Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-29 / 13. szám
\ szent titkát a mindenség elöl elrejteni: ebben egyik szűz lélek csak olyán, mint a másik. A pozsonyi lányt régen elfeledte a költő. Az a szerelem csak harmatcsepp veit a virágon. Medina szerelme pedig felhőszakadás, vak zuhatag, tengernek habzó hulláma, melyben kényére fíirödhetett az ifjú s mélyben el is merülhetett, ereje is elsorvadhatott. S most megint ott állt előtte, a huszonhárom éves ifjú előtt Szegedy Róza. Megint az a tiszta kar- matcsepp, mely a fényes és magas égből szált le, melyen ott ragyog minden üdvösségnek jele s melyen át érezni lehet azt, ' a mi minden, üdvösségnél szentebb és drágább : a hajadon szív első ébredését, első mozdulatát. És mégis — nem a • hosszufalui első találkozásnál s nem is a badacsonyi szüret eláö két napjáu és éjszakáján vert örök gyökeret a szívbe a szerelem. Hanem a harmadik napon özigligetben. Kocsin rándultak át tízigligetbe. Róza Rostynéval ült a kocsin s a költő volt a lovagjuk. Rostyné megengedte, hogy az ifjú ne lóháton kisérje őket, hanem velük menjen s ne a1 bakon hanem az első ülésen a nőkkel szemközt üljön. A régi hintó más alakú volt, miur. a mostani. Rugója csak félig volt vasból, félig vastag szíjból. Nagy zökkenésnél majd kidobta az embert kebeléből. Bárkája sokkal nagyobb, mint a mostani kocsiké. A szemközt ülök térdeinek érintkezni nem volt szükséges. De szabad se volt. Tiszta ösztöne megsúgta a költőnek, hogy ez ellen véteni s Rózát örökre elveszíteni egy dolog. Ezt a leányt csak imádni lehet, ez előtt csak leborulni lehet, mint az oR&ri szentség előtt, i És mégis ez az együtt-kocsizás volt egyik nagy fejezete annak a történetnek, melynek neve Himfy Szerelme. Szemközt ülni a lánynyal. Mindig reá nézni. Tekintetével gyakran találkozni. Édes lehelletét, édes illatát belélekzeni Felszállásnál, leszállásnál kezét fogni. Ernyőjét egy-egy percig kézben tartani. S ruháját egyszer-másszor érinteni. Nevessetek írók, lélekbúvárok, sorvadt szivek, vén gonoszok, hitetlen és avar lelkek ! Tartsátak ezt a szót ostoba ffS. 341 — — 337 — A zűrzavarban megfordul, befut szobájába, leborul a; kis asztalra s hull a könnye, mint a záporesö. Az örömnek vagy a bánatnak könnye ez ? Ki tudná azt1? Az első szerelemnek könnye. Abból a forrásból, mely csak a szűznek szivében s a rnenyországban fa'kad. Ah minő szentség az a leánysziv, midőn a nemes szerelemmel először vau tele ! Azután könnye eláll. Arcát letörli. Hajfopatait megigazítja s most már nyugodtan megy az ifjú elé És mégis elhagyja nyugalma, mikor közelébe ér, kezét kezébe teszi s kezét megakarja szorítani. Oly édes és oly nehéz az ifjú szemeibe tekinteni '( ügy szeretné lehunyni szemeit, de még sem meri. Hátha annak az ifjúnak merész szeme észre veszi az ö érzelmeit. Mennyit gondolkodott, mennyit ábrándozott utóbb érzelmeinek e rohama fölött. Leheteílea, hogy az ifjú e találkozás pillanataiban észre ne vette volna e rohamot. Negyed- fél év múlva igy ir erről : ,Oh jól észrevette azt maga is, midőn kezem úgy remegett kezében, t- midőn. szemeimet, elfordítani akartam, de nem tudtam, — hogy magamat el ne áruljam!“ Hajh te angyallélek, mi nagy baj lett volna abból, ha magadat elárulod? Ha szivednek hőse észreveszi, hogy te forrón szereted? Ha megtudja, hogy te egész tested minden varázsát, egész leiked minden kincsét az ö boldogságáért cserébe adod ? És aztán te éde^ leányka, hogy gondolhattad te azt, hogy az az éles szemű és szerelmes lelkű ifjú a te szived dobbanását meg nem hallja ? Bohó lány ! Hauem ugy e, az aztán jól esett, mikor vacsora után az ebédlőből minden bútort kidobáltak, mikor Pltyók rázendité azt a kuruez andalgö dalt s te a délceg ifjú karján virág- tipró pici lábaiddal elrejtetted azt a deli magyar táncot ? — 340 — tudná leírni táncának gyönyörűségeit. Lábai oly ékasen raj” zoltákj le a zene hangját s minden tagja oly édesen kisérte a lábakat. Az öt étóék nem elég ezt a táncot tökéletesen megérteni. ' A szeretőnek és a költőnek szeme látta igy ezt a tán- czot. De mindenkit ne hozzon rajongásba, Szegedv Róza tánca» De azért a költőnek mégis igaza volt. R^ert az igazi magyar tánc akkor is, ha férfi jár ja, akkor is, ha no járja, a legszebb tánc á kerek világon. Nyugati nemzetek tánca meg se közelíti. Csak nehány keleti nép táncában lehet a magyar i ne. fenségének.néhány elemét megtalálni. Ne tu a csárdást értem s kivált nem úgy, a hogy mai nap' ság járjak. Nem is azokat a mozdulatokat értem, a melyeket táncmesterek fedeztek fel : hamissá, idegenszerüvé tenni az eredetit. Az ősi tiszta alakot értem. Egyenes fejállás, büszke mell, nyalka lépés, összehaogzó bokazás, egyik kar a csípőn, másik kar a süveg körül vagy a lány derekán, sarkantyúnak pengő összeverödése, komoly arc és kemény tekintet: ezekből all az igazi magyar férfitáuc. Van bdnne andalgó, van benne kopogó : de mindig ott kell lenni a fériierönek, fenségnek és méltóságnak. Nem könyölög és rap lattat, nem ugrál és léderkedik a magyar legény, a mikor táncol. Hanem hódit. — Ide nézz leány, ide nézz menyecske, lásd ezt a termetet,. vedd észre erejét, tüzet, büszkeséget. Én vagyok a te végzeted, szivednek és sorsodnak ura. Ha megszeretlek : meg is védelmezlek. Karom is a, tied ; szivem is ^ tied , magam is égé- szén a tied vagyok. Örök társam vagy, ha szived is úgy akarja de legény vagyok, ha magam maradok is. Ez a magyar tánc, ka férfi járja. A lánynak. 1/a táncol, társa arcára kell nézni folytonosan. Ez a legénynek jutalma, biztatása, lelkesítője. Az a nézés szelíd legyen és komoly legyen. A bokázás, az egyenes derék, a magas fejtartás ott van a lánynál is. De lépései kicsinyek és hangtalanok, mint a galamb lépései. Egyik karja csípőjén vagy a férfi vállán, másik karja szabadon himbál s vagy ken döje vagy virág a kezében. Ruhájáuak megromlani nem szadad. Rengő keblet is kendő takarja. Csak arca és nyaka vau szabadon. Csak bokáig szabad látni lábát; térdeinek mozgását vggy meghajlását már a rnhán át se szabi d látni. Arcának pírja, szemének ábrándos tüze, felső teste mozgás ának bája s lábainak a legénynyel is, a zenével is összehangzó mozgása : ez a lány tánca. — Látlak legény, veled tartok, el nem fáradok melleted ; ha megérdemelsz, tied is lehetek, de csábítást kacsintást tőlem hiába vársz. 1 Hogy szoknyáját libegtesse, két csípőjénél fogva rázó- ugassa, köténye csücskét emelgesse s ezzel bájainak szeutséges titkára ráutaljon : ez a magyar táncban lehetetlen. Ezt magyar nö meg nem teheti. Még azt se. hogy belekiáltson s tánezzenébe. Szegedy Róza magyar táncát mindenki bámulta. Ez a tánc rajongásba hozott mindenkit. Pápay Miklós öreg barátom • tói hallottam, ki maga is ismerte öt s kinek apja Pápay Sámuel magas gondolkodású iró, és Kisfaludy Sándornak kortár* sa é- egyik legjobb barátja volt — tőle harottsm, hogy meg” történt Pápán, nyilvános vigalomban, hogy almikor Szegedy Róza a magyar táncot járta, az összes párok lassanként félre-' álltak s tv, egész közönség rajongó lel kisüléssel nézte a költő nejének édes bájos, aranyos magyar táncátIgaza volt tehát a költőnek és a szeretőnek. Hogy érhetné utói balletnö, ha Medina iidegen táncban a magyar szűznek báját s fenséges kellemeit. Pedig Medinát a legényszerelem egész pokoltüzével szex rette több mint egy éven át Kisíaludi. S Medina, bár rajongott érte Becs egész férfiközönsége, a magyar testőrt tüntette ki, pedig ennek semmi kincse nem volt, csak deli szép alakja volt. De mikor aztán meglátta Róza tánczát: úgy elmúlt Médina alakja az ö lelkében, mint a hajó nyoma a viharos tengeren. Hajnal felé lett vége Badacsony szüretén az első vigalomnak. Aludni is kellett valamit. Csakhogy a badacsonyi szőlőhegyi hajlék nem akkora &
