Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-07 / 49. szám
o 1 ( — 213 — . Ily ledér okon fordult volna meg a világtörténet egyik Igen nagy eseménye ? Mesel eszéd. A nádorispánra ráparancsoltak: hagyja él és hagyja magára a szegény országot. És ö engedelmeskedett. De miért kellett akkor a balatoni játékot eljátszani ? Azért, hogy ha az osztrák udvar dolga rosszra fordul s a magyarok kibékitése szükséges lesz : megint előránthassák a nádorispánt békitönek, közbenjárónak. Kimentették volna azzal, hogy ö Jellasichcsal minden jót akart és csapán Jel- lasich hűtlenségén tört meg jó szándéka. Pedig semmi jót se akart. Irtcztató vád terheli a nádorispánt, ha úgy áll az igazság a mint én látom. Nem tehetek róla. A jelen mindig vitás, a jövö mindig kétes, de a múlt igaz. A meghiúsult találkozás után a „Kisfaludy“ gőzös megfordult s visszment Balatonfüredre. G-yerek koromban tele volt a vidék azzal a hirrel, hogy Jellasich a tihanyi szorosnál ágyuztatta a gőzöst, s hogy egy ágyúgolyó a kémény mellett búgott el. Ez nem igaz. Szentgyörgyi Horváth József igy beszélt nekem : — Dehogy bántott volna minket a bán. Örült, hogy nem látott bennünket. Mi is örültünk ott a hajón, hogy a kibe- külésböl semmi nem lett. Korbácsot a bánnak, nem békejobbot. Hanem a nádor ö fensége nem örült. Az egész utón ailg szólt egyet-kettőt. 22 én a nádorispán Budára ér. Ott hagyja a magyar hadsereget, melyet neki kellett jvolna vezetnie s a vezérletet rábizza Moga tábornokra. Másnap 23-án megmondja gróf Batthyányinak, hogy <5 végleg el akar költözni az országból. Batthyányi kéri és inti, gondolja meg jól, ne hagyja az országot duvesztósben. No ugyan jól meggondolta. Éjfélkor zárt kocsiba ült, azt se mondta a kormánynak és országgyűlésnek: bikmakk s \ ' ■ \ — 216 — kit páucélötözeíben fehér lovon vezet rá a bánra, mint Szent György lovag. A bán észrevette az elbámulást. — A főherceg nádor ö fensége elhagyta már az országot is, s sereget is, s azt> mondják meg önök az egész i>e- mességnek, hogy ö felsége atyai kegyeimet fog gyakorolni minden megtévelyedett fölött, csak a makacs lázitókkal érezteti hatalmát. Honnan tudta a bán a nádorispán t-lszökését ? Mikor erről beszélt, akkor szeptember 24ike volt, déli 12 órakor. A nádorispán akkor még csak Győr r agy Magyaróvár körül lehetett es se tőle, se Pestről a bánhoz hír nem juthatott. .Bizonyára nem is tudta. Csak annyit tudott, hogy a szökés megtörténik, legföljebb csak úgy gondolta, hogy talán már meg is történt. Hagyjuk el azonban a nyalka bánt, s ereszük öt a maga útjára. Majd vége lesz annak az útnak nemsokára. A mi azután történik, az már*nem tartozik a Balatonhoz. Nekünk pedig vissza kell térni a Balatonhoz, hogy meg nézzük Tihany t ie, melyet úgy ölel az a nagy t© kebelére, mint csecsemőjét a szoptató anya. I / — 212 — Nem tette senki. Megfogta a királyfi kezét, kivezette öt saját serege közepéből, fogolylyá tette s bezárta öt Kínja várába, a cselszövö Gn-trul asszonyt pjilg hizs. küldte szőni Jönni Meránba. Elfelejtette ezt talán a nádorispán ? Vagy talán sohase tudta ? Miért nem ment ö ki a partra, egyenesen Jellasich táborába ? Ki merészeié volna öt ott megtámadni, kezét rá emelni? Meg merte volDa-e az osztrák tiszt az engedelmességet tagadni, a mikor a királyi herceg, az ország nádorispánja, a fenséges ur parancsolja, hogy a pártütö bánt fegyverezze le s két kezét tegye vasba ? Hanem ezt 47 kilónyi teatsulylyal megtenni nagyon nehéz. Mi lett volna a legrosszabb esett ? A bán teszi fogolylyá a nádorispánt. Hejh, de ragyogó fejezet lett volna ez István főherceg életében. Csakugyan egyetértett volna titkon István főherceg Jellasich báróval ? A nádorispán is áruló lett volna, mint a horvát bán ? Vizsgáljuk csak egy kissé a kérdést. A. nádorispán volt a Jellasich ellen küldött magyar hadsereg fővezére. Kötelességszerü, nemesés hazafias gondolat volt: Jellasichcsal személyesen találkozni s a csatát, vérontást, háborút, ha lehet elkerülni. De hát Veszprém felé, a Balatonon át s a ,Kisfaludy“ gőzösön vezetett az ut Jellasich elé ? Jellasich jött a hadak utján, a Balaton déli partján egyenesen Székesfehérvárnak a magyar hadsereg ezen az utón ment eléje s a hadsereg élén kellett állani a fővezérnek. Minő egyszerű lett volna a nádorispánnak a szántói révnél talál kozni a bánnal ! Itt nem merülhetett volna fel az a kérdés, hogy a hajógép erősebb e vagy a becsületszó s a nádorispán méltósága nagyobb e vagy a báné. — 209 — Magyarország nádorispánja. Pest Pilis Soltvármegye főispánja. Jászok kunok főispánja. A főrendek házának, az országgyűlésnek s a helytartótanácsnak elnök«. Osztrák föhercsg s magyar és cseh királyi herceg. A királynak »nokaöcscse. Magas rangú tábornok, két ezrednek tulajdonosa, minden nagy rendnek nagy keresztese, rengeteg uradalmak ura. A magyar nemesi fölkelés fővezér«. A királynak helytartója. S most fővezére annak a hadseregnek, mely Jellasich bán seregének útjában áll s azt ütközetre várja. Mi ö hozzá képest egy horvátországi nyavalyás bárócskal A kit még zászlósúri, báni méltóságban is megelőz az országbíró is. A ki nem több, csak egy tábornok, csak egy csiribiri excellenciás nr. És a mikor István főherceg nádorispán becsületszavát adja, hogy a bán c»ak jöjjön a hajóra, báritódása nem lesz: akkor ez a parányi uracska azt izeni : nem megy ö, arra a becsületszóra semmit se ad, a hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. Hol van itt a följebbvaló iránti köteles tisztelet ? Hol vám itt a felsőbb rangú tiszt iránt való katonai eug«d«lmesség ? Hol van itt a szokásnak, «rkölcsn«k és hagyománynak tiszteletbem tartása 1 Hol vám itt a közönséges úri felfogás? Hiszen a ná iorispim magyar nemes is. S ki kételkedhetnék magyar nemes ember szavában ? Mind igM ez. De az is igaz, hogy itt politika készült, a politikában pedig nines a becsületszónak haraaic lóereje. Becsben elhatározták, hogy egy országot el kell tiporni, egy nemzetnek vérét kell venni. Magyarország, magyar nemzet í
