Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-20 / 37. szám
hajókon 136,598 tengerész halt el távol a hazától, kik közül 90,528 erőszakos halált szenvedve vízbe fuladt, fel tndjuk fogni, hogy mi lyen égető szükség van a keresztyén érzület által emelt ilynemű intéz ményre. Késő délután volt, midőn 16án vonatra ültünk, hogy Londonba repítsen bennünket. Utunk virágzó kertek és élénk gyárvárosok között vezetett s este 9 óra lehetett, midőn Oxfordba értünk. Ezen alig 50,000 lakossal biró város igen fontos szere pet tölt be Angolország történetében a mennyiben a legnagyobb egyetemi i váios, a vidéki tudós világ székké- .lye. A vonat már elhagyta határait, de gondolatunk még mindig 500j éves főiskolájánál járt. Az elmúlt] század leghatalmasabb és legna - gyobb hullámokat verő theologian mozgalma; az úgynevezett ..angli kán rituális mozgalom“ is Oxford ból indult ki, mely ez egyház pan ságáuak kétharmadát túlzott, szer- tartáskokó irányba hajtotta. E moz galom vezérei: Pusey, Xewnfan. Kebel. sto. mindannyian szellemes Írók és költők, vagy ayiltau a római egyházba léptek at, vagy az állam •egyház.kebelében maradja fáradoz tak azon szellem előállításán, mely7 eddigelé ismeretlen volt az egyház baD,. de azóta,mint gyorsan terjedő tűz . nemcsak hatalmas lobogásban nyilvánul, kan ,u a múlt kagyomá ayait is .összeégette. Vasárnap mnltegy hete történt hogy a Mckeesport melletti Glass- port városkában egy pólyák cath. pap, dicsőségére annak a cath egyházi kormányzatiak, mely a híveket teljesen ki szeretné zárni az egyház anyagi ügyeibe való, betekintéstől, hasba lőtte egyik egyháztanácsosát, ki némi felvilágosításokat óhajtott |-voJna megnyerni a plébánostól. A szegény hivő keservesen adta meg kíváncsiságának árát. mert másnap iszonyú kinok között' ki szenvedett a kórházban. Kevés szavunk volna az egés^ dologhoz, mert elvégie is csak az egész eset a cath. egyház szégyene, s e mellett nem is szeretnénk ma7 gunkat kitenni annak a veszedelem nek, hogy az illető plébános úrtól — bárha ö most a hűvösön ül, ha sonló hánásüiódbau részesittessűnk, minőben az ö egy háztanácsa, . De $ szomorú esettel kapcsolatban nehány megjegyzést hell ten-, nüuk a Kovács Kálmán mcke-’sporti • lebános által szeikesztett Magyar Zászló egyik cikkére. ( Itten Kovács Kálmán d maga szája* ize szádat Írván le az esetet, • E lilies Várost a XVII. és XVIII száz d ' folyamán magyar ifjak is látogatták ; a többek- között Sinai' .Mikhs; zaklatott életű debreceni püspök, az episzkopalis eszmék ele harcosa. Gondolataink meg mindig a múlton merengtek, midőn a világ •legnagyobb'városa : London feltűnt a távolban. Este 11 órai lehetett/ midőn a Paddigton Stadionon kiszál- lőttünk. • (Folyt, köv.) a \ valóságos dicshimnuszt zeng a hősies pólyák plébánosnak, ki elég bátor volt'revolvert ragadni egy védtelen híve ellenében, vitézül hasba lőve azty. Hat kérjük szeretettél, ildomos dolog-e bármely esetben is dicsőíteni a gyilkosságot? Vájjon a gyilkosság, ha azt egy cath. pap követi el, az már nem bűn az örökkévaló I Istennek, szemeiben, ki a 10 párán csolatban ezt a törvényt is kiadta : j ne ölj ! Avagy Isten két féle mértékké! mér és azok, kik a törvényt s Isten igéjét hirdetik, nincsenek le kötelezve annak megtartására is ! Hát vájjon ez-e annak a názáreti Jészusnak tanítása és példája, a ki nemcsak hogy nem ölte és gyilkolta a szegényeket, hanem azok iránt való szeretetböl még életét is feláldozta a keresztfán ? Hát nem tudja e K. K., hogy a biinpalástoló és az, ki partját fogja a gonosztevőnek, részes egyszer stnitul annak a bűnében is ? Hát lehet e tisztességes keresztyéni érzülettel egyáltalában védeni az emberölést, különösen mii o 1 az olyan körülmények között történik, mint a hogy itt is volt, midőn a. hívek egyszerűen a számadások meg mutatását kérték attól a plébános tói? Hát ez a c^tli. vallásnak tani tása á felebaráti szeretettől ? Ez a plébános urnák módszere a hivekkel áló bánást illetőleg ? Ez a ,,misera plebs“ jutalma az egyház ügyei iránt való érdeklődésért, mit a cath. egyházak fenntartása érdekében meghoznak ? Vájjon érdéqies e azt a rozoga alkotmányt fenntartani, melynek neve cath. egyház — a hol a plébános hasba leheti az ö hívét, ha az arra a vakmerő és istentelen gondolatra merne vetemedni, hogy érdeklődjön az egyház számadásai iránt?" És nem mutate szerfelett züllött kereszLyf nyi érzületre, midőn egy cath. pap lapba n nyíltan merészeli dicsőíteni az ily aljas és gyáva gyilkosságot ? Cikkét K. K. igy végzi be : ,,persze a maga védelmére fegyvert fogó plébánosnak nem lesz semmi bántödása“ — mi pedig azzal fejezzük hé a mi cikkünket, hogy csak tessék megvárni az ostor csattana- sának végét. Amerikában a gyilkost még a reverenda sem menti meg az akasztó fától, a mit ez esetben a „ieles“ plebános megérdemel. Igazságos. A Ryndam utasai szept. 7én sze- rencsésenfmegérkeztek. Köztök la* punk szerkesztője tdö Kalassay Sán dór ur és fia Sándor, továbbá a kiadóhivátal vezetőjének Hornyák András urnák fia Homér. A két fiú négy évig Sárospatakon fog tanulni az ottani főiskolában. Az utazás igen szerencsés volt.- Szeptember 2án vasárnap magyar istenitiszt,eletet tartott lapunk szerkesztője, közel kétszázan voltak jen a (harmadik osztályban tartott istenitiszteleten. A mint írják, ;tz utasok egy része egyenesen Kassának tartott Oderbergen át, mivel szokatlan hamar átmentek a vizen; a szeptember 16iki Washington ünnepély előtt át akartak esni egy részén a rokon és ismerős látogatásoknak. * ■; HÁZAI HM!IÍK.- * f — Sátoraljaújhelyen a városháza nagytermében m. hónap 19én es 20án itta helybeli iparosok segédei és tanulói ipari munkakiállitást rendeztek, melyet nagyszámmal keres tek föl az érdeklődők. Mindek ipari szakma képviselve volt, ugv hogy a tárgyak száma százhúszra tehető, melyek közül itt csak a Yáviecsán János gyártelepi tanuló által készített tetszetős mozdonymodellt és Laskai István lakatossegéd < saját találmányu postaszekrén) ét említjük! Ez. utóbbit a helybeli ipartestü* let a kassai kereskedelmi és iparkamara .figyelmébe fogja ajánlani. Több mint harminc kiállítót jutalmaztak/dijakkal és elismerő oklevéllel. —Adler Károly palházi erdő- vállalkozó nagyobb pénzösszeg el- sikkaszrása után megszökött. Adler állítólag Amerika felé vette útját. TÁRCA. Regi imíalii diákélet. Irta : Radácsi György. 9 Mikor én 1859. szeptember 2an a Sátoraljaújhelyről Sárospatak fele vezető orstáVutiól Sárospatak két kimagasló tornyát megpillantottam, egy pillanatra elállt a szivem verése. Milyen magasak >.tt á tornyok is ! — gondoltam, úgy magammal beszélve. Mikor pedig az akasztófa dombról szemembe tűnt a Collegium nagy épülete a maga méltósá- gos formájával, reá tapadtam a lelkemmel is és csüggtem rajta szótlanul, mint a levél a pián. Egy hangot sem bírt kicsalni belőlem senki, pedig ott volt velem, mellettem — jó édesanyám is. Tehát ez az a nagy ház, amelynek látása után én annyi édes várakozással vágyakoztam ? Ez az az iskola, ahol a legátusok és a men- dicansok nevelkednek ! Nem mesét mondok, imádkozó áhitat fogott el megáldottam a szivemmel mindazokat, akik ahhoz a ^boldogsághoz juttattak, hogy láthatom immár a sárospataki Gollegiumot, amely engem is mendicánssá és legátussá nevel. Nagyobbra akkor én nem vágytam. Épen a collegium töszomszédsáy gál\an volt áz első lakásom. Alig hogy behívj főttünk az udvarba, kivetettem magam az egyszerű falusi szekérből és rohantam be a colié- giumba, hogy lássak esetleg valamit abból a titkos erőből vagy an* nak eszközeiből is, ami vagy amik itt az együgyü gyermeket diákká avatják. Egy szűk ajtón keresztül köoinladékok és omladozó kőfalak közé kerültem. Mik ezek itt ? — kérdez ün a kazámbeli diákoktól, akik kísértek, hogy el ne tévedjenek és lesték az arcomról a hatást. | Úgy tetszet nekem, mintha meséket meséltek volna. Ezek a romok itt egy régi szerzetesi zárda romjai. Kolduló barátok laktak itt, akik időnként az egész nagy vidéket végigkoldulták és ételt-italt gyűjtve, dorbézoló életet éltek — az Isten dicsőségére. Szemben ezzel az épülettel egy má sik zárda emelkedett a Sodrog pariján a védtelen alföldre néző ablakokkal. Á két épületet földalatti ut kötötte össze, amelyen át együvé jártak a férfi és nöszerze- tesek — szintén az Isten dicsőségére. Ne akarjatok engem elámi- tani, kértem a pajtásaimat, de ök erösködtek és bizonykodtak, hogy igazuk van. Pedig csak részben volt igazuk. Hát a szerzetesek hová lettek ? — kérdezém gyermeteg kíváncsisággal. — Egy nagy, hatalmas ur, Pataknak és sok más városnak és falunk ura, megsokalta a duhajkodásukat és elkergette őket és a zárdájukat átalakíttatta iskolává, protestáns iskolává — szintén az Lsten dicsőségére ! Ki volt az a nagy Ur ?! Hogy is ne kérdeztem volna, hiszen a felekezetek ellenségeskedéséről nekem is volt már valamilyen ködös felfogásom, mert láttam a hazám- beli pápista templom boltozatán azokat a szörnyű képeket, amik a Lutherbe és Kálvinba kapaszkodó ördögöket ábrázolják, a melyek kár örvendő vigyorgással ragadják őket a poklok tüzébe. Valami- magasabb elégtétel édes érzete ébredezett a lelkem mélyében és áldottam a Perényi Péter nevét és szerettem volna befutni annak, á beszédes romnak minden zegét zugát. Itt, ebben a szobában laktak a Rákóczy György és Lorándfy Zsu zsánna fiai, mint pataki diákok, mondja csaknem lelkesedve az egyik Ciceróm. Amott, azon a kapun akartak betörni a collegiumba a jezsui ták, hogy elvegyék az iskolát a kálvinistáktól és újra szerzetesekkel töltsék meg — mondja a másik ; de a diákok eltöriaszolták a kaput, ki 7Ülröl pedig a pataki asszonyok la pátokkal, seprűkkel, szénvonókkal és közáporral űzték el a jezsuiták szolgálatára kirendelt megyei hajdúkat és molnárokat. Csak úgy nőtt telkemen az igézet! Fejedelmi sarjuk, hős diákok »yomain járni, — úgy éreztóm, hogy gyönyörűséges, szép kies mezőre esett az én sorsom és formálódni kezdett a szivemben a pataki diák képe. Aztán haladtunk gyorsan tovább. Magamfajta apró, együgyü emberkék álmélkodíak itt is, ott is. Némelyiket kézen fogja egy egy nagyobb diák; a másik meg vagy az édes anyja vagy az édes apja kezébe fogódzik; van, akinek tele van a szeme könnyel, arca sziute vonaglik a közeli válás fájdalmától; vannak, a kik testvérként köszöntik egymást, csak úgy cseng bong a sok „servuá', servus.“ Érdekes, megható gyülekezés, mintha az öreg collegium mohos falai is visszazengenék, ,,servus, servus.“ Ah, hát ez a torony itt mire való? Templomtorony talán? Nem, nem ! Ott csenget a collegium megbi zottja a ki és bemenetelre, a reggeli felkelésre, §z esteli lefekvésre, az ebédre s az iskola halottjainak s azoknak is, akik méltatlanokká teszik magokat arra, hogy egy levegőt szijjanaK a többi diákkal. Az a nagy auditorium pedig ott a torony északi oldalán a legnagyohb diákok tanterme. Aki odáig felér, az már feltett kalappal ülhet a tanárja előtt is, és ülhet, amikor felelnie kell is. És láttam csakhamar olyan diákot.
