Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-19 / 3. szám

2

Bz tszaK-ameriüai Eggesuit Biianot lemén mM saggar

ref. lelkészek

EMLÉK-IRATA.

A magyar ev. ref. egyházhoz való csatlakozás tárgyában.

— A Fötisztelendö és Méltóságos zsinati tagok szives figyelmébe —

I

(folytatás)

Hogy a segélyzö egyház igy vélekedik, az kitűnik abból, hogy a Westmoreland classis, hova a johnstowni , egyház tartozik október 17-én tartott gyűlésén kimondotta, hogy a lelkész és a gyülekezet között levő összeköttetést felbontja s a lelkészt felszólítja, hogy a lelkészlakból záros határidő alatt költözzék ki.

Ne feledjük el, hogy az Egyesült Államokban vagyunk, hol amerikai biró Ítél amerikai törvények szerint.

E törvények szerint pedig valamely egyház község, ha egyik denomina- tiótól a másikhoz akar átmennni, az egyházi vagyont csak úgy viheti magával, ha az egyház községi közgyűlésnek minden tagja az átmenetei mellett van s ha csak egy tag marad is meg a régi denominate kebelében: úgy az egyházi vagyon el nem vihető.1

A csatlakozott egyház községekben pedig mindenütt, kivétel nélkül van egy rész, a mely a csatlakozásnak a jelenlegi formájában nem barátja. A hazai egyháznak pedig nem lehet az a czélja, hogy azzal a testvér felekezettel, a mely 13 éven át segélyezett bennünket s a melynek védő szárnyai alatt egyház községe- i ik olyan szép fejlődésnek indultak : a hála s elismerés helyett perbe szálljon.

Mert hogy a Reformed Church in U. S. (csak erről szólunk mert a presbyteri egyháznál mükökö lelkészek köztll egy sem csatlakozott) jogait nem fogja engedni, az bizonyos s bármennyire magas fokán áll is a keresztyéni erénynek és türelemnek, azt kivánni nem lehet, hogy behunyja szemét akkor, mikor tudtán kivül akarja elcsalni tőle épen az a magyar egyház a magyar gyülekezeteket, a melynek örök hálával kell viseltetnie azért, hogy idegenbe szakadt tagjait megóvni s a keresztyéni életben megtartani igyekezett.

Nem czélunk itt ismertetni azokat a véleményeket, a melyeket ez az eljárás támasztott a legelőkelőbb amerikaiak körében. Elég baj az nekünk, hogy egy pár ember hiúságának kielégítése czéljából ilyen zavarokat támasztott, a melynek utó végre is a szegény munkás magyarság adhatja meg az árát.

Ne feledjük, hogy itt a magyar nem ,,kívánatos“ bevándorló elem s mikor hire járt, hogy a magyar kormány szerződést kötött a Cunard Lineval ama bizonyos 30 ezer kivándorlóra, mindjárt felzudult az amerikai közvélemény s a congressus- ban már törvényjavaslatot akartak tenni a hgmts zebb menő ellenőrző intézkedések megvalósítására. Most pedig, ha hire fut a mint pedig futni fog, hogy a magyar ref. egyház állam segélylyel idegeníti el a magyarokat attól az egyháztól, a melynek maga az elnök is tagja, s államsegéllyel akar feltartani parochialis iskolákat, a melyekben az állam nyelv csak a hamupipőke szerepét fogja játszani : olyan vihar támadhat, a melynek ereje elseperhet örökre minden bekapcsolási törekvést.

Ezt pedig senki sem akarhatja . .

Lehet, hogy mi felettünk, kik egy ilyen összeköttetésbe, a mely a szegény magyar református egy házak segélyezése helyett az aránytalanul jobb helyzetben levő amerikai magyar ref. egyházak lelkészeit támogatja, nem akarunk bele menni; már Ítélt a közvélemény, a mely előtt sokszor nem az igazság a fö, de a protestáns lelkiszabadságot gyaláznók meg akkor, ha nyíltan őszintén ki nem mondanók, hogy az a pénz összeg, a melyet a jelen bekapcsolási rendszer mellett az amerikai gyülekezetekre fordítanak : csak kidobott pénz, minden haszon nélkül való befektetés.

Igaz, hogy a magyar faj ápolása és arra való törekvés, hogy ez itt a népek tengerében és harczában minél tovább megmaradjon : nem lényegtelen kérdés.

De hát nem erre törekedtünk-e eddig és nem ez lesz-e ezéluuk ezután is ?

Vájjon jazért, hogy hazulról kapjuk a fizetési kiegészítést jobb magyarok 8 buzgóbb reformátusok leszünk-e ?

Szomorú volna, ha igy volna ?

Csak ha a segélyzö egyházak azt kívánnák, hogy mi olvadjunk be teljesen közéjük, tagadjuk meg magyar foltunkat s hagyjuk el ősi szokásainkat, szertartásainkat : akkor volna értelme ennek az erőszakos bekapcsolásnak. De igy mikor nyelvünkben, lituigiánkban, egyházaink kormányzásában a legteljesebb e a legmesszebb menő szabadságot élvezzük : az egész mentési akcziónak nincsen semmi értelme.

Tudjuk, hogy a legfőbb érv ellenünk az, hogy elfogadván a segélyt, tagjaivá váluuk a segélyzö egyháznak. Ez egészen természetes, de azért úgy szeretjük hinni, hogy tagjai vagyunk a magyar református egyháznak is. Érette küzdünk, érette fáradunk csendben ugyan, de még is látható eredménynyel.

Az amerikai református magyarság a lefolyt közel másfél év tized alatt nagy léptekkel haladt előre. Bámulatra méltóan kifejlődött. Igaz, hogy idegen jgegitséggel, de a komoly szemlélőnek még is el kell ismernie azt, hogy az .amerikai református magyarság nem élettelen test, a melyet a végpusztulástól kellene megóvni, hanem olyan egyházi életet él, a melyből kinek-kinek csak ttox.w-ni lehet.

És azok a már csak nem kitagadott, hűtlenséggel vádolt fiák, akik a protestáns elvből kifolyólag semmi mást, csak igazságot kérnek, tettek és tesznek annyit a magyarságért, mint azok, a kik ma a hazafiasság fényében tündöklenek.

Mutasson fel csak egy is a csatlakozók közül egy gyermeket, a kit Amerikában ö tanított volna meg a magyar nyelvre . ! Mutasson fel csak egy is olyan magyar intézményt, a melynek megalkotásában vagy kifejlesztésében tevékeny részt vett volna.

Nemzeti, faji szempontból tanítókra van szükségünk és a Szent- lélektöl ihletett lelkészekre, a kik nem otthonról várják a bőséges jutalmat, hanem megelégszenek sokszor avval is, ha saját lelkiismeretük előtt felemelt .fővel állanak meg.

Ez, és semmi más érdek nem vezérelt bennünket akkkor, mikor gróf ©égenfeld József és Csutoros Elek elnöklete alatt tartott gyűlésen Johnstownban kimondottuk, hogy a bekapcsolás kérdésének az elrendezése bizassék a konventre ée a segélyzö egyházak illetékes hatóságaira.

A johnstowni egyetemes lelkészi gyűlésről mindnyájan azzal a hittel és meggyőződéssel tértünk haza, hogy az egész bekapcsolási kérdés helyes mederbe tereltetctt s békében lehetünk, mert a megoldás az illetékes hatóságokra bízatott.

De csalódtunk. A johnstowni egyetemes gyűlés ellenére, megsértésével minden parlamentaris jognak és tanácskozási szabályzatnak, pár nap múlva e gyűlés után Trentonban újra egy gyűlést tartottak a csatlakozni kívánók. E gyűlés megtartását azzal indokolják, hogy Johnstwnban keletről három lelkész nem jelent meg. (Bridgeport, South-Norwalk, Woodbridge.) s a kik megjelentek, a superin- tendensek jelenlétében nem merték elmondani véleményüket.

Hát engedelmet kérünk, ha valaki igaz ügyet védelmez, a mellett mindenkor állást kell foglalnia s nem titokban törni azoknak kenyere ellen, kik nincsenek velük egy véleményen.

Már pedig Trentonban ez történt. Ez a gyűlés kimondotta, hogy nem kell várni az egyházi hatóságok megegyezését. A csatlakozást végre kell hajtani, s a nem csatlakozó lelkészeket azzal kell kényszeríteni a csatlakozásra, hogy azok ne kapjanak minösitvényt s odahaza lelkészi állásra ne is pályázhassanak.

A Méltóságos és Fötiszteletü Konvent a trentoni titkos gyűlés határozatait fogadta el alapul, s kiküldöttjének a jelentése alapján a bekapcsolást kimondotta s megadta a jogot, egy a dunamelléki kerülethez tartozó egyházmegye megalakításává, s megállapodás történt arra is, hogy azok a lelkészek, a kik 1905 Julius 5-ig nem csatlakoznak lelkészi minösitvényt nem kapnak.

^ agy is azok, a kik azt óhajtják, hogy a magyar református egyház tisztességesen, keret ztyén szellemben hajtsa végre ezt a kétségtelenül nagy fontosságú ügyet: száműzetnek és pedig az Egyházi törvények világos megsértésével.

„Az Egyházi törvények“ 190 § ugyanis kimondja, „hogy az egyszer meg nyert minösitési fokozatot bárki csak lelkész jellegi megszűnésével veszítheti el“

Azt talán nem fogja senki kétségbe vonni, hogy mi megtartjuk lelkész jellegünket ha más nyelvű, de testvér egyház által segélyeztetve működűnk a magyar református egyház érdekében. Az pedig, hogy mi nem akarjuk vakon követni a bekapcsolási mozgalom vezetőit, hanem számot vetünk a következményekkel is : csak nem ok arra, hogy mi száműzessünk ?

Ez ellenkeznék a protestantizmussal. Úgy tudjuk, hogy a protestantizmus éltető eleme a szabadság, s ez megköveteli, hogy véleményünket minden körülmények között kinyilvánítsuk, nem törődvén azzal, hogy valakinek a tetszését megnyerjük, hanem csak azzal, hogy az igazságot szolgáljuk.

Ezért támadtuk meg a trentoni titkos gyűlést s ezért foglaltunk állást a dunamelléki egyházkerület végzése ellen is.

Feltűnőnek tartottuk és tartjuk ma is, hogy mig a kon vent falapok hiányában* azzal az utasítással teszi át a bekapcsolás ügyét a dunamelléki kerülethez, hogy a szükséges összeg előállításáról gondoskodjék : addig a dunamelléki kerület mindjárt be is csatolja a jelentkezett egyházakat.

Mikor az ide vonatkozó iratok megérkeztek a csatlakozást vezető clevelandi lelkészhez, a nem csatlakozott lelkészek közül is megjelent egy pár a new-yorki. gyűlésen, de a helyett, hogy ezekkel megismertették volna a csatlakozók a konventi átiratot s a csatlakozás módozatait: a két lelkészt egyszerűen kitiltották a gyűlésből, holott az egyéneket nem elidegeníteni, hanem még inkább megnyerni kellett volna.

Hiszen időközben a 13 egyház, melyről azt állították, hogy csatlakozni kíván, hétre olvadt le s igy már a többség 16 egyház a csatlakozás ellen- foglalt állást.

Mi sem természetesebb mint az, hogy a new-yorki gyűlés után a nem csatlakozó lelkészek is gyűlést tartottak. E gyűlés végzéseinek közzétételét megakadályozta az a körülmény, hogy gróf Dégenfeld József újra Amerikába jött- A békességet kerestük s azt hittük, hogy a fögondnok ur kijövetele által nekünk szolgáltat igazságot s a többség véleményét elfogadva, legelőször is a segélyzö egyházak hatóságaival érintkezik s aztán az összes magyar lelkészekkel értekezletet tart s igyekezni fog arra, hogy a bekapcsolási ügy simábban folyjon le.

De nem ez történt. A fögondnok ur mindjárt megérkezése után megalakította az amerikai magyar ref. egyházmegyét s csak ezután értekezett még egy pár leikészszel azok közül, a kik eleintén a csatlakozás mellett voltak.

Csatlakozott a new-yorki egyház és lelkésze, a passaici egyház és lelkésze, a phoenixvillei egyház és lelkésze, a pocahontasi, mount-carmeli és johnstowni lelkészek s utólag a woodbrídgei egyház.

Felfordult állapotok ezek. A lelkész több helyen gyülekezetével ellentétbe jut, s a csatlakozás a mely egyesíteni akarta a két segélyzö egyházhoz tartozókat, egy harmadik pártot teremt s a viszálykodás j még inkább foly, mint valaha a ennek nyomán egvik’helyen a baptizmus, másik helyen a nazarenismus terjed s a papizmus pedig gunynyal, szidalommal illet s élözsdieknek nevezi.

Elszorul a lelkünk, ha látjnk ez ádáz tusát.

Mi jól tudjuk, hogy miceoda előnyöket biztosit számunkra a csatlakozás r de "ismerjük azokat a szomorú következményeket is, a melyek az erőszakos1 kiválásnak nyomában járnak.

A mint a természetben nincsen ugrás, úgy nincs e kérdés megoldásában sem. Nincs mi közülünk senki a csatlakozás, a magyar ref. egyház ellen, de nem támadhatunk fel a nevelő anya ellen csak azért, mert az édes anya most mikor már megerősödünk s a magunk lábán kezdünk járni ; egyszerre karjait terjeszti felénk !

Hol voltak ezek a segítő kezek 1896-ban ?

Mindenki félt a diplomacziai bonyodalmaktól, most pedig erőnek-erejével ilyet idéznek elő.

Tudjuk, hogy végtelenül fájhatott gróf Dégenfeld Józsefnek az, hogy a belmissioi bizottság, Irwinben olyan hidegen fogadta, de fájt itt is minden mélyebb érzésű embernek, hogy áprilisban a fögondnok ur nem ment el Philadelphiába. Minő másképen alakulhattak volna az események, ha erre a gyűlésre egy formális kérelem adatik be. Minő más volna most is a helyzet, ha ö méltósága összehivja lelkészeket s tárgyal a missíoi bizottságokkal, mielőtt az egyházmegye megalakult !

Bizony ez az egyház megye nem valami sikerült alkotás s maga gróf Dégenfeld lehet a bizonyság a mellett, hogy a csatlakozástól többeket az esperes személye tart vissza. Mi nem helyeseljük a személyeskedést 8 ez nem is akadályozna a csatlakozásban, ha a forma miatt nem volnának meg azok a bonyodalmak, a melyek már most is előre vetik árnyéku kát.

Á mi lelkűnkben valami ideális, olyan formája él a csatlakozásnak, a mely szerint az amerikai magyar református egyházak az amerikai és a magyar kalvi- nismus között az összekötő kapcsot képezzék.