Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-05 / 40. szám
■■■■ .; wu.*v ■■■■■■ wmm keletieket, anglo katholikusokat, keresné fel s térítené vissza az ,,egyháziba, s csak azután minket. De mig Döllingerék hatalmas történelmi érveken épült munkákkal felelnek a hivogatásra, mig a görög egyház Rómát ,, eretnek “nek titulálja, mig a szélső balpárti anglikánok megvetéssel utasítják vissza a ,,római shizmát“, amit Angolországba a 16. század második felében hurcoltak be, addig mi csak mosolyogni tudunk a Hírnök egytigyü naivságán s maradunk azoknak, kik voltunk : az evangéliumi egyház hü fiainak. S ha jelenleg több irányzatból állunk is még, . de az idő közeleg, amikor a jelentéktelen válasz falak leomlanaa és külsőleg is egyek lesznek azok, kik most csak belsőleg ugyanazok.^;Legyen a felöl is meggyőződve Böhm szerkesztő ur, hogy az általa megvetett angol meíhodisták, baptisták, reformátusok vannak olyan legények Isten előtt, mint az Á ájrisai. Ha akart tapasztalatokat szerezni, meggyőződhetett, hogy ezek nem részegesek, öngyilkosságra nem hajlandók, lopással, betöréssel nem foglalkoznak, mint igen sok ájris, és kér. életök az eszményképhez közel áll, szíva! a mi ,,lélekvesztö .békéink“ reájok igen jó hatást gyakorolnak és az emberiség hasznos polgáraivá, Isten országa derék gyermekűvé teszi ükét. Nem gondolnám,' hogy a Hirnök szerkesztője szerint mind ez csak „bliktri“ (hogy az ö szavát használjam.) Vagy az az egyedüli kellék, hogy valaki az u. n. ,,katholikus‘‘ felekezet tagja legyen s ez esetben „olrájt“ mindent? Ismerek^szerkesztő urnák egy oltártestvését, ki ellen egy konzul hivatalból indított pert az árvák vagyonának elorzása végett: ismerek angol evangéliumi hívőket, kik jövedelmük tizedrészét (legalább is ennyit) évenkint Isten szent országának szentelik ; most már az a kérdés, hogy vájjon Bőhm tisztelendő ur szerint az előbbi kollegája ajtóstól ront e be a menyországba csak azért, mert az „egyedül idvezitö“ egyház papja volt s az utóbbiak pedig minden kér. érzelmök és jócselekedeteik dacára is a pokol mélységes fenekére jutnak ? De nem folytatom tovább a követke- kezetlenségek következetlenségeinek fel sorolását, a mibe Böhm tisztelendő ur esett, mikor a mulkori cikkét megírta. Még egy udvariassági téniiyel tartozom. Ö ugyanis bennünket (prot. papokat) felszólított, hogy ne tartogassuk híveinket a békóba s engedjük át őket Rómának Kötelességemnek tartom tehát a becses meghíváséit viszonozni s a Hirnök különben munkás szerkesztőjét s az általa vezetett hiveket ezennel felkérem, hogy jöjjenek vissza az evangéliumi egyházba, hol az igazság szabaddá teszi , ükét és zengjék majd velünk együtt a lírini szent Vince tanácsát megfogadva az apostoli hitvallást : believe in the Holy, Catholic Church'■, amint a Böhm plébános úrtól legyalázott evangéliumi keresztyének teszik és fogják tépni mind nkor. Ezek után béke - és szeretet velünk és üdv Böhm Károly felebarátunknak ! Lirini Szent Vince. Cgulés a Budapesten felállítandó wasitingfon-szoBor érdeKében. Szeptember 28 án, mint lapunk múlt heti számában jeleltük, nevezetes gyűlés folyt le Clevelandban. A gyűlést a ,,Buöapesii Washing ton szobor egyesület“ hívta össze, hogy beváltsa azt az ígéretet, hogy mikor az idő elérkezik, a mozgalmat ! a. legszélesebb alapokra fekteti. Az idő elérkezett. A legalkalma- I sabb időben, a Kossuth szobor felál llitásának harmadik évfordulóján, a Imikor az eszme legelőször pattant ki, volt ez a gyűlés megtartva. Kár, hogy egyes tényezők, a legnagyobb fokú érzékeny kedést támasztották most is, a mikor a Washington szobor jövője már teljesen biztosítva van. A gyűlés minden mozzanatában A BUrAPESTEN FELÁLLÍTANDÓ WASHINGTON SZOBOR, / olyan komoly volt, a minő illik azokhoz, kik vezérszerepet játszanak az amerikai magyar közéletben. Mindenki érezte, hogy nagy felelősség nyugoszik vállain s ezért igyekezett, hogy mindazok a követelmények, a melyek elhangzottak, lehetőleg kiegészíttessenek. Ez adja meg a magyarázatot ahoz, hogy a gyűlésben mindvégig á legszebb összhang uralkodott s hisszük, hogy most már az egész amerikai magyarság magáévá teszi az eszmét, hogy igy elmondhassuk, hogy ez a szobor tényleg az amerikai magyarság adománya a magyar nemzetnek. A gyűlésen, a melyen Kőbányi Tihamér elnökölt, s lapunk szerkesztője pedig a jegyzői tisztet töltöttebe, megjelentek : Kovács Kálmán, Kovács Lajos, Csopey Miklós plébánosok, Csutoros Élek Kn- thy Zoltán, Kovácsi Miklós István, Bassó Béla ref. lelkészek. Pipi József a róm. kath. szövetség elnöke,. Molnár József a ref. egylet elnöke Németh András a Batthányi egylet elnöke, Németh János, Szepessy L. József, Lámory Gusztáv, Töéke Miklós. Kemény György, Berkovics D. Géza, Vaskó Ferenc, Lutheran György, Horváth József, Pál Imre, Hodinka Tivadar. A gyűlés megnyitása fél 11 órakor történt meg, a mikor Kohányi T. ismertette a szobor mozgalom történetét s bemutatta Bezerédy Gyula budapesti kiváló szobrászt, a ki a király ajándékozta 10 szobor közül Tinódi Lantos Sebestyén szobrát készítette el. A szobrászt a megjelentek szívélyesen üdvözölték, s elismeréssel adóztak a felállított gyönyörű szobor mintáért a művésznek, Lelkesen üdvözöltük Horváth 9-yörgy honfitársunkat is, ki Zanes viliéből hozott egy mintát. A megalakulás nehézségein átesvén, felolvastatott az O. N. Sz. levele, a melyben arról értesítenek, hogy ott is megalakult a szobor bizottság, s mindent megtesznek, hogy az ünnepély sikerüljön s meleg hairgon ajánlják Bezerédy szobrászt. A megbízottak névsorának felolvasása után a Németh János és Knthy Zoltán által beterjesztett határozati javaslat került tárgyalás alá. Ennek első pontjában 20 ezer dollár összehozása van javasolva, de a javaslat tevők ezt a pontot később visszavonták, mert a szobrász kijelenté, hogy egy szobomü elkészitéTÁRCA. est: Csillagfényes csendes este Az ágyamba lepihenve Félredobva ezernyi bajt, Égi' könnyet, fájó sóüajt És a lelkem miaden vágva Beleolvad hö imába. Elfeledve időt és tért Mert egy édes hívást hallék S az est szürke:fátyólán át Megösmerem az Ö szavát S mintha szárnyaim nőnének Emelkedem följebb, följebb.. Valdfogi Josephine. Bízzál az TTx’toaxL (Zsolt. XXXVII. 3.) Jómódn gazda volt Biró Zsigmond aram, kinek volt két fia. Az öreg mikor kiköltözött a temetőbe a már korábban elhunyt neje mellé, a birtoka András fiára szállott, mivel «kkor már csak egy gyermeke volt, mert a kisebbiket: Józsefet még kicsiny korában egy alkalom mai a falun áthaladókobórcigányok elrabolták. Telt, múlt az idő, András megnősült és boldogan élt családja Körében ; de szegény József nyomorgott, keserves sorsa volt,nem volt neki a hidegben barátságos la kása sem, itt ott hányódott, a dermesztő téli időben csak egy-egy kazal szalma adott neki szállást. Nem volt senkije az ég alatt. Csak egy volt, a kiben ö bízott és a ki o reá vigyázott: a jó Isten. Zord téli este volt, a csípős szél sivitva csapKodta a havat a járókelők szemeibe, csikorgóit a lehullott hó a léptek alatt, az ut mellett fekvő folyónak a jégkérge csattogott ropogott a hidegtől. Ezen gyilkos időben egy vánszorgó alak tűnik fel az utón, ki dideregve és fájdalmasan nyögdécselve ballagott a falu felé, dacolva a zimankóé idővel. Mindig Iassubb-las8ubb léptekkel halad, majd inai megtagadják a szolgálatot és ö összeroskad, föl akar tápász- kodni, de nem tud erőt nyerni... Nemsokára egy lámpással közeledő uj alakot látunk jönni, kiben nem másra, mint András gazdára ismerünk, ki a szomszéd faluból tart hazafelé. Amint jön, egyszer csak valami rimánkodó hangot vél hallani, mintha valaki a'föld alól könyörögne hozzá. András hátán hideg borzongás fut végig, azt hivé, hogy valami kisértet az. És a mint halad tovább, mindig jobba,n hallja, végre megpillant az utón feküdni egy sötét alakot, honnan a hang jön. Ki igy rimánkodott hozzá: ,,óh, jó ember !.........könyörülj rajtam____ segélj fel innen___és vezess el legalább a közeli falu legelső ereszéhez* hogyha már meg kell halnom.... ne itt pusztuljak el......... a farkasok prédájára___“ András azonban, habár hangjáról felismerte, hogy ember. még mindig irtózott és röviden ezt felelte : „Nincs időm, sürgős az utam !“ s azzal tovább indult. A beteg pedig fájdalmasan nyögé : Oh ! hát itt hagysz 1......... elvesznem. mint az utó. Isó kutyát 1 S kínos nyögéssel ejté le fejét a földre. Az András szivébe mintha kést ütöttek volna, mely nem hagyja ayngodni, a hó úgyis tapad lábához, mintha viaszban járna ; valami isteni erő és a jó cselekedet gondolata vonzotta vissza. Végre erőt vett magán és vissza ment az elhagyott beteghez s öt felemelve, elvezette az ő saját házába. Midőn haza ért András, a felesége nagyon meglepődött, hogy ura kivel m,egy be az ajtón. De miután jószivü feleségének elbeszélte az esetet, a beteget ellátták jó vacsorával és melég ruhával, ki azután rebegve megköszönte jóságukat és kérte,hogy adnának neki az éjjel szállást is, hogy kipihenhesse magát. Ezt meg is adták. A beteg- reggelre, mikor felkelt, már magához tért. A midőn széjjel nézett, úgy tetszett neki, mintha e falak ismeretesek lennének előtte. No de erről nem szólt semmit sem, csak hallgatott^ Majd pedig zsebében valamit keresgélve, kivett egy kis sárgult és kissé elrongyolódott könyvet, melyjegy,,uj testamentum*“ volt, a mely neki oly sokszor vigasztalója, egydüli barátja volt szomorú napjaiban. MidönArdrás ezt megpillantotta, mint homályos emlék, úgy tűnt fel előtte, majd el is kézé és mikor fölnyitá, nagy meglepetésére e nevet látá rajta fölirva: „Biró • Zsigmond, anno 18___“,mely nem másé, mint a megboldogult atyjáé volt. András ajkához emelé a könyvét és csókolgatni kezdé az édes apja által irt, halvány betűket Az ismeretlen észrevevé az András meglepetését és kérdé, hogy min ütközött, meg! yr y. 4 ,
