Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-05 / 26. szám

— 7 —

a didáncsai élén, felhalmozott k osival. A kocsi tartalma szintén szittyó, csakhogy P'ost nem kalapnak gyártva, ha" nem csinos apró kévékbe feldolgozva; középen agy szintén a két vegén is erős zsineggel összefoglalva, — és ugyancsak erős zsinegből készült hevederrel ellátva; melynél fogva ha az ifjú uram ezt a szittyó vánkost a derekára köti mikor fürödni akar. leuszhatik vele a nagy árkon a Drávára, onnét a Dunára Belgrádig, — akár Konstantinápolyig ! Aztán milyen olcsó! a marhahólyag darabja negyven-ötven krajcár; ez pedig csak öt krajcárba kerül.

Ez megmenti Nyaúga fejét, és megtolú Yasvégü koma erszényét ismét.

Nyaviga szomszéd is pról álná utánozni a következő hetivásáron, de az ö áruinak már nincs hitele ; ott ácsorog vele féldélig, mig Vasvégü koma légen más dolga után lát.

Harmatszor. A kötöző sást. A hegyhátiak szölökötöz- ni úgy tűzetik, mint az igaz sáfránt. Ennél a cikuél már lépést tart a verseny; mert Nyaviga szomszéd csak azt lesi, merre fordítja a gyep)öszárat a Vasvégü, s ha az fülednek indul, akkor ö ho,.záöra tart.. Nem rontják egymást, ügy szintén a nádter-melésben is, és a mi kis csatakos széna, terem nagy szárazságban.

Ezt az egész aranybányát rektor ur még 1867ben adta bérbe a két atyafinak, évi összes tizenhat forintért; melynek fele Nyaviga; fele Vasvégü koma terhe.

Akkor volt a/, hogy Vasvégü koma — Königgrécnél hagyván az igazi lábát, egy erősen megvasazott végű falábbal tért haza az ispotályból. Rögtön föltette magában a rektor ur, hogy azt a szegény hőst, — ki a véradót ilyen drágán fizette le, — boldoggá' tesii egész életére. Oda adja neki örök áren- dába a legelöilletöségét, melyet az "Üraimék bőkezűsége a fentebb érintett amphibiális területbeu tanácsul kijelölt, hogy bedugják vele a száját.

Vasvégü koma megköszönte a jóakaratot, de ö ne kijsok- 6 —

olajat facsaró leleményességet; Két napig szidja magát, liogy miért nem ö találta azt lol; másik két nap alatt rá jön, hogy hogy nincs a Yasvégü koma találmánya patent!rozva, s igy ö is utánna csinálhatja szabadon. Harmadik két nap alatt összeszedi ö is a maga termését, s megáll a gymnasium előtt üzleti versenyre. De óh fájdalom ! A termelő elkésett az aratással, portékája az első érintésre apró pelyhekben kezd foszladozni; a fogyasztó közönség gúnyolódva hagyja ott s Nyavigának nyakán vész a buzogány.

Másodszor a szittyót, a mint néhol kákának is hívnak. Yasvégü koma ezt szépen lemetéli tövön, és fon belölök olyan csípős csúcsos kalapokat, hogy a diákok egymást fojtogatják a kocsi körül ; az a boldogabb, a ki fröstbb, mert annak jut — darabonként öt krajcárjával. Egy napig ilyenbe jár az egész gimnázium. Győzik a professzorok tartani a sok iskolaszéket az iskolai rend és tisztesség ilyen megsértése miatt. Nyaviga szomszéd ezt is utánna csinálja, de ö itt sem csinál szerencsét, mert a deákság egy nap alatt fájdalmas tudomására jut annak, hogy a szittyó kalap hervadékony s hogy az öt krajcárt célszerűbb lett volna cseresznyébe fektetni, most tehát a helyett, hogy törné magát a divatcikkért, rajta esik a szerencsétlen Nyavigán, hogy adja vissza a pénzeket, mert imé a kalap meddigse tartott. Hiába magyarázza nekik Nyaviga, hogy tegnapelőtt nem ö árulta, hauem Yasvégü koma; a deákság azzal nem éri be. Mindágy ! egy gyárból dolgoznak. Yissza az öt krajcárokat; vagy bejelentjük, hogy éretlen gyümölcsöt árul keDd, melytől az ifjúságot kileli a hideg.

Az ostromot megunt Nyaviga az egyik szószólót odább löki, hogy minek lép az ö ferhécére; e kihívásra a diákság ,,tündász lipidász“ t kiált (ősi diák vezényszó — tünde la- pidibus. Története az, hogy egy meghajigáit rongyszedö igy adta elő panaszát : Először csak szépen bántunk egymással, de mikor az egyik elkiáltotta, hogy ,,thündasz lipidász“ akkor csak úgy bukogott a hátamon a kü), s már-már végrehajtásra kerül a dolog, mikor megjelenik Yasvégü koma

V .

A kereszt. Sok féle ez.

Kétségkívül legrégibb az, a mit a szegény szamár visel. Ez a bölcs és kitartó diplomata, kinek személyi értékét a pára.búvárok most kezdik rehabilitálni. Gondolom az ö keresztje a legkényelmesebb kereszt; hiszen olyan megnyugvással poroszkál vele, mintha a becsületrend nagy keresztje volna. A gúnyát, a heti eleséget, sőt magát a juhászt is sokszor ravaszul lerázza magáról, s megiramodik; de hogy keresztjétől szabadulni iparkodott volna valaha: arra nincs példa a szamárvilág törtéhetében.

Ott látjuk a nagy urak mellén (nem a szamár keresztet) mindenféle anyagból és alakban. Itt már nem hordozzák olyan nyugalommal, sőt mindenki igyekszik lerázni, hogy nagyobbakat kaphasson, mert az e fajta kereszt minél ki. sebb, annál nehezebb, minél lassabban nö, anDál fájdalmasabb.

Ott látjuk a gyalogút nyílásán. Szegény ember rótta vagy kötötte össze hárssal vagy madzaggal, hogy árpácská- ját le ne tapossák. Az utonjáró tiszteletben tarja a tilalmat, és kikerüli a keresztet. Csinál a szegény embernek kis kárból nagyobbat.

Ott látjuk nyárban a gabnaföldeken. Hosszú kígyókban végigterhelve a gazdagok birtokát, 3 hármasával csil-