok az útra nézve felvilágosítással szolgáltak kapitányunknak. A helyes mederbe jutva hamarosan észrevettük a tenger zavaros hullámain, hogy a Maas (Rajna) folyó torkolatához közel vagyunk s valóban fél 9 órakor

{

>artra szálhattunk Hollandia terű étén.

E sorok íróját az európai államok közül a kicsiny Svájcot kivéve egyetlen ország sem tölt el olyan bámulattal mint Hollandia. Milyen

változás és hősies történetet mutat fel a világ előtt a XVI. századtól fogva, a mikor a tiszta evangyeli- umot fogadta el Róma kevert tanai helyett! II. Fülöp spanyol király gőgjével szemben mennyire talpra állott ez ország s milyen emberfeletti erővel győzte le az akkor világ hatalmi polcon ülő spanyol sereget! Mintha Dávid és Góliát harca ujulna meg szemeink előtt. A királytól szabadságot kérő nemeseket gensek- nek (koldusoknak) csúfolta egy udvaronc, mire az elszánt nép a koldustarisznyát jelvenyábe vétette fel. S e perctől fogva az ellenség nyakába akasztották a koldustarisz nyát és a kis ország lassan lassan világhatalommá fejlődik. Mintha csak rólok énekelné a Szűz fenséges Magnificatjában : , ,Az Ur hatalmas dolgokat cselekedett karjának ereje által és a kevély szivek gondolatának eszét veszté A hatalmasoka levoná az ö székekből és az alázatosakat felmagasztalá. Az éhezőket minden jóval betölté s a gazdagot üresen bocsátá el. Magához fogadá Izraelt az ö szolgájá-, Hogy megemlékeznék az ö irgalmasságáról. “ A tiszta hit követői nem kerülhették el a keserű poharat s a Mester vér keresztségér. Hollandia a martyrok hazájává vált. de ott lebegett a vérpadok és máglyák felett az ö koronája, amit semmiféle hatalom el nem vehetett tőle. 1609ben Spanyolország kénytelen volt elismerni a 7 egyesült ref. állam függetlenségét. A déli tartományok melyek a mai Belgiumot alkotják, továbbra is. hí- vek maradtak Rómához és a Hab- sburgházhoz.

Ezzel a kocka el volt vetve. Hollandiának fejlődni és virágzani kellett, Belgiumnak pedig tespedni. A XVII. század folyamán az egye sült holland köztársaság a vallások miatt üldözöttek menhelye lett. Mindenkit befogadott, kit meggyőződéséért háborgattak. Tudományos sága első volt Európában s az am- sterdámi könyvkereskedésuez hasonlót nem tudott felmutatni az akkori világ. Hollandia volt az első, mely példát nyújtott a világnak, hogy minden faluban iskolát kell állítani s minden gyermeknek iskolába kell járni. S azóta kereskedelme s a világ különböző részein szerzett gyarmatainak száma emelkedett s hatalmi állása ma sem csökkent. Ez ötmilliónyi országnak négy egyeteme van s ezen kívül számos felső iskolája. Jótékonyságáról minden id iben hires volt; Amsterdam városnak száznál több árva. és kórháza

van. Ref. hitéről a világ előtt minden időben anuságot tett. Ruyter holland tábornok volt az, a ki a szenvedő magyar prot. lelkészeket és tanítókat megszabadította # nápolyi gályáktól eme felkiáltás mellett: ,,Hogy Istennek ez ártatlan szolgáit megszabadíthattam,nagyobb győzelmet arattam, mintha csatákat jártam volna végig.“ Holland reformátusok alapították az első ref. egyházat Amerika területén, melyből a mi bennünket pártoló ref. egyház is fejlődött. Utrecht egyetemén ma is alapítványi helyek vannak magyar ref. hittanhallgatok számára s több százra megy azon magyarok száma, kik Hollandia egyetemein gyarapítva ismereteiket, miként a méh, besziva a hit és tudó" mány virágillatát tettek nagy szolgálatot az egyháznak és hazának. Nagy a te hitetnek és tudásodnak ereje oh kicsiny Hollandia, mert nem csupán magadnak világítasz, hanem másoknak is!

Hock van Hollandból azonnal indult vonatunk Rotterdam felé. Útközben a magyar Alföldhöz hasonló termékeny jól megművel lapályon, szoboszlóihoz hasonló szélmalmok között haladt el utunk : első benyomás, a mi a régen nem látott hazínkia emlékeztetett. Reggel 10 órakor érkeztünk Rotterdamoa, hol legelőbb is csomagainkat hoztuk rendbe. Meglepett bennünket a holland vasúti tisztviselőknek az idege" nekhez tanúsított figyelme és gyöngédsége és feltűnt, hogy e nemzet gyermekei anyanyelvűken kívül angolul, németül és franciául is beszélnek. Rotterdám csatornákra épített, első holland kereskedelmi város 3000t-0 lakossal.Piacán nehány percet szenteltünk Erasmus bölcsész szobra előtt e férfiú emlékének s aztán bejártuk gazdag képmuzeumát könyvtárát, régi templomait és virágpiacát.

De válni kellett Rotterdámtól is. 19én este indultunk tovább Magyarország felé. Utunk Utrechte keresztül vezetett, a mit csak az est homályában láthattunk meg az ablakon át. E város pedig különösen érdekelte volna e sorok Íróját, mert ennek egyetemére kellett volna mennie az edinburghi helyett, a hova későbben vétetett fel. Ma is őrzöm a Valentin professzor aláírásával ellátott latin felvételi ivet, mely Utreehtben Íratott. Csak sajnálni tudtam tehát, hogy e várost s annak egyetemét nem kereshettem fel. De már vájgytunk utunk első célja : Magyarország felé s NémetTÁRCA. *

Régi pataki diákélet.

Lta : Radácsi György.

Folytatás.

Hátránya volt a zacskós diák Ságnak, hogy eltékozolhatta a a gyomra elöl minden zacskójának a tartalmát s beállhatott a ,,ti fagó men és ti piómen“ adomászerü »lakok közé. A régi sárospataki kalendárium (1858) emlékezik ilyen ügyeveszett árva diákokról, de emlékezünk bizony mi is s valahol az egyházkerület egyik másik zugában rá tudnánk találni ma is. Úgy ebéd idején, hol a collegium nagy kapuja előtt, hol az u. n. pletyka dombon, a főiskolai kert bejáiatánál következetesen feltűnt 4—5 nagyobb diák Ismerték már a kicsinyek is valamennyit. Köszöntötték egymást mosolyogva s mikor mindnyájan egybegyülekeztek, felvonultak közös nagy egyetértéssel az ifjúsági kaszinóba és ott ünnepélyesen elhelyezkedtek. A napos, vagyis akire

épen a sor következett, elövette a ,,Nefelejts“ cimü újságot ; annak a színes borítékján különböző ételek készítési módja volt felsorolva. OJivasott egyet, kettőt, akár hármat is s mikor már eleget olvasott, fel állt és egészségére kívánta társainak az ebédet. Azok visszakivánták és törbetlen jó hangulatban voűultak ki a szabad levegőre és élvezték annak tápláló erejét Szent természet dajkáló anyám ! — mondták ;Tumpa Mihálylyal, az ö egykori nagy elődjükkel. Egy-egy jóbarát akadt azonban mindennap az ilyenek szá mára is s ha nem csurrant, cseppent valami a másik diák olajos korsója ból vagy legalább a dohányzacskó jából. Mert egy pipadohány is kitűnő szer — úgy mondják — a követelőző gymor nyughatatlanságai ellen.

Ismertünk egy zacskós diákot is, a ki egész héten keresztül paszulylevest vagy bablevest evett és semmi más meleg ételt, azzal a különbségtétellel mégis, hogy hétköznapokon fehér, vasárnapokon pedig sárga bablevest. És pályavégzettségre jutott és pap lett belőle.

Minden takarékosabb zacskós vagy bátyus diáknak az volt a gazdálkodási eszménye, hogy a haza

utazásra is maradjon egy szelet szalonnája s egy darab kenyere. Ez főként az apróbb diákoknak, mert a nagy diák, ha ti fagómen és ti piómen volt is az iskola falai között, úrrá lett, mihelyt hazafelé vette a szekere rudját. Megnyílt a hitel világa. Az útjába eső korcsmáros mosolygós arccal, Istenbozott-al fogadta és az időszakok különböző sége szerint, nyitott kamarával és nyitott pincével üdvözölte. A kisebb diák — hát az bizony a tarisznyájára volt utalva vagy a megkuporgatott egy-két garasára s beérte egy darab szalonnával, egy csupor tejjel, sőt egy kevés penészedé ju ti túróval is, a mit téli időben egy félmeszely melegvízbe morzsolt s úgy fogyasz tóttá el, hogy meg ne vegye az Isten hidege. Felségesen lehetett ettől aludni a korcsma száraz lócáján a korcos tarisznyákkal a fejük alatt, amiben a szennyesünket cipeltük haza kimosásra.

A zacskós vagy bátyus diákok voltak az Alma Mater legkitartóbb gyermekei, legalább általánosságban ezek voltak. Az urfi változtat batta az iskolát, ha az apja. anyja szeszélye vagy a nagybácsik és nagy nénik becéző szeretete úgy diktálta s mehetett vele az inasa is, a nevelője is, de a zacskós diák nem hur- colkodott nagy kényszerűség nélkül. A főiskola szellemével való huzamosabb érülközés folytán ezekből s ezek közül is, kiváltképen a főiskola épületében bennlakó diákokból’ alakult ki a typikus pataki diák. Mert a mint az aloék nem virítanak minden esztendőben, úgy a pataki diáknak is idő kellett ahhoz, hogy faji jellege kiképzödjék, egyénisége kiformálódjék, megacélosoijék. A hajnalkák és jalapák kedvesek virágnak, ha a napnak csak bizonyos részeiben virítanak is a magok tel jességében ; a pataki diák typikus kifejlődéséhez a reggeli harmat és a déli hó Dap egyformán nélkülözhetetlen. Hőség és szeretet dem a villám ménében nyerik fogantatásukat. A mai vasúti utazók s az iskoláknak sokszor szeszélyes csere bélésére világpolgárok,vigécnaturák — szürke, bizonytalan figurák neve lésére vezet inkább, mint erőtől duzzadó typusok fejlesztésére.

A harmadikféle diák, az „inas,1 nem egy egységes fogalom volt a mi időnkben, s nem is egységes valóság. Inas volt általában, a ki az u. n. j nas tandijat fizette, tehát a legkisebbet a bárom kicsiny közül; de inas volt különösebben az, a ki