Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-03 / 17. szám
szabadság. Nagy gondolkozói, a kik az eszmék szolgálatában állottak egy századdal előzték meg korukat s ma, mikor itt van az eszmék gyú- mölcsözésének ideje: az anarchi7- mitssal kezet fog az absolutizmus s megakarja változtatni, ha kell erőszakkal is azt a kormányformát a mely a legigazabb és legtökéletesebb mert a nép szivében gyökerezik. Különösen félt a kormány május elsejétől, a mely Európában a munkás ünnep. Szép nap ez, mert az emberi jog elismerését jelenti. S íme a császárság hivei ezt az alkal mat akarják felhasználni arra, hogy a császári trón újra felállittassék. A császárság mellett állók Fülöp or- leansi herceget, József főherceg vejét akarják a trónon látni — a bonapartisták pedig Lajos Napoleon herceg körül sorakoznak, a ki Orosz országban tábornoki rangra emelke dett. A munkások pedig strajkolnak — s az igy okozott zavargásokban a kormány alig képes a rendet feltar tani. Sarrien miniszterelnök kijelen tette ugyan, hogy a békét minden áron fenfogja tartani s a katonaság mozgósítva van. De ki lehet biztos a felöl, hogy a katonaság hü e a kormányhoz ? Nincs e ma is egy Boulanger, ki épen a katonaságot akarná felhasználni az ország felforgatására ? Ezért Párisból menekül a lakos ság. a nagy világ pedi g szomorúan nézi ezt a harcot, a mely a legszentebb eszmék megbuktatását célozza s nem fejlődést jelent az emberiség történetében. A magyar ellenzék diadala meg mutatta hatását Bécsben is. Báró Gautsch miniszterelnök beadta lemondását. Bukásának oka az általános választói jogra vonatkozó javaslat. A lengyelek megtagadták a javaslat pártfogását s ez kormány válságot idézett elő. Valószínű,hogy újra csak hivatalnok minisztérium fog következni, a mely csak éppen arra fog törekedni, hogy az ügyeket tovább vezesse, de tulajdonképen politikával nem fog törődni. Bár hivatalosan nincsen kimond* va, de a keményszén vidéken még is bérharc van, mert ápril elsejétől, teljesen szünetel a munka. Az egyezkedés még mindig tart, Nem lehet megérteni Mitchellt. ügy látszik, hogy ez valami kiéheztet ési politi ka. A bányatulajdonosok válasza, szombaton érkezett Mitehellhez, a mely a leghatározottabban elutasítja a bányászok követelését. A munka bért megállapító bizottság e héten tart gyűlést Scrantonban. Nem való ez az örökös levelezés. Vagy jogos a bányászok követelése vagy nem. Ha jogos, akkor nincs helye az alkudozásnak: egyetértőén, összetartva ki lenet vívni a jogokat. Ha nem jogos, akkor meg kár a szegény munkások szájából kivenni a mindennapi kenyeret. . Sokan elköltöznek erről a vidékről s mennek haza vagy más vidékre, a hol munkát találnak, A legelső véres összeütközés Mt- Carmelben volt, a hol az unió munkások megkövezték azokat, a kik nem tartoznak a bányász szövetséghez és munkába állottak. Az állami rendőrség erre beavatkozott s miután ezeket is meghajigálták ; a rendörök: lőttek s a lövés klvetkeztében három egyén meghalt, sokan pedig megsebesültek. Nem lehet szomorúság nélkül néz- nézui azt a kínos vergődést, a melybe Dowie, ki magát Illés prófétának mondotta, került. Megemlékeztünk róla, hogy miként csapták le az apostolságról a saját hivei, kiket ö tett vezérekké; miként támadt ellene felesége és fia; miként fogták reá, hogy feleségét elhagyva, egy szép schweizi asszonynyal bűnös viszonyt folytatott. Dowie bízva régi befolyásában, igyekezett vissza Zion Citybe, a hol a múlt vasárnap jelent meg. A nagy tabernaculumban csak kevesen jelentek meg. Leginkább utazók, a kiket a kíváncsiság vonzott ide. Dowie mellett már ott volt a felesége, mert Voliva, az uj apostol tetette öt is a vezérségröl, ki mondván, hogy nők nem vehetnek részt Zion City vezetésében. Ezért az asszony urához pártolt újra s * világossághoz illendő öltözetbe, mert nem tudjuk sem napját, sem óráját: mikor eljön az Urnák ama nagy napja. Ne legyen közülünk senki hitetlen — közönyös, vallástalan, hanem szeressük az Istennek házát,s egyen- gessük az ö ösvényeit, mert ö az ajtó előtt áll. Boldog, ki meghallja az ö zörge- tését. Szivébe zárja öt, ki érettünk élt, szenvedett, halála és feltámadása által örök életet szerzett. III. Ez a pusztulás végre ösztönöz a szeretet törvényének a betöltésére. A keresztyén vallás a szeretet vallása. Lelkünk üdvössége, földi és örök boldogságunk a szeredet törvényének a betöltésétől függ. Lehetünk bármilyen nagyok, hatalmasok : ha szeretet nincsen bennünk: semmik vagynnk. Lehetüuk földhöz ragadt nyomorultak, ülhetünk a porban, mint Lázár a gazdag kapuja előtt, na betölt- jük a szeretet törvényét gazdagok vagyunk. A szeretet két parancsolata magá ba foglalja a világnak minden törvényét. És ezt betöltheti mindenki, kicsi és nagy, ifjú és öreg, szegény és gazdag egyaránt ! És hogy Amerika népe megér- t ette az intést, a mely ebben a nagy pusztulásban vagyon: igazolja az, hogy világ teremtésétől kezdve még nem nyilvánult meg a könyörülő szeretet olyan nagy mértékben, mint a hogy ez most történt meg az Egyesült államokban. A szegény centjeit* a gazdag ezreit adományozza a szükölködök javára. Rövid pár nap alatt több mint 20 millió dollár gyűlt össze a nyomor enyhítésére. És ezen a ponton le kell borulnunk az amt rikai nép nagysága előtt. S miután mi is itt élünk, munkálkodunk, itt keressük meg mindennapi kenyerünket: álljunk mi is szegény, kis emberek, az élet bajaival küzdő munkások azok közzé, a kik lerakják centjeiket a szeretet oltárára. Szegények mindenkor lesznek velünk! TÁRCA. Erdössy Andor, ELBESZÉLÉS A GÁLYÁBA BSÁG IDEJÉBŐL. Irta: 2?. Tóth. Tános. 11 (Folytatás.) A várbeli templomot 1671. aug. ő-én foglalta el gróf Stahrenberg várparancsnok, az iskolát ugyanez év október 20-án Kobb generális. A lelkészek, tanárok és tanulók elűzése után az egyház és iskola minden javai a jezsuiták birtokába kerültek, kik a múzsák lakóhelyét ágru) szakadt tót napszámosoknak és mindenféle söpredék népnek ad* ták ki bérbe. 1671-töl 1681-ig, tehát 10 álló évig nem volt iskola és református isteni tisztelet Sárospatakon. Rákóczy Ferenczben azonban később lüktetni kezdett atyja vére, minek folytán a tiszamelléki reformátusokkal Sárospatakon egyezségre Szegények vagyunk mi is, de ott áll az Ur adományaink mellett — meglátja és feljegyzi adományainkat, miként egykor az özvegy asz* szonynak a fillérét. E pusztulás tanulsága azonban ne legyen csak ideig cuaig való ! Hasson ez ki egész életünkre, s támasszon közöttünk igazi testvériséget. Nekünk végtelen nagy szükségünk van erre. Hiszen mi csak egy parányi sziget jgyünk itt a népek tengerében, :le ha együtt vagyunk, nagyon srop eredményeket mutat hatunk fel s a más nemzetiségű test vérek becsülésére méltókké tesszük magunkat. Ne húzódozzék hát közülülik senki. Hitünk, lu^ófgii követel___ Válainkon nagy terhek nyugosznak, azért előre! Végezzük el a munkát, a mely reánk bízatott, mert eljö az éjszaka, a melyen többé senki nem munkáiké dhatik. Töltsük be a szeretet törvényeit, hogy ez a mi gyülekezetünk legyen egy kö abban a mennyei Jeruzsálemben.. * * * íme testvérek ! igy tanit ez a pusztulás minden elmélkedni szerető egyént az l6ten hatalmának elismerésére, a magunk megjobbitására s a szeretet gyakorlására. Vajha megértenénk mindnyájan ezeket a tanításokat, hogy mindig készáa lennénk az Ítéletre, s rajtunk is megtetszenék, hogy megtartottuk az Istennek parancsolatait és a Jézusnak hitét. , Kalassay Sándor. Nagy események Nincsen ma szánalomra méltóbb ország e föld kerekségén mint Franciaország, a melyet még a régi dicsőség fényében való sütkérezés se képes ama nagy eszmékért lelkesíteni, a melyek minden ország boldogulásának, elöhaladásának biztosítékát képezik. Franciaország volt a világ legelső országa, hol diadalt ült az egyenlőség, testvériség és lépett, s lefoglalt javadalmaik vissza adására kötelezte magát. Később királyi rendeletek visszaadták az iskolát a reformátusoknak, de csak ideig-óráig, mert a várban székelő jezsuiták ismét elvették azt. Érdekes az az eset, midőn utoljára akarták elfoglalni. Ezt a jezsuiták a vármegye segélyével kísérelték meg, a honnan Kossovics Márton helyettes alispán lön segitségökre kirendelve. Kossovics az iskola bezárt kapujára rázuditotta a megyei hajdúkat, szolgákat; a jezsuiták pedig hozták a kerülőket és molnárokat, a kik fejszékkel, bárdokkal estek neki a kapunak. Erre nagy lárma kerekedett: az iskola sorsán aggódó nagy köeönség átkozódott, szitkozódott ; az asszonyos, és gyermekek jajveszékeltek. Végre az asszonyok, a kik nagy számmal voltak jelen, nem tűrhetvén a méltatlanságot, rárohantak az ostromlókra; de belátván, hogy puszta kézzel nem boldogulhatnak: a szomszéd házakba szaladnak és hamarosan szénvonóval, lapáttal, pi8zkafával s egyéb konyhai szerszámokkal felfegyverkezve térnek vissza és közáport szórva maguk előtt, oly erővel támadják meg a kaput döngető hajdúkat és molná ' rókát, hogy azok az ostromot kény telenek voltak abba hagyni s maga a küldöttség is jónak látta odébb ál- lani. Most Kossovics a vert had élén dobszó mellett a templom udvarára sietett, hol a ké(t haranglábról akarta levétetni és elvinni a harangokat. Már az állványok fel voltak állítva, a csiga elkészítve s javában fűrészeltek az ácsok, midőn az asszonyok odarohantak és a szemtelen tolvajokat onnan is csúfosan elkergették. így hiúsították meg a derék sárospataki asszonyok a Kossovics kiküldetését, mely alkalommal a jezsuiták végcsapást akartak mérni az egyházra és iskolára. Midőn ezek Andor szemei előtt lefolytak: megborzadt az emberektől, az Isten e remek teremtéseitől. Az ö tiszta lelkének fogalma sem volt azokról az aljasságokról, a mire ember képes legyen. Még meghálni sem akart e városban, rohant ki belőle, a kollégium népével együtt. Sieteti révpartra, testét-lelkét megpihen tetni, sietett a tiszta szivüek közé, hogy ott maradjon, s hogy rajtok kívül embert se lásson többé. Ujhelyen keresztül sietve dombos, erdős vidéken haladt s Czéke község határán ráesteledett. Ismerte a vidéket s biztos irányban haladt tovább a Kanyargó erdei .utón. Egyszer a kelő hold világítása mellett valami különös tárgy vonta magára figyelmét. Az ut melletti tölgy egyik kihajló ágán valami függött. Borzadva ismert benne emberi alakra. Ment tovább ; de most egy második, harmadik tűnt fel. A rémület vett erőt rajta; lábai előbb földbe gyökereztek, aztán öntudat* lanul megfordult: elrohant és futott mindaddig, mig össze nem roskadt. Reggel egy temető sirdombján ébredt fel. Jól aludt, kipihente a fáradalmakat, még víziói sem üldözték. Aztán fölkelt és tovább indult. A faluban találkozott egy rongyos vándorló emberrel, a kiben egykori tanulótársát s barátját, Vízi Mártont ismeré fel. Ez az ö nevelőapja szomszéd falujában iskolamester volt; de a jezsuiták elkergették, templomukat, iskolájukat, — mindenöket elvették. Ettől a barátjától tudta meg Andor, hogy nevelő szülei is elbujdostak a táÉÉÉí ''^ÉÉIÉiÉÉkÉillN
