Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-27 / 17. szám
— 299 — — Hogy tanúskodj a tárgyalásnál — válaszoltak. Mindjárt tudja, liogy nem követett el semmi hibát és hogy ellenfele el van fogva és olyan nagy örömet érzett szivében, a milyenre csak egy heves vérű. féltékeny keleti képes. Mégis, mikor végig ment a reggeli napfényben tündöklő utcákon, lelkiismerete nem hagyta nyugodni, mert érezte, hogy ö, a ki gyávasággal akarta vádolni a bátor és nemes Marcust, ö igazán a gyáva és hogy másféle eszközöket kellett volna használnia az ilyen ellenféllel szemben. Érezte, hogy nem lehet boldogság és öröm az ilyen utón elért boldogságban. Örült volt és vak. Csak Miriamra gondolt — a kit szive egész erejéből szeretett és a kinek életét mentette meg, saját élete kockáztatásával — és a ki most ellenfele karjaiban volt. Pedig ki fogja öt onnan szakítani, ha a saját becsületét, a leány életboldogságát és ellenfele életét kell is azért feláldoznia. Ha Marcus meghal, a leány talán képes lesz neki megbocsátani, vagy legalább az ö helyét fogja elfoglalni. Rabnöje lesz, de a kit nejévé fog tenni, mindazok dacára, a mik közöttünk történtek. Egy kis idő múlva, mikor látni fogja, milyen nagyon szereti, el fogja felejteni a rómait, a kit leányos érzelemmel megszeretett. Megérkeztek a palotához. A külteremben Saturius találkozott velük és intett a szolgáknak, hogy vonuljanak vissza. Tehát megkaptad őket ? — mondá Kaleb kíváncsian. — Igen, vagyis az igazat megmondva, az egyiket. Az úrnő eltűnt. Kaleb hátra tántorodott. — Eltűnt ! Hová ? . — Azt én is szeretném tudni. Azt hittem, hogy te talán tudod. Legalább mi Marcust egyedül találtuk a házában, a melyet épen elhagyni készült, valószínűleg azért, hogy Titus után menjen. Hanem jöjj, mert a törvényszék vár reád. — Hát ha a leány eltűnt, akkor minek menjek én oda — mondá Kaleb visszahúzódva. — Én igazán nem tudom, de most már jönnöd kell. Rab- » szolgák, vezessétek be a tanút ! Látva, hogy elkésett és hogy már nem vonulhat vissza, intett a rabszolgáknak és követte Saturiust. Nemsokára egy — 298 — — Azt a jánlom, hogy a szükséges okmányokat haladék, nélkül meg kell szerezni, a mi a te gazdádnak nem sok fáradságába fog kerülni; továbbá Harcost el kell fogatni saját lakásán és a törvényszék elé kell idézni a Titus rendelete alapján és aztán a „gyöngy leányt“ ki kell nekem szolgáltatni, hogy haladéktalanul elvihessem Rómából. — Jól van — mondá Saturíns.— Titus elment és Domitiant hagyta a katonai ügyek főparancsnokául és ez a része a dolognak elég simán fog menni, bár az Ítéletet a császár elé fog kelleni vinni jóváhagyás végett. Most pedig ismét Isten veled. Ha emberünk Rómában van, akkor még ma éjjel el lesz fogva és lehet, hogy tanúságodra már holnap szükség lesz. — Át fogjátok a leányt adni abban az esetben ? — Úgy gondolom, — válaszolt Saturius — de egészen biztosra nem ígérhetem, mert meglehet, hogy törvényes akadá lyok fognak felmerülni, a melyek meg fogják egy időre akadályozni a leány eladatását. Miudazáltal bizz bennem, mert minden lehetőt elfogok követni, hogy ügyed gyorsan véget érjen. — Neked lesz belőle hasznod — válaszolt Kaleb nyomatékkai — Mondjuk, hogy ötven sestertia lesz a rabszolganő átadásának a jutalma ! — Ha úgy kívánod, mert én azt tartom, hogy az ajándé kok közelebb hozzák a barátok sziveit. Az olyan embernek, a kinek olyan sok kiadásai vannak, mint nekem, ötven sestertia sohasem jön alkalmatlan időben. Tudod hogy megyen az olyan nagy palotákban, — kevés fizetés és nagy úri rang ! Köszönöm drága Demetrius, én ígérem, hogy egy finom vacsorát is fizetek nektek abból a pénzből, — mihelyt meg kapod a leányt — tette hozzá magában és eltávozott. — 294 — — Gondod legyen reá, hogy egyedül jöjj. Minden Kalebtö* függ és ha ö bármit is észre vesz, akkor mindennek vége. Csak ö bírja a rejtvény kulcsát, a melyet ha elvesztünk, urad soha sem kapja meg a fejet és én is örökre elvesztem a leányt. — Oh ! mond meg a félénk Kalebnek, hogy ne féljen. Ki akarna áitani egy piszkos zsidó szökevénynek, aki elhagyta a zászlót, a mely alatt harcolt ? Mond meg neki, hogy jöjjön ki rejtekhelyéről és élvezze a napvilágot. A császárok nem harcolnak patkányokkal. Gyorsan fogok járni, érdemes Demetrius és reményiem, hogy nem sokára vissza fogok térni a szükséges okmányokkal. — jól van nemes Saturius és mindkettőnk érdekében kérlek, hogy vigyázz magadra, mert a paloták padlója síkos és ha még egyszer elesel, igen könnyen megsérthetnéd magad. — Igen mély vízbe kerültem, de úgy hiszem, elég jól tudok úszni — gondolta Kaleb a mint az ajtó bezárult látogatója mögött. — Legalább egy eset van, a melyben célhoz érhetek, mert a herceg boszura és nem szerelemre vágyik. Mi is lehet neki Miriam, mint egy órai gyönyör,a melytől a tolvaj a nélkül is megfosztotta ? Szeretné megölni a tolvajt, de mint királyi sarj, nem vágyik egy hervadt rózsa után, a mely csak egy alexandriai kereskedő számára lehet elég jó. Eldobtam a kockát az utolsó játékban és a hogy esik, úgy legyen minden. A kocka uem sokára eldőlt a Domitian palotájában. Nagyon szerényen adta elő a hűséges titkár útja eredményét a párnák közt fekvő fenséges mester előtt, a ki az át korhelyke- dett éj után betegen feküdt és rózsa vizet szagolgatva hallgatta a jelentést. Érdektelenül hallgatta a bérenc beszédét, mig végre a titokzatos keleti kereskedő ajánlatát felfogta ködbe borult elméjével. — Hiszen — mondá — neki a ,,gyöngy leány“ kellene; ez az ö része volna, mig az enyém a vevő élete, bárki legyen is az. Még most is bolond vagy ember, hogy ilyen ajánlatot mersz tenni ? Nem érted, hogy én az asszonyt is akarom, meg a tolvajt is, a ki elrabolta tőlem ? — Halhatatlan herceg, én tökéletesen értem,.de ez a hal l — 295 — még nem akadt egészen a horogra; Ígérnünk kell neki valamit,, vagy nem veszi be a csalétket és nem fog semmit sem mondani. — Miért nem hozod ide és kínzód meg, hogy szóljon i — Gondoltam reá, de ezek a zsidók nagyon álhatatosak. Mig te kiveszed belőle az igazat, addig a másik ember elmenekül a leánynyal. Sokkal jobb mindent megígérni, a mit kíván és akkor................. — És akkor ? — És akkor elfeledni az Ígéretet. Mi lehet ennél egyszerűbb ? — De Írásban akarja ! 1 — Hát kapja meg Írásban. Az én írásom lesz az csak és azt fenséged könnyen eltagadhatja. Csak a Kaleb engedélyét kell Titossal aláíratni és ez a Kaleb ugv hiszem senki más, mint maga Demetrius. Ahoz meg semmi közöd, hogy egy zsidóval többnek, vagy kevesebbnek van-e engedélye a birodalomban való kereskedésre, ha ez által megnyerheted a szolgálatait egy nagyon fontos ügyben. — Saturius — mondá Domitian érdeklődve — nem vágy egészen olyan bolond, mint a milyennek gondoltalak. Az a múlt éjjeli lecke igen jót tett neked. Légy oly jó, hogy ne rángasd a vállaidat, mert egészen idegessé teszesz vele és a szemedet is befesthetnéd. Tadod, hogy nem szeretem a fekete szint, mert természetemnél fogva gondatlan vagyoK, mint egy gyermek és az ilyesmi, nagyon kellemetlen dolgokra emlékeztet. Most pedig hamisít egy levelet, a melyben ígéretet teszel az én nevemben a „gyöngy leány“ átadására nézve. Aztán vidd el üdvözletemet Titushoz és kérd meg, hogy Írja alá a rendeletet a Kaleb részére, a ki elleneh arcolt Jeruzsálemben,— persze sokkal eredménytelenebből sem mint én kívántam volna. Mikor Kaleb másnap reggel megjelent az áruházban, két szolgát talált ott, a kik a Domitian színeit viselték és azt az Három órával később Saturius másodszor is tiszteletét tette üzenetet hozták, hogy azonnal jelenjen meg a palotában. , az alexandriai kereskedő házánál. Minek? — kérdé. —Üdvözöllek nemes Demetrius— mondá— és örömmel. /
