Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-19 / 28. szám

I

4

Amerikai Magyar

Reformátusok Lapja

(Hung.-Am. Ref. Sentinel)

Bäekkeszti : KALASSAY SÁNDOR pittsburgi ref. lelkész.

kihez ü lap stelleidí iészét illető kzlemények küldendők. Lakik: Johnson Ave. Hung. Ref. Church. Telefon szám 279Hazel.

Kiadóhivatal :

B»tes Btr. Old Hung. Ref. Church, Pittsburgh. Pa Ide iüldndfik az egjletiérteeneetl!, egyházi és világi hírek.

Telefon Bzáin 296 J. Schenley.

Az előfizetési dijjak Hornyák András címére küldendők 4304 2nd ave.Piushurgh, Pa *

A lap előfizetési ára:

Amerikába 2 dollár, Magyarországra 2.f0c.

A lap tiszta jövedelme református egyházi célokra fordittatik. o o oHungarian-American •

REFORMED SENTINEL.

Published every Thusday

bby the Hung. Ciassis oi the Reformed Church in IT. S.

At Bates Str. Old Hung. Kef. Chnrch, Pittsburgh,Pa Editor: Rev. ALEX. KALASSaY,

Pastor of the Hung. Kef. Church at Pittsburgh, pa

Örömhír.

Julius 29.

JÉZUS A FARIZEUSSAL EBÉDEL Lvkács ec. 1 14.

ARANYIGE: Aki magát megalázza, felmagasztaitatik. (Lukács 14 ;11.)

Idő: a-29 vagy 30—ik év tele.

Hely: Perea tartomány, mely a Jordánon túl feküdt, Egy előkelő farizeus házában Betharaba város szomszédságában.

Magyarázó szótár.

Farizeus: elkülönített. Eredetileg egy buzgó vallásos párt, mely féltékenyen őrködött a felett, bogy a zsidó vallásba pogány szokások, bálványimádás gyökeret ne verjenek. Később azonban náluk a vallás puszta formasággá lett.nem ügyeltek a szív tisztaságára, csak arra, hogy a törvényt szószerint betartsák s igy rajtuk is beteljesedett a biblia szava : A betű öl, a lélek az a mely megelevenít- Ne felejtsük el, hogy még a vallás legszentebb rendelkezéseinél a szent Sákramentomoknál is nem a külső forma, a kiszolgáltatási mód a fö, melyet a gyarló ember visz véghez, hanem az a boldog változás melyet egy isteni hatalom eszközöl. Azokat tehát a kik például a keresztségnél a bemerítést gyakorolva minden más formát ér vény te- lennek tartanak, méltán sorozhatjuk a „modern farizeusok‘‘ közzé, kik az emberi cselekedetet akarják ez által felmagasztaí- ni az isteni munka rovására.

Törvénytudó. Kiváló tudós férfiak, kik egész életüket a nemzeti hagyományok tanulmányozására és a szentirás magyarázatára fordították s igy a nép között kiváló tiszteletben részesültek, minden kétes esetben hozzájuk fordultak tanácsért. Az uj testamentum töbD féle néven említi őket u. m. törvénytudó, törvények doktorai, írástudók, Töb'b közüle a Sanhedrin, nek is tagja volt s felvilágosodon; férfiú mint pl, Gamaliel, ki Péter apostolt és táísait megmentette a nép dühétől, (Lásd apóst. csel. 5.r. 34,—40.)

Verem: E szó alatt a magyarban általában egy a földbe ásott; üreget értünk, melyet zöldségek vagy jég eltartására használunk.

Biblia értelme azonban külömbözö,sokszor használja képletesen a veszedelem- helyet pl, mint a 40-ik zsoltárban énekeljük: Kivon a mély veremből és a vészes örvényből. Vagy Esaiásnál hol sirt jelent: Vetettél a temetésre való veremnek szélére

f 14:15,) Itt. valószínűleg egv régi kutat értünk alatta melyben viz nem volt. Ilyen be eresztették le hajdan Józsefet gonosz testvérei. ,

Bevezetés a tanítóknak.

Jézus nem tett külömbséget szegény és gazdag bűnös és ártatlan között, fe keresett mindenkit a ki társasságát óhajtotta. Elment Márömhoz és Máriához, Jairosházához, a kárai mennyegzöbe, Simon hajlékába, Zakheus házába, sőt mi több a arizeusokhoz is, pedig azok voltak legnagyobb efienségei.

Ez alkalommal is egy nagy lakomára hivták meg az Urat. A házigazda föember a farizeusok között s jelenvolt a város minden kiválóbb embere. Vájjon mi lehetett e megtisztelésnek célja? talán tiszta szivböl fakadt ? Korántsem. Tört akartak vetni az Ur Jézus elé a vendég szeretetnek nyájas álarca alatt.

Oh milyen sötét jellemű az ilyen ember! Szembe nyájas, hízelgő, hátunk megett pedig megmar. Udvarias szavak alatt hányszor rejtőzik az izzó gyiilötet. Nagyon örülök, hogy láthatom! — szokták mondani a társaságban, pedig talán titokban a világ másik oldalára kívánnak bennünket.

Szombatnap volt éppen. A vendégek elhelyezkedtek az asztal körül. Jézus bizonyára nem tolakodott. Megelégedett a hellyel, mely neki jutott. Az ebédet még nem kezdték el s a nyitott ajtón leskelö" dött be egy pár ember, közöttük egy sze. gény vizkórságos beteg, ki dehogy mert volna belépni a gazdag ember házába, csak onnan az ajtóból tekintett Jézusra kérő könyörgő szemmel.

Jézns megértette e néma beszédet. Az igazi fájdalomnak az igazi szenvedésnek ma sincs szava. Az Ur körülhordozta tekintetét a fényes vendégseregen majd a szegény szenvedő betegen. Aztán megszólalt: Szabad-e szombatnapon gyógyítani ? A tudós emberek mélyen Hallgattak. Látták a dilemmát, melybe saját álnokságok sodorta őket. A fényes lakoma bizonyára jobban ellenkezik a 4 ik parancsolat szellemével még az ö felfogásuk szerint is. Jézus várt egy darabig, majd vidáman megszólalt: Oh hát akkor nincs baj, ha nektek sincs kifogásotok ellene, jer ide te szegény ember, meggyógyitlak tégedet. És úgy cselekede. Majd elibük veti az újabb kérdést: Ha a ti jószágotok beleesne a verembe szombat napon, nem húznátok e ki azonnal ? A farizeusok erre sem mer tek válaszolni.

Figyeljük csak meg jól, hogyan tartotta meg Jézus a hetedik napot. Templomba járt. hirdette az Ur igéjét, betegeket gyó• gyitott, társaságba ment, de magával vitte a vallás igazságait s igy mindenkor az Ur dolgaiban forgolódott. Jézus nem eltörölte a szombat napot, de megtisztította attól a. pókhálótól, mi belepte a farizeusok idejében. Az úgy nevezettt blue law nem eltörlése a vasárnapi örömnek, csak azoknak az utálatosságoknak, a mik meg mételyezik a vasárnapi örömöt. Legyen a mi vasárnapi időtöltésünk vidám, de egyszersmint olyan, mintha az Ur Jézus velünk volna.

Majd "z ur a szerénységből ad egy leckét a fö embereknek, kik bizonyára törték magukat, hogy mindenki az első helyre juthasson. ’ Jézus szerényen meghúzódott az asztal sarkában s íme most mégis ö a közfigyelem tárgya. A tolakodó ember elébb utóbb szégyenben marad, a szerényt pedig soha sem éri visfzautasitás. Minnél jobban megalázza magát valaki, annál több tiszteletben részesül, ellenben a kevélynek sorsa elébb utóbb megvetés.

Sohasem felejtem el azt a jelenetet, a mikor mint fiatal theologus Tiffinbe érkeztem. Az igazgató, egy tisztes arcú ősz ember Rev. Van Horne várakozott rám az indóbáznál. Rövid ismerkedés után elindultunk gyalog a városba,

Rev. Van Horne nyájasan hozzám szólt: Ha meg engedi majd én elviszem kézi táskáját ! Oh dehogy engedtem volna meg, hanem szivemet megnyerte azonnal azzal az őszinte jóságával mellyel az első percben fogadott s ezt az érzelmet a későbbi évek csak megerősítették.

Jézus is arra int ma bennünket, hogy legyünk szeretőire méltók, szívesek különösen a szegényekkel szemben. Sokszor a darócruha alatt királyi szív dobog, a pompás öltözet pedig bűnnel terhelt szivet takar. Egy meleg kézszoritás, egy barátságos mosoly a szegénynek sokszor többet ér mint a falat kenyér. A legtöbb embernek szive nem alamizsna, de szeretett után vágyódik,

A kis Lina,

Elmehetünk mamáoskám a parkba játszani?

El gyermekeim csak estére vissza jöjjetek korán, mert most kaptam éppen levelet, bogy a nagynéni meglátogat, 10 hosz- szu esztendeje nem láttam már ti még akkor egész piciny gyermekek voltatok, a nagynénisokszor térdein ringatott benneteket. Most is megemlékezik rólatok alevél- ben s egy arany órát hozz annak a kit kettőtök közül jobbnak talál.

Igazi arany órát? kérdezte Margit a nagyobbik testvér.

Természetesen, válaszolt mamája.

Oh akkor mindent kedvére teszek, hogy nekem adja az arany órát, szólt Margit.

A két gyermek útnak indult a park felé, Bár édes testvérek voltak, de nagyon ellenkező természetűek. Lina szerény engedelmes, Margit pedig durcás nagyravágyó. Mindig csák a tükör előtt szeretett üldögélni, vagy szép ruháját másoknak mutogatni. Ha a mamának segíteni kellett a házi dologban Lina azonnal kész volt rá de Margit mindig talált valami kifogást. Édes anyja sokszor felsóhajtott, de nem akarta szemrehányással szomoritani gyermekét.

Lina és Margit kinnt játszottak a park ba sokáig. Margit már előre gondolta mi lyen irigykedve néznek majd rá osztály társai, ha meglátják ajszép csillogó arany órát, mert egész bizonyosra vette, hogy a nagynéni neki idősebbnek fogja adni az ajándékot, Lina rá sem gondolt az órára csak szerette volna minél előbb látni a nénit, ki öt hajdan ölébe rmgatá.

Este 6 óratájban haza felé indultak. Megvárták a legközelebbi villamost, mert lakásuk nagyon messze volt a parktól. Margit az ablak mellett ült. Lina pedig mellette, nem is volt már több üres hely az egész carban. A legközelebbi utczasaroknál egy kopottas ruhába öltő zött öreg asszony szállott fel, nagy fonott kosarat tartva kezében, Zavarodot tan nézett körül, mert minden hely el volt foglalva. A kis Lina szerényen felált:

— Tessék leülni nénike ! én majd megállók.

— Köszönöm jó gyermekem válaszolt mosolyogva az öreg asszony, elfoglalta a a. helyet.

— Ln bizony nem adtam volna oda a a helyemet mindenkinek, súgta Margit elég hangosan Linának.

—Az öregasszony meghallotta, de úgy tett mintha észre sem vette volna a meg jegyzést. A car gyorsan haladt tova a nagy házak között.

Holton avenu ! kiáltotta a kondoktor. Margit felállott, itt kellett nekiß is leszál- lani. Az öreg assony is paozgolódni kezdett, felvette kosarát s a leánykák után sietett, kik már ekkor leugrottak a lépcső röl, de a kis Lina visszafordult s mikor látta hogy az öreg asszony is leakar szál lani, elkérte tőle kosarát, hogy igy köny” nyebben leléphessen.

Tessék csak ide adni a kosarat majd én leszevem !

Az öreg asszony odaadta s mikor a car elment lehajolt és megcsókolta Linát. Aztán elindultak hárman beszélgetve, mert az öreg néni is arra ment. Margit mindenképen sietni akart előre, de Lina lépést tartott a szürke ruhás nénivel s igy hát kénytelen kelletlen vele ment ö is bár durcás arcáról lelátszott hogy nem szívesen.

Alig értek a ház elé, már édes anyjuk eléjük szalodt a verandáról nagyot sikolt va: Zsófi néni ! Zsófi néni ! S az idegent össze vissza csókolta; csakhogy itt vagy velem ismét kedves Zsófi néném. Hát hol találtad meg az én kis leányaimat, A két kis leány tágra nyílt szemekkel nézte e jelenetet, de még a nagynéni is megvolt lepődve. Hát ezek a te gyermekeid ? s ölébe kapta a kis Linát s csókjaival halmozta el s szeretetteljes csókot nyomott Margit homlokára is.

Margit alatt majd elsülyedt a föld szé- gyenletében. Oh Istenem sóhajtotta, csak meg ne hallotta volna a nénike, a mit a cárban mondtam. Most már maga is pirult saját kevélysége miatt. Valahányszor a nénike rápillantot, kis szivét úgy össze szorította a fájdalom, hogy alig birta könnyeit elnyomni.

Édes anyjának is feltűnt e viselkedés.

Mi bajod van Margit ? csak nem vagy talán beteg ?

A kis leány nem birta tovább állani odafutott a nénihez, zokogó arcát ölébe rejtette el. ügy e nem haragszol nénikém hogy oiyan csúf gyermek voltam ! s köny- nyek között mondott el mindent anyjának.

Édes anyja szelíden megfedette : Lásd gyermekem mindenkivel szemben szerénynek, alázatosnak kell lenni, mert az Isten igy bünteti meg a kevély gyér meket.

A nénike is vigasztalta: Ne sírj kis leányom! Majd kosarába nyúlt. Egy aranyórát akartam ugyan hozni, de meg gondoltam s hoztam. Helyette két szép karperecét, hogy mindkettöjöknek legyen valami emléke tőlem. Két szép gyönyörű karperecét vett ki kosarából. Egyiket Linának, a másikat pedig Margitnak adta. Mikor a két gyermek este ágyaim lefeküdt Margit megfogadta a jó Istennek, kihez imádkozott, hogy nem lesz többé, büszke nagyravágyó.

Egyházi és egyleti élet

AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLETTŐL.

értesítés és kérelem.

Tisztelettel értesítem az Amerikai magyar Református Egyesület osztá lyait, hogy a folyó évi Convencio Trentonban N. J. October hó 16-án veszi kezdetét, első napon a vezér testület tartja fél évi gyűlését, más-