Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-23 / 47. szám
_ - • • - ••' ff iw — 193 — minden felé, jöjjönek a zálogporösök, kieresztem a birtok- jukat. így költöztek el Hollóssy Fülöp Liszlóék a Csallóközbe, Komárom megyébe egyik ősi birtokukra, a mely feküdt Aranyoson. így jutott az én apám is osztályos rokonaival együtt 1838 ban a mézöszentgyörgyi és hozzátartozó részbirtokhoz, mint ősi örökségéüez, mely hatvanhárom esztendő óta már zálogos kézen voltAzonban Hollóssyék elköltözése nem történt meg mindjárt. Három embernek lett örökös ellensége asszonynéném. Az egyik Matkovich István, a ki elnyerte a szentgyörgyi birtokot. A másik kettőről is meg kell röviden emlékeznünk. Egy fia és két gyönyörű szép leánya volt Magyary Kossá Eszter asszonynénémnek. A fia sohase nősült, az egyik leányát könty alá vitték rendesen, a másik lányát is elvitték, de nem egészen rendesen. Ez volt talán a szebbik lánya. Beleszeretett egy hozzá való derék vagyonos előkelő nemes ifjúba. De pápista volt az istenadta. Igaz, hogy később megyei főjegyző, alispán és honvédőrnagy lett, tehát a tapasztalás is megbizonyitotta, hogy méltó volt a lányhoz, de már az én asszonynéném pápistának lányt nevelni nem akart. Egy hírneves őse már a kuruc háborúban, Rákóczi fejedelmünk korában kálvinista püspök volt, azóta a család minden ivadéka igaz, magyar hitü, már ö csak meg nem szegi az Ö3Ök törvényét. Hajh, de mit törődtek a hittel a fiatalok. Nagyon szerették egymást. Bátyámuram ugyan szívesen beleegyezett volna a házasságba,de ö nem mert bele szólni a dologba. Csellel kellett élni. A fiatalok összebeszéltek, hogy asszonynéném tudta nélkül titkon szépen kocsira ülnek, valami vállalkozó paphoz elmennek s igy törvényesen összekelnek. Bátyám uram tudott, nem tudott előre valamit: nem tartozik a dologra. Halálos holtáig mindig tagadta, hogy előre tudta volna: mi történik. Egy szép délutáni napon a két fiatal kisétált a kertbe. A A NEMZET TÖRTÉNETE A VIZ SZÍNEN. t — Hol volt, hol nem volt; volt egyszer egy nádorispán, a neve volt István fejedelem, adtam neki egy pohár vizet, megitta jóízűen, ö pedig adott nekem egy aranyat, de nemcsak nekem, hanem a többi pajtásomnak is; az aranyunkat elmulattuk, de én mégis vettem belőle egy uj kalapot Veszprémben, de most már nem uj az a kalap. Bognár Pálnak hívták azt az embert, aki igy kezdte elbeszélését kapás pajtásai előtt s aztán lekapta fejéröl a kalapot, oda vágta a hátához egy sárju legénynek, csak úgy puffant. — Ez volt Ferkó az a kalap ni, néhány esztendeig el is tart még. Ez a beszélgetés pedig történt az én balatonfüredi szőlőmben, a mikor én még gyerek voltam s a mikor még a szőlő nagyanyámé volt, ezelőtt közel ötven esztendővel. Igaza volt Bognár Pálnak. István főherceg nádor csakugyan járt Balatonfüreden és a Balatonon és a ,, Kisfaludy “ gőzösön. Ezt az útját meg kell említenem. Nevezetes ut volt ez. Jöttek a horvátok. Megakarták enni országunkat. Jel- lasich báró horvát bán vezetett ellenünk egy nagy sereget és seregével már el is hagyta Boglárt s jött felénk, mint a förgeteg. Anyámat és a kisebb gyerekeket apám elvitte a balatonfüredi szőlőbe nagyanyámhoz. Veszett hire járt a horvátnak. Azt mondták, éget, rabol, embert öl, vérben fürdik. Anyám sok mindent, ékszert, ruhaneműt elakart magával vinni. Volt y — 196 — Hát a nemzeti fájdalom kétszáz év elötf? Hát a bujdosó korxxc égő k»eerüsége ? Elment az ő ura, elment Rákóczi az ő fejedelme nagy Törökországba ! Esztendő alkonyatán, őszi liervadáskor elmegy a daru is utána. Szegény üldözött kuruc, esak a darvak őszi vonulását lesi, s az őszi darvakkal együtt ö is elbxíjdosik ura után. Márványtenger felé, Rodostó halmai felé ! Ott még egyszer kezet csókol hősének, vezérének, imádott fejedelmének ott még egyszer kisirja magát s azután csak a daru jön vissza tavaszszal. A bujdosó elmarad valahol. Te is elmaradsz már tölünk maholnap darumadár? Gyermekkoromban hányszor láttam lassú vonulásod, hányszor hallottam kiáltó hangod a magasból. Egyszer, de egyetlen egyszer az én kis bozótomban, az én kis szigetemre is leszálltál. Úgy mentél tovább a Balatonra. Két év előtt kérdeztem otthon falumbelieket, harminc-negyven éves embereket, mikor láttak darut a határon ? _ — Nem tudjuk mi uram, micsoda madár az, csak az öregektől halljuk, hogy régen itt is járt a mi vidékünkön. Csak a szatmári lápokon, csak a Duna Dráva összefolyásánál, csak a Dráva murakőzi szakadásain, csak az alsó Dunánál látni még darut. Itt se sokáig. Az én kedves asszonynqüém menyasszony korában szerezte a darut. Gerjen körül fióka korában fogták 8 neki adták ajándékba. A hogy nőtt szűzi szerelme, úgy nőtt kis daruja. S mikor menyasszonyi ruhájába felöltözött, körül tipegte, körül röpködte a daru, szép tiszta csőrével még igazított i» menyasszony fátyolán. Százszor is elmondta : kru, kru — a nai daru nyeivefl azt teszi: légy boldog édes kis úrnőm! Meanyi angyaltitkát tudta az a daru a jegyes és meny. asszony lelkének ! Elhozta magával Mezöszentgyörgyre is. El nem hagyta ott úrnőjét soha. Vele sétálgatott az udvarban és a kertben. Elkísérte, a szőlőhegyre is. Sokszor megfogta köténye kötőjét s légJ szállt a ruhájára: esett! Rögtön elkapta a legyet. Mégismerkedett és megbarátkozott lmddal, kacsával, gyöngy4- 197 — tyúkkal, csirkékkel s megvédte őket kutya macska ellen. Nem félt senkitől s ha idegen akart hozzá nyúlni : akkorát ütött kezére, hogy egy hét múlva is megemlegette. Egyszer a daru kiment sétálni a gyepre a kert kerítésén kívül. Nem messze laktak Katonáék. Kisbirtoku ősrégi nemesek. Az egyik Katona fiúnak, Boldizsárnak, az a bolond szokása volt, hogy agarakat tartott, Akkor is volt neki két vfesott kölyökagara. Meglátja a két kölyökagár a darut: uccu neki. Eleget vitézkedett a hátor dajru, egyik agárnak ki is vágta a balszemét, de utóbb mégis csak legyőzte a két otromba eb. Katona Boldizsár mikor látta a veszedelmet, sietett is a daru védelmére de mire odaért, a szép madár kilehelte lelkét.. Titokban nem maradható ti az eset. Ellensége mindenkinek van. Besúgták a dolgot az én kedves asszonynónémnek, a ki keservesen megsiratta hü barátját, kedves szép madarát. Tolláit eltette emlékül, kihűlt t estét pedig a kertben eltemette s örökzöld bokrot ültetett fölé'e Hanem Katona Boldizsárnak többé szemei elé kerülni nem lehetett. Megfogadta, hogy a mig ö él, az a szívtelen gonosz ember a vármegyében nem boldogulhat. Hiába könyörgött neki az egész atyafiság, csak annál jobban felbőszítették ellene. Ez volt a harmadik halálos ellenség. Mikor az öei házból örökre ki kellett költöznie, mikoy abba a pörnyertes szeptemvii beköltözött: akkor azt mondta Magyary Kossá Eszter asszonynéném a szeptemvirnek: — Kilencven esztendeig bírták a mi eleink ezt a házat de nem halok meg addig, mig kegyelmedet, méltóságos uram innen ki nem dobják. És eljövök időnként, hogy engem lásson s az én szavaimra megemlékezzék Rettenetes fogadás volt, de szavát megtartotta. Múltak az évek sorban, egymás után s elmúltak azok is, a kik annyit pörösködtek egymással. Elhalt a szeptemvir és sok évvel később neje is. Ott feküsznek a szentgyörgyi temetőben. Fiaikra, örököseikre szállt a birtok. "fúj-krim ■ iff-nK ■ .. • . ...... «ÁííIh«*—----------...... x.
