Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-06 / 35. szám

5 tagot figyelmeztesse, hogy egyesületi kö­telességeiket osztályunknál tartoznak tel­jesíteni, ellen esetben az Egyesület kebe­léből töröltetni fognak.“ En az értelmes és a Ref. Egyesület gyarapodását szivén viselő olvasóra bizom az Ítéletet a felett, hogy ki járt el helye­sebben? Az elnök-e, ki esküjéhez híven, az Egyesületet gyarapította intézkedése által? vagya Nyilt levél írója, ki nem bánná, ha a nyolc tag töröltetnék. Legyen közöttünk békesség és egymás iránti jóakarat. KOVÁCS JÁNOS, toledói ev. ref. lelkész. Egy Hazai protestáns jóiékosg nöegylei $ i lis iaiiiife A mi korunknak nehéz feladatot kell megoldania, a világosság és az igazság terjesztése mezején. Ha a tömegek szivét igazán Isten hez akarja vezetni, a protestáns tántismusnak őrködnie kell, hogy a jövőben is megtartsa a vezető szere­pet: A mi örökségünk lett a tiszta hamisítatlan evangélium, melynek parancsszava ez: elmenvén tanítsa tok és jót cselekedjetek mindenek­kel. £ E nagy munka megoldásában, mint az élet minden vonathozásában is, a férti mellett ott kell állni a nő­nek az egyházi életben is. És ha a mi kálvinista, vagy mond­juk általánosságban — a mi protes táns nőink — a hit életben a férfiak- Kai egy célra törekesznek : akkor a mi ügyünk győzni fog. jAkkor^ne féljünk az aggasztó életkörülmé­nyektől, mert minden nyomások da­cára, szegénységünk mellett is, az összetartás íclytán uj erőforrások nyílnak meg. Előttünk van a brassói prot. Egylet másfél évi működésé­ről szóló jelentése. Tartott 15 értekez letet, 7 választmányi és 2 közgyü lést. Rendezett két jótékonycélu es­télyt — szép anyagi és erkölcsi si­kerrel, rendezett egy ifjúsági elő­adást. Egy nöegylet ilyen irányú műkő dése nagy fáradsággal jár a tagokra nézve, de annál erősebbé lesz a nő egylet a társadalomban. A karácsoni segélygyüjtésböl 513 koronát fordított a szegény tanu­lók és özvegyek felruházására, az ajándékok értékét is számítva 900 koronánál is több volt s ebből 90 árva és 30 özvegy részesült. Rendes havi segélyt adott 626 ko­ronát s rendkívülit 78 koronát. Ilyen nagyarányú segélynyújtást egy^ 142 tagból álló hazai magyar prot. nöegyletet mutatott fel. A. va­gyona átlagosan véve kitesz 17 ezer Koronát. A nöegyleteknek a krisztusi sze1 retet ad életet, a tagjai vallásos lel kületü nők, lelkűk ellentmondást nem tűrő parancsszavára hallgatva : felveszik az özvegyek, árvák, a tu datlanok ügyét; itt sebeket kötöztek — ott könyeket törölnek és bizony­ságot tesznek arról, hogy mindenek­nek kötelesek vagyunk a Krisztus ért. .Egy-egy nöegylet a haza és egy­ház iránti szép feladatát igyekszik megoldani. Vannak magyar prot. nöegyletek az Amerikai magyarság körében is. Clevelandban, Pittsburgban, Tren- tonban, Toledóban, Homesteadon, WindbereD s általában ott a hol szervizett magyar reform, gyüleke­zeteink vannak, a Bs. egyletek, — több helyt reform, jelleggel, illetve ezeknek női tagjai noha nem olyan megállapított alapszabály szerint, de a keresztyén nö szive sugallatát követve olyan sok jót tesznek, a mi pedig gyakran nem is jut nyilváuos- ság elé; a mit pedig az egyházi élet «rdekében kifejtenek, azt szintén érdemes volna a hazai protestáns véreink előtt felmutatnunk. Mivel ezt ez alkalommal — az adatok hi­ányában — nem tehetjük: csak any nyit jelzek, hogy a mely nögylet itt Amerikában 25-30 tag gal képes egy év alatt több mint \ egyezer koronát adni csupán a tem­plom céljaira s ugyanakkor majd nem ugyanannyit betegtegélyezésre snem mondok sokat, hogy vidéki egyházak, egyletek segítésére is'jut tathat 1 ((0 kcionát; s n időn mind* ezt teszik nem a fekvő pénz kamatai nem a jómódúak adakozásaiból, hanem az évről évre befolyó havi dijakból, adományokból s a jóté* konycélu estélyek jövedelméiböl : otthon élő testvéreink ! emeljetek kalapot az amerikai magyar nők előtt. Az amerikai magyar prot. nők pedig ha eddig hozhattak átla‘ gosan 32 reform gyülekezetét véve számítási alapul — ötszáz koronával véve — 16 vagy talán húszezer koro­nát egy pár év alatt az Ur oltárára, csak folytassák a nemes munkát. Odahaza a nemzetiségek közé ékelt magyarság körében folyik a legszebb és legélénkebb munka a nöegyletek közt. No itt van csak idegenben a ma­gyar nö. De ha szive lelke helyén van: neküna szegény hontalan ma­gyar kálvinista lelkészeknek mindig lesznek olyan szövetséges munka­társaink, hogy azoknak a diplomá­ciáján még az osztrák kűlügyér sem tesz túl. S lesz olyan kincsesházunk, — a hova egyházi céljainkra más forrásból jövő segély be sem juthat, csak a mi a mienk s a jó keresztyén az ö szivének jó kincséből hoz elő jót. ' Y. J. / AMERIKAI HÍREK. A P. R. R. (Pennsylvania vasut- társulat) eladott szept, lén 36 millió dollár értékű részvényt Kuhn Lóéba Co. bankároknak s zzel eleget tett a közvélemény ama tiltakozó felin dulásának, hogy ne legyen annyi vasútvonal vagy annak ellenőrzése egy máris óriás vasuttársulat kézé ben. Mivel a Baltimore and Ohio és a Norfolk és Western részvényeibe annak idején 76 millió dollárt fekte tett be a P. R. R. még mindig az övé az utolsó szó, legfeljebb másnak is enged a zsíros osztalékból. — A Labor day szép munkás ün­nep, ugyde ha az a sok korhelyke- dés, a mi vele jár — elmaradna, leg­alább a mi magyarjaink részéröl — igen sokat nyerne jelentőségében, mint a munka az élet ünnepe a holt t ke mellet-. Ha a Bányászok Uniójának sike­rül keresztül vinni a tagok közt azt, hogy az elhalt tagtársak temetésére nem kényszeríti a helyi liók minden tagját, hanem a helyett a központba tagonként befizetendő 50—50 ctel örökíti meg az elhunyt tagtárs em­lékét, ezzel a munkások is nyernek évenként 3—4 millió dollárt, az Unió vagyona is tekintélyesen fog gyara podni. Másfeiöl a Labor Dayt is lehetne kevesebb kiadással s még kevesebb kereset vesztéssel járó munkás ün­nepnappá tenni. A most lefolyt Labor day is az eszem Í3zomra bő alkalmat adó idő töltés volt. Mennyi bál, mennyi ivás. mennyi verekedés ! Florencé- ben, Punxutawney környékén való ságos harc keletkezett az olaszok és a rendőrség közt. S ha a kihágások­nak egy negyedrészét idegen nem­zetbeli követte volna is el, azért biztosan kétszer annyi van tulajdo­nítva a magyarnak, tótnak, olasz­nak és a töobieknek. Ha munkás ünnep a Labor day, tegye ünneppé a Congressus és tiltson el minden zajos mulatságot és zárja be a SaJonokat ezen a napon máskülönben jobb lesz, ha pl. az amerikai magyar munkás inkább dolgozik, mert a munka sok haszon- talanságtól megvédi. — Az Egyesült államok is szereti mutogatni, hogy milyen erős a ten­geren. Szept. 3án fényes hadihajó szemlét tartott Roosevelt elnök a Long Island szorosban, a 45 állam mindenikét egy egy hajó óriás képviselte. Ezek a béke jeléül fehérre voltak festve. TÁRCA. ^DolgozzatoK és MkonaioK. Irta : Móricz Zsigmond. (Folytatás.) “ Már dühös, hogy zaklatják, mert való­ságos bucsujáróhely az irodája. Az igaz, hogy szerencsés egy fickó, aki bejut. Nála percentet kap a gyakornok s van eset, hogy egy pár százast gyűr zsebre az ipse. De cudar embernyuzó egy goromba svihák. Pál szívta magába a szót és konstatálta, hogy: Ez az én emberem! A fiatal ember hozzáfogott regélni az ügyvédéről. Pál vallatta. Elmondott egy csomó esetet ügyvédi gyakorlatából, fur- angos jogász históriákat. — Kérem! — melegedett bele a be- ízédbe a mindentudó ifjú. Van egy pör most keze közt, amihez hasonló nincsen több, biztosan nincs az egész országban. A Korláth ügy. Én tudom az egész dol­got szögröl-í z'-gre ; Zolival sokat beszél­tünk róla. Kérem, fogalma sincs róla, hány ember van érdekelve és milyen em­berek! Nyárfaynak magának sem volt több ilyen proc-essusa, Először nem is nála volt, egy egész sereg prókátor kínlódott már benne s úgy összezavarták, hogy azt többet ki nem oldja senki. Pál szerette volna megtudni a dolgot eleitől végig. Azért cselt eszelt ki hama­rosan. Az átlag emberek a vonaton leg­bizalmasabbak. A szemközt ülő embernek minden titkukat elmondják, úgysem talál­koznak többé az életben. A titok titok marad. Pál úgy tüntette föl magát, mint­ha utón volna. — Mikor indul a bácsi vonat ? — kérdé. A másik ifjú örült, hogy ö is szóhoz jut és alaposan elmagyarázta. O azzal az ut- iránynyal szokott hazamenni. — Nagyszerű! — szólt visszatérve az ügyvédre, — nagyon érdekel a dolog. Az ilyen nagyszabású dolgot szeretem. Ilyet csak Pesten hall az ember. Vidéken tyuk’ prókátorok húsz koronás pörökkel kínlód­nak, Azért magáért őrülök, hogy szeren­csém volt az urakkal találkozni, hogy leg­alább egy "értékes ügyről hallok. Ez már igen, erről érdemes beszétni. Ilyen biziatásra a dologban jártas ifjú elmondta volna még a nagyapja halálát is. Hozzá is fogott és amit csak tudott, mindent elmondott Pálnak. Mikor Pál mindent kivasalt belőle, amit akart; azt is, hogy ez az ügyvéd Nyárfay, a milliomos az Andrássy úti palotájában lakik, akkor aztán maga örült a szerencsé­nek, hogy megismerkedett a két derék úrral s ajánlotta magát. Szörnyű erősen megfeszült az egész lelke abban az elhatározásban, hogy me­gyen egyenest Nyárfayhoz s ha kell, olyan szélhámos lesz, mint annak a rendje. A pört már éles eszével egészen átfogta és feldolgozta. Nagyon jól látta, hogy úgy sem lehet máskép megoldani, csak nagy emberszeretettel és az érdekelt felek­kel való szerencsés tárgyalásokkal. Félóra múlva a Nyárfay irodájában volt. Előbb átöltözött egy vendéglőben. Már egészeit beletanult a pesti modorba. Gőgös és mégis sima arccal s az egész világot semmiben sem vevő hanyag nagy- zolással lépett be. Csak azt sajnálta, hogy ruhája nem volt oly elegáns, amilyent az utcán látott. De a magatartása túlhaladt a legregényesebb nábob ifjúén. Egy pár fiatal ember körmölt izzadva a napsütötte irodában. Pál szeme kutatva nézett végig rajtuk. Éles és gyakorlatias észjárása és emberismerete azalatt a pár perc alatt, mig körülnézett mindeniken, fölismerte azt a kiválóságot, amiért a fő­nök bevette az illetőt. Egyik rémitö szorgalmas munkásnak, másik komoly, nagytudásu koponyának, harmadik a kis kopasz verébfejével szemtelen tolakodó­nak látszott. Ez a kis ember vetette rá szúrós szemét és megszokott kővetkező ' hangsulylyal szólt oda: —v Mi tetszik ? — Nyárfay urat keresem, — vetette oda Pál. . A kis ember végig-végig nézte a magas szál fiatal embert s bizonyos respektussal kérdé: — Milyen ügyben? — Kérem beszélni akarok vele. — Be kell jelentenem, milyen ügyben. Ismerős talán a dr. úrral ? —, Nem, nem vagyok. Kérem csak szíveskedjék azt mondani, hogy a Korláth Ügyben, — A három segéd reá nézett. A kis alak sietett bejelenteni öt s egy perc múlva udvarias arccal jött vissza: — Tessék besétálni.- Káprázatosán fényes terembe lépett be Pál; amilyenről neki eddig fogalma sem volt. Egy dúsgazdag és jóizlésü úri ember szobájában; minden tárgy különös becsű

Next

/
Thumbnails
Contents