Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-09 / 31. szám

Feintvás az ameiitai magyar- sáynoz ! ' Magyar testvérek ! Hozzátok, az Amerikában élő magyarokhoz és magyar nőkhöz küldjük kérő sza­vunkat, hoznátok, kiket minden kor egpütt lehet találni, ha szép, jó és nemes cselekedetről van szó, együtt lehet benneteket látni min dig, a mikor áldozatkészségről kellett bizonyságot adni s mindig jutott verejtékes, de becsületes munkáit k keresményéből néhány cent a kegyelet avagy jótékonyság oltárára. Aldozatkészségtek már nem egy templom, nein egy szobor, nem egy koszoluval van megörökítve, ezek a részben évszázadokon maradan dó részben lassan múló emlékek fennen hirdetik lelketek nemessé­gét, szivetek nagyságát, de mind ezeknél máradandóbb emléket, ál- dozatkészségteknek oltárára koro­nát fogtok tenni akkor, ha lélek ben é8 tettben fogtok csatlakozni a kanadai magyarság által most megindított mozgalomhoz. Kerti szobrot akaiunk most álli tani, nem koszorút annak lábához rakni, hanem egy minden valószi nüség szerint ártatlanul kötél általi halália Ítélt szerencsétlen^ ma gyár honfitársunkat, kell és akar juk megmentem az akasztófától, kinek rövid, de szomorú története a következő : Egy évvel ezelőtt érkezett ide Kova községből, Zaiame gyéből Ma­gyar Vince 24 éve» asztalos honfi­társunk, mesterségénél nem kapva munkát, beállott Frobisher község ben Saskatchewan államban egy Cameron nevű farmerhez munkás­nak. Március hóban a bérfizetésnél szóvita támadt a gazdával, a gazda levonásokat akart csinálni béréből, a mit ö jogtalannak tartott és ellen ezett. Magyar megunva a nap nap utáni veszekedést, beleegyezett, már a levonásba is és kérte béife kifiae- tését, hogy helyét elhagyhassa, de a gazda ezt is megtagadta,követelve hogy még 30 napot töltsön nála és akkor majd kifizeti. Szó szót kö vetett, a gazda vasvillával támadt Magyana, ki ezt, látva, magát meg védendő a házba szaladt, honnan gazdája fegyverével tért vissza, a gazda feléje vágott, a vasvilla a pás kát érte, ez az ütés súlya alatt el sült a Cameron szivén találva halva terült el a földön. Ma gyár Vince meg sem kísér tette a szökést, a szomszédok lefogták és átadták a’rendörségnek és a nehány hét előtt megtartott tárgyaláson bü nősnek mondatott ki a gyilkosság bűntettében s ezért kötél általi ha­lálra Ítéltetett, s a kivégzés napjául szeptember hó 6 ika tűzetett, ki. Az Ítélet meghozatala után a kana dai angol és német, lapok részletesen foglalkoztak ez ügygyei s általában annak a nézetnek adtak kifejezést, hogy ez esetben gyilkosságról szó nem lehet s ha mégis a legsúlyosabb Ítéletet mérték szerencsétlen honfi társunkta, annak oka csak az lehet hogy Magyar 'Vince ügyében a ki- zátólag szómszídós farmerektől ki­került, angol esküdtek elfogultan Ítélkeztek. Az Első W. M. B. E. legutóbb megtartott közgyűlésén Greenfield ii. egyleti h. jegyző ez ügyben egy szépen kidolgozott indítványt ter­jesztett az Egyesület elé, a mely in ditvány egyhangúlag elfogadtatván az Egyesület két tagot küldött ki Reginába, hol Magyar Vince fogva van, avval a megbízással, hogy ha jott a beszerzendő információk után, .arról lesznek meggyőződve, hogy jMagyar Vince nem szándékosan ölt, hanem csak szerencsétlen véletlen­nek az áldozata,mindeut kövessenek el arra [nézve, hogy Magyar Vince tészére egy uj tárgyalást lehessen kieszközölni és ha ez elérhető, gon doskodni fog az Egyesület arról, hogy ez uj tárgyaláson Magyar Vince érdekei kellőleg mégvédesse nek és bebizonyittassék, hogy a gyilkossági szándék ez esetben tel jesen ki volt zárva. Ezen két tag, mintán a való tény­állásról meggyőződést szerzett, rög­tön érintkezésbe lépett Reginában a leghiiesebb és 'legtekintélyesebb ügyvéddel az iránt, hogy Magyar Vince ügyében egy uj tárgyalás el­rendelését kérelmezze és ha az elren deltetik, azon Magyar Vincét védő­ként képviselje, az ügyvéd ezen meg bízást el is fogadta és tekintettel, hogy az ezzel járó költségeket és az ö díjazását könyöradományok utján vagyunk kénytelenek összegyűjteni, a mely költségek nagy összegre rúgnak, megígérte, hogy diját a leg- mérsékeltebben fogja számítani. Honfitársak ! Mi itt .Kanadában még kevesen vagyunk magyarok, a W. fí. M. B. E. pedig,melynek mind össze 42 tagja van, nem rendelkezik oly tökével, bogy ezen költségeket sajátjából fedezni tudná, de egy honfitársunk élete és haláláról van szó, ki nem gonoszságának, csupán szerencsétlen körülmények összeját Szásának áldozata s igy emberi és honfitársi kötelességünk első sor­ban is nekünk magyaroknak az ö megmentéséért mindent elkövetni. Testvérek ! A reginai börtönben ez a szerencsétlen magyar ember minden perc elmúltával rémesebben látja maga felé közeledni a meg nem érdemelt halált, még a bűnösségé­nek teljes tudatában levő embernek is borzasztóak lehetnek e megszám Iáit órák, annál kínosabbak, annál gyötrelmesebbek lehetnek, egy a látszat minden valőszinüsége szerint ártatlanul halálra Ítélt embernek kínos vergődése, aki elhagyatottsá- gának és tehetetlenségének tudatá­ban még remélni sem tud. Ki fog e szerencsétlen ember sorsa iránt itt a messze idegenben érdek lödni, ha mi magyarok nem ? Hozzátok fordulunk tehát Testvé reink, legyetek segítségünkre adó mányaitokkal e szerencsétlen hon­fitársunknak a haláltól való meg szabaditásánál, bármily cél érdeké­köszönettel fogadjuk és hirlapilag nyugtázzuk. Ennél szebb és nemesebb célra nem áldozhatnátok nélkülözhető centjeiteket és ha célunkat sikerre fogjuk tudni vezetni, egy ártatlanul halálra Ítélt embert adunk vissza az életnek, gyermeket a szülőnek, testzért a testvérnek s tettünkkel tiszteletét és rokonszenvét fogjuk kiérdemelni egész Amerika népének. De kérünk titeker is magyar hon leányok, kik mindig elsők voltatok a sorban, a mikor jótékonyságot kellett gyakorolni egy egy szeren­csétlen honfitársunk érdekében, a kik mindenkor tannjelét adtátok, jószivüségteknek, kik mindenkor kész voltatok áldozatot hozni, ha egy ártatlanul szenvedő honfitár­sunkról volt szó, Jegyetek ti is ve* lünk, gyüjtsetek ösmeröseitek kö­rében ha centenként is, ne maradjon ki közüietek egy sem, hogy teljes legyén az Amerikai magyar nők jó­tékonyságának hervadhatatlan ko­szorúja.,. ... Az idő rövid, cselekednünk kell egy magyar ember élete forog koc­kán, tenát késnünk nem szabad és mi hisszük és reméljük, hogy a jó­tékonyság szent oltáránál együtt fogjuk találni kivétel nélkül az amerikai magyarságot. Kétszeresen segit, ki gyorsan se- gíi, segítsetek tehát mielőbb és meg fog benneteket érte áldani a magya­rok Istene ! Hazafias üdvözlettel : Burger Ignác, elnök, Greenfield, S. ifj. Kovácsi E. L. alelnök. jegyző. Cartagenaból, Spanyolország egyik kikötő városából jelentik, hogy nem messze a Hormigas szigetektől bor­zasztó hajószerencsétlenség történt. A Sirio nevű olasz hajó, amely Bar- celonába, Cadizha, Montevideo és Buenos Ayresba igyekezett, mintegy 800 utassal megfeneklett és elsü- lyedt. A szerencsétlenség vasárnap dél- irtán 5 órakor történt. A tenger bor­zasztó hullámokat vert s a gőzhajó csak nagynehezen tudott előre ha- ladni a Hormigas szigetcsoport kö­zött s végre is sziklára ment a hajó. A kapott léken a viz óriási erővel kezdett betolulni. j\z utasok kétség- beesett erővel akartak szabadulni, de mégis, r- bár a parti halászok is minden lehetőt elkövettek — mint­egy 385 vesztek el a hullámsirban. TÁRCA. Két házaspár. 1. Még kacérkodott az októberi napsugár, amikor találkoztam ve lük. Elöltem haladtak és lehetetlen volt végig nem hallgatnom a be szélgetésüket. Az asszony kezdte : — Jobb is lett volna leánynak maradnom, én voltam a bolond. — Ez már igaz! — hagyta rá bámulatos nyugalommal a férfi. — Persze, te szabadulni szeret­nél, csakhogy abból nem lesz sem­mi. Ismerem a titkos törekvéseidet és nem akarom, hogy az a, pisze galamb nevessen rajtam. Érted * Én nem fogok soha alkalmat adni rá, hogy teljesedésbe menjenek ezek a vágyak. — Okosan teszed öregem. — Az asszony észre sem vette, hogy más is van kivülök az utcán. Epésen vágott vissza : — Te mindenbe belenyugszol, csak a feleséged kérésére maradsz síket. — Kénytelen vagyok, ha egy csepp belátásod sincs. — Belátásról beszélsz, mikor a feleséged rab ? Sőt annál is rósz szabb : fegyenc. El van zárva a világtól, semmi szórakozása sincs, fésülheti otthon reggeltől estig a kócos gyerekeket. — Szépen fésülöd őket, ha mégis kócosak maradnak. — Na persze, te végzed el he­lyettem ezt i. Aztán mire végezzük? Most azt a hitvány mulatságot sem szerzed meg! (Nem vehettem ki tisztán; csak a részletekből következtettem rá, hogy a bizonyos hitványság pár száz forintjába kerülne a férjnek, a ki el volt C3igázva, sovány volt, mintha egyszer enne főtt ételt egy héten. A ruhája sem volt kifogás­talan, ellentétben a felesége ra­gyogó, röpülő puccától.) — Meggondolom a dolgot 1 mint ha a sir mélyéből tört volna elő a hangja. Tompán, minden szin nélkül. Az, asszony hidegen kérdezte : — Mikor? Még csak öröm se surrant át az arcán, hogy teljesedik a kívánsága. — Akár holnap — felelte a férj. Három százas az egész, ugye ? — Csak annyi. — Meg lesz a pénz, biztosan meg lesz. Nem is vagy rá kiváncsi, hogy honnan ? — Kos? — fordult oda az asszony. — A? éjszaka betörök valamelyik bankba, aztán elhozom. Nevetett a tréfán maga is, kese rüen, erőltetve, úgy tette hozzá: — Körülbelül ez van még hátra. Az utunk eltért, hanem messzi­ről mégis láttam, hogy az asszony gyorsabban jár. Legalább is két lépéssel megy az ura előtt. II. A második házaspárt a télen láttam. Kün barangoltam a Tisza partoD, a hol fönséges panorámát mutatott a befagyott folyó, a part zuzmarás, havas sok bokra. Akkor jött egy öreg pár. Az emberen rövid nyárias kabát volt, a cipő­jének, Isten ucscse csak a fele talpa volt meg. Úgy didergett szegéuy, hogy azt hittem, rögtön ott veszi meg az Isten hidege. Hozzá egy zsák fát cipelt a hátán, nehezen lihegve. Minden tizedik lépésnél megáll tak, aztán átvette a roskatag öreg másik vállára a zsákot és ballag­tak tovább. Befelé a városba. — Add már ide Mihály ! mondta ilyenkor az asszony. Az ember csak mosolygott. — Nem lehet a ! Hiszen gyerjj ség az egész! — Mondom, hogy add ide. tam bekecs is van, te meg r- Ne bánd hékám, odaha? , gyunk úgy is, ebben a minutában. Messze látszott még az otthon, hiszen olyan hosszú a z a Tiszapart, aztán Mihályék a város túlsó szé­lén laknak. Akkora a szobája, hogy ép csak megfordulni lehet benne. Egy másik már nem fér be. Egyszer aztán, hogy ismét meg­álltak, a nénikének ötlete támadt.

Next

/
Thumbnails
Contents