Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-14 / 50. szám

)

meg nem engeded. És ha kocsid, lovad van, a szomszéd paphoz át is rándítod, sőt odáig egy jó szóra, egy ital borra magad is elkíséred, debreceni diák mennyit tud mondani a pápainak, pápai a sáros]>atakinak. .Mennyit tudnak együtt dalolni. Mennyit tudják a németet szidni! Mennyire eldicsekesznek tudós professzoraikkal. A miénk híresebb ! De bizony híresebb a miénk !

A tihanyi réven ment át Csokonai. Süvegjét, rövid dolmányát, kordován csizmáját, görcsös botját, kék tarisznyáját bizonyára nem bámulta meg a révész ott a szántói oldalon. Azt látta, hogy nem vándorló legény, nincs vele a szerszáma Nem is kucséber, nem is babkár, nem is német, nem is tót. De sőt inkább igen is jóravaló magyar ember, a ki úgy begzél, mintha a Tisza mellékéről jött volna. Tetszik neki ez a beszéd szörnyen, de azért a két garas rézpénzt elfogadja tőle, minthogy a törvény és a jó rend igy hozza magával.

Akkor még Tihanynak Somogy felé néző homlokán bozontos fürtökben állt a sűrű erdő : A kanyargó ut föl a magasba uem szőlőkön, hanem c.dön vezetett át. S a falutól napnyugatra eső hegyeket is s a hegyi tavak partjait erdő ko- szoruzta.

Oda is elment Csokonai.

Árva szive elkívánkozott oda is. S a hol legárnyékosabb volt az erdő: ott jutott eszébe kegyetlen Lillája, keserű szerelme, édes halála s örök dicsősége. Bánatos ábrándjai el kém eresztették onnan s ott lepte meg öt a holdnak halavány fénye is.

Minő dal az, a mely ott csendült meg az ö nagy lelkében !

— Óh Tihanynak riadó leánya. Szállj ki szent hegyed közül. lm kit a sors eddig annyit hánya: Partod ellenében ül. — Itt a halvány holdnak fényén — Jajgat és sir *1 pusztult reményén Egy magányos árva szív !

— Mig azok, kik bu-bajt nem szenvednek: A boldogság karjain Vigadoznak a kies Fürednek Kútfején és partjain : Addig én itt sírva sírok !

— 218 —

van e másutt. Nem is a Balaton szülöttje, Az a tenger, mel^ fél millió év előtt a Balatont ránk hagyta hírmondóul, nem ismerte ezt a kagylót. Ha ismerte volna, másutt is előfordulna a Balato- b.uj, nemcsak Tihany oldalánál. Ezt a kagylót csupán Ti’rniy szüli. Valamikor, milliókra menő év előtt, valami más tenger volt ezen a vidéken, abban élt a kagyló.

S mikor egy irtózatos világ forradalom tüzokádó haragja Tihanyt kiemelte a vizek mélységéből, akkor menekült a kagyló Tihany sziklái közé s a kövek közt kővé vált maga is.

Förgeteg és napfény, esővíz és télifagy porrá örli a sziklát s anüak porából ki-kifordul a kecskeköröm. / A mezítelen lábú szegény paraszt gyerek ötven krajcárért árulja a látogatónak, de oda adja tiz fillérért is, ha vevője nem ad többet érte.

Hát a viszhang ?

Az már fönt vau a templom oldalán. Egyenes, magas és széles fal, állj tőle száz lépésnyire, dalolj neki szeliötlen időben és dalodat meghallod tőle a magad hangján. Hm-/ god szinét, erejét és fokát vis0zamondja tökéletesen.

De nincs benne semmi különös. Építs akárhol akkora falat, nem kerül több pénzbe, csak száz forintba, s meg van a magad tihanyi visszhangja. Hamis haugon éneklő fiad vagy leányod rögtön megismeri énekhangjáaak hamisságát.

A költő nem ily száraz, hétköznapi szürke lélekkel nézi azt a természetes tüneményt.

Egy két év ide oda s el fog telni az a száz esztendő, a mikor a kóbor lantos Csokonay Vitéz Mihály megnézte és meghallgatta a visszhangot.

Somogyi ól ment vissza Debrecenbe. Bizonyosan gyalogszerrel utazott. Kálvinista paptói, kálvinista paphoz, parochiá rél parochiára. Mint a peregrinus, vagy mint a szuplikációs diák. Áldott lelkű, jó falusi pap, de szívesen látod is te a magadhoz való vendéget. Ott fogod éjszakára, ott tartod egész napra; ha családi ünnep közelget, ott tartod napokon át. Ha elmegy: megcsókolod, vissza jöttét Ígéretbe veszed, pogácsával tarisznyáját tele rakod, csikóbőrös kulacsát kiszáradni

— 222 —

Van-e még remete? Nyoma sincs túl a Dunán. Eri még láttam egyet, kegyes volt, szent volt s mégis csak u > katona volt, kerülte a kapát, kaszát, azért lett rem-u-\ Soáar- viaskodott a vármegyével, majd egyszer valahol című.idom a történetét.

Ez hát mégis remete volt- De hol volt oLij.i? ö t, a hol az emberek járnak, bucsujáró népek búcsúi, járnak. A hol meglátják, megszánják, megbámulják s vagy egy pogácsát vagy egy karaj kenyeret, vagy egy krajcárt, vagy egy ruha rongyot vetnek neki, hogy éhen ne halljon, télben meg ne fagyjon.

De menjen csak a remete Tihany oldalába. A hol ember meg nem fordul. Aj merre ut se vezet. A hol ősztől ké3Ö tavaszig élöt nem látni. A- hol a sivatag talajon kertészkedni nem lehet, a hol makk sem terem, gyökér se terem, még fü se terem. A hol még a kökényfa, a galagonya, a mogyorófa se tenyészik; a hol a gözü se tudna télre valót gyűjteni, a hol meg róka se üt tanyát.

És a hová szabadon bejár az északi szél. A mily enyhe a Balaton nyáron: olyan zordon télen. Iszonyú hidegje, rettenetesek viharai. Nincs az a remete, a ki azokat elszenvedje. * ,

A középkor tüneménye a remete. Mit keresne az ma már a vasutas és kerékpáros világban.

Istent dicsérni ? v /

A remete arra vállalkozott, hogy dicsérje az Istent. Ebben élt, ebben halt meg. Ebben lett élete szentté, emléke imádottá.

örült sovány életének, meztelen testének, éjjeli, nappali sanyaruságának. Durva fakereszt földbe ütve, ott térdelt előtte s egyebet nem csinált, dicsérte az istent.

Hagyjátok ki kegyes lelkek isten imádásából isten dicséretét.

Jó és kegyes és szent és igazságos, dicső és örökkévaló.

> mindentudó és mindenható az igaz isten. Egyáltalán uem kívánja, mert semmi szükség sincs rá, hogy öt m emberek

. — 223 —

dicsérgessék. Széyr asszonyt, hatalmas főispánt, zsarnok feje. delmet, ostoba gazdagot kell dicsérgetni, nem a jó istent.

Sokszor elgondolkoztam a régi vallásalkotó népeken; miként alkodtak ök maguknak istent, milyen alaknak képzel ték ök istenüket.

Hatalmasnak.

Honnan vették a hozzá való képet, fogalmat, eszmét ?

Fejedelmük alakjából és életéből.

A fejedelem zsainok. Maga szab törvényt magának is> népének is. Öl, gyilkol, dobzódik, száz feleséget tart, szüzeket rakásra emészt. Háoorut. visel, palotákot f pit, úrrá teszi kedves emberét, de a kit, ha nagy úrrá mer lenni, eltetet láb alól.. Ha valami nem tetszik neki, mindjárt haragszik. Ha megvénül,, mindig haragszik. S ha haragszik, nem ismer törvényt s kérésziül gázol minden jogon, minden emberségen.

Ilyen a fejedelem áz ő ősi alakjában. Egyetlen egy mód van, féken tartani, megszelídíteni. Ha dicsérik. Ha körül rajzolják, ha térden állnak és hasra feküsznek előtte s örokké- dicsérik. Ereje oroszlán, élete öröK, dicsősége a nap, hold és csillagok, hatalma végtelen ; reszketnek előtte, félnek tőle, a többi királyok és fejedelmek, napnak testvére, uraknak ura, s napkelettől napnyugatik csak érte élnek, neki szolgálnak a népek s minden nemzetségek.

. Ilyen beszédre megszelídül a mord fejedelem, megsirrO' gatja saját hasát, gyönyörködik saját szakállábán s papucsa orrában s jó kedve kerekedik s jókedvében néha még arról is lemond, hogy alattvalóit és foglyait rakásra ölesse.

Őskon népek, hajdankoii nemzetek: ilyeneknek képzel- I tétek li istenteket. S azért tettétek szent törvénynyé, hogy istent dicsérni kell s mindig csak dicsérni kell. Pedig dicsérni csak a losszat, a gyöngét, a hiút és a halottat szabad s nem a jóságos, igaz és erős istent.

Szegény jámbor remeték: elmúltatok. Vagy a zárdák falai közé vonultatok. A jó istennek nincs szüksége rátok, nekünk.

^SítóÉliÉMÉSÉ^MA'tillÉÉÉKaBÉ^ÍiÉiitítiÉÉÍÉííiÉÉI

11 hM ÍhhhnMíÉÉhÍíí