Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-17 / 33. szám
— 81 — Leülök, levetkőzöm, fürdés után öltözöm, s felhúzom cipőmet. Valamit érzek benne, lábam nem egészen fér bele. Újra levetem, hát csak ugrik ám ki belőle egy fél röfnyi hosz- szu siklókigyó. Okos szemeivel rám néz. Szemei tele csodálkozással és szemrehányással. Nem értette : mit háborgatom én öt ? Hát bizony én a kígyók tanyájára találtam vetkőzni. Mig fürödtem, eg^ gondos anyakigyó már egyik cipőmet elfoglalta állandó tanyának. Hejh pedig néhány év előtt, amikora Kisfaludy-gözős első körútját tette s minden kikötött meglátogatott, ide is fel lobogózva jött. Itt is eldördültek üdvözlő ágyúi. Fedélzetén gróf Széchenyi, a legnagyobb magyar, s Veszprém, Zala és Somogy urai, nagy tisztelői s ragyogó szépségű asszonyai. Kün a parton ezernyi nép- Alsóörs, Felsöörs, Lovas, Kövesd, Szent- Király-Szabadja egész lakossága ünnepi öltözetben, lobogóval. Húzta a cigány, itták az áldomást. Örökké éljen a nagy gróf, kerek világnak legyen büszkesége a Balaton. Ide járjanak szépet látni mind az öt világrész utazói. így volt biz ez! 1847 ben e kikötő már labodafészek és kígyóknak tanyája. Hova lett ekkorra Széchenyi költői álma, fényes ábrándja, nemzetébresztö előrelátása ? Csak ma kezdenek érni már a Balatonhoz kötött nagy tervei. De megérnek egészen. S megérnek királyok, hercegek, nagy urak és egyháti fejedelmek nélkül. S megérnek az okog társadalom bölcseségének segedelmével. De Széchenyi terve szerint Pestet is össze kellett kötni Balatonfüreddel. Ez is megtörtént. Nem vasúttal, hanem gyorskocsival, a hogy repült Bécs felé a ,,gyors paraszt“ : úgy repült Balatonfíired felé a „gyors kocsi.“ Kedves jó olvasóm! Kérdezd meg csak öreg apádat és dédanyádat, mikép utaztak az emberek a század elején az ö fiatal korukban ? Valamit majd én ebből elbeszélek. — 88 Kivett a zsebjéböl tizenöt darab ezüst húszast s letette a költő elébe. — Tessék ezt is hozzá Írni! így kezdték megalapítani Magyarország legelső állandó nemzeti színházát. Kisfaludy .Sándor pár nap alatt összegyűjtött készpénz ben 1330 forintot. Mind a fürdövendégek adták'össze. Glázer uram a vendéglős nem volt nagyon meg elégedve a gyűjtés eredményével. Utólag még ötven köböl meszet is fölajánlott. Ugyan ötven köböl meszet ajánlott föl Oroszy Pál uram is, füredi és tótvázsonyi birtokos. Fiilöp József öreg barátom fölajánlott az épület alapjához ötven öl követ. A füredi kis nemesség és szegény jobbágyság pedig fölajánlott száz igás és ezer gyalog napszámot. Hát a király mit adott ? A király nem adott semmit. Hát az ország mérhetetlen gazdaságú föurai mit adtak ? Adtak valamit. Tiszteletünk vegye körül azok nevét, a kik valamit adtak. Annyit nem adtak ugyan, mint a szegény füredi jobbágyság, de hiszen ök akkor még nem voltak magya rok, hanem osztrákok és németek. Sok víznek kellett még addig lefolyni a Dunán, mig a tuladunai főrendek legalább részben megmagyarosodtak és hazafiakká váltak. S a Duna vize még most is folydogál s még most is sok oka yhn várakozni s várakozás bözben folydogálni. Érdekes volt Festetich Lászlónak, a nagy György gróf fiának adománya. Ö hat óriási jónai oszlopot faragtutott valamelyik kőbányájában egy-egy darab kőből a színház homlokzatához s maga szállíttatta el Balatonfüredre. Ezrekbe került volna ez akkor, ha pénzen kellett volna megfizetni. Hát Magyarország főpapjai mit adományoztak ? Négy földes ura volt Balatonfürednek. Az egyik a Bencés barátok tihanyi apátsága.Ez I. Endre királytól kapta birtokát, a mint azt később, utazásunk folytán elmesélem. Ennek telkén buzgott a füredi savanyu viz forrása s ^ezen kívül még egy kitűnő édes vizű foirás.Ennek telkén voltak — 84 — — 85 — cigánynak, csepürágónak, vásározó komédiásnak, medvenra- togatónak. Pedig akadt már vármegye is, mely közgyűlésén tárgyalta az ügyet, mint fontos nemzeti kérdést. Yasvármegye 1828 ik évi októberi közgyűlésén már hazafias örömmel iktathatta jegyzőkönyvébe, hogy a „Dunántúli Színjátszó Társaság“ Komlóssy Ferenc és Tóth István igazgatása alatt végleg meg alakult s most már a vármegyék segélyezése mellett biztos leend e nagy nemzeti ügyünk virágzása. De állandó magyar színház még se volt. Ehhez nemcsak lélek Kellett, hanem pénz is. A magyar királynak pedig magyar ügyre sohasem volt pénze. S nem rolt azoknak sem, akik a királyrajhallgattak s színe elé kedveskedni jártak. Hiába jött össze az országgyűlés Pozsonyban, s hiába jöttek össze nyaranként az urak Balatonfüreden. Búsulni és panaszkodni tudtak, de segíteni nem tudtak. De hát^utóbb segíteni is tudtak. Julius havának elsp napjain jó barátok, jo hazafiak állandó társasága^ szokott együtt beszélgetni Balatonfüreden. Hevenyészettmsztalok és széketk voltak kirakva a nagy vendéglő mellett a sűrű lombu cserfák alá. Ide telepedtek a hazafiak s it* elmélkedtek^ és vitatkoztak fajunk pusztulásán, erőnk lankadásán, régi dicsőségünk örökre való elenyésztén. A cigány lent £ húzta a savanyuviz fonása mellett. A zene hangja és a perzselő nap sugara alig hatott el a hazafias társasághoz. 1830-ik év júliusában történt az eset. A társaság központja Kisfaludy Sándor volt, az ünnepelt költő. Akkor^még csak ötvennyolc éves erős férfialak, kopasz homlokkal, de alig szürkülő vörös barna bajuszszal, és oldalszakállal. Sötét posztó atillája s nyaka hatalmas selyem kendövei állig^szorosan becsavarva, mint a hogy kemény katonához illik, ^akármilyen volt a meleg. Körülötte^ülnek: Bezerédy István Tolnavármegyéböl, későbbi ihires követ s újjászületésünk egyik dicső alakja. Bezerédy György Vasvármegyéböl, a költőnek sógora, a szép Ssegedy Antónia férje, Vigyázó Ferenc Pestvármegyéböl, az ország egyik legvagyonosabb köznemese. Dabasi Halász Sámuel Veszprémvármegyéböl, bölcs és nemes gondolkozásu férfiú. Eörsi Nagy Antal Székesfehérvárról, vagyonos és köz ügyekben buzgó ember. Mórocza Dániel öreg bátyám Felső őrsről, a Batthyányi hercegek jogtanácsosa és Fülöp József öreg barátom, mérnök és föpostamester Veszprémből. Ö beszélte el nekem ez esetet. A társaság közelében mások is ültek s hallgatták a társalgást. Ott ült egyebek közt Kis jókai Szabó István rév komáromi gazdag fakereskedö is. A nemzeti színészetről folyt a szó. Keserű szavak röppentek el az ajkakról, hogy a magyarnak mindenütt pusztulni kell s legjobban pusztítja saját királya, saját kormánya. A német színész palotában játszik, a magyar színész ólban, bódéban kucorog. A német színész kényelemben él, a magyar színésznek nincs hova fejét lehajtania. E szót meghallotta Szilágyi, a vidám színész, nem is épen fiatal ember. Komlóssy társaságához tartozott, a mely épen akkor Füreden játszott. A mostani templom közelében volt a társaság deszkabódéja. A szóra odatoppan Szilágyi s oda szól : — Dehogy nincs tekintetes uraim ! V^n bizony hova fejünket lehajtani. Tessék csak megnézni ott -azt a szép erdei iharfát. Milyen jó tanyám van nekem ott éjszakánkint. Egy szegény füredi jobbágy milyen szivesen adott nekem vacok- nak egy kocsiderék szalmát! Tóth Ferencnek hívják. Holmi csöndes eső álmomból se ver fel. Ha pedig záporesö esik, a kocsmába töltöm az éjszakát, jó fekvőhely a kocsmaasztal, jó ember a kocsmáros zsidó. Úgy hívják: a Bolha zsidó ___ Ekkor vette le kalapját a művész s ekkor köszönt,ahogy illet ilyen előkelő társaságban. De nyomban tovább is ment, még fütyörésani is kezdett, de jobb kezével folyton szalma vackára mutatott oda az erdei fa alá. Később országos hirü színész lett belőle. Az urak egy pillanatra elnémultak a szinész szavaira. Az
