Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-27 / 17. szám
2 H Nem halljuk e mi is ama megnyugtató szavakat, a miket az Ur feltámadása után övéihez intézett. Békesség tinéktek ? Az életben * kifáradunk, a szenvedésekben csüggedünk, szeretetünkben megfogyatkozunk, a halál gondolatára rettegünk, de magunkkal vittük husvétkor az Ur házából azon biztatást: békesség tinéktek. S ez nem gyarló embereknek szava, hanem a halálból feltámadott Idvezitö vigasztalása ! Óh milyen megnyugtatás, minő felemelés ránk nézve annak tudása, hogy a háborúságok, szorongattatások és lelki gyötrelmek sötét éjszakáján fülünkbe cseng a mennyei szózat: békesség tinéktek, mit féltek hát kicsinyhitüek ? ^ De hátha mégis hiábavalóság a feltámadásba vetett hit ? Hátha az egész, történet csak hiú á,bránd, melylyel biztatjuk magunkat, de annak valódiságát soha meg nem látjuk ? Így szokott okoskodni most is a fontolkodó emberi tudákosság, hasonlóan Tamáshoz a feltámadás első kétkedőjéhez. Neki az Ur megmutatta sebhelyeit s a hitetlen tanitvány megszégyenülve kiáltott fel; én Uram én Istenem ! Hátha nektek, a mai kor Tamásainak felidézzük a húsvéti őstörténetet, az azon alapuló keresztyénséget, a feltámadás hitében jobblétre szenderült hitvallóknak és vértanuknak sok e; reit, az általa megvigasztalt s nyugodtan elhunyó keresztyének millióit: tudtok e akkor ti is hinni s megbánni kishitűségeteket Tamással együtt ? Nem láttátok az elvonult nagy ünnepnapon a templomból kiáradó nagy ' tömeget arcokon a halhatatlanság szent hitének visszasugárzását s azon életkedvet s nyugodtságot, melyet az első husvét eseményeinek visszaidézése által nyertek : hát mindez szerintetek t sík ábrándkép, hiú remény, ünámitás? Azt gondoljátok, hogy ti gondolkodtok, helyesen, mert mindent tagadtok s mindenben kételkedtek ? így cselekedett Tamás is és megszégyenült ; a mi hitünk is azt diktálja minekünk, hogy ti is hasonló tévedésben ringatjátok bűnös módon saját magatokat ! Hiába zúgna kint a világ hitetlensége, hiába kacagna az önhittség szent hitünkön ; a húsvéti történetből soha sem felejtenénk el azon igazságot, hogy Krisztus a mi fejünk, s ö feltámadott, él örökké, mi pedig az ö tagjai vagyunk. S e Szent hit ott van szivünkben, agyunkban, velünk van a husvét után következő napokban és erőnk leend a halál éjjelén is. ,,Boldogok, a kik nem látnak és mégis hisznek. • Három Hónapig a „Szem váior-ían. A Ref. Lapja részére irta: Fikó József. (Folytatás.) Dr. Dowie hiveitöl Mikes törvényeinek betöltését határozottan követeli, e szerinte városban a disznó húst nem t eszik. Bármi néven nevezendő szeszes ital élvezete, úgy szintén s dohányozás szigorúan tiltva van. Ki e rendeletet át lépi, 1-ször pénzbírsággal sujtatik, 2-szor munkáját veszti, 3 szór a városból száműzetik. Csakis oly egyéneket tűrnek meg e városban, kik hajlandók a kereszt- ségnek (mely háromszori alámeiitós- böl áll) annak rendje és módja szerint alávetni magát. Midőn ez megtörtént, az illető fel esküszik arra, hogy Dowie hivó szavára képes ott hagyni apját, anyját, esetleg nejét, gyermekét és követni fogja még akkor is, ha életét az által veszedelem fenyegetné. Óh ! a szegény város ! A tévútra vezetett nép vakon követi a cifra ruhába bujtatott; apostol névvel ellátott népámitót. E városban egy alkalommal egy magyar származású úri emberrel hozott össze a sors, ki már 25 éve polgára az Egyesült Államoknak ; 5 éve követője Zion tanának. Ö ismertette meg velem Dowie tálenurmait. 1. Ige hirdetés. 2. Szent kezek (melyet, ha a beteg fejére tesz és imádkozik, ez által az illető gyógyulást nyer.) 3. Az imádságának meghallgatta- tása. 4. A dorgálás. 5. A jövendölés. j, Elmondta, hogy Dowie az öszszel azt jövendölte, hogy a ránk következő tél rövid lesz, s szokatlan korán zöld élni fog a természet. E jóslat novemberben történt ö azonban január másodikán .vonatra ült és Californiába utazott. A téli hideg hónapokat ott töltötte s csak április derekán érkezett vissza. (A jóslat úgy látszik saját magára vonatkozott.) Könnyű Dowie uramnak cifra ruhákat vásárolni, diszes palotákat építtetni, üdülő helyekre utazgatni, j de nehéz a szegény jámbor hiveinek, I kiknek keservesen megkeresett munkabérük tizedrészét Dowie követeli. Esetleg ha valamelyik szegényebb sorsú munkás ember vagy leány, ki keservesen megkeresett centjeiből tartja fenn özvegy mamáját, kis testvéreit s nem képes a „tizedet“ Dowie kezeihez juttatni — akkor nincs irgalom .........a szent városból kiüzettetik. Nézzük meg e hatalmas ember múltját. Ezelőtt 25—30 évvel Chicagóban az utca sarkokon tartotta prédikációit. A prédikáció után kalapját körül hordta s a jé szivü adakozók megszánták. Később az össze sereglett nép kö- zül akadt egy- kettő, kik hittek sza vának___segítették------igy jutott a földhöz, mely ma ,,Zion City“ nevet visel. Ma 5—6 ezer munkás embertől és munkásnötöl szedi hetenként a munkabér tized részét, a mit ö kegyelme kényelmesen elfecsérel. Szegény félre vezetett nép rajong az ámitójáért. * E városban se orvos sem pedig gyógyszertár nincsen. Ha valaki beteg, hozzá tartozója azonnal bejelenti Dowie nek és m indannyian hiszik azt, hogy az ö imádsága Isten előtt kedves és meg- kalgattatik. A múlt nyáron Zion városában egy éltesebb nö a lépcsőről oly szerencsétlenül esett le, hogy a Iába térdenalól törést szenvedett. Férje azonnal jelentést tett Dowie- nál, ki kötelességét meg is tette, az az imádkozott,de egyszersmind megtiltotta, hogy a nö lábához senkinek nyúlni nem szabad. A jó férj megfogadta a szép szót. Három nap múlva a kedves neje kihűlt holt tetteméit 7 apró gyerme- mekével kisérte ki a temetőbe. Öt is éne gyász ; okulhatott volna az eseten. Mindnyájan tudjuk, hogy egy atya mennyire képes szeretni gyermekét. Dowie-nak a Zion apostolának, (illetve még abban az időben II. Illésnek neveztetett) hajadon leánya vendéget várt, valószínűleg gavallért. Ez alkalommal úgy láts zik hódítani akart, mely abból kö- vetkeztethető, ho-y elő szedte illatszereit, az arcfestéket, majd a haj göndöritéshez fogott. Midőn a hajsütÖ vasat le akarta emelni a kis benzin kályháról, a láng felcsapott az arcáig. Védeni akarta kezével az arcát, de szerencsétlenségére lerántotta a benzin kályhát kis toilett asztalkáról —s egy pillanat alatt lángba borult a ruhája. Ki akart menekülni de az ajtó zárva volt. Oly súlyosan össze égett, hogy pár óra múlva atyja jelenlétében kiszenvedett. Atyja fájdalmában fehér szakállát tépte.. ... Egyetlen leányát vesztette el. így bünteti öt az igazságos Isten, ki gonosz sáfárkodásáról egykor számot fog tőle kérni. Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. Az Amerikai Magyar Református Egyesiilet vezértestülete szomorodott szívvel jelenti Buczko András a Mount Carmeli osztály utján volt tag 1905 Január 18-án történt gyászos elhunytat. Ifj. Hreha Mihályné a Peckvillei osztály utján volt tag január 18-án történt gyászos elhunyták Varga Pálné a Clevelandi osztály utján volt tag január 31-én történt gyászos elhunytat. Legyen álmok csendes az idegen hantok alatt. Kelt Cleveland, O. 1905 Április hó 1-én. Kalassay Sándor Papp Istaán v. t. elnök. v. t. jegyző. Szétvetés . Buczko András a Mount Caimel osztály utján volt tag halálesete és temetési költsége 800 dollár ifj. Hreha Mihályné a Peckvillei osztály utján volt tag halál esete és temetési költsége 800 dollár, Varga Pálné a Clevelandi osztály utján volt tag TARCA. (Irta ; Forgács E.) ___ Vízhányó Kispéter András mindenek vélekedése szerint házsár- tos, korhely és ugyan csak haszonta lan ember, abból a fajtából, a mely a természet kíkutathatlan tévedése folytán egyedül arra alkalmatos, hogy a családját holtig gyötörje és egy szerencsétlen asszonynak, kit a végzet feleségéül rendelt, holtig való keresztje legyen. Szegény Örzse asz- szonynak sokszor kicsordult a lelke kristálya, mivelhogy szeretetben soha, de verésben sűrűn van része. Különösen télén, a mikor állandóan otthon ténfereg Kispéter András. Nem dolgozik semmit, inkább czu- czilista, nem elvből, csak mulatságból. Annyi fáradságot vesz magára (télen), hogy naponként elovakodik a korcsmába. Ott fölpálinkázva, beleköt mindenkibe, a miért emlékül löknek rajta jó egynéhányat, hogy kilódul s itt, amott beüti a fejét, de hát az beforr. Mert Kispéter András a „Miatyánkban“ is nem a mindennapi kenyeret kérné - ha egyáltalán imádkozna — hanem a pálinkát. Ezt az ostoba alkoholt, a mely, de sok embert állattá aljasitott már ! Hej pedig régen írásban vagyon ; „A pálinka gonosz ital, Ki azt iszsza, korán meghal. Nyáron izzaszt, télen fagyaszt. Okos ember nem iszsza azt.“ De hát Kispéter András nem is számítódik az okos emberek közé. Még szerencse, hogy nyaratszaka nincs otthon, sokszor tavasztól őszig, lefagyásig, mikor az ásó kifagy a földből. Ilyenkor békében van a családja. Mert hát kubikus András, a ki egy talicskával dolgozza át az egész esztendőt. Lakása a gyékényponyva, bútora a suba, az élelem szalonna és kenyér. Építenek gátat a víz ellen, vasúti töltést messze Boszniában s egyebütt. Sok pénzt keresnek-* A többiek utalványon küldik az asszonynak haza, de Kispéter András csak nagy ritkán vetemedik ilyenre. Ö dolgozik azért, ö is használja el. Tehat otthon bizony szükséget szenvednek igen sokszor. A mit látva a szomszédasszony — bizonyos Halál Ferenczné — nem egyszer azt a veszekedett tanácsot adta már Örzse asszonynak, hogy ö nem tűrne el egy komisz embernek annyit: ütést, verést, koplalást, hanem elemésztené vagy magát, vagy leginkább az urát. Isten se kívánja, hogy ilyen pocsék emberrel élje le az életet. A mire Örzse asszony szelíden azt feleli, hogy hittel van az urához kötve, megesküdött Isten előtt s azt megtartja. Hiszen, ha van egy anyának lélek a szivében: nem hagyhatja el a családját. Kispéter Andrásné nem dobhatja az utczára szép eladó leányát, Rozáliát, sem azt a buksi fiút, a ki most járogat az iskolába. Nem ! Éppen azon történt a patália ta- vaszszal, hogy az ember szolgálatra erőltette Rózát, a leányát. Menjen Makóra, Gyulára vagy kiváltképen Szegedre. Ilyen leány 8—10 forinto- kap egy hónapra. Mennyi pénzt szerezne. Am az anya seramiképeu nem en- gedé leányát, szemeíényét maga mellöl idegen ’ városba, istentelen bünfészekbe. Hiszen már vőlegénye van: Kisfurus Mihály, a ki öszszel megjön a katonaságtól és feleségül veszi Rozáliát, a hogy megígérte. De ebbe a dologba az apa nem állapodik bele. Hogy egy koldusból kettő legyen: abból semmi sem lesz. Menjen szolgálni mint a többi leányok. A leány az ilyen beszédre sápadt lesz, mint a meszes bögre, a harag felhője megszállja homlokát az apa iránt, mert, hogy nagyon szereti Kisfurus Mihályt. Majd az asz- szonyban is fölágaskodik a makacsság és keményen elibe rakja férjének, hogy bizeny rózí szolgálni nem fog menni és továbbat a Miska felesége fog lenni, mert ö (az anya) megígérte, akár tetszik Kispéter Andrásnak, akár nem. A miből aztán — a pálinka segít-
