Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-30 / 48. szám
IMP «w» ;!T — 203 — matróz helyettes kormányos is volt s a másik matróz Bognár Pál, nagyanyám későbbi kapása. Miért indult el a hajó olyan korán? Szemes csak őtven percnyi ut. Két órakor kell lenni a találkozásnak, mit csinál a nádorispán a hajon két óráig,tehát még hetven percig ? A nádorispán előzékeny és udvarias akart lenni a bán iránt. Az ellenség és az áruló iránt, a ki föltámadt az ország kormánya és törvényhozása ellen, fegyveres kézzel betört a határon a tiz nap óta már öl, rabol és éget. A kiséret pusztán udvariasságnak tekintette a sietést. Talán maga a nádorispán is annak tekintette. A hajón volt egy rézágyu. De csak amolyan mozsárágy u. Csak diszlövésre való. Ezt most a kapitány megtöltette s hatalmasan lefojtatta. Vagy azért, hogy Jellasich táborát üdvözöljék ; vagy azért, s talán inkább azért, hogy a megkötendő béke őrömére nagyot löjjenek. Szegény mozsáiágyu ! Ez a töltés talán egészen beléd rozsdásodhatott volna. Vagy legföljebb csak felét kellett volna kilőni mind maiglan ! Hanem hát az ágymtöltés is olyan mint a becsületszó. Vagy egészen elsül, vagy sehogyse. Fel volt lobogózva a hajó. A nagy zászló a föádbocon. S aztán elöl is egy, hátul is egy zászló. Ezek már kisebbek voltak. Volt még egy negyedik lobogó is egy kisebb árbocon. Valamennyi piros-fehér-zöld inagyar nemzeti szin. Nagy következése lesz még ennek. Mikor a föárbocra húzták fel a nagy lobogót, a lobogó elakadt. Újra leeresztették, újra felhúzták: megint elakadt. A kapitány káromkodott, mint egy huszár, de a lobogó azért nem ment fel simán. — No még ez se történt meg velünk. — Nem jó vége lesz euuek az útnak. A matrózok beszéltek igy. Utóbb is fel kellett mászni az ár'boozra s nagy keservesen .rendbe hozni a dolgot. A nádorispán néma volt. Van egy egykorú kézrajz és metszett kép, mely a nádor— 202 — szállt meg, noha a püspök gróf Zichy Domokos már akkor nem ▼olt otthon. És azután nem is jött haza többé soha. A nádorispán kíséretében voltak : Beöthy Ödön, grc f Zichy Manó és gróf Szapáry Antal. Azután vele volt még valami futár-hadsegó.!, tigy helytartótanácsi titkár, nehány szolga két huszár. V^^xprémben a káptalan, a főispán Hunkár Antal, az alispán, főjegyző, íőbiró s a polgármester fogadta. Nagy örömmel fogadták.Töle várták az ország békéjének helyreállítását, minden szabadságunk megmentését. Bezerédy kanonok és püspök, régi országgyűlési ember, e szavakat intézte hozzá: Örömében megdöbbent városunk alatt az anyaföld, a mikor fenséged rálépett, hogy kőzibünk jöjjön. Nem hagyhatta ezt szó nélkül Kocsi Sebestyén Gábor elmés ajka. Igaz, hogy a mit mondott, csak magán körben, mondta. — Dehogy dobbant, dehogy dobbant. Ilyen vékony legényke alatt még nem dobban meg se a Cserhát, se a Tárbegy. Nem tiszteletlenség volt ez a fejedelmi személy irán^ Kocsi Sebestyén Gábortól. Ezzel csak a nádorispán kis termetére célzott. Olyan vékony keze-lába volt a nádorispánnak, mint egy gyermeknek. Csupán 82 bécsi fontot és 8 latot nyomott, a mi a mai mérték szerint csak 47 kiló. Ez bizony még lánynak is kevés volna. Mindig kedvetlen és mindig szótalan volt a nádorispán. Másna4> 21-én, kiment Balatonfüredre. Úgy volt előre elkészítve a dolog, hogy délután két érakor találkozik a nádorispán a bánnal. A bán Szemesen leez, a nádorispán a hajón, a „Kisfaludy“ gőzösön. A bán a hajóra jön s ott majd találkozik és beszélget a nádorispánnal. Déli 12 órakor indult el a hajó a balatonfüredi kikötőből. A hajón volt a nádorispán és kísérete. Ezen kívül Szent- györgyi Horváth József és Écsi László s a hajószemélyzet. Kapitány, kormányos, bárom matróz és a fütö. Az egyik. — 206 — lyé ? S aztán az ö levelein Latour aláírása is ott van, de a nádor ispánén nincs. — Menjek-e? Kérdezi tisztjeitől. — Ne, semmi esetre se ! Tisztjei egyhangúlag sziutén nevetve feleltek a kérdésre. Gróf Zichy, mielőtt vissza indult, ezt a megjegyzést tette : — ö fensége a föheroeg még becsületszavát is hajlandó .adni, hogy Excellenciádnak semmi bántódása nem lesz. A bán tovább mosolygott s azt felelte: — A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó ! Álljuuk meg itt egy szóra. A hajógép közönséges gőzgép harminc-negyven lóerőre. Harminc lóeiö a gépészek g tudománya szerint annyi, mint hatvan közönséges magyar ló ereje. Ez pedig elég szép erő. Hát a becsületszó milyen erős \ Van-e olyan erős, mint hatvan 16 együtt ? Az a kérdés, miben adják a becsületszót ? j Politikában, hitelügyletben és szerelemben átkozottul keveset ér a becsületszó. Hitelügyletben a hitelezőről, ha adósától váltót kór: azt mondják, rendes ember. Ha zálogot is kér : azt mondják róla : gazember, uzsorás. A törvény be is csukja. az adó« is furcsán áll a becsülettel. A hitelezőt és kezest kijátszani nem mindig becsületbeli dolog. Ha a gavallér nem fizet: azért ö csak gavallér. Ha miatta száz hitelezője vagy szálz adósa tönkre megy: azért csak gavallér, de ha egy páros bajt elmulaszt, akkor már nem gavallér. Ha kártyaadasságát vagy vesztett fogadását meg nem fizeti: akkor se gavallér. Ha öt forintot kéz: kölcsön : akkor már nem gavallér. Ha birtokos ember nem fizet, az rendetlenaég, de úri dolog. Ha kereskedő vagy iparos nem fizet : az már csalás. Azt csődbe hajtják, be is csukják. Az már komisz emb#c. Hát a szerelemben mi a becsület? Nehéz erre megfelelni. — 207 — Ezer regényíró száz esztendő óta egyebet se csinál, miii* e kérdésre csinálja a feleletet. Máig se találta me#. Sohase is találja meg. Aki becsületét teszi szerelmébe, ha férfi, azt mondják rá: bolond; ha nő, azt mondják rá: könnyelmű. Azt mondják rár ha becsületszóra szerelmét adja cserébe. A ki életét és halálát adja szerelméért: az vagy elmebeteg, Vagy eszményi bős. Hős az érző lelkek előtt, elmebeteg az okos emberek előtt. Minden szerelmi bolondságot, s minden hibás szerelmet jóvá tesz a házasság. És minden házasságot jóvá tesz a hibátlan szerelem, de minden házasságot tönKre tesz a szerelmi bolondság. Mi itt a becsület ? Mi itt az igaz#.g! Egyszer Balatonfüreden egy csomó házasember és egy csomó agglegény összeveszett a fölött: ki a derekabb ember: az-e a ki roegbázasodik vagy a ki nem ? A fürdőn ott volt Deák Ferenc. A vitatkozók elhatároz ták: megkérdik öt. Küldöttséget választottak. A küldöttség tagjai voltak: Nagy Imre, a ki később kúriai birö lett; Lendvay József, a ki később királyi táblabiró lett és Darnak állam- ügyész. Deák azt felelte: — A kérdés félig komoly, félig tréfás. Én is csak úgy felelek rá. A becsületes ember megházasodik, az okos ember nem* Ez volt Deák felelete. És ebből se-tünik ki, hogy a szerelemben hány lóerőt ér a becsület. Hát a politikában mit ér a becsület ? Semmit. Annyit ér, mint a csizmavarrásban. Sokszor varr rossz csizmát a becsületes csizmadia, sokszor varr jó csizmát kontár* gézengúz csizmadia. Széchenyinek van erre adomája. Egyszer valami angol, egyik tatai Eszterházy gróf isme-
