Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-14 / 23. szám
\ — 425 — Serdülő korát a tanintézet, ifjú korát a háborúk nyelték el. Feleségét a ragyogó Szegedy Rózát, Vasmegyébe Kámba vitte. Itt élt majdnem hat éven át. Oly boldogan, hogy boldogságának leírása a legnagyobb lángelmék tollára méltó. Csak 180öben költözött sümeghi házába, öiöklött birtokába. Mikor a Szegedy örökösök osztoztak, a kámi kúria Róza őcscsének, Bezerédynének jutott. Ma is Bezerédy birtok. A sümeghi ház akkor kisebb volt, mint most, s nem is oly díszes, mint később. A költő lSlOben két szobát épített hozzá s kapuját is átigazította s homlokzatát díszesebbé tette. így lett csinossá és kényelmessé a lakás. Itt keresték öt fel gyakran hírneves férfiak, vármegyéjének •oszlopos emberei, régi katonai pajtások, tábornokok, tudósok, a Kisfaludy és Szegedy atyaíiság tagjai. Itt látogatta meg öt nem egyszer D'eák Fér mc és Osányi László és Festetlek György gróf, a keszthelyi Georgikon alapitója és lia, László gróf, kivel mindvégig bizalmas barátságban állott. S ide jöttek messze vidékekről a felsőbb intézetek lelkes ifjai, hogy a mikor a regék színhelyét, C-obáncz, Tátika, Szigliget Somlyó várait megnézik, a regék költőjét is lássák s áhita- tos tiszteletüket meghatott hangon Kifejezzék. Magyar költők: kinek nn köztetetek saját háza, édes öröklött hajléka ? Vörö marrynak, Petőfinek, Tompának sohase volt. Aranynak lehetett volna, még se volt Jókainak volt is, lehetett: volna is, még sincs De legalább meg van svábhegyi tanyája. Csak »égi költőinknek adott a sors öröklött hajlékot. Kazinczy, Kölcsey, Berzsenyi, Fáy, a Sze- merék : nekik volt otthonuk. Petőfi égést életében egész évet sohase tölt hetett egy helyen. Bánatában s örömeinek helyhez kötött emlékeit egy év után soha nem láthatta többé. Kisfaludy Sándor harmincnégy éves korától kezdve haláláig, hetvenkét éves koráig háboi'thatlanul lakhatott öröklött hajlékában. Van e ennek hatása a köitöi Jelekre? Boldogabb e az .a jgólya, az a fecske, melynek fészkét soha — 428 — Megizleli Kisfaludy a másikat. Ez is jó volt ugyan, de sokkal gyöngébb és ritkább, mint a másik. — Hát ezt kinek szántad Ferkó ? — A nádorispánnak 1 Hiszen ez nem ér annyit, minta másik ! — Nem is akarom, hogy annyit érjen. Jó lesz ez s* németnek igy is. Kisfaludy jól összeszidta a Ferkót. Ostoba parasztnak nevezte. Az ö maga számára szűrt ürmöst adta a náioris' pánnak. — Sohase köszönik meg ezt tekintetes uraságomnak. ügy is lett. Kisfaludy a király parancsára megírta a nemesi felkelés történetét. De igazán irta meg. E miatt aztán Kisfaludyt elcsapták, két esztendei munkájáért azt se mondták : köszönöm.. Örökös kegyelemvesztés lett a jutalma. Akkor kerekekett felül a Ferkó, mikor ezt megtudta. — Ugy e megmondtam ? Kár a németnek egy csöpp i& a jóból ! Pedig bizony nem a nádor volt az oka a kegyelem, vesztésnek. Kö/.tudomásu a ,,Kend az Alvínczi 3“ története. Nem1 is mondom el. De trdekes az, hogy Kisfaludy ez adomának maga is közeli tanúja volt. A győri vesztett csata után a nemesi felkelő seregek egy része Komárom felé, a másik része Buda felé vonult vissza. Az utóbbi résznek egyes csapatai csaknem futva menekültek. A tiszai megyék fölkelő nemessége épen Győr felévonult, mikor a hátráló csapattal találkozott. Ekkor gróf Festetich Ignácz ezredes a tiszaiaknak is a hátrálás parancsolta s ugyan ö vezette a visszavonulást. Magán utasok, azonban jó lovakon, jó kocsikon gyorsan Budára hajtottak s itt zajt ütöttek azzal, hogy az egész nemesi sereg futva menekül Buda felé s hátán hozza a franciát. Budán Alvinczy altábornagy volt a hadtestparancsnok. — 432 — — Mit akar ? Kicsoda az ur ? — Mindjárt megmondom és tisztelettel mindjárt bemutatom magam. Tetszik tudni, ma van szent Spiridion napja. No épen ez az ember kellett a költőnek. Úgyis épen az tette komorrá, hogy elhalt felesége jószágát az időközi haszonnal épen most kellett kiadni a Szegedy atyafiaknak. Mérgesen odaszól a hóbortos némethöz. — Mi közöm nekem mind ehhez ? Adja elő a dolgát szaporán. A jövevény ki ráz egy kosárra való havat bundájából, szemöldökéből és köcsögkalapjából. —x Tetszik tudni, én vagyok az a pesti Spiridion, a kinek a nemes Kisfaludy familia ma is adós. Nekem pedig az a szokásom, hogy én nevem napján látogatom meg adósaimat. A Költő feláll, egy szót se szól, megfogja a bundát és a köcsög kalapot s úgy kilöki a folyosóra, csak úgy nyekken. A bundában és a kalapban volt természetesen Szent Spiridion is. Csak azután mondta neki : — Nekem pedig az a szokásom, hogy az ilyen embert saját neve napján dobom ki a házamból. Ez esetnek hire futamodott s ebből példabeszéd lett. ,,Ugy n) járj, mint Szent Spridion a Kisfaludy- akkal.“ Ennek a példabeszédnek im ez volt a története. A költő hatalmas erejű izmos ember volt. Történeti aic- képe a magas homlokkal és kopasz fejjel alig nyújt hü ko^et termetes alakjáról. Raját Milanóban vesztette el 1796ban, a mikor a milánói várat a franciák bekerítették és ostromolták. Az ostrom négy venegy napig tartott. A várörségbeu a rossz viz miatt hagy máz ütött ki. Megkapta a betegséget a költő is. Erős testalkata ugyan hamar megbirkózott a betegséggel, de haja elment s nem is j f. vissza többé. A Kisfaludyak dús hajúak, s a dús hajzat ccscsének arcképén jól meglátszik. — 429 — Egész táborkarával lóra ül s megy teljes díszben a fölkela- sereg elé. A rendetlen futást ugyan nem hitte, de mégis teljes díszben ment, hogy bátorítsa és megtisztelje a nemesi sereget. Bia körül találkozik a sereggel. E sereget pár nap előtt a vérmezőn az ö nevében fegyverezték föl. A fegyvereket Alvinczy fegyvereinek nevezték a nemes fiuk maguk között— Akkor még tüzkővesek voltak a lőfegyverek. Kellett tehát a fegyveren lenni sárkánynak, a mely fogja a tűzkövet és acélnak, a mely szikrát ad a paskapoit meggyujtani. Ámde a fölkelt nemességnek a vérmezőn Alvincy nevében nem adtak más fegyvert, csak régi rozsdás pisztolyokat, melyeknek se sárkányuk. se acéluk nem volt, melyekkel tehát lőni nem lehetett. Természetesen szúrni se és ütni se. Oda ér a fényes hadparancsnoki táborkar. A tiszai nemesség megáll, sorakozik, tiszteleg. Gróf Festetich Ignác jelentést tesz Alvinczynek. A fölkelő seregben lassanként elterjed, hogy itt az Alvinczy, ez az Alvinczy. Ekkor történt aztán, a mi történt. A kérdést ,,Kend az Alvinczy 3“ egyik tiszai megye valamelyik fiatal nemese tette s ugyan ö adta meg a kevély feleletet is. Alvinczy rettentő dühbe jött. Agyonlövéssel, várfogsággal fenyegetödzött. Mutatta ugyan neki az ifjú neme» a disznólábféle rozsdás pisztolyt, de ezt Alvinczy nem jól értette meg. Talán ez fokozta haragját, melyet a katonai fegyelmetlenség is indokolt némileg, Haragja azonban nem sokáig tartott. Festetich gróf ezredes magyarázta meg a dolgot s a pisztolyt is figyelmesen megmutatta. Mikor nem sokára Kisfaludy Sándor előtt újra szóba jött a dolog, Alvinczy már maga is nevetett a dolgon. — Igaza volt annak a ficzkónak. de a goromba szaváért mégis szeretnék neki 25 botot adni. Csakhogy a nemes embert nem volt szabad megbotozni. ,------Római katholikus vallására sokat adott Kisfaludy Yolt a Kisfaludy családnak egy protestáns ága is, de ö a. a:-S ■f 'Sí mSShKí i . ■ ■ i •& Á ;i ‘ -sá * immimi
