Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-29 / 26. szám

2 öklödet fém volna szabad tartanod örökösen a testiség, földi gondokba való elmerülés közejjette. Szép az igyekezet bizonyos fokig, de utó végre is egy a szükséges dolog s mit ér, ha mindened van, csak épen az hiányzik, a mi okvei lenül nélkii i lözhefetlen annál, ki jó keresztyén nek akar neveztetni ? A harmadik pedig azért nem jö el vigadozni az Ur házába, mert felesé get vett s lakodalmat tart. Óh látod balgatag ember, a feleség nem aka dály, jöjjetek mindketten megszen­telni éltetek s Isten nevével megszi­lárdítani házasélteteknek kötelékét. De jobban erezik igen sokan mago­kat a templomtól távol s az ered mény feldúlt családi élet, házasság törés és elválás. Sokan nem érnek rá eljönni a templomi rövid istentisz teletre s nézzétek csak ezek 1 bálok s korcsmái duhajkodások alkalmával legtovább kibirják, ezeknek mente getözése büncs és hiábavaló s nem ér semmit Isten színe előtt. De azért a mennyei ház asztalai nem maradnak vendégek nélkül. Mikor a zsidók megkeményitették szívókén, a pogányok előtt nyílt meg az evangélium kapuja. Ha a született keresztyének eltaszitják magokat Istenüktől, a megtért pogányok jutnak el az Örökkévaló igaz megismerésére s a hivök szánta napról napra növekszik. »Ne maradj te sem ki a meghívót tak s hivatalosak sorából. Ma még nem késő, de holnap már az lehet. S ekkor mit használ a sok szántó föld, hízott ökör s a bűntársaddá szegődött feleség ? Akinek füle va­gyon a hallásra, az hallja ! JVánássy Zajos. Hírek Isten országának terjedéséről. A papa a napokban fogadta az amerikai római kath. mértékletes­sági mozgalom egyik vezetőjét s áldását adta a nemes törekvésre. A pápai áldás és nyilatkozat ntán ideje volna a római felekezetnek is felvenni a harczot a részegeskedés ellen, mely bűn nagyobb arányban az ezen valláshoz tartózó menzetisé gek között pusziit. A vasárnapi iskolai konvenció ez évben Tprontóban Canad.ban tarta­tott, hol az Egyesült Államokból és ^anadából mintegy 2000 képviselő gyűlt össze. A reformált hitet valló felekezetek egyesülése sokat beszélt és sürge­tett dolog, de megvalósulásáról még szó sem lehet. Így például a ref. presbyteriáD felekezet New Castle, Pa. tartott gyűlésén panaszkodott, hogy a lelkészek a karácsony és husvét ünnepeket megtartják, noha ezek nincsenek említve a bibliában s óvta lelkészeit a jövőre e hibás (?) szokástól s megnyitotta tiltakozását a titkos egyletekkel szemben. Ilyen kicsinyes dolgokon fenakadó fele kezettel hogyan s milyen alapon lehetne egyesülni ? Az Allentown- ban tartott zsinat az egyesülésre nézve akként nyilatkozott, hogy bármely keresztyén felekezettel szövetségié lép, egyöntetű, össze tartó munka végzésére, de egyiktől sem engedi magát elnyeletni. Ez más szóval azt jelenti, hogy a szer. vezeti egyesülés órája még nem ütött s még sok időnek kell eltelni, mig bekövetkezik. Ha egyes kicsiny szekták, mint a reformált presbyte- rianusok minden jelentéktelen apróságra nagy súlyt fektetnek, akkor az egyesülés megkisértése s'á nagyobb eltérések elsimítása minő kudarccal végződnék ! Az egyesült testvéreknek 260,000 tagjok, 2394 papjok, 272.336 vasár napi iskolába járó növendékük s 64,132 ifjúsági egyleti tagjok van. Egyházunknak Japánban levő missiói a múlt év junius havában tartották fenállásoknak 25 éves fordulóját, mely alkalomból egy díszes emlékfüzetet adtak ki és küldtek meg a gyülekezetnek. N. L. AMERIKAI HÍREK. — Az elnök, mint rendesen, a nyár folyamán Oyster Bayben fog tartóz­kodni. Ott lesz az egész család, a legnagyobb leányt Alicet kivéve, ki a Filep szigetekre utazott. — Passalcban az ottani magyarság fényesen sikerült Washington ün­nepélyt rendezett, a mely több mint száz dollárt hozott a Washington szobor alapra, a mit az ünnepélyt rendező bizottság kezel. Washington ünnepélyeset minden nagyobb ko­lóniában lehetne rendezni. Ez által nemcsak a őzéi volna könnyebben elérhető, hanem a magyarság hire is nagyobbodnék. — Columbusban, Ohio állam szék városában, meghalt egy magyar fo­goly, a Gömöriuegye páskaházi ille­tőségű Körösi Lajos, kit a vele vad házasságban élő Silling Erzsébet agyonlövéseért 2U esztendei börtönre Ítélt a bíróság. Tüdöbaja volt. Most már az Ur itélöszéke előtt áll, hogy elvegye méltó büntetését. — A nevvyorki kisötöbe április hónap folyamán 108 ezer 438 beván dorló érkezett s ezek között volt 3863 magyar férfi éslu21 nö,összesen 4884 magyar, kik 73 ezer 3U6 dollárt mutattak fel. — Los-Angelosban, Californiaban Thaisz E. Károly magyar gyógysze­részt neje agyonlőtte, azutan önma­gát végezte ki. A tett oka a férj I hűtlensége. így viszi a sátán kárho ­zatba az emberi lelkeket. Davenporrban, lowa államnak egyik városában él egy derék asszony a ki sok gyenge hitűnek példány képül szolgálhat. Egy gazdag ember 30 ezer dollárnyi vagyont hagyott reá, de azzal a kikötéssel, hogy lóm. katolikussá legyen. De a nö a pénzt visszautasította, mert protestáns hitét semmi árért nem hajlandó el­hagyni. Jó feljegyezni az ilyen hithüséget, mindenek tanúságára. A mentori vasúti katasztrófa kihat a magyar ügyekre is, ameny- nyiben több magyar levél is oda ve­szett a vasúti szerencsétlenségnél. Jó lesz kinek-kinek utánna nézni, a ki gondolja, hogy levele oda égett hogy az illetők a leveleket második példányban kapják meg. '— Shenandoahban a városi isko­lának az igazgatóit becsukták, mert meghagyták magukat vesztegetni s a tanítói kinevezéseknél a pénz ját­szotta a főszerepet.-- Irwinben az elmúlt ’'asárnapon a kocsi kölcsönző istállók tula jdono­sai besztrájkoltak s megszűrt az amerikaiak kellemes időtöltése, a kocsikázás. Úgy látszik ez az esztendő a harc­nak az esztendeje az amerikai ma­gyar hírlapirodalomban is. A mi összezördülésünk a haza csatlako­zott lelkészekkel megszűnt ugyan, bár a másik oldalról még mindig fellobbantani igyekeznek a hamva- dozó tüzet. De mi nem óhajtjuk újra kezdeni a harcot. Haladjon kiki azon az utón, a melyen a boldogulást könnyebben véli megtalalhadónak. Most egyfelől a világi lapok kaptak, össze, más felöl meg a katholikus lapok kezdenek antiszemitáskodnü A Népszava támadja a Szabadságot s a Napilap hosszan válaszol szintén a Szabadságnak. A Magyarok Va­sárnapjában Messersmidt passaici plébános támadja a Népszavát s a Magyarok Csillaga pedig a Hírmon­dót támadván a zsidókon veri el a port, úgy azonban, hogy egy-egy rúgás a protestánsoknak is jusson. A mennyire óhajtandó volna, hogy tisztes hangú viták által épen a lapokban tisztáztassanak egyes olyan dolgok, a melyek az amerikai magyarságot érdeklik, ép annyira elítélendő, bárhonnan származik is, az a hang és az a modor, a mely most újra divatba kezd jönni a magyar újságokban. Sajnálni lehet, azt is hogy az antiszemitizmus vesszőpa­ripájára ülnek egyesek, holott Ame­rikában épen az újságírók tudják nagyon jól, az embert nem orra és lába szerint hanem munkája után Ítélik meg. A személyeskedés soha se volt jó- tanácsadó s annak a ki a közélet terén mukálkodik személysen a bántalmakat is el kell tűrnie a kői ügy érdekében. Reméljük, hogy a mostani össze koczanás csak a nyári vihar jellegével bir : tisztítja a leve­gőt s ha ezt akarjuk, úgy egyszers- mindenkorra véget kell vetni a gyű­löletnek s a más vallásnak elleni izgatásnak. igazán megbocsátja Isten a mi bűne­inket s nem büntet értök a másvilá­gon ? — Nem, édes atyámfia ! Isten nem büntet értök, ha igazán megbánja a bűnös az ö vétkeit. Még a legnagyobb bűnt is megbocsátja, ha igyekezünk azt elhagyni s jóvá tenni. — Köszönöm, mondá a beteg. S mivel arcán a kimerülés nyomai lát­szottak. a lelkész kezét nyújtva távozott. Alig ment néhány lépésnyire a látogató, az ajtó nagy sebbel-lobbal kinyílt s belépett, illetve berohant azon Jóska, kezében egy kibontott levél, melyet izgatottságában agyon- ra gyűrt. — Édes apám ! — szólt fuldokolva a fiú — egy levél jutott véletlenül a kezembe, melyet atyám halála utánra irt nekem s mivel nem volt lepecsé­telve, elolvastam, ebből tudtam meg édes atyám történetét és esetét. Szól­jon, édes atyám, jóvá lehet-e még tenni a hibát ? Még ma indulok s ha megtudom amaz ember nevét, sértet­lenül, hiány nélkül visszaadom va­tarca. Szád szóljon igazságot! . (Folytatás és vege.) Gál András uram megdöbbent, hogy reményeinek sziklavára csak homokra épült, hogy mihamar össze omoljon, de megdöbbent legföképen azért, hogy ha valamikében tévedés forog fenn, mi lesz az ö Jóskája sze­rencséjével ? Bizonyos volt előtte, hogybiróuram nem adja a gazdagság ból kicseppent fiúnak leányát. Ha esak magáról lett volna szó, habozás nélkül adta volna a vagyont a jogos örökösnek, de mikor ilyen s ehhez hasonló határozatok érlelődtek meg lelkében, feltűnt előtte fiának szem­rehányó tekintete s mintha csak fü­leiben zúgott volna e szó : ,,Te tettél engem tönkre, te zúztad össze lel kernet!“ Iszonyú éjszakákat töltött gyötrel- mes tépelödések között, mig övéi semmit sem sejtve aludták az igazak álmát. Mint álomjárj ment el a tárgyalás ra, hogy sorsát megpecsételve, vagy mint gazdag, vagy mint egyszerű kisbirtokos térjen haza. Talán nem is Gál András az, ki a feltett kérdésre válaszol s hamisan esküszik vérsze­rinti rokonságára, csupán az egyforma nevek alapjáD, mig az a másik, az igazi örökös, a nem várt eskü halla­tára hányát vágódott és élettelenül terült el a földön. * * * Ismét minden a régi. Gál András uram újra a leggazdagabb ember a faluban; az esküvő is nemrégiben megtörtént s a fiatal pár irigylésre méltó boldogságban éli a mézeshete­ket. Csak az öreg Gál András válto­zott meg, mintha görnyedtebben járna, mintha valami titkos kór emésztené. A még nem régen fekete hajat már belepte a hó, arcát keresz­tül kasul szántották a barázdák s ha kérdezték tőle, mi baja, igy felelt : ,,Eja, barátom,az idő vasfóga engem se kiméit meg.“ Egy reggel az öreg lelkész hiába kereste szemeivel Gál uramat a tem plombán, a mi nagyon gondolkodóba ejthette, mert sem másnap, sem har­madnapon, sem az egész héten nem volt isteni tiszteleten. Sok kérdezés után végre megtudta, hogy súlyos betegség döntötte ágyba s tartotta távol a templomtól. Az öreg lelkész igen szerette Gál uramat, ennélfogva elhatározta, kogy felkeresi betegágy­ban és vigasztalni fogja tőle telhet ) leg. A gondolatot tett követte s ö csakhamar a beteg ágyánál ült. Nehány percnyi beszélgetés után, mely alatt mindenről kérdezősködött gyanítani kezdte, hogy itt a beteg­ségnek lelki szenvedés a kutforrása, óvatosan tehát, nehogy a beteg bizal mát elveszítse, lassankint tért át tu- lajdonképeni céljára s mint egy gyön ge, beteg gyermekkel szoktak, úgy beszélt kenetteljes hangon azUrnak végtelen irgalmáról, ki a megtérő bűnöst, ha igazán megbánja bűneit, keblére fogadja. — Tisztelendő atyám ! — kezdé a beszédet lassú hangen a beteg, —

Next

/
Thumbnails
Contents