Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-20 / 16. szám

I mammt ■ »flyy* s «I?***#» f> Vv-p r 2 a gyönge világításban ragyogó arany díszítések, a bűvös szellő, a mely az egész épületen át fuvallott, csak fokozták ezt az érzelmet. Most, hogy e sorokat írom, újra és újra átérzem a meghatottságot. Bár a belső díszítés nem valami művészies, de még se von le semmit sem a helynek a fenségességéből. Azt a lelki összhangot, a melyet ez a hely támaszt az emberben, nagyban megzavarja ugyan a török katonák kíváncsisága, de mikor látta m, hogy egy öreg, fehér hajú muszka asz- ezony, kinek arczán a köny patak­zott, vallásos buzgóságában mint borul le a kövezetre : el feledtem a külvilágot. Ez a jelenet olyan volt, a mely egy szempillantás alatt be­vésődik az ember leikébe s be égeti magát örök időkre az emlékezet táblájára. Az asszony csókolgatta azt a követ, a melyen a hagyomány szerint a Jézus feküdt, mikor Niko demus megkente. Hogy irjgm le ezt a követ? Diszi tése nem all összhangban az emléke­zettel, Márványba van íoglalva. A négyszögleten arany és ébenía gyertyaiaitók vannak. A lépcsözet kherubok alakjával díszítve, s a gyertyák is díszítve vannak, bár ez a disznes egészen rósz. A boltozatról nyolcz színes lámpa függ s ezeken kívül még ugyan ennyi kisebb s 'különböző szinainyalatu lámpa vilá gositja meg az üreget. A kö mögött a falat gazdag szőnyeg boritja s a felett a Jézus eletenek utolsó óráiból merített egyes jelenetek vannak le festve s eztk között a legnagyobb az, a mely a Jézus megkenését ábrá­zolja. IN em hiszem, hogy a zarándok muszka nö valamit látott volna mindezekből. Az ö szive meg volt hatva, könnyei peregtek s lelkét az imádság Istenhez emelte. Nem messze tőle négy kopt asz- szony állott, senki se vette észre őket, de ök se figyeltek senkire. Hosszú uszályos kék ruha fedte tes tűket, szemük telve volt szomorú­sággal s a kezök össze volt kulcsol­va. Úgy állották ott, mozdulatlanul, mint meg annyi sphinx, még csak az ajkuk se mozgott. Néhányszor láttam e délután ezeket az asszonyo­kat. Ki voltak fáradva, de óra szám­ra ott állották azon helyen, a hol csaknem 1900 évvel ezelőtt más asz- szonyok állottakés szemlélték a meg kenetést. Elhagyván őket, arra a helyre jutottam, a melyet a keresztyének milliói a legszentebb helynek tarta­nak az egész földön. Egy perczig haboztam, hogy közel menjek e hoz­zá . Gondolataim ón sulylyal nehe zedtek a lelkemre. Mindig azt gon­doltam, hogy a szent sir olyan, a minő 2000 esztendővel ezelőtt lenni szokott. El voltam rá készülve, hogy a buzgóságnak sok jelével ta­lálkozom itt, de arra nem is gondol­tam, hogy annyi gazdagság legyen itt össze halmozva. Művésziesen faragott márványok vannak a nagy tömegű arany alatt, s az aranyat a legdrágább ékszerek bontják. Az ajtóhoz vezető ut márvány, mozaik s oldalt nagy gyertya tartók állanak. A fal fehér márvány, a me­lyet művésziesen faragott s arany­nyal és ezüsttel díszített oszlopok ékesítenek, a mennyezetről több ritka fémből készített lámpa függ alá s a földszinten több alabast romból készített gyertya tartó áll. Olaj festmények, egy ember élet alatt készült faragványok díszítik e helyet, a hol minden kitűnő és rit­kaság. Nagy Konstantin idejétől ezt a helyet keresik fel a zarándokok. Éreztem, hogy lélekzetem gyorsabbá válik, a mint a nap világról az „an­gyalok kápolnájába“ léptem, a me lyet a gyertyák fénye világit be. A márvány falba angyalok képe van vésve s a mennyezetről 15 lámpa függ alá, a melyek éjjel nappal ég nek. A kápolna közepén van egy kö, a legíehérebb karrarai márványba foglalva. Azt mondják, hogy ez a kö az, a melyet az angyal elhengeritett a sírnak a szájáról, s a melyen a fel­támadás után a Krisztus ült. Innen egy körülbelül négy láb magas ajtón át léptem be a szent sirba. Három négy személy léphet be egyszerre erre a helyre, de az én társam egyedül egy fekete ruhába öltözött, fekete s’mkálu pap volt. A szent sírban nem látni mást, mint márványt és drága lámpákat, j Az üreg olyan széles, hogy kinyuj- ! tott karommal mind két falát meg- ! érint heti em. A fal márvány, ame­lyen a Jézus • feltámadását ábrázoló jelenet van ki vésve s a helyiséget ötven arany lámpa világítja meg, a száz gyertya lángon kívül­El lehet-e képzelni azokat a gon­dolatokat, a melyek az ember lelkét egy ilyen helyen eltöltik: Én magam se emlékszem mindenre. Egy görög nö, teljesen fehér ruhába öltözve, jött be az ajtón, mellettem borult térdre és megcsókolta a hideg már­ványt. Majd egy öreg, nyomorék ember jött, aztán egy ifjú levantei, megcsókolták a követ és tovább mentek. A pap mellé állottam, hogy a látogatóknak helyet adjak. Sze­műkben láttam a hitnek lángját, a lelkekben olvastam s tudtam, hogy a hit a legdrágább kincsük. Tudtam, hogy mikor az embernek a szive fáj, a lélek gyötrődik: itt, ezen a helyen vigasztalást talál. És mikor átérez tem, hogy mit jelent ez a hely a vi lágtörténelemben ; 8 elvonultak lelki szemeim előtt azok a milliók, a kik itt térdepeltek és megcsókolták e követ, a szivem megindult s én is térdre borultam s megcsókoltam a hideg márványt és ma a mikor ezer­nyi mértföldre Jeruzsálemtől Írom e sorokat: érzem, hogy jól tettem, hogy szivem szavára nallgattam. Kassai Andor. Bálom Hónapig a „Szem város“-íap. A Ref. Lapja részére irta: Fikó József. A bibliának az ó-testamentomi részében többek között egy magas hegyen épült város van feljegyezve, mely a nagyobb bűn elkövetőinek menhelyül szolgált. Ha valaki az agyonkövezés elöl menekülés közben a hegyen épített várost elérte — ott biztos menhelyre talált. Itt Amerikában van egy város, névsze- rint Zion City, ez némileg hasonlít ama városhoz. Itt szinte menhelyre talál a sorstól üldözött, (ha meg tud barátkozni az ottani helyzettel.) Én is három hónapig rágódtam a Zioni kenyéren, ez idő tartam elég volt arra, hogy kiismerjem az ottani bonyodalmas viszonyokat. Azt hiszem a kedves olvasót sem fogom untatni, ha élményeim egy részét el mondom. Már Magyarországon sokat hallottam e városról, még többet Dr. Dowie-ról a II. Illésről, ki jelenleg a „John Alexander First Apostle of the Lord Jesus the Christ, in the Christian Catholic Apostolic Church in Zion“ (János Sándor, a Sioni Kérész- tény Kath. Egyházban az Ur Jézus Krisz­tusnak Első Apostola) címet viseli. Ö volt a város alapitója. de a mai na­pig is ö viseli a szent város fénylő koro - náját.Az ö szava Zion ban szent és sérthe­tetlen. Az ö neve ékeskedik a város összes gyárai és üzletei cégtábláin, a nyomdán, a lapokon, a bankházon, a szállodán, a leg­elegánsabb fogattól — a legutolsó szemetes kocsiig. Van a városnak egy hatalmas templo­ma. mely körül belül 7—8 ezer egyént fogad be, szóval az egészt várost. Persze itt is az övé a dicsőség- ha ö prédikál,az ö bibliája egy hatalmas réz sas hátán nyug­szik, a frigy láda közelében; ellenben, ha ö esetleg nem jelenhet meg, a helyettes prediká ornak be kell érnie azzal, hogy a bibliáját egy egyszerit asztalra helyezze el. S ily alkalommal a frigyláda sem látható. Az első vasárnap, melyet ott töltöttem egyike volt a legérdekesebb napoknak. Szép őszi vasárnap délután volt. A város minden részéből százával mentek a népek az isteni tiszteletre. Mi hárman voltunk, én, nőm és a szállo­dából, melyben laktunk, egy hölgy. Negyed órai gyalogolás után egy idom- talan alakú hatalmas alkotmány tűnt szemünk elé.,,Ez a mi templomunk“ ma­gyarázta a hölgy. Még jó távol voltunk a templomtól,már is valami jó zene ütötte meg fülünket. * Két banda játszott, egyik hegedű, násik réz banda. Nőm mosolyogva, tréfásan jegyzé meg; Hallja Miss! milyen jó „two steppet“ húznak. Oh ez nem two stepp... ez ének,—feleié a jámbor. A templom ajtónál százával tolongott a nép, kiki iparkodott az első helyet elfog­lalni. Mi is azon szerencsések közé jutot­tunk, kik közel kaptunk helyet a prédi­kátori emelvényhez. Ismét rázendített a két banda... és... valami „ministráló fiukhoz“ hasonló ru­hákba öltöztetett kis gyermekek, leány ok ifjak, hölgyek, férfiak, nők, aggok, Aggas­tyánok és matrónák, mint egy ezeren éne­kelve járták körül e templom belsejét. Azok a komikus alakok,melyeket ott lát­tam még mais mosolyrainditnak.Többek között egy hatalmas megtermett alakot láttam, k inek oly hasa volt, hogy két ember alig érte volna körül. Tessék elképzelni, hogy nézett ki az illető fekete szoknyában és fehér ingben, melynek az ujja elég bö, de a szoknyája nem rá volt szabva, mert a hasán iszónyu- an megfeszül ugyannyira, hogy szinte izzad a jámbor. Még komikusabbá teszi a hatalmas veres szakái és bajusz, a szeplős arc, a kis gyik szemek, a rekedt mély hang. Volt a szoknya regiment között két sánta férfi, szegények együtt haladtak az egyik jobbra, a másik balra bicegett. Véget ért a körmenet, ki ki helyet fog­lalt, a mellékszoba ajtaja megnyílt és Dr. Dowie méltóságteljes léptekkel haladt a prédikátori emelvényre. No ez kellett nekem, kévésén múlt, hogy fel nem kacagtam. Lapos fehér sapkát visel, két kék szal- laggal, alól aranyos szallag simul a hom­lokához, mely egész a füléig csuszott.Nagy fehér bajuszt, szakáit, hátul hosszú fekete hajat visel.Cifra kabátja elején nagy vörös kereszt tűnik fel aranyos kerettel, kék vo­nalakkal, apróbb kék, piros diszitésekkel és virágokkal, fehér atlasz újakkal­Két szoknyája van. az egyik térdig érő* ibolya-kék bársony,arany rojttal, a másik fehér atlasz. Elöl a felső szoknya alól két fehér atlasz szallag búvik ki, apró piros és kék virágokkal. Fehér atlasz cipőt visel. Dr. Dowie a ruháját az ó testamentomi izraeliták ruhái mintájára készíttette el. A neve pedig „Apostol“. Rövid bevezetés után a bibliából egy előttünk ismeretes részt olvasott fel. Máté r ev. V. r. 44 versét: „En pedig ezt mon­dom néktek: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlöl­nek, és imádkozzatok azokért,a kik titeket háborgatnak, és kergetnek titeket. “ Többek között felemlítette,hogy ö tudja azt, hogy öt sokan gyűlölik, szavának nem hisznek, sőt egyesek népámitónak nevezik, ekkor felemelte ökölre szorított kezét és... és... elfeledte az ezelőtt 1—2 órával felol­vasott bibliai részt. Rekedten bár, de tőle telhető hangosan adta tudomására jámbor híveinek, hogy a ki öt gyűlöli,azt öis gyűlölni fogja és aki ö ellene van, ö is ellene lesz annak. így végződött a Zioni Keresztény Katholikus Egyház Első Apostolának pré­dikációja. (Folyt, köv.) Hírek Isten országának terjedéséről. Az egyesült államokbeli ref. egyháznak Philadelphiában tartott belmissioi gyűlé­sének jelentése szerint templom építési alapra xiadott pénz jelenleg 174,876 dol­lár 16 c. s a telkek értéke 522,950 dollárra rúg. A belmissioi munka céljaira átlag 50 ezer dollár folyik be, (a múlt évben 6l ezer dollár. ) Évszázadokkal ezelőtt egy nö drága ke­netét öntött az Idvezitö lábára tisztelete jeléül. Most is az öt követő s benne bizé sokaságnak, férfiaknak úgy mint nőknek, szivöknek tiszta és drága érzelmeit kell kiönteni az Idvezitö elé, ki meghalt a mi bűneinkért, de harmadnapra a mi igazsá­gunkért feltámadott. Krisztus tudvalevőleg 7 nyilatkozatot mondott a kereszten s ezek a következők;:: 1. a szeretet szava: uram bo­csáss meg nékiek, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek. 2. a kegyelem szava: ma velem leszesz a paradicsomban. 3. a fiúi kegyelet szava: ime a te fiad, ime a te anyád. 4. a halálos küzdelem szava: szomjuhozom. 5. az emberi természet sza­va : én Istenem, én Istenem, miért hagy­tál el engemet ? 6. a tökéletesség szava: elvé­geztetett minden. 7. a fiuság szava: Atyám, keze­idbe teszem le leikemet. A Torrey és Alexander által keltett vallási ébredés még mindig fénykorát éli. Az angol királyság területét bejárta s- megrázta azon szózat, a mi a hittérítők ajkairól viszhangzott tova, a mely volta- képen Krisztusnak evangéliuma vala az: emberekhez: „térjetek meg, megbocsáttat­nak neked a te bűneid.“ Tehát egyedül az evangélium és semmi más. Péter apos­tol az evangéliumot prédikálta, mikor megalapította az ös kér. egyházat, Páll apostol állandóan prédikálásával nyert-

Next

/
Thumbnails
Contents