Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-16 / 32. szám
— 7 szakgaloíían beszél; sok jó gondolat kóvályog a fejében, de azoknak csak egy részét mondja el, azon bitben, bogy a többit is elmondta. Ezért valami hézag vehető észre gondolatmenetében, s mondatai többnyire összefüggéstelenek. Ebből magyarázható meg az a keringő rágalom, hogy a Stoíi bácsi negyedik kerekének imiít amott megpattog'zott a ráfja. , Hanem azért minden hóbortossága mellett is jó fiskális, s annyi szorgalommal, szívóssággal és furíanggal viszi, ügyeit, hogy méltán megérdemli a dicséretet. Sásdy Feri beszéli, hogy «gyszer elodázni akarván egy árverési terminust bizonyos ügyben, melyben ö volt a vég rehajtó bíró, azt a cselt használta, hogy midőn Feri már épen a foganatositáshoz akart fogni, hatalmas hangon közbekiáltott : — Mielőtt ezen ügyet elintézhetnek, felkérem a végrehajtó urat jelen okmány átolvasására. S azzal egy iratot nyújtott át Sásdinak, mit az mohó kíváncsisággal fogott kezébe s leüté róla a porzót, hogy jobban olvashassa. Abban a percben azonban réhiitö szemfájás rohanta meg, ugv hogy ordított, mint a vadállat, s nem maradt egyéb hátra, mint rögtön kocsira ülni, fölfüggeszteni az árverés terminusát s hazavitetni magát Gy.... ra az orvoshoz. Az orvos azt mondta, hogy ez a vértolulás következménye és preskribált ellene szeidlícport. Csak’évek múlva sült ki, hogy Stoíi bácsi paprikával l.inté meg porzó gyanánt az átolvasandó irományt. Ehhez hasonló eszközökkel nyerte meg a Rnzsicska kon; ia Gelbstein féle ötezer forintos port is. Ötezer forint pedig nem tréfa dolog, kivált ha a kliens felét odaígérte a prókátornak. Az egész városban híre futott a Stoíi ur harmadfél ezer forintjának : a meglazult hitel kezdett emelkedni,, a kellnerek nagyobb udvariassággal köszöntek, s két gyertyát tettek arra az asztalra, a melyhez este leülni méltózta tott, a bárom esküdt az eddigi Stofi bácsi megszólítás elé — 6 — a legszájasabb prókátortól és nem merné végig .«.ártani a maga barázdáiS érdemes ábrázatján, nehogy birtok háboritási perbe keveredjék. Pedig bizony körülbelül a hatvanhoz jár már közel Stofi bácsi, s még olyan helyre legény most is, mint mikor Snapsz Augusztinnal viaskodott valamikor az ötvenes években, a mint ezt már leírtam valahol. Mert hát belekezdhetek én akár a sziámi ikrek élet- leirásába, mégis csak belekerül abba a mi Stofi bátyánk. Én nem tudok annélkül Írni. Itt ül a toliam tetején, hal lom, hogy hiimmög, mikor valami neki tetsző dolgot leírok: látom, hogy markol üstökébe, mikor humorizálom, érzem, hogy nyakamba csimpeszkedik és fülembe dörgi: ,,én most magát bepörölötn, ha ki nem egyezik velem 1“ Én pedig ki nem egyezem vele soha, hanem ezután is szorgalmasan lefogom irui viselt dolgait: hadd maradjon meg az emléke — magnak. A ZSÍROS fPÖR DEVALVÁLÓDIK. íme most is olt ül a Feri asztala előtt egy kopott szalmaszéken, melynek negyedik iába már régen a kandalló gyomrában hamvadozik: hosszú lábait kinyújtja a messzeségbe s görbe botjával nagyokat döf köd a padozatra. Minden döfés uj gondolat. — Hűm ! Feri barátom! A mai igazságszolgáltatás hasonlít a prófunthoz: nem lehet megemészteni. — Mert sótalan ! Az ügyvéd urak nagyon kevés sót adnak hozzá. Ém.......... hűm, maga nagy ember Feri barátom ! Tudja, ezt nem azért mondom ........Szegény Stuchec! Stofi bácsinak az a tulajdonsága van, hogy nagyon BEVEZETÉS. Legelőször is látszik egy Virginia szivar, s a hol ez a Virginia szivar végződik, ott kezdődik az esküdt ur függőleges vonalban lefelé négy és féllábnyira, fölfelé pedig más fél araszra, mi világosan mutatja a középtermetet és a lopótök hosszúságú főt, melyen illő rendben vannak elhelyezve a teens esküdt ur szépségei : két savószinü szem, egy vör- henyegest játszó orr, mely alatt vékony tavali bajusz szégyenkezik lekonyuló végeivel. Ez az audiat Béla. A másik asztalnál apró fiatal ember ül élénk pajkos szemekkel, bozontos hajjal, sürü körszakállal s azon nevezetes tulajdonsággal, hogy akkor fekszik le, mikor a többiek kelnek, s akkor kel, mikor a többiek feküsznek. Egyébiránt elméletben igen szolid fiú, csak a gyakorlatban szeret kirúgni. Ez az amice Ferenc. A harmadik esküdtet nem látjuk a hosszú sajátságos, kinézésű teremben: odakint csavarog valahol a Kati ablaka alatt, de azért úgy kell venni, mintha ö is ott ülne asztala mellett s anekdutázna a többivel. Amikor nincs itt, akkor is itt van- Az esküd teket csak együtt lehet képzelni, azért hogy az egyik másuva keverődött, ehhez a játékkártyához tartozik mégis. Azt nem lehet innen eldisputálni. Ez a legfiatalabb esküdt a Kálmán öcsénk. Arcza magyaros, erősen jelzett vonásokkal, ajkain folytonos vigyorgás ül, ajkai között pedig folytonosan hosszuszáru pipa lóg.
