Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-13 / 28. szám
— 41 — Erre szoktak szüleim nyaranta a balatoni fürdőre járni az akarattyai csárda aljába. Egy mély szakadás van itt a nagy partok között mintha óriási vizmosás volna. Itt le lehet szállni a vízhez. Ide jön vasárnaponként száz meg ezer kocsival a Mezöföld népe, kivált aratás és cséplés után fürödni, a cséplés és nyomtatás porából kitisztulni. Ellepik a sekély vizet a nádason kívül. Ha a partról a magasból néznök : úgy tűnik elénk a sok emberfej, mintha télen óriási varjusereg lepi el a havas mezöt. Mert ko^as*! embert és szőke embert a Mezöföld alig ismer. Fürdő után körbe telepesznek az összevalók, előszedik a pogácsát, sonkát, kulacsot s jó kedvvel beszélik egymásnak, ki milyen mélyen ment be a vízbe. Úszni nem tud senki. Azt pedig mindenki tudja, hogy a ki nyakig érő vízbe bemegy, ha úszni nem tud, többé vissza a maga erejével nem jöhet. Beszivja a Balaton. Apám tudott úszni. Megtanulta gyermekkorában a szilasi aszólápon. Ma már ez sincs meg az ősi telken. 1851-ben történt az eset. Lementünk fürödni. Anyámnak nem volt szabad a nyílt vizen fürdés, de ö is eljött s egy pok- róczou leült a homokos partra. Apám beúszott a nádason belül s a mint ott lubiczkol, jön vele szemközt lassú mozgással egy termetes hal. Vagy a hullám hányta, vagy a szellő tolta, de a viz színén jött feléje. Első pillanatra nem ismerte föl. Akkora volt mint egy jókora harcsa, de se bajusza, se pikkelye. Mikor közel ért hozzá : kitért előle. Nagy hallal szabad vízben, puszta kézzel viaskodni nem okos ember dolga. He a mint mellette úszkált, észrevette, hogy a hal tátogat s többet fekszik oldalán, mint hasán. Haldoklott a gyönyörű állat. Nem volt semmi sértődése, haldoklóit öreg kora miatt. Apám a kopoltyuja alá tette balkezét s jobbkezével iparkodott kifelé vonszolni. Haldokló állattal könnyű lesz elbánni. Csakhogy a haldokló állat a fogaskirály volt s a király akkor is hatalmas, a mikor haldoklik. De azért kihozta. Egyet-ke ttot vetett magán ö felsége, de — 48 — Van a kert sarkában mohos köfalszöglet árnyékában száz -esztendős borostyán lugas. Dédanyja vitte oda egy napos mennyecske korában. Ott van egy árok part-: rajta mászkált gyerek észszel. Ott van a birtok napkeleti részén egy határhalom. Ős apja ott birkózott a hatalmas szomszéddal s megmentette a birtokot. Közel a temető : tizenhat őse nyugszik hantja alatt. Megszólal a déli barangszó: azt a harangot is elődei adományozták. Zsémbes, komor egyik-másik belső cselédje. De annaK az apja is szolgálta az ö apját, öregapja öregapját. Nem is lop többet, csak épen dohányra valót. Tehát meg kell becsülni. Minden birtok egy családi történet. Minden történet egyúttal hagyomány, ábránd és költészet. Mondd meg öreg szilfa, ha te egy családnak birtokában volnál, ha tíz nemzedék egymásután hüsölt volna árnyékodban s a tizenegyedik megválna tőled csak azért, hogy pénze nagyobb kamatot hajtson . nem érdemelné-e meg az a tizenegyedik, hogy legmagasabb csonka ágadra akaszszák föl ? Arra az ágra, melyet ]1853-ban csonkított meg egy kósza villám ? Öreg zsidó, öreg pap ! ha azt akarod, hogy birtokod nemzedékről nemzedékié szálljon s nemzedéked könnyen a világba el ne széledjen : úgy neveld a gyermeket, hogy legkedvesebb játékait birtokodon játsza, legszebb gyermekidejét birtokodon töltse: annak fáit, halmait, dűlőit, hajlásait, kútját, kútfejeit, messzelátó szépségeit, emberét, asszonyát, kisgyerekét, meséit, ábrándjait, hagyományait igazán megszeresse. Akkor ragaszkokik hozzá. Akkor el nem hagyja, el nem tékozolja se szép szóért, se szép lóért, se szép lányért, se szép kamatért. * s ' Argentina messze van. Sok ezer mérföldnyire. Tenger is van köztünk. De ha ott megbomlik a tözsdeállapot ma : a papírok felényire buknak holnap minálunk is. Felényire a papírok, de egészen a papírok gazdái. De r— 44 — lekeztek. Hát a már kihalt fényes nemzetségek ! Csak pár év előtt hullott el Mohácsnál a nemzetek hős serege. Az előtt egy király is sok volt, most két királya volt a magyarnak. És két őrök ellensége. A német és a törők. Egyik jobban pusztította mint a másik. Az az öreg ía ott a parton jól hallotta, a mint az ország bölceei és vitézei a fölött tanácskoztak : melyik jobb, melyik rosszabb? A török-e vagy a német? Melyikkel tartson a magyar? A törökkel-e vagy a némettel ? Nem jobb volna e mind a két királyt elkergetni s felállítani a szabad köztársaságot s nemzetül szövetkezni a hatalmas törökkel ? Öreg szilfa : te hallottad ezt a tanácskozást. A te lombod belesusogott, a te lombod belebólintgatott ebbe a tanácskozásba. Azóta negyedfélszáz esztendőn keresztül látod feljönni és lenyugodni a napot a magyar nemzet feje fölött. Végig nézted a törökkel és a némettel lezajlott keserű küzdelmeket. Láttad győzelmében, láttad bukásában nemzetünket. Sokszor elbuk- tunK, mindig feltámadtunk. Öreg szilfa : te sokat tapasztalták És mond meg nekünk most már : melyik szónak volt igaza 1532-ben ? És mondd meg nekünk azt is : szaporodott-e bölcsességünk 1532 óta? Meg tudnánk-e azokra a kérdésekre ma igazán felelni ? De hát hagyjuk ezt a dolgot öreg szilfa. Úgy se tudod, miért beszélek én rólad annyit. Hiszen rólad semmit se tud a főváros közönsége. Téged föl nem keres nyaraló közönség. Emlékeztető jel nincs függesztve rád. Korhadt oldalaid, korhadó ágaid nem őrzi a kegyelet. Isten számában élsz s nem az emberek gondozásából. Meg kell mondanom őszintén : miért beszélek én rólad annyit. Azért, hogy tanúbizonyságul hívjalak : miért pusztulnak oly gyorsan gyökeres nemzetségeink. Mert te tudod azt a legjobban. Közbeszéd, mindennapi szójárás, ez : ,,régi család, gyökeres nemzetség.“ Mit tesz ez ? Bizony nem azt teszi : kinek hány őse van. Mindenkinek egyenlő számú őse van. Annak a Szemerének, a ki Huba nem.— 45 — zetségéböl származik, nincs több őse, mint annak a drótos tótnak a ki csak annyit tud őseiről, hogy az ö neve Janó, apját, anyját nem ismerte s mint talált gyereket közköltségen nevelte föl Nyitra megye valamelyik jólelkü kis tót községe. A Neander-völgyi koponya lehet fél millió éves vagy lehet százezer éves, Vitatkozzanak fölötte a tudós emberek. Nincs az az uralkodó s nincs az a koldus az ó világban, a ki teljes joggal azt ne mondaná : ez a koponya az ö ősének koponyája volt. Ősi család az, mely egy birtokon több nemzedéken át megmarad. A birtok az ősi s rém a család. A ki azt mondhat ja : ez a birtok a.hetvenhetedik öreg apamé volt: az igazán ősi család. Ilyen magyar teimészetesen nem lehet, minthogy Árpád apánkig a kinek legtöbb öreg ax>ja volt, annak se lehetett több harminczháromnál. Csak az ember öreg, az idő n indig fiatal. Sokan vannak, a kik öreg a]ijukat és unokájukat egyszerre láthatják. Ez egy élő nemzetség.. Ilyen hat nemzetség Árpádig ér föl. Nem is olyan nagy dolog. Mi magyarok ezeréves nemzet vagyunk. Mert csak ezer év óta van állandó birtokunk. Hát a zsidók ? Az öreg Mózes úgy 1200 év körül élt Jézus előtt. Százkétszáz évvel több kevesebb nem igen számit. Ha mi magyarok, ezer évre számítunk vissza : a zsidók háromezer évre számíthatnak. Joguk van hozzá. Ma is van elég zsidó, a kinek egyenes őse vályogot vetett Egyiptomban és xtapucsot kötött Babilonban 8 a ki tisztán örökölte szá/.ádik üs apjának vérét, szemeit, szakállár, természetét. Azért mosolygok én azon, ha hallom, hogy nincs már Árpád magyarjától egyenes ágon tiszta vérrel származott magyar ember. Ostoba1 beszéd. Mintha az a tizenöt ezer kemény legény, a kivel Árpád berontott Európába, mind valamennyi idegen vérrel keveredett volna unokáiban. ,,Korcs volt anyja vére s más faj állott a kidőlt helyére.““ 1
