Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-09 / 6. szám
Pittsburgh!, Pa. 1906 Februar 9. 6. szám. VI. évfolyam. AMEEIKÜI O--3T-Z5. K (HUNGARlAN-AflERlCAN REFORHED 5ENTINEL.) Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORD ITTA TI.K. Published every Thusday by the HUNG.-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Bates St. Old Hung. Ref. Church A kiilmissióróí. “Elmenvén, tanítsatok minden n J pékét.“ Jézusnak ez a parancsolat;, nemcsak az ö közvetlen tanítványa inak, hanem mindazoknak *zúl, ki. Ö benne és Ö általa keresik és találják fel a boldogságot. Az apostolok, a Jézus első követői, az öskeresztyén egyháznak a tagjai meg is tartották e parancsolatot s az üldözések, a nehéz próbák idején saját életük feláldozásával is megbizo- nyitották, hogy ök a Jézus Krisztusnak igaz követői. A keresztyén egyház megerősödése ogy úgy mondjuk, világuralomra való jutása után: a krisztusi szelíd, ség és szeretet helyét az erőszak fog lalta el s a mint előbb a pókanyók és zsidók üldözték a keresztyéneket: most a keresztyénség pusztította tűz zel-vassal azokat, a kik n on akarták a Jézust Messiásnak elismerni. Majd mikor .vélemény különbségek fáradtak a krisztusi tanok s a keresztyén szertartásokra nézve; a bel sö harc emésztette és pusztította a keresztyéuséget s kiilmissióróí, az evaagyeluiinnak a pogányok között való szeretetteljes terjesztéséről szó sem lehetett. A tulajdonképeni, igaz keresztyéni hittérités csak a reformációval kezdődik. A reformáció volt az, a mely alapelvül fogadta el, hogy a szentirást lehetőleg minden nemzer nyelvére le kell fordítani, hogy így a nép saját szemével lássa «zt a kü lönbséget, a mi van a bibliai és a ró mai keresztyénség között. A Protestantismus az ma is, a mely az evangvelium szövétuekét lobog tatja a pogányok előtt. A római egy ház is végez ugyan hittérítő munkát, de természetesen netn az evau- gyeliumra fekteti a íösulyt, hanem azokra az üres ceremóniákra, és külsőségekre, a melyek a szemet gyö nyörködtetik, de a lélekhez semmi közük. E sorok Írója jelen volt az amerikai protestáns egyházaknak az 1900- Ik évben New Yorkban tartott nagygyűlésén s akkor lát ta, hogy minő felséges szép az a munka, a melyet a különböző elnevezésű, de egy célra, az Isten országának terjesztésére tő rekvö különböző' protestáns feleke zetek végeznek a világ minden ré szén lakó pogányok között. Az az egyház, mely legelőször vet te pártfogása és gondozása alá az Amerikába bevándorolt magyarságot, 25 évvel ezelőtt kezdett hittérítői munkát a messze kelet Amerikájában Japánban. Nincs szándékunk ez alkalommal . vázolni, hogy minő jótékony, félémé lő hatással volt ez a munkálkodás a japani uépre nézve, de azt ki nell jelentenünk, hogy a japáni nép lelki világát leginkább az a szellem elégíti ki, a mely bármely nemzetisé pi református egyháznak jellemző tulajdona: a szabadság. Ez az oka, hogy Japánban a református missioi munkálkodás aránylag rövid idő alatt szép eredményeket ért vala eh Japánból Khinába is átvitte ez az egyház á hittérítői munkát s ott is, nár év alatt nagyon szép eredményeket ért el. Miért mondjuk el mindezeket? Azért, mert segélyező egyházunka jövő vasárnap fogja ünnepelni a “külmissioi“ vasárnapot. E vasárnap minden református templomban imádság száll az Istenhez, ki a Szent lélek által e tdig is segítette a mun kasokat, kérvén öt, hogy kegyeimé nek gazdag tárházából áldja meg továbbra is azokat, a kik az ö nehéz, de gyönyörűséges igáját hordozzák. E napon a hívők összeadják centjeiket, hogy anyagilag is elősegítsék a hittérités munkáját. Az Ur bizonyára kedvesen, veszi és meghallgat ja ezeket az imákat és megáldja azokat, a kik abból, a mit az Isten adott, elősegítik a nagy célt, a melyért a hittérítők munkálkod nak, a mi nein más, minthogy min den népek ismerjék meg a Jézust s fogadják el öt szabaditóuak, mert esek ö általa lehet nekünk megtartatnunk. y—T. Evangyéliumi lecke, Máté 7 r. 1—19 v. Az apostolok szükebb körét választotta ki Idvezitönk, hogy megdicsőülésének szemtanúi legyenek s e boldog társaság tagjai Péter, János és Jakab valának. A régi hagyomány szerint a Tábor hegye vala a megdicsőülés színhelye, hol az Ur tekintete ragyogott, miként a nap s az ö ruhái fényesek valának, mint a tűz s megjelent neki az ó szövetség két nagy férfla; Mózes és Illés. S a mennyből szózat hallatszik, mely azt mondja: ez az én szerelmes fiam, kiben én gyönyörködöm, öt hallgassátok. Nem csoda, ha páter, mint a szem- és fültanuk egyike, e fönséges jelenet szemlélése közben ekként kiáltott fel: uram, jó nekünk itt lakozni. Hiszen az Urnák jelenléte mindig boldogító Isten gyermekeire; a hol Ö velünk van,ott vagyon iánk nézve mindig a megdicsőülés hegye. E történet ránk nézve nemcsak csodás, hanem lanuságos is, Idvezitönk már megfutotta földi pályájának nagy részét, széthintette az evangyelium magvait tanítványai s Izrael gyermekei között, mégcsak az utolsó,nehéz'lépés volt hátra: Golgotha keresztjének elviselése. Mielőtt e tövises útra lépue, a megdicsöülési jelenet játszódik le, megjelenik előtte az ó szövetség két vezető embere, a törvényadó Mózes,ki népét a sötétségből Istenhez vezette s a láng- lelkü Illés,ki hitbuzgóságával Jehova szeretetem ösztönözte honfitársait. Csak Krisztusig tartott a Mózes és Illés tevékenysége, Krisztus uj törvényt adott övéinek, anélkül,hogy a régit eltörölte volna: a szeretet törvényét s uj példát mutatott a hitben való kitartásra, a nélkül, hogy a lánglelkü Illés buzgóságát megsemmisítette volna hivei előtt. Ezért jönnek elő Mózes és Illés, hogy hódoljanak Krisztusnak, s ezért hangzik Istennek helybenhagyása: ez az én szerelmes Fiam, öt hallgassátok. S az isteni kijelentés e dicső színhelyén nem ok nélkül erezi magát olyan jól Péter apostol, hogy még távozni sem akar, hanem hajlékokat akar építeni, mert jó ott lakozni. De Idvezitönk nem ért egyet a gyorsan hevülö tanitványnyal. Oh mert jól tudta, hogy'még előtte a nagy út Golgotha orrnál felé, jól tudta, hogy még nem tett eleget megváltói hivatásának. Nem szólott Péternek sem részletesebben, hogy milyen sors vár reá is, mint egyik tanítványra; nem jövendöli meg nekik, hogy Péter fejjel lefelé fog meghalni a keresztfán, Jakab szintén vértanú lesz és a szeretett János késő vénségében is a száműzetés kenyerét eszi Pathmos szigetén. Engedi őket gyönyörködni a megdicsőülés jelenetében s hívja őket magával, hogy a hegyről leszabva folytassák a nagy, nehéz s félben hagyott munkát. Hát te láttad e már ldvezitödet a megdicsőülés hegyén embertársam? Kiáltottál e már Péterrel ekképen: jó nekünk Uram veled együtt lakoznunk? Anyaszentegyhá- za élő tagjaiul választott bennünket az. Ur, hogy a hol Ö van, mi is Ö vele együtt legyünk; a keresztség szentséges vizével pecsételi el magának már kisdedeinket; oltáráról örökéletnek ételét és italát nyújtja számunkra; ad tiszta örömöt s békességet, mit a világ nem osztogat; reménységet a bánat éjjelén, feltámadási fényt a koporsóban is; óh hát nem akként kell-e nekünk is állandóan kiáltanunk Péterrel együtt: uram, jó nekünk itt lakoznunk?! De ne csak magunkra gondoljunk, hanem azokra is, kik még tévelyegnek a Krisztus tudománya nélkül. Teljesitjük-e kötelességünket, hogy a pogányok is akként kiálthassanak a világ Idvezitöjéhez: uram jó nekünk itt lakoznunk? Aldo- zunk-e Istentől nyert javainkból Krisztus végrendeletének teljesítésére: a pogányok megtérítésére s imádkozunk-e azért buzgó könyörgések között? Ez mind a mi kötelességünk. Szeressük hát jobban-jobban Krisztus urunkat, hogy igy másokat is elvezessünk Ö hozzá, hogy legyen egy akol s egy pásztor s mindenek ekképen kiálthassanak fel Krisztus mellett: Uram! jó nekünk itt lakoznunk! Nánássy Lajos. Nil isién qíséóií legeséi 1 rancziaországban az evangélium rohamosan terjed. Ez országban, a vallásosság nagyon gyönge lábon áll; 38 millió lakos közül 7 millió fele- kezemélkiili. Ide juttatta az országot a jezsuita szellem s most az erkölcsi bukás szélén a jobbak az evangéliumban keresnek menedéket. Csodás hatásokat idéz elő ez országban Krisztus hamisítatlan tudománya ; vaunak községek, melyekben 200- 300-an lépnek át egyszerre a ref. egyházba- Imádkozzunk Franciaország evangé- lizalasaert. hoo*v ;» vértanuk vérével megáztacoit told teremjen gazdag gyümölcsöket Isten dicsőségére... Imádkozzunk, hogy Isten világosítsa meg mindenható evangéliumával azokat, kik most tévnioii Járva Voltaire hitetlenségében keresik a boldogságot s nem tudnak imádkozni Istenhez, mert La Place természettudós szavai szerint hiába keresik távcsöveikkel öt a csillagok között, nem találják. Hadd tanáljanak meg mindent az evangéliumban, a mi nélkül most semmit sem érnek. TJgy látszik, az egyházaknak az amerikai válási törvény könnyelműsége felett hangoztatott panasza nem volt elhangzó, üres szó. Koosevelthez is eljutottak a szavak s rendeletet adott ki, hogy a jövőben minden állam statistikát küldjön a házasság- kötésekről és elválásokról s ugyanebben határozottan rosszalja az ok nélküli elválasztást, mely szerinte is sérti s alapjában támadja meg a házasélet szentségét. Roosevelt január 29-én részt vett egy lutheránus templom ujraszente- lési ünnepélyén, hol gyönyörű, vallásos beszédet mondott. Hangsúlyozta ebben, hogy ,,szép dolog a jogokat gyakorolni, de még szebb a kötelességeket teljesíteni. A kötelesség teljesítését illetőleg sem a ka- toua, sem az államférfiak munkája rmm ér semmit, ha nem a keresztyén- ség szellemén alapul. Művészet, tudomány, anyagi jólét semmit sem ér, ha nem azon igazságon alapul, mely felmagasztalja a népeket.“ Rooseveltnek eme kijelentése nem . uj, fényesen igazolja ezt a történelem. A római birodalom éppen virágzásának tetőfokán bukott el, mert gyönge volt a vallásban és erkölcsben. De sokan ma sem akarják megérteni a történelem tanítását s azért utalunk a Roosevelt szavaira, hogy az államférfi tanácsát megfogadják az alattvalók. Az amerikai lapokban szomorú hirt olvashattunk a múltkor. Betle- hemben azon templomban, melybenv$ rtihaiiliiSw _á_. . V ftn ■ (MÍfiU'll rij
