Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-16 / 46. szám
v- 189 —I Az alappert ugyan 1828 ban már elvesztette, de mit ért az? Mikor a felpörös a királyi emberrel, á tabuláris prókátorral, a jurátussal, a törvényes bizonysággal, a helybeli nemességgel s a szomszéd birtokosokkal együtt oda kiment, hogy az ítéletet végrehajtsa s a megnyert birtokot elfoglalja, Hol- lósy Fülöp László bátyámuram könnyen elbánt vele. Az ősi kúriára ugyan beeresztette őket. Meg is engedte szépen, hogy az urak a kocsiról leszálljanak s idejövetelük okát ünnepélyesen előadják, sőt még meg is hívta őket barátságos, atyafiságos ebédre. De aztán nyomban kijelentette,hogy a legfelsőbb ítéletet el nem fogadja, a végrehajtást meg nem engedi, az Ítéletnek ellent mond s felpöröst egyúttal visszaüzi. Mindehhez joga volt az ősi hazai törvények értelmében. Akkor még állt az ösiség. A legfelsőbb ítéletben ki volt mondva, hogy valami meliorátio címén egy csomó ezer forintot tartozik végrehajtáskor a felpörös fizetni. El is hozta a pénzt. Akkori szokás szerint ezüstben. Nagy volt az összeg. Egy jókora zsák tele volt tallérra], lázsiással, húszassal, máriással. Két ember leemelte a zsákot a kocsiról s lefektette az udvaron a földre. A felpörös azt gondolta, hogy a sok pénz látása majd más gondolatra bírja Hollóssy Fülöp László urambátyámat. Figyelmeztette is a zsákra. Ne huzza vonja kedves uramöcsém ezt az ügyet, hiszen a birtok elöbb-utóbb úgyis csak az enyém lesz. Aztán lássa, a meliorationális summát elhoztam, nyomban ki is fizetem. Ez már szép pénz lesz ám. Nagyon szelíd ember volt az én bátyámuram. Aztán még nőtlen ember is volt, nem tüzelte fel hites társa. De hogy ö* róla fölteszik, hogy ö áhitja a pénzt s hogy ö pénzért kiadja a kezéből a birtokot: oroszlánná tette öt ez a gondolat. Odalépett a felpörös elé. Tartsa meg kelmed a pénzét kedves urambátyám, kelmédnek még szüksége lesz rá. Én pedig felrúgom, mint a vakandturást. És oldalba rúgta az ezüstös zsákot nagy erővel. Baga— 192 — — Mit akar neKi mondani a tekintetes asszonyság \ — Egy szót sem bizony én, csak egy kicsit ki akarom kergetni az udvaromból. — Az istenszerelméért, liétszemély ám az ! — De majd mindjárt nem lesz abból egy személy se,csak mutassa meg kigyelmed ! A királyi ember okos ember volt. Azt "mindjárt az első pillanatra látta, hogy Hollóssy Fülöp László urambátyám inkább odahagyja egész ősi örökségét, mintsem fölgerjedt hitestársának ellentmondjon. A felpöröst megverni még sem engedi meg, mert ez már hatalmaskodás számba menne, a mi pedig nagy eset. Oda sietett tehát a Jharagos úrasszonyhoz, újra bemutatta magát, hogy ö a királyi ember s engedelmet kért, hogy kezet csókolhasson. Nosza rohant erre oda a többi is. A jurátus, a törvényes bizottság, a tabuláris és megyei prókátorök, a helybeli és szomszédos birtokosok —, mind, mind siettek az úrasszonyhoz, elkapkodták kezeit s a fazekszedö botot utoljára is kicsókoi- gatták a kezéből. Végre oda járult a felpörös is, a hatalmas hétszemély, a nádorispánnak barátja s kalayrját levéve, akkorát csókolt az úrasszony kezei jjén, mint egy papucs. r; Ezt már még se tűrte el az úrasszony, fogta a kötényét, s letörölte vele a csókot. — figyelmedet rnéltóságos uram, csak a kerítésen kívül akarom látui. De mégis csak elveszett a két ezer holdas birtok Mezö- szentgvörgyön, Literen, Dakán és Papvásárján. “ — Nyugodjál meg éd^s jó angyalom, majd visszanyerjük ezt még mi. Ha mi nem : az unokáink. Aztán megmarad itt még a másik két ezer hold földünk. Ez bátyámuram mondta, de asszonynénném meg mást felelt rá. — Ds bizony nem'í marad meg. Kongyos két ezer hold földön én^nem nyomorgók Hajaz ősi birtokot meg nem tudtad védelmezni: a zálogos birtok,nem kell. Én visszamegyek a ma- .gam ősi birtokára, jösz velem te is. Még ma küldj levelet minMAGYAEY KOSSÁ ESZTER. Magyary-Kossá Eszter hires nevezetes nagy családnak volt büszke szép leánya. Öt hat vármegyére terjedt ki több ezer holdnyi öröksége. Száz kérője közül Hollóssy Fülöp Lászlá urambátyám találta el a szerencsét. Ö hozta el ifjú menyecskének Mezöszentgyörgyre. Hollóssy Fülöp Lászlónak volt akkor Szilasbalháson hatszáz hold földje, Mező Szentgyörgyön és Litéren s a dakai és papvásárjai pusztákon két ezer hold örök birtoka és ugyanannyi zálogos birtoka, bele értve mind ezekbe jobbágyainak úrbéres birtokait is. Holmi apró cseprö birtoka másfelé is akadt, tehát épen nem kell csodálni, ha közel ötezer holdnyi tiszta birtokkal völegénynyé lehetett. Azután csinos fin is volt, szolgabiró is volt és csöndes, szelíd természetű ember is volt, a minőt férjnek okos, szemes lány s kardos menyecske legjobban szeret. Igaz, hogy a zálogos birtokot az örökös tulajdonosok kiválthatták s 1810-ben meg is indították a zálogválté port. De hiszen hatalmas ember és jó ügyvéd az efféle port nemzedékről nemzedékre halaszthatta. Legrosszabb esetben kifizetik a zálogösszeget s ez is tekintélyes vagyon. Igaz, hogy a szentgyörgyi, litéri, dakai és papvásárjai birtokokat is megtámadták, még pedig régi örökségi gyökös perrel, de ettől ugyan tartani nem lehetett. Ilyen pörnek száz esztendőnél rövidebb idő alatt még soha se lett vége s a pör alig folyt még tizenöt év óta. — 185 — — Ha nem vétenék szómmal tekintetes uram, mondanék valamit. — No csak hamar, hamar jó ember, mert fázom. — Hát csak azt mondanám tekintetes uram, hogyha már a parasztot megveti: a kutyáját becsülje meg. Mert szenthá- romság-egy-örökisten úgy segéljen bennünket, hogyha az a rongyos paraszt kutya nincs velünk, a tekintetes uram fejét nehány nap múlva ott a jégen hollók, varjak kopogtatják. Az a rongyos paraszt kutya megértette gazdájának minden szavát. Oda állt gazdája elé s orrát, fejét oda dörzsölte gazdája hideg kezefejéhez. Az a hideg durva paraszt kéz ekkor végig simogatta a kutya fejét. Hejh milyen jókedvet csinált ezzel annak a kutyának. Ugrált, futkározott, farkát csóválta; majd egyenesen feltartotta a Turcsi. Örömében hanyatt feküdt s vihongva belehentergett a hóba. Mikor a havat lerázta magáról, mindenkinek tele szórta vele szemét, száját. Olyan boldognak érezte magát, mikor látta, hogy mégis van elismerés a világon. Hanem q mérnök urra többé rá sem nézett. Sőt a mikor felült az a csárdás kocsijára, hogy Siófqkra menjen s a kocsi megindult: akkor már meg is ugatta paraszt kuryatermészetéhez képest. Vájjon kutyaugatás volt ez? Vagy egy kissé érdes szemrehányás, mintha azt mondta volna : köszönd a gazdámnak tudus ember, hogy megszabadítottalak. Ha gazdám ott nincs: bizony ott hagytalak volna a jégen. Nincs igazad, Turcsi. Az a mérnök nem rossz ember. Ismeitem jól öreg korában. Ott volt háza Balatonfüreden a nagy Szentgyörgy Horváth villa nyugati tövében. Nem utálta az a parasztot, sőt szerette a szegény embert. Hanem lásd Turcsi, sok rossz szokás van az emberek közt a világban, a mit te ott Balatonfökajáron talán nem is ismerhetsz eléggé. Te nem tudhatod jól, bogy minden ■ házmester patvarkodó, minden pallér durva s minden földmérő és vízmérő mérnök goromba. Eltanulja főnőkétől s megszokja fiatal korában, hogjr a lánchuzó, karótartó és talicskatoló man- ásásokhoz sohase legyen jó szava s. minden szavát parancsoló,
