Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-12 / 27. szám
— 9 — elengedném neked a haszonbért. — Úgy ám, ha nekem is elvitte volna az ágyú az egyik lábomat! Kereszt! könnyű azt hordani jó pénzárü. De nincs annál nagyobb kereszt, mint ha órekké dolgozni kell. Rektor ur egyet gondolt. — Hát olyan nagy dolog az a dolog ? No jól van fiam, Nyaviga, miután látom hogy uraságra termettéi, hát meg' próbállak úrrá tenni! Évről évre elengedem a haszonbért, azonkivül kapsz tőlem öt krajcárt, ha magadra válalsz egy keresztet, a mi sokkal könnyeHb lesz mint a Vasvégd komádé. — Mi lenne az ? — kéídé Nyaviga. — Semmi egyéb mint egy kis kereszt. Nézd — s kivett zsebjéböl egy his krétát, — ezzel a krétával én egy keresztet irok a hátadra, a mándlidra. Fordulj! így ni! — szólt a rektor, odaírva a keresztet. — Mig ez a kereszt itt lesz a hátadon, nem követelem tőled a pénzemet. Azonkivül minden minden napra kapsz tőlem öt krajcárt. Itt az első öt krajcár mára. Nyaviga szomszéd egy darabig nézett a rektorra, a mikor látta, hogy nem tréfál, zsebre dugta a krajcárokat. — Jól van kigyelme ; tudom nem látja többet egy filléremet se. Holnap ilyenkorra készeu legyen a másik ötYigan fütyörészett hazafelé, hogy az öreg rektornak lába szárába szállott az esze. Beldog volt. Otthoa sem talált semmit- a mibe beleköthetett volna. Még a peták kutya is észrevette jó kedvét, mert odakaporodott a lábához, a dagasztó szék alá, a mit máskor nem mert megcselekedni. De jött az asszony a székért. Nyaviga szomszédnak föl kellett állania, odább mennie, de nem a nélkül, hogy az asszony meg ne látná a mándlin esett változást. — Micsoda kereszt az akee’ hátán apjuk? Már megint a korcsmában járt kee’. s valami részeg bolond tette kee’det csúffá ! Hocczi! hadd keféljem le ! — Ej asszony, hagyj nekem békimet, eredj dolgodra l II. A FEKETE KERESZT. Az a városka, melybe Naviga szomszéd drámája lefolyt, nem azért városka, hogy Komótos ur az iparos meg ne tudja ma azt, a mi holnapután történni fog. Hát azt hogyne tudná, a mi tegnap történt? Hogy ne foglalná mindjárt jegyzékbe, versekbe az egész Nyaviga- ügyet. És hogy ne beszélné el elmésen felcifrázva Yasvégü komának, mint legközelebbről érdeklett ügyfélnek. Vasvégü koma figyelemmel hallgatja a Nyaviga botrány részleteit és farizeusi jámbor lélekkel hálát ád, hogy ö nem olyan, mint ama Nyaviga szomszéd. Hanem szó a mi szó ! Egyik ember keresztje mégis nehezebb, mint a másiké; valamennyi között pedig legnehezebb az övé. Mit nem adna érte. ha letehetné vagy fölcserélhetné Letehetné ! az ö falábát ? Fölcserélhetné azt a vasvéget valami hatalmas, edzett vastag bőrrel bevont sarokkal és talppal, és húzhatna rá telente pompás tehénbörcsizmát. Ninden páron lenne egy forint nyeresége, mert a félpárt három forinton szabja neki Komótos koma, mig az egypárt bizo - nyosan megvarrná ötivei. Lehető volna ez ? Miért ne ? felelt neki messziről az elbucorgott képzelet olyan erővel, hogy a koma szinte előre örült a csudának, mi közben elszenderedeti, euy fohászszal ajkain: „Uram, vedd el rólam ezt a keresztet.“ A mit a képzelet font, azt az állam szőtte tovább. / — 12 — . 'jii— Ezt pieszegték ni! — kiáltott az ember, feltartva egy tégladarabot. —Majd eltörték vele a lábomat. — Azt nem cselekedhették a közoktatás és nevelés józan alapelvei szerint. De ugyanezen magasztos elvek szennáén sem vállalhatom magamra a felelősséget, mivel a népta nitó úgy az országos, mint nz egyházi törvények, nemkülönben a józan okosság követelményei értelmében növendékeiért csakis az iskola falain belül felelős. — No hát akkor hordja el a kánya a maguk .mester- gégét, ha még az oskolai regulákat sem tanítják — kesergett a szomszéd és rohant vissza a kis ajtó felé. — De nini, Nyaviga uram ! micsoda szabadkézrajz légyen az az ön hátán'( vájjon nem ennek miatta lett e ön bántalmazva a zsenge ifjúság által ? — Mit tartozik az az urra ? Azt teszem a hátammal, a mit a karó h — kiáltott vissza és kidörmögött a kis ajtón. Egyszersmind kezdte érezni, hogy az átereszt még sem oly könnyű, mint az öreg rektorral el akarta hitetni. Hátha még az okát is mégtndják ! Akár csak egy egész nyugtat- ványt írtak volna a hátáraIlyon szorongattatások között hová menekülhetne lelkes állat? kivált mikor úgyis csak egy gyerekhajtásnyira van tőle a korcsma. Kivált mikor — ahol ni! — épen szemközt sántikál vele a Yasvégü koma, az ö megátalhodott ellensége azzal a falábbal. És pedig nem is egyedül, hanem vele jön Komótus ur is, az iparos, kinek a nyelve kajlább és élesebb, mint a dikicse. Vége, ha ez megsajdiija az ügyet! Besurrant a korcsmába. Ott se volt nyugta. — Hát kee koma! keresztre akar inni vagy mi ? — kötött bele Fesli a szabó. — Eb kérdi, — válaszolt a szomszéd sötéten. — Micsoda ? hát igy kell bejönni tisztességes helyre ? Majd mindjárt emberségre tanítom én kendet! A kocsmáros, hogy elejét vegye a leckének, galléron fogta a botránkoztatót és szépen kisajátitta. Rettenetes állapot! éppen e pillanatban lépnek az ajtó — 13 — ajtó elé a retteget Yasvégü és a borzasztó Komótos. Hogyan menti meg a hátát, hogy Komótos aram dikicse szijjat ne hasítson belőle? Egyet gondol, és feltalálja magát. Neki veti a féltett részét a falnak, mint a ki unja az egyenes állást. — De hamar végzett kend az eszével koma! — igy hasit a dikics. r- hiszen móg csak most lépett kend be s még akkor tisztának látszott a láthatár. A kereszt egyre nehezebb. — Hát már se ég, se föld nem hágy nyugtot ? kérdé elkeseredetten, értve az ég alatt a kocsmát és a föld alatt az utcát. Hanem jaj ne^i, ha csak egyet szól! Ha csak muk- kani mer is! Feleségére gondolt. Ó titkos drága kincse édes otthonunknak, kit mindig módunkban áll eldögönyözni, ha az emberek testvértelensége mérágbe hoz. De ezt a mulatságot nem adják ingyen. A kis ajtókban társaságok ülnek, a kiknek köszönni kell, s azután keszegoldalt távozni hirtelen. Majd ismét mindkét kezünket összekulcsolni a hátunk közepén, mint a kancellista ur, mikor vizitbe megy; majd ismét a falnak támaszkodni a fentebb jónak bizonyult fogás szerint, és csiholni, mig egy CBapat diák elvágtat előtte; azután megindulni dülöngve. és hallani a csúfoló éneket: Nézzétek Navigát, a hol megy, a hol megy, Két itce bor ára, van róva hátára ... Így kifárasztva mégis csak hazajutott valahogy. Lerántotta magáról a mándlit, és vágta az ágyra— Hozzá ne nyúlj, majd eltöröm a kezedet 1 kiáltott,, midőn látta, hogy az asszony kefével közelit a szerencsétlen mándlihoz. — Ej ! felelt az asszony, kézbe fogva a mándlit, majd
