Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-30 / 34. szám

,. ■ j. T'.;,T n /, ■ ■ rv-;" ■ ,>.nőkét, hogy beleegyezését nyújtsa egy osztály alakításához. És ez meg is történt, a mint a kezeink között levő bizonyítékok mutatják. Az elnöki engedély alapján nyolczan állítólag kiléptek osztályunktól, hogy a majd újonnan keletkező ősz. tálytoz csatlakozzanak. Megjegyzendő, hogy a nyolc egyénnek a kilépésié osztály gyűlésünktől felhatalmazása sohasem volt, elbocsátó levelet osztály gyűlésünk tudtával nem kaptak. E törvényellenes eljá' rás és engedély az egyesület elnökének sajat beismerése szerint 3, mond három taggal szaporította egyesületünket és egy hatalmas virágzó osztályt szivében lelkében felháborított.

De mi reméljük, hogy ez a sérelem azonnal orvosolva lesz. Osztálygyü- lésünk behatóan foglalkozott e dologgal, legutóbb aug. 19én tartott gyűlésén, melyből kifolyólag a következő kívánságok azonnali teljesítését kéri és követeli a vezértestü- lettől :

1. A Bridgeporton alakuló félben levő uj osztály érdekében adott engedélyt rögtön vonja vissza, mint a mely az alapszabályok betűjével és szellemével homlokegyenest ellenkezik s az elnököt pedig utasítsa,hogy ö, mint az egyesület feje, az alapszabályok szentsége és érintetlensége felett őrködni tartozik.

2. A nyolc állítólagosán kilépett tagot figyelmeztesse, hogy egyesületi kötelességeiket osztályunknál tartoznak teljesíteni, ellenesetben az egyesület kebeléből, ha a törvényesen kiszabott idő lejár, térültét' ni fognak.

E kívánságaink az alapszabályok nyilt és félremagyarázhatatlan paragrafusain alapulnak s éppen azért biztosak vagyunk benne, hogy kérelmünk azonnal teljesítetni' fog. Ellenesetben az osztály fegyelmi vizsgálatot indíttat az alapszaOályo kát be nem tartó tisztviselők elleü.

Kelt Bridgeport, Conn. 1906. ang.

19én hetvenkilenctagu osztályunk egybangu határozatából.

Kish íme, oszt. elnök.

Dicső Ferenc, id. jegyző. (Múlt számunkra későn érkezett,)

II dioni ip tinta Ilim ipleftli iMe.

Olyan szép időben, hogy annál kedvezőbbet kérni sem lehetett volna, folyt le igen nagy számú magyar és angol közönség jelenlétében vasárnap, aug. 26án délután 3 órakor. Az ünnepély két részből állott, előbb az egybe gyülekezett öt egylet úgymint a daytoni Washington Gy.

M. Bs. egylet, a daytoni I. M. Bs. egylet, a Jézus szt. neve rom. kath. templom egylet, a szt. Imre herceg lovag egylet, a szűz Mária női oltár egylet, tagjai a daytoni rézbanda vezetése alatt diszmenetben felvo nultak a Fourth Kef. Churchhöz.

Az ott tartott rövid istenitisztelet után visszatért a menet a Blaine strten épülő uj templomhoz. A menet igen szép volt, váltig mondogat ták az angol lelkészek, hogy mind magyar megy ott azok alatt a zászlók alatt? Persze, hogy az, még pedig az egyletekhez tartozó magya- rök7 a nem egyletbeliek pedig ott várták őket a templomnál s mire kezdetét vette az ünnepély 2-ik része. Volt ott, hogy sokat ne mondjak — 600 ember.

Az angol lelkészek közül |Rev. Herman, Herbruck, Wolíinger, Dieüm, Wicks, a református — Rév Camp, a U. B. lelkész, Mr. Shearer, valamint a többi angol gyülekezetek gondnokai, Mr. Moskowitz, végül az egyház lelkésze és neje kocsikon vettek részt a menetben. Valamint az iskolás gyermekek is.

* Minden‘rlelkész sok, szép buzdító tanácsot adott a gyülekezetnek, az erre az alkalomra újonnan szervez kedett ref. énekkar igen szépen vezette a közéneklést, és teljes

sikerrel énekelte: „Keresztyén ván dór ne félj“ cimü alkalmi éneket.

Az alapkő megáldása után fel lett olvasva az alapkőbe helyezett okmány, az egyház történetéről és az adakozókról, akár helybeliek, akár vidékiek. Az adomány a persely pénzzel együtt azon az egy napon 300 dolláron felül volt. Az alapkőbe lett helyezve az amerikai magyar lapok egy-egy példánya, a helyi angol lapok s több más emléktárgy. Ezután az alapkő lezáratott, s az egyháztanács tagjai s a hívek is egy pár egyszerű szóban minden jót kívántak a most épülő templomra s a megáldás s a „Te benned biztunk“ eléneklése után a fúvó zenekar is igen szépen eljátszotta a 122ik zsoltárt s ezzel az ünnepély a lehető legszebb rendben véget ért.

Még csak annyit Írunk meg; hogy rendes körülmények között a temp plom december Ire teljesen készen lesz, úgy hogy december első vasárnapján Isten segítségével a templom szentelést fogjuk megtarthatni.

Mivel még addig igen sok pénzt ki kell fizetni ennek a kezdő egyháznak, bizalommal felkérjük az ame rikai magyar egyleteket, a hova mi pár hónappal ezelőtt kéröiveket küldtünk, hogy legyenek szívesek minket adományaikkal megsegíteni.

Az egyháztanács.

Az 1906. aug. 26án tartott alaukö- szentelési ünnep sorrendje.

1. A meghívott és megjelent daytoni magyar egyletek diszmenetté alakulva a fúvó zenekar vezetése alatt felvonulnak a Fourth Reformed Churchhöz. Marshal: Darabos Pál.

Rövid istenitisztelet a templom ban. 108. dicséret 1. és 8. v. Óh Ur Isten— (fennálló) 65. zsolt. 1—3.

v. Imádság. Ének..........35. zsolt 13.

v. és 179. dics. 10. v. Menetelés az épülő templomhoz.

Az ünnepély második szakasza.

Megnyitó ének: 37. dics. 1. v. F3 ének: 84. zsoltár.

Angol ima és beszéd: Rév. Wol- finger. Ima és beszéd magyarul: az egyház lelkésze.

Az Énekkar: Keresztyén vándor ne félj.

Angol beszéd: Rév. Camptöl.

Az alapkőbe helyezendő okmányok felolvasása, illetve megnevezése. Ez idő alatt perselypénzszedés.

Az alapkő megáldása: Rev. Her' man, a Miami c-lassis elnöke.

Ugyanaz magyarul is. Kalapács ütések és az egyháztagok részéről. A 90. zsol. 1. v. eléneklése.

Zenekar.

Angol beszéd: Rev. E. Herbruck, theol. tanár.

A gyülekezet megáldása : angolul és magyarul.

Végső ének: 109. dicséret, 5. vers.

H Dnüppii tel. iskola vizsgája.

Ünnepi ruhába öltözött gyermekek tarka serege töltötte be a Public School előtti nagy térséget aug. 26án délutáni órákban. Két hónapi szorgalmas tanulás után eljött a számadás napja. Pergett a dob, suhogtak a ruhák, csillogtak a szemek a mint a zugó harang hívogató szavára megindulta gyönyörű menet Bodnár Boriska volt a vezető az óvodás fiuk kis tanítónője, utánna Bandré Erzsiké ki az óvodás laányo- kat tanította. Ezután nagyság sze rint az 1. 2. 3. és 4ik osztály s a melyet tiszt. Harsányi Istvánná, ki az óvodásokra való felügyelet mellett még 26 nagy leány tanitott kézi munkára. Gaál Antal orgonista az I. és II. osztály élén, a lelkész pedig a III. és IV. osztálylyal.

A vizsga pont 2 órakor vette kéz detét a Pine streeti ref. templomban mely ez alkalommal zsúfolásig megtelt hallgató közönséggel, sőt az ifjak kivül állványokat rögtönözve még az ablakokat is betöltötték.

Lélekemelő volt hallani a mint fel csendült az ének 200 gyermek ajkairól: az Ur énnekem őriző pásztorom ! majd a fennálló és gyülekeTÁRCA.

DolgozzaioK cs liouaiol

Irta : Móricz Zsí gmond.

(Folytatás.)

IV.

A Pál vonata is röpült,száguldott.

Hűvös, hajnali világosság derült fel a zsúfolt kocsikban. Minél Köze lebb ért a vonat Budapesthez, annál többen tolakodtak fel. Kofák hatalmas hátbatyukkal, csirkés kosarakkal, tojásos, túrós tejes edényekkel. Nagy lármával, csetepatéval, hűhóval helyezkedett el, a ki tudott, a többi állva maradt s cipelte a buty- rát. A piacra, vásárcsarnokokba, üzletekbe vitték holmijukat.

Pál az egész éjszakát átvirrasztotta. Eddig lázas álmai tartották ébren, most aztán fárad lett és kedvetlen.

Kőbánya után még nagyobb lett a pakolódzás. 0 is összeszedte s a helyére tette le kis táskáját, maga pedig az ablakhoz támasztotta homlokát s kinézett a szeme előtt elfutó világba. Az apró, egyforma téglaházak a különös, kimért, tervszerűen hidegen, szabályosan készült épületek, a megfogyott mező, mely szinte idegen volt a gyárak és munkás lakások közt, mind mind különös érzésrajt ébresztettek benne.

Kezdődik az uj föld, a hol uj élet vár reá.

A sínpárok mindjobban szaporodtak. Óriási hirdetéstáblák és reklám mai teleirt végtelen kerítések hir- dették az uj világ közeledését. Gyár kémények erdeje látszik messziről s csinos narancssárga villanyos kocsik szaladnak előre hátra a külső utakon Végre berobogott nagy dübörgés sei a vonat a keleti pályaudvar szédítő arányú boltozata alá. j^Fuiakodva. tolongva, szitkozódva s mindenekfölött rohanva igyekezett le a nép a kocsiból.

Pál mosolygott raj tűk. _

— Ej had menjenek le. Itt csak nem visz tovább a vonat De azután eszébe jutott, hogy az élet verseny s az győz, a ki előbb ér IjJEttől a gondolattól egyszerre tüzet fogott, hátra taszított egy

embert s kifordult a szoros ajtón. Bent morogva mondta valaki :

Mit furakodnak itt!..........De ö

már lent volt, mikor még az egész kocsi népség fent tülekedett.

Mosolyogva úgy érezte, hogy az első versenyt megnyerte s gyerme kés önbizalommal indult a vaskorlátok felé a tömeg közt.

— Ki tudja, mi hasznom lesz belőle.

Az a haszna lett, hogy nem mélázott el a látnivalókon, hanem praktikus terven törte a fejét.

Végig nézett a tömegen, a gyűrött álmatlan arcokon, tág orli kakkal szívta be a hűvös levegőt s mikor kilépett a hatalmas elő csarnokból, a táskájáért siető hordárok és kocsijukat kínáló bérko csisok közt a szabad levegőre, megfigyelte, hogy Pestnek nem olyan iszonyú a levegője, a milyennek vidéken hirdetik.

Hat óra volt reggel, A nap teljes fénynyel tűzött le a Baros szoborra, és * a hivatalosan kiparcellázott kis parkra. A paloták ablakai ragyogtak; a villanyosok csengettek s a vonaton jött tömeg észrevétlenül

tűnt el, oszlott széjjel az utcákon. A vasúti kocsiban hatalmaskodó kofák közül egyet-kettöt felismert a mint szörnyű falusiassan csámborogtak az utcán.

. Egy sarkicipö tisztítóval kitisz- tittatta cipőjét. Pár krajcárt dobott neki, mire az mérgesen kiáltott:

—, Csak nem gondolja az ur, hogy három krajcárért megcsinálom.

Pál gúnyosan, fölényesen nézett reá : ,

— Én is kitakarítom a magáét három krajcárért.

Az ember hozzáfagott veszekedni, de ö rá sem hederitve tovább ment s ezt gondolta mosolyogva :

— Ézt a két krajcárt el teszem örök emlékül. Ez az én első keresetem. Ez az első fillér abból a százezer böl, a melyek az én zsebemben fog nak jutni ezekből, a fényes palotákból.

Villogó szemmel végig nézett az utcán hullámzó tömegen, a házakon üzleteken és ezt mondta :

— Itt az én adófizető országom.

Egész hangosan fölnevetett. Végig

pillantott magán, árva egymagán.

— Pál, Pál! Hol a bandérium, az üdvözlő tömeg és üdvözlő szónokok? Hej be szegény király jelent meg,