Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-12 / 14. szám
2 Hasvét. (I. Kor. XV: 12—21.) A tudásnak ősidőktől fogva a két kedés a kísérője. A természet titkait, a világ esemé- i.yeit, s az emberi szív érzelmeit s az agynak gondolatait vizsgálgató és megismerni akaró tudvágy: a Kétke lésben újabb és újabb akadályokra bukkant. Az a szerencse, bogy a tudás vágya a kutató elmékben na gyobb és erősebb volt a tagadásnál, mert csak igy lehet megértenünk ízt, hogy némely igazságnak az üapját a kételkedés szolgáltatta. De jajj akkor a kutató, a tudni gyó embernek, ha a kételkedés eíett uralkodni nem tud! Jajj. há- ^mszor jajj annak, ki a kételkedést i ismeretszerzés, — a tudás alapja jak s nem csupán eszközének tartja. Az ilyen ember tudásának, ismére tének határán kívül esnek a legszen idbb érzelmek, a legnemesebb gon «tolatok s a legfölségesebb események, a melyek az emberi élet »éneiének komáivá 1-3, világosságot gyújtanak L büszke, kevély ember, mert evett a tudás fájának gyümölcséből, már azt hiszi, mindent tud, s a mi túl esik ismeretének határain, azt nem létezőnek, lehetet len eseménynek tekinti. Pedig mennyi dolog létezik, meny nyi esemény történik, a mely túl esik ismereteink, tudásunk határain. ... Amerika azelőtt is meg volt, mielőtt Columbus felfedezte, s élőt t ank ismeretessé lett. Nincs az az ember, ki a világ összes eseményei í öl tudomással bírna. Ha pedig már a világi dolgok és események között is temérdek van, a melyekről nem tudunk, mennyivel kevésbbé fogjuk megérteni az isteni titkokat, a melyekbe belátni emberszemnek nem adatott ? Ilyen isteni titok a Jézus feltámadása, a mely a keresztyén vallás hallhatatlansági hitének alapját képezi. Az ember azt látja, hogy a mi született: meghal. Jézus született, s meg is kellett halnia! Meghalt. Halálának emlékét csak pár nappal előbb ünnepeltük. Oh minő halál volt az.... A legisszonya tosabb, a legmegdöbbentőbb s a legigazságtalanabb halál, a melyet valaha látott az emberiség ___Halálra adja az a nép, mely pár nappal előbb király gyanánt üdvözölte. — Halála kínjait, kínos vergődését nem tartja tiszteletben a vérittas tömeg. Kegyetlen gúny, őrületes szitkozó- dás, szivet rázkódtató durvaság kiséri a halálba öt, kiről maga Pilátus semmisülésnek hullámcsapásait érez ték zúgni maguk kőiül. Nosza fegyverre hát! Ha a szó nem használ, vereséget szenved : győzzön az erőszak ! E felfogásnak egy Saul nevű, Tarsus városában született tudós zsidó férfiú a leghatalmasabb zászló vivője. Tudása nem használ, mert az emberek bölcsesége, az Isten előtt bolondság. Fegyvert ragad tehát s a vértszomjazó tömeg kövekkel veri vala agyon Istvánt. Iszonyatos halál.... de a meghaló hite sziklaszilárd. Uram, ne tulajdo nitsd nekik ezt a bűnt, igy imádko zik ellenségeiért a reá zuduló közápor között is s most végsóhaj fakad ajakán : látok megnyilatkozott ege kei!... nek olyan sok időn át a legveszedelmesebb üldözője Volt, fel lehet-e azt tételeznünk, hogy ez a Pál apostol félre hagyta volna magát vezettetni valami szemfényvesztés által ? Bizonyára nem! Pál, ki ott állott az István vértanú megköveztetésénél, ki egymaga töb bet tett a Krisztus követőinek üldözésében, mint az összes ülcö’ök együtt véve, ki vak dübvel rohan a menekülök után Damaskusba is: bizonyára nem hagyja el Mózest, a Golgotha keresztjén megfeszitett Krisztusért. De elhagyja azért, a ki feltámadott s feltámadása által fel tette a koronát arra a nagy műre, a melynek véghezvitelére az atyától elküldetett, hogy az ö benne hívőket megszabadítsa a bűnnek zsoldjáiól, a haláltól! * * tíz a Pál apostol bizonysága, a leghatalmasabb bizonyság a Jézus feltámadása /— s a halhatatlanság hite mellett. Jertek azért Testvéreim, ebben az ünnepi órában elmélkedjünk a Pál apostol bizonyságtételéről, s ez a bizonyságtétel tanítson meg minket arra, hogy tegyünk mi is bizonyságot a megfeszitett, de feltámadott Krisz tus mellett. * Még el sem hagyta a Golgothát a Jézust halálra adó sokaság, mikor azok, a kik örömujongva kisérték az isteni mestert a Golgothára, lelkűk ben megdöbbenve kérdezték : hátha csakugyan Jézus volt a Messiás, hátba csakugyan reá vonatkoznak a próféták s a Dávid király mondásai, hátha úgy kell érteni az ö kijelenté sét, hogy az Urnák templomát le rombolja s harmadnapra felépiti, hogyha meghal is, harmadnapra feltámad!? A lelkiismeret mardosása bizonyára nem egy embernek a kebelé ben kezdődött el.... Számosán le hettek s voltak olyauok, a kik erősen megbánták tetteiket s midőn elhangzott a hivó szó a megfeszített, de harmadnapra feltámadott Krisztusnak a követésére: oda állottak a tanítványokhoz s hittek a Jézus Krisztusban, kinek országa nem e világból való ___ A papság megdöbbent a dolgok ilyetén fordulatára. Azt hitte, hogy a Golgothai kereszten vége lesz minden mozgalomnak s ime azok az egyszerű tanítványok, a kiket az Írástudók, farizeusok lenéztek, semmiknek tartottak, a kikkel tudomá nyukat összemérni megalázónak tar tották volna: ezek az egyszerű tanítványok oly ékesszólással, olyan meggyözöleg, olyan tudással prédikálnak, hogy az elmúlásnak s megazt mondta : ,,Én ebben az emberben bűnt nem találok!“ kinek kínjait s nemes szenvedését a pogány százados látván, igy kiáltott fel: ,,Bizony ez igaz ember volt. “ Ha igaz ember volt s ha ártatlanul szenvedett: vájjon ki tudna-e bé külni erkölcsi érzésünk akkor, ha ö a halálba maradt volna?! Bizonyára nem ! Miért állítjátok hát ti bölcsek, bogy a Krisztus fel nem támadott? Halljátok meg Pál apostolnak, a bölcsnek, a tudósnak szavát: ,,ha a Krisztus fel nem támadott, úgy kétség nélkül hiába való a mi prediká- lásunk s hiába való a ti hitetek is.“ Fel lehet-e azt tételeznünk, hogy az a Pál apostol, ki korának leg tudósabb férfia s a Krisztus követöiSaul megdöbbenve hallgatja a szenvedő imádkozását, s a haldokló utolsó sóhajtását! Lelkében azonnal felmerül az a kérdés, mi adja ezt a rajongásig menő hitet, bizalmat ezeknek az üldözött embereidnek a szivébe?! S a felelet megdöbbentő: A meg halt, de feltámadott Krisztus___Az, a ki eddig bolondság volt előtte, mert meg nem értette életét, hivatását s a ki az ö szemei előtt egy közönséges bűnös volt! A megrendülést meggyőződés kő vette s ott a damaskusi utón megismerte a Jézust, ki meghalt a mi büneiukért, az írások szerint el- temettetett s harmadnapra feltárna dott, mert róla irta Dávid, a zsoltá ros király: „nem hagyod az én lel- kemet a koporsóban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson ! És a damaskusi úttól fogva, mikor belátta, hogy az Ur újszövetséget kötött az emberiséggel s e szövetség alapitója — s az Adámnak adott isteni Ígéret betöltője a Jézus Krisztus, a megígért Messiás: a Jézus tudományának a szolgálatába áll, s ö körvonalozza azokat az alapelveket, a melyek a krisztusi kérész- lyénségnek ma is alapját képezik, j S midőn a koiinthusbeliek között kételkedés támadt, midőn a büszke bölcsészek mit sem akartak tudni az ismeretlen istenről s a kereszten elhalt Jézusról, s a Jézus feltámadd sáról szóló tudományt bolondságnak nevezték, hatalmas szóval, meggyőző okoskodással igazolja, „hogy ha a Krisztus fel nem támadott, kétség nélkül hiábavaló a mi predikálásunk és a ti hitetek is. “ Pál apostolnak ez a bizonyság- tétele végtelen nagy fontosságú a keresztyéni hitéletre. Ö maga nem látta az Idvezitöt, nem gyönyörködött személyesen tanításaiban, de mégis a legjobban ismerte öt s a Jézusban vetett hite saját szivének érzelmeiből fakadt és gondolatainak mélységében gyökerezett. A puszta tény előtt még nem hajlott meg, de meghajlították saját esze és gondol kozásmódja s mikor hallotta a hivó szót, nem tanácskozott a testtel és vérrel, hanem haladt előre a cél felé, s milliók előtt prédikálta a megfeszitett, de feltámadott Krisztust s kijelenté a Galatziabelieknek, hogy ha valaki más tudományt hirdetne, ha mindjárt az Isten angyala volna is az: átkozott legyen! Pál apostol ezért a tanért élt, munkálkodott és szenvedett s e tannak igaz voltát halálával pecsételte meg. * Pál apostol az elvek embere volt. Elveit nem az esetlegesség, de hosz- szas megfontolás után állapítja meg. A Jézus haláláról s feltámadásáról való tana is a legszigoiubb észbeli törvények alapján van megállapítva. Nem törődik a külvilág, a természet megújhodásával s nem e szerint bizonyítja a Jézus feltámadását s nem is az egyes ember lelki szükségletével igyekszik azt megvilágítani, de magából az eseményből vonja le a döntö igazságokat. Az tény, mindenek elismerik, hogy a Jézus meghalt. A Golgotha keresztjén borzasztó halált szenvedett. De maga Pilátus tanúbizonyság a mellett, hogy Jézus ártatlan volt s a Pilátus felesége Lükében- nagy szorongattatások között kéri öt, hogy ne avassa magát ez igaz embernek dolgába. Csak egy pillantás a Jézus életére, tetteire s azonnal be kell látDia mindenkinek, hogy a Jézusnál tisztább, tökéletesebb földi életet senki sem élt a tetteihez hasonlót nem mutatott fel a világtörténelem. Miért kellett hát meghalnia? A mi bűneinkért, az ember, Adám által lett a bűnnek zsoldja a halál s innak, a ki az isteni Ígéret betöltésére jött: a halált kell legyőzni, s hogy megengesztelje az igazságos Istent, engedelmesnek kell lennie egész a keresztnek haláláig. Jézus engedelmes volt___Isteni felséggel viselte a kinokat, tűrte a bántalmazást és meggyaláztatást... Tűrte nein magáért, hanem azért,, hogy a benne hívőknek életet szerezzen ! Ha a halálban marad, s nem lesz első zsengéjük azoknak, a kik elaln- vának: ngy a megváltás nagy munkáját nem végezte volna be s a halál, a bűn diadalt aratott volna sírja felett. De ö feltámadott. Nem maradt a sir sötét éjszakájában, s megjelent K elásnak, a tizenkét tanítványnak, Jakabnak s végül nekem is mint egy idétlennek! Van — van hát a halottaknak feltámadásuk ! Oh hajoljunk a Pál apostol tanítása előtt, s mig lelkünk szárnyain e magasztos ünnepnapon, felkeressük azt a helyet, hova arit- mathiai József helyezteti a szenve elések s az élet fejedelmének halálra vált testét; látjuk a megnyílt sirt s hallj nk az angyali szót: nincsen ott az Ur, hanem feltámadott, — mit keresitek a holtak között az élőt! * A keresztyén vallásnak, alapja tehát a megfeszitett, de feltámadott Krisztusba vetett hit. A megfeszitett, de feltámadott Krisztus személye nélkül nlucs keresztyén vallás s ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi predikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Ha eldobja magától az emberiség a Krisztus feltámadásába vetett hitet: az élet a halál árnyékának a völgyévé lesz azonnal. Minden örömünk, Töményünk között a legédesebb, a legtisztább az, a mely ebből a hitből származik. Minden fájdalmunk, bánatunk, a csapások és kisértések között egy a vigasztalónk, erősségünk és bátoritónk: a meghalt, de feltámadott Ur Jézus Krisztus! Mégis testvéreim, hányszor kell fájdalmasan látnunk, hogy a keresz- tjén vallásnak ezt az alapkövét akarják megingatni sokan s a hitnek legszentebb, legmagasztosabb tárgyához nyúlnak szentségtörö kezekkel i Vegyétek el a hivő embertől a 1
