Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-18 / 3. szám
wm ie 1, hogy ezután minden, a magyar egyházakat, érdeklő ügyet az egyház megye elöljárósága utján és közben jöttével intézzen el. Elnök megbizatik, hogy ilyen irányban a belmissioi bizottságot át iratban keresse meg. 8. Virág István jelenti, hogy a? örömhír cin ü vasárnapi iskolai ve zéikönyvül használt havi folyóirat szerkesztésére nézve az 1904. évi dec 14iki homesteadi gyűlés által reá ruházott megbízatás lejárt. Ha, és a amennyiben tehát — mint reméli — ez a hasznos tanítási segédkönyv jövőben is megtartandó lesz — kér annak szeikesztésére intézkedést. Ludmán Sándor teljes elismeréssel 1 adózik az Örömhír szerkesztőjének és illetve munkatársainak is ezen szinte nélkülözhetetlen folyóiratnak helyes, szakavatott szerkesztéséért, feltétlenül szükségesnek tartja,hogy a «agy fontosságú vasárnapi iskola ügy rendes mederben tartása és il letve oda terelhetése szempontjából az Örömliir jövőben is kiadassák. De mert, a mi viszonyainkra való tekintettel, a hol felnőttek talán — egy egyházat kivéve — sehol sem járnak a vasárnapi iskolába : a tan anyagól, illetve tantervét másként kívánná megállapítani. — Miután ugyanis az amerikai vasárnapi iskolai módszer szerinti leckék némelyike — a kellő előismeretek hiánya ban — a mi iskoláinkl-~Ta,fó j,prö k JiínöfniTkeTvagy . en, vágy- per absolute nem értei... ö meg: c^ki^qi célhoz vezetöbbnek találná, liánt bibliai történetek idö/és törté neti rendben vétetnélek föl az Örömhírbe, mint a/vasárnapi isko Iáinkban tanítandó tananyag. És mert igy a valiás tanulás terén — nézete szerint — sokkal könnyebb utón is jóval nagyobb előmenetelt tehetnének a gyermekek : indítványozza, hogy Virág István kéressék fel az Örömhírnek tovább való szerkesztésére, és hogy a bibliai törté netek sorrendben képezzék annak anyagát. Az-inditvány elfogadtatván, Virág István — mint a ki az Örön.hir szeikés:tését a lelkészi kar azon ígérete mellett, hogy a szerkesztésnél mindnyájan segítségére lesznek — njra elvállalni hajlandónak nyilatkozik — felkéretik, hogy az örömhír nek e most elfogadott indítvány — szerint > való kiadása iránt a Sunday School Board dal bocsátkozzék tárgyalásba. S ha és «menynyiben ezen tananyag változtatást a vasárnapi iskolai bizottság, mint az örömhír kiadását anyagilag is támogató testület nem fogadná el: akkor az. Örömhír eddigi mód szerint adandó ki, azzal a változtatással azonban még ez esetben is, hogy a bibliai szöveg a füzetben nem jön be, hanem legalább a helyett vétessék fel mindig röviden tárgyalva egy- egy-bibliai történet. A leckeképek meghagyandók, de azok használata az egyes egyházak határozata illetve belátására bízandó. 9. Kalnssay Sándor, úgy is mint az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja szerkesztője előterjeszti a re formát iis egy házak érdekeit szolgáló lap ügyét s előadja, hogy a párto iás hiányában pang, reá az óriási szellemi munkán kívül anyagi károsodást rö. Előadja, hogy ö 1902. 'óv február Són vette át a lap anya- i ügyeinek kezelését. t ^ _. ''"'az" 'iSttSiiSf évben a beírniuk i bizottság adományával együtt a i bevétele $2269 69 volt s - ez év um 186,93'dollárt űzetett arra rá.. Az 1903. évben volt bevétel -2494.21 n ,, ,, a kiadás 2965.3( és igy hiány ez évben 471.05 Az 1904. évben volt a bevétel 2758.75 (Benne a missioi Board kői.' csöne 500.00 doll. ,, ,, ,, a kiadás 2764.21 és igy a hiány ez évben is 5.4' Az 1905. évben volt a bevétel 2211.9! ,, ,, ,, a kiadás 2165.41 idáig. És mert ezek szerint a lap kiadási több mint a bevétel ; ö már kifáradt a terhek hordozásában Sem nem igazságos, de még csak nem is el nézhető az, hogy egy ember terhel tessék e közérdeket, szolgáló lap fenntartásával, az az ember, a ki a szellemi munkát teljesen díjtalanul végzi. Ö tudja, hogy ha a hátralék be lenne hajtható, kifizetné a, lap jriagát. De az sok nehézséggel jár, na az csak utazó ügynökök utján eszközölhető, sőt sok esetben maga az igy beszedett hátralék többe kerül magánál a beszedett összegnél. Előadja, hogy a Presbytarian egyház publication Board ja kérte a lapot megvételre jó áron. De ö nem akarta azt el adni, mert, tudja, érzi, hogy egy ilyen orgánumra feltétlenül szükségünk van és várt, számított e gyűlésre, remélvén, hogy itt módját találhatjuk annak, hogy a lapot kezünkből ne kelljen kiadni. Kél tehát ez ügjben intézkedést. Nem anyagi támogatást kér p, hanem erkölcsi támogatást; hogy a lap meg maradhasson a reform, egyház részére, vagy legalább annak ellenőrzése alatt, hogy. az jövőben is a mi érdekeinket, a mi legszentebb céljainkat szolgálja. Kéii'az erkölcsi támogatási «ként, hogy -ne- legyen a láp többé- magán tulajdon, Innern vegyék át azt az egyházak, és 'ige* a lapnak §iéjrkesztöje is, a lapnak, mint az egyház orgánumának álla j pofáról adjon számot az egyházme [gyei gyűlésnek. Mert e lap virág j zásra emelése nélkül úgy szólván, .nem tudunk megélni, mig annak | a lehető legszélesebb körben való i elterjesztése kiszámíthatatlanul ked yezö eredményeket teremthet egy házi (.éleiünk fellendítését illetőleg és egyszersmind a lap jövedelméből jelentékeny összeget lehet egyházi, kultur célokra fordítani. Ha ugyan is az nem képezne magántulajdont, hanem*5 az egyházak tulajdonává lehetne, az előfizetési* összegek beszedése utazó ügynökök alkalmazása nélkül sem okozna semmi nehézsé get sem. Előadja, hogy a lapnak van 1500 dollár követelése, amiből circa 60 százalék behajtható; tartó1 .-ása pedig 500 dollár Ö a lapot terheivel és követeléseivel együtt híjlancló átadni az egyházaknak, es illetve az egyházmegyének 2000 dollárért és pedig úgy, hogy az egyes gyházak a reájuk eső összeget 3 év alatt fizetnék csak ki. Közgyűlés feltétlen tisztában van mnuk, hogy a lapra mint az egyházmegye orgánumára feltétlenül szükség van és igy^, iniíit ilyen m >g áldozatok árán is megtartandó; miért is Virág István ind tványára hitározatilag kimondja, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja az egyházmegye részére az egyházközségek által vétessék meg;, ezmi szintén nagy fontossága dolog az egyes egyházak által közgyűlésen tárgyaltatván le. Az egyházak, a mennyiben anyagi erejük azt meg- ngedik, több részvényt is szerezhetnek a lapból, mint a mennyi a felosztás szeiint egy-egy egyházra esnék. Hatarozottan kimondatván már most, hogy a részvények osztaléka az egyhazak által az általuk szükségesnek veit egyházi célra lesz fordítandó. 10. Az egyházmegye 1906. évi gyűlése idej ül 1906. junius 12.ke, helyéül pedig elnök meghívása íolytáu Cleveland, O. tűzetik ki. 11. Boros Jenő, a pittsburgi egy- háznál alkalmazott tanító, a ki hazulról okleveles tanító és most 31 éi ei, bejelenti, hogy ö óhajtja itt a ilieologiai tudományok hallgatása végett magát a tifíini theologiai facultáson rendes hallgatóul be jegyeztetni és tanulmányait már januárban megkezdeni. Kéri az egy házmegye jóakaratu támogatását. Tanítói képesítését és előző alkalmaztatásait^ igazoló bizonyítványait (6 drb) beadja. A lelkészi pályára készülő Boros Jenő a belruissioi bizottságnál elnökség által segélyezésre ajánlandó. 12. Kovács Endre johnstowni lelkész bejelenti, hogy az ö gyülekezetének volt lelkésze tdö Kovács i Béla 1905. évi december hó lOén TÁRCA. Vasárnap. Vasárnap, ha szól a harang, Oly édes, oly kedves e hang A szenvedő sziveknek : Mint mikor a tikkadt vándor Csobogását hallja távol Szomjit oltó vizeknek.... S a harang hivó szavára Mennek az Isten házába, Hol az ének felzendül, S áhítatra hangjaira Felbuzog a fohász s ima A szivekből, lelkekbül. S száll, szárnyal fel az ég felé A Teremtő színe elé, S a mindenség jó Atyja : Sajgó sebre a gyógyulás, Megjavulás, szabadulás Balzsam-csöppit hullatja! Lampért Géza. Á ki megtér. Szegény asszony! Szegény édes anya! A kis szoba mély csendjét az óra ütése zavarja meg. Tiz óra. Künn pokoli sötét van, hideg eső csap kódja az ablakot, bent a kis szobá ban ég a lámpa s a bölcső fejénél ül egy halovány, szenvedő arczu asz- ezony. A bölcsőben fekvő, göndör fürtű, kövér arczu kis fiúcska nyughatatlan, néha néha felsír álmában, az anya lábaival ringatja a lágyan ringó bölcsöt, mig finom fehér ujjaival öltöget. Szegény anya, szegény édes anya! De szenved, de halovány; szemei be vannak esve és sötét karikák gyűrű zik. A sok álmatlanság, a sok sirás, a szenvedés «lassan-lassan emésztik erejét. A férj, a forrón, az annyi odaadás sál szeretett férj hol van? Ki tudja Dorbézcl, kártyázik. Mig a szegény szenvedő asszony kinos munkával küzd a mindennapi kenyérért, addig a férj mulató asztal mellett, romlott lelkű nők társaságában szórja el minden keresményét. És ez igy tart már hosszú idő óta. Mikor lesz vége, csak a mindenható IsteD|tudja! A nő, a feleség, az édesanya szenved, végtelt n ői szenved, de nem pa naszkodik, még sírni is csak ilyenkor sir, mikor az a rossz ember nem látja, hisz ö most is szereti, s’ereti éppen úgy, mint az első pillanatban, még jobban, hiszen édesapja az ö egyetlen boldogságának, gyerme kének. így sóhajt fel sokszor magában : Érzem, tudom, azt súgja a szivem is, hogy ö még most is szeret, de gonosz, irigy emberek megvakitot ták szemeit, megszéditették fejét, mérget cseppentettek leikébe. De visszatér ö még mi hozzánk, megint a miénk lesz ö egészen s mi ismét boldogok leszük végtelenül. Jó az Isten ! Egy görcsös sóhaj szakadt fel kebeléből, halvány arczát két kezébe rejté, fejét lehajtá az asztalra s meg eredtek könyei. Mire kiapadtak könyei s fölrezzent a kínos álmodozásból, az óramutató túl haladt az éjfélén. A kis gyermek ismét megmozdult a bölcsőben, lábaival ringatta a bölcsöt és ismét hozzáfogott a varráshoz. — Megvárom, mig hazajön. Hátha igy lát meg kényekkel szemeimben, megtörve a sorvasztó éjjeli munká ban, kisirt szemekkel, lankadt ta gokkal, megesik a 'szive rajtam. — Mert érzem, hogy még most is szeret. E gondolatnál szokatlan fény csili logott fel szemeiben s a tű kétszeres gyorsasággal mozgott ujjai között. Az idő telt, a hajnal az ablaKrá veié pirkadó fényét. A kis fiúcska felsírt, a bölcsőben s kinyitotta két szemeit. Az édesanyja felvette Ölébe s ez mihelyt anyja karjain volt, úgy mosolygott piciny piros ajkaival, apró kezeivel repdesett anyja felé a ajkai érthetetlen szavakat gyügyög- tek. Az anya arcán, azon a szenvedő, bánatos arcon kigyultak a boldogság rózsái, nem látszott azon most sere bánat, sem szenvedés, csak kimöad hatatlan szeretet. A kis fin nevetett, gyügyögött, repdesett gömbölyí kezeivel. Az anya túláradt boldog sággal felelgetett gyermeke gügyö géseire s a kis fiú olyan okosai emelte anyjára kék szemeit s ai anya boldog mosolylyal tanitgattí kis fiát az első szóra : — Mondjad kis aranyos jószágom Apa ! A kis fin nevetett, repdesett kezei vei s utána gyügyögte : — Apa! — Úgy kis jószágom, úgy éde boldogságom s elbontotta csókká azt a pufók arcocskát. (
