Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-24 / 20. szám
— 407 — Komárom alatt meat át a Dunán s egy hónap-mulva mind a kétszáz vitézével ott volt Kolozsvárott II János magyar királynál. — Te vagy az én uram királyom Felséges ur! A nemzet történetéhez tartozik a nagy bps további élete. Én csak adomáit meséién) el. Ötven esztendő múlva por támadt Csobáncz várának urai közt. Beleavatkozott a pÖrbe a fiskus is. Az volt a kérdés, hogy Gvulaffy Lász ó ur elvitte e osztályrészét a csobánczi uradalomból? Kifizették-e öt testvérei? Ha ki nem fizették: a fiskus foglalja el az ö részét, mint pár:ütőjét. Jó Uyulat'fy Lisz t» csontj-ti mar akkor régen porladtak a szilágycsehi sírbolt imgében. A por folyamán száz tanút hallgatlak ki. Olyan ta tikit is kerestet;, a ki látta, a ki ott veit. mikor Gyulaffy Lísdó kétszáz vitézével öröRre- elhagyta Csobánczot. Akadt nehány ilyen is. Mikor a tanukat kihallgatták, Bocskay fejedelem há* borúja már bevégzödötf, Bethlen fejedelem háborúja még el sem kezdődött. Német volt tehát a ur túl a Dunán s kevés becsülete a magyarnak. Öreg, nyolcvan éves jobbágyot faggatott a fiskus,! a ki a világot összeharácsolta volna a németnek. — Ismerted-e a pártütö Gyulaffv Lászlót ? — Ismertem uraim. Jó uram volt. Jó ember volt ! Tudod e, hogy pártot ütött felséges királyunk ellen ? — Jó uram volt ! — Tudod e, hogy gyilkolt, rabolt, pusztított, pogánynyal cimboráskodott ? — Jó uram volt ! Jó ember volt ! — Tudod-e, hogy jobbágyait nyúzta, kínozta, fosztogatta ? Jó ember volt ! A fiskus oda szól a törvényes bizottsághoz. . — Süket ez a vén ember vagy bolond i . De az öreg jobbágy feleltmeg a szóra. — 406 —-alatt az Eger patak partján már toporzékolt a 16. Mikor leért a várhegy lábához, Gyulakeszi faluvégén ott várta ezernyi ezer ember. Uradalmának jobbágyai. Férfiak és nők, aggok és gyermekek; Még a sánták, bénák is oda hnrcol- tatták magokat; vakok, nyomorékok ott várták a gyöpön. Napokat, éjszakákat töltöttek ott, hogy jó urukat még egyszer láthassák. Láthatták — utoljára. Papjai, remetéi, szerzetesei járultak hozzá először. A. szent keresztet és istennek áldását nyújtották feléje. A keresztet megcsókolta, az áldást meghallgatta. Szólni nem tudott. Hozzá rohantak népei, csókolták kezét, ruháját, lovát, sarkantyúját. Siratták elbujdosott jó urukat. Oda ért vitézeihez. Szemeiből pergett a köny. Oda szólt tárogatósaihoz: — A győri riadót fiaim ! De hiába harsogott a győri riadó. Annak a hangjánál nehány hónap előtt a török ellenséget tiporták szét vitézei, de annak a hangjánál most minden vitéze zokogásba tört ki. Pokolba, halálba, kárhozatba mentek veié hü bajtársai. De mégis olyan nehéz a szülőföldet örökre elhagyni. Diszelnél megállt a sereg. Jő Gvulaffy László onnan még egyszer visszanézett. Még egysz r meg nézte Czobánczot és a Balatont. A hagyomány megmutatja azt a dombot, a honnan még egyszer visszanézett s a honnan visszaküldte utolsó sóhaját. ,,Sok halu Balaton, Jó ború Badacsony, Isten hozzád Csobánc?, — Engem többé nem látsz.“ így beszélik az öregek, ez volt itt utolsó szava. Úgy is mondják, hogy ezt az utolsó lakoma alatt mondta fönt a várban. Lehet, hogy ott mondta. Bor közben megbocsátjuk e gyönge szavakat. Ut közben, az utolsó Istenhozzád bánatában bizonyára keményebb szavak is zúgtak le a hős ajakáról. Nagyvázsonykö felé Veszprémen át Bakonynak ment. 402 — Ha’h de a magyarok királya alszik. Késön ébred,, sokáig öltözik, német papnak hosszú miséjét sokáig hallgatja, sokáig eszik jszik, dél is elmúl, déleste is elmúl, mire a lovagot eléje eresztik. — Uram. király uram, sok a török Szigetvárnál, nagy a te sereged, nagy a te hatilnad, adj minekünk segítséget, védelmezd ring magyarok országát, magyarok nemzetét, ne henyéljen irt hiába magyaiok hadsereke. Vaknak beszélt, siketnek beszélt, németnek beszéltnémetnek beszélt; bogy halig t ák volna meg a magyar szót? De hogy a sereg hiába ue henyéljen: a király másnap egy nagy csapattal mégis elment a Csiiizközbe vadkacsára •vadászni. Ott maradt ^gv hétig. Az alatt Szolimán török, császár törte Szigetvár falait s ontotta a magyar vért. Gyulaffv László kemény szóra fakadt, — Kutyám szolgáljon ilyen királyt. Igaza volt. Ö volt Csobáncz és Tihany várak kapitánya. Ö segített visszavivni Hegyesd várát. Ö vert szét csak ebben az 1566ik évben is Győrnél egy török sereget s kétszáz vitéz lovasával úgy gázolta szét a török tábort, mint a párduc a sakálok seregét. Mikor három év elő.t a királyt koronázták, olyan huszonöt lovaggal ment a koionázásra, hogy idegen nemzetek szeme rajta veszett. Aranyban, ezüsbeu, ékes köbén ragyogtak még lovai is Megbámulta maga a király is s fejedelmi asszonyok szemei csak úgy c illogtak, ha iá tekintettek. S most a király szóba se áll vele. Kérését föl se veszi, hanem e helyett vadászni megy éren, lápon, bozóton, nádason^ vadkacsára. Pedig Szigetvárát kellene fölmenteni, Zrínyi Miklóst megvédelmezni, a törököt vi.szaverni, magyar hazánkat meg oltalmazni. Akkora sereg henyél a király parancsára, hogy annál Szolimán szultán serege se nagyobb, se Dem erősebb. Hiába. Az ö szavára nem hajt a király. Fülét csak. idegen rossz tanács előtt nyitja megEb lesz hive az ilyen királynak. — 403 Fölkerekedik s a milyen gyorsan mehet a ló, vissza ■száguld Czobáncz várába. Czobánczi és tihanyi hadnagyainak megparancsolja, hogy kétszáz válogatott lovast fölszereljenek. Sárkány legyen minden ló, deli vitéz minden lovag. Csatlósait, kengyelfutóit elküldi rokonokhoz, atyafiak hoz, szomszédolóhoz; bajtársakhoz. Ez és ez napon, Szent Mihály napja után való vasárna3ion oöt*|legyenek Czobáncz várában. Emberséggel, becsülettel várja őket, látja őket Gyulaffy László. Eljöttek sokan, eljöttek mind. Tudták; hogy Szigetvár felöl jön a veszedelem. Tudták, hogy Gyulaffy László a királynál járt. Nagy dolog az, a miért ö az furákat hivatja. Ott volt két édes test vár je : Mihály ur és János ur, Ott voltak a szomszéd Síigliget várából a Leugyeltothi lengyel urak: András és István urak. Ott volt Veszprém vármegye föispáuja Dcvecseri Csórón András. S ott volt sógcra is Nagyvázsonykö várából vázsony- kői Horváth Ferenc. Három Batthyányi jött el. Vasból és Zalából. Mihály, Kristóf és Boldizsár urak. Megjöttek Tátika és Rezi váraiból a gersei Pethök is, László és Ferenc. Ott voltak még bakonaki T-^rök Gábor, szarvaskendi Sibrik László, Hegyesd ura Sárkány János s a Csebi Pogá- nyok közül is ketten, Boldizsár és Jáno s ura Eljött az öreg felsölindvai, rimaszécsi és szécsiszigeti Széchy György is s még fiát is elhozta, az ifjú Tamás urat. Megj itt az országbíró is, alsólindvai Bánffy István, sőt még a fölovászmester is, alsólindvai Bánffy^László. Jöttek többen is, Mind rokonok és jóbarátok. Ott voltak a czobánczi és tihanyi hadnagyok ésga várbeli és uradalombeli tiszttartók is. Megtelt velük a nagy lovagterem. Gyulaffy László elmondta nekik : mit látott, mit hallott mit tapasztalt a győri táborban a királynál/,Nem a mi országunkat, Dem a mi nemzetünket védi a magyar király. El kell pusztulni Szigetvárnak, hiába kell kihalni a magyar bérnek,
