Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-02 / 5. szám

: j, ^ 4-- •.-.< t ■ r

ba küldik.“ Ezen vakmerő prédiká- -cio után egy róm. kath. pap ekként nyilatkozott: “csodálom, hogy az Egyesült Államok kormánya nem zá ratja be az állam intézménye ellen ilyen ni túl izgatókat. Mi nem nevez zük istenteleneknek a szülőket, ha gyermekeiket a public-schoolba kül dik; csak azon szülőt nevezzük isten telennek, kt a Sunday schooltól tartja távoi kicsinyeit. JY. L.

Nagy események.

Az elmúlt hét valóban gazdag volt eseményekben.

A mi figyelmünket természetesen az édes hazánkban lefolyt választási küzdelmek kötötték le... Mindenki el volt készülve arra, hogy a téli választások, miután az egész országban nagy volt az elkeseredettség, véres zavargásokkal fognak járni. Remegve vettük kezünkbe az ujságo kát, mert féltünk, hogy a világsajtó újra alkalmat talál arra, hogy barbár nemzetnek kürtöljön ki bennünket, — de nem volt okunk az aggódásra. A magyar nemzet a mostan lefolyt politikai küzdelmekben mutatta volt meg, hogy megérett az önállóságra. Annak a tizezernyi katonának, kiknek az lett volna a hivatásuk, hogy a zavargókat elcsititsák, még annyi dolguk se akadt, mint más, aránylag kevesebb izgalommal járó választá sók idején.

A választások eredménye is meglepő, a mennyiben az egyesült ellenzék teljes diadalt aratott az egész vonalon, — s Tisza István s a kormánypárt, a mely a nemzetre apellált. a nemzettől kapott nem kedvező választ s ennek folytán kénytelen beadni lemondását.

íme elérkezett tehát az idő, a mikor a magyar nemzet kivonhatja magát Ausztria gyámsága alól. — Az egyesült ellenzék kerülvén a kor mányra, megvalósulhat az igazi per sónál unió, a mely jelszóval indultak

\£ NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE.

Magyar bankár és közjegyző.

Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgvAvőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlügy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható.

Pénzeket küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja.

PiCa.jéjeg'^relcet elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó- társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért.

■ECiAllit mindenféle meghatalmazásokat, adás vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően.

Aki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim :

John N é m e t h, 457 Washington St., New York.

gyorsan s minden nehézség nélkül kiküszöbölhetők, — igyekezzünk a tettre mindnyájan, hogy minél hamarább testet öltsön a szép eszme s Budapesten hirdesse az amerikai magyarság háláját Wassington Gy.- nek, az Egyesült államok Kossuth. Lajosának a szobra

___

a harcba az ellenzéki pártok. . . íme elérkezett az az idő, a mikor bekö vetkőzhetik, a mit csak tréfásan irtunk, hogy Kossuth Ferenc, Eötvös Károly még szerepelhetnek a kormányon akár Apponyi, akár And- rássy miniszterelnöksége alatt — s Tisza István lehet az ellenzék vezére.

Jól van ez így. A politikai pártok váltakozása élénkebbé teszi a nem zeti életnek a tevékenységét. A mostan tönkrevert kormánypárt elég sokáig volt uralmon, s a sorsnak tragikuma éppen az, hogy az alatt a férfiú alatt kellett elbuknia, a ki a legtöbbet tett az összes kormányférfiak között arra, hegy a magyar állam öuállósága minél inkább ki- jegecesediék.

Most meg fogjuk látni, hogy mire lesz képes az uj kormánypárt. Re méljük, hogy á kamarilla, a mely még nem halt meg, alkalmat fog adni az uj politikai vezéreknek arra, hogy kifejthessék tevékenységüket hogy Magyarországon legyen boldog és megelégedett a magyar.

Az Egyesült államokban művészi körúton van egy tizenegy éves magyar gyermek: Vécsey Ferike.

Ez az Istentől különös talentu mckkal megáldott gyermek mindé nütt, a hol csak megfordult, hegedűjével dicsőséget, tisztességet szerzett a magyar névnek. New Yorkban is óriási lelkesedéssel fogadták s még a legzordabb lelkű birálók is elismerték kü-öncs tehetségét s fi nőm gyakorlottságát, sokan pedig azt a mély érzést is, a melylyel áthatja, feilelkesiti hallgatóságát.

És ez a művész gyermek, miután impreszáriója is beleegyezett, még többet is tesz a magyarság becsületéért

___

Utolsó hangversenye az Egyesült államokban abudapesti Washington szobor jaoára lesz megtartva.

Ne keressük, ne kutassuk, ki esz közölte ezt ki, ki járt utána; hanem miután ez eszmét mindnyájan helyeseltük, mikor a clevelandi Kossuth szobor leleplezésekor tartott racso rán [kipattant: most már a lényegtelen formahibák miatt, a melyek

Oroszországban halálharcot viv a népakarat a zsarnoki kormányforma ellen. Oroszország meglehetősen el van maradva a világtól s ennek oka az, hogy a politikai és egyházi kormányforma arra törekszik, hogy a nép nagy rétege minél kevesebbet ismerjen meg az evangyelium világosságából, a mely szabaddá teszi az embert, a mely megtanít mindeneket arra, hogy a szabadság az élet s az ember egyedül a Jézus Krisztusban és a Jézus által lehet szabaddá.

Azok az[eszmék, a melyek 1790-ben Franciaországban kipattantak s a melyek 184S-ban üjra át- és árhatot ták a vén Európát, csak most jutót tak el Oroszországba. Egyes álmodozó nagy férfiak szivét már i égebben eltöltötték, de a néptömeget még ma sem bírták meghódítani. A nép még ma sincs megérve arra, hogy szabaddá legyen s az a katonaság, a mely vérbe folytotta a szabadságharcot : éppen oly hidegen ló saját testvéreire is, a minő megdermedt szívvel taposta el egy idegen népnek szabadság után való vágyakozását.

Különben a zavarok, főként % nagy városokban, napról-napra megismétlődnek ___ Lengyelország készül, hogy szabadságát visszaszerzi; a finnek lelkében is ég a vágy, hogy kicsiny országukban ök legyenek az urak ... Szentpétervárott pedig Tre- poíf generális uralkodik s fogságra vetteti mindazokat, a kikről csak sejteni lehet, hogy a szabadságnak az apostolai. Gorkij Maxim, a hires iró iogságban szenved s ha bitóra nem kerül, úgy azt csak annak köszönheti, hogy hire és neve betöltötte már az egész világot.

Mellé telepedtem tehát a III. osztá- yu váróterem egyik lócájára, (hadd keressen a hordár jz étteremtől a hálókocsikig, a hol neki tetszik —gondoltam vállatvonva) és ismét, épen úgy mint hajdan, elkezdtem a Schwartzné ügyeit firtatni.

—Az üzlet? — felelt kérdésemre.— •Oh már rég fölhagytam a gesztenyesütéssel, mert a mely nap Dávid keresethez jutott, pedig még húszéves se volt, a mikor a hírlapoknak ve zércikket irt, attól a naptól kezdve hem engedte meg, hogy kemence mellé üljek az utcán. Hanem kifözö- né lettem, csak tessék elképzelni, kifözöné a saját kohyhámon. Ebből is tetszik látni, hogy agseftben mindig szerencsém volt! — szúrta közbe, de már nem a régi dicsekvéssel, sőt olyan szomorúan, mintha ez a nagy haladás se okozna neki örömet.

—Ne mondja! — csodálkoztam mégis, hogy jobb kedvre derítsem — Hát aztán a fia most micsoda?

—Most? — élesen a szemembe nézett, aztán fölvillanó tekintettel felelt: —Most? — ismételte. — Semmi.

—Hogyan semmi? az az eszes ember!

—Az, az. Az az eszes ember olyan bolondot tett, hogy a legostobább is,

megszánhatja érte.

—Nos! Micsodát;

—Mit! Hát megházasodott.

Elnevettem magamat.

—Csak ennyi, na ez mással is meg

esik*

—Meg. De nem igy. Tudja, kit vett el?

—Fogalmam sincs róla. Egy szép leányt.

—Dehogy. Gazdag a lelkem. Se- lyemruhákban jár folyton, mert te lik neki.

—Csúnya?

—Bár az lenne, akkor talán nem babonázta volna meg a fiamat.

—Kikapós?

Tagadólag intett. — Sőt kiáltott szenvedélyesen. Imádja Dávidot.

—Na har akkor? — kérdeztem ne vetve. — Mi a kifogása? Keresztény?

Schwartzné felkapta a fejét.

—AZ. ij

—Ugyan, ugyan, tesz is az különb! séget! — próbáltam kimagyarázni.—' A fö, hogy egymást szeressék. Különben is, ha jól emlékezném, maga sohase volt valami nagyon buzgó zsidóasszony.

—Nem én. A fiamnak is mindig azt mondtam, hogy csak egy Isten van, akárhogy nevezzék.

Na lássa. Ez a helyes. Bár mindenki igy gondolkoznék az .országban, akkor mindjárt előbbre jutnánk.

Schwartzné idegesen tépegette a nagy kendője rojtját.

— Csakhogy nekem sem volt iga zam! Most már belátom, de késő. Az az asszony, verje meg az Isten (akár melyikünk Istene!) addig hizelgett, addig csókolódzott a fiammal, amig rávette, hogy kikeresztelkedjék.

—Hát ez olyan nagy baj? Maga mondta, hogy “egy az Isten, akár- mint nevezzék“. Már pedig ez a lényeg, a többi, higyje el, csupa külsőség .

Schwartzné megütödve nézett re ám, láthattam, hogy nem egészen értette meg filozófiai magvarázgatáso- mat. De aztán újra elöntötte a harag és szonvedélytöl remegő hangon beszélt tovább.

—Minden külsőség! — kiáltá. — Na, csak azt ne tessék mondani. Mert hát a böjtölés külsőség?

—A böjtölés? —kérdeztem csodálkozva.

—Igen, igen a böjtölés! Az az átkozott komédia, a mivel az a kérész* tény asszony kétszer hetenként, né ha többször is megvonja a fiamtól a falatot.

—Ugyan Schwartzné lelkem ne iz gassa magát, elég nagy a fia, hogy kedve szerint cselekedjék, ha nem eszik, az az ö dolga, azért kár a menyét okolni.

—De hát nem tetszik emlékezni, mit mon lőtt a doktor? Jó táplálko zás mellett elélhet nyolcvan évet. Jó táplálkozás mellett! És az a kígyó ettől fosztja meg. Kétszer hetenkánt rántott levest ad neki, kivált mióta akis leányuk meghalt, két hétig se élt, leány is volt, — hát érdemes-e azért vezekelni, a hogy ö nevezi? — És csak azt tessék elképzelni, hogy kifözöné vagyok. Ott sütöm a házunkban a legjobb húsféléket és el kell tűrnöm, hogy a fiam, a saját é- des fiam kiforduljon a konyhámból, valahányszor pénteken vagy kedden egy kis pecsenyével megkínálom. De nem is álltam tovább! Ma otthagytam őket és most megyek a test véremhez Szegedre.

A váróterem ajta ján éppen benézett a hordárom.

—Már lehet beszállni, — jelentette Én tehát felálltam, de mielőtt elbúcsúztam volna Schwart’/nétól, e- szembe jutott, hogy a födologról nem is kérdezösküdtem. Még egyszer hozzá fordultam tehát:

—És mondja lelkem, — érdeklődtem, — hát a<tán, a fia hogyan fejlődött? Ugy-e már nem beteges?

Schwartzné egy pillanatig elgondolkozva né/ett maga elé, aztán kiegyenesedett. Arcán káröröm, sok sírástól bedagadt, vörös szemeiben engesztelhetetlen gyűlölet villámlott —Nem beteges viszhangozta rikácsoló hangon. — Nem volt egy da rabig. De most, —és At diadalmasan vetette hátra a fejét s minden szavát keményen, boszutól lihegve dobálta felém, — de most, a mióta “vezekel4 azóta már újra sokkal jobban köhög '■'■Magyar Szó.l(-