Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-13 / 15. szám

2

<> Evangéliumi lecke. <>

János ev 12: 12—15 alapján.

Krisztus három évi tanításának utolsó napjait mutatja be előttünk a jelzett szentirati szakasz. íme most az a názáreti Jézus, kinek nem volt fejét hova lehajtani, az az istenember, ki menekülni volt kénytelen a farizeusok és néptömég dühe elöl: most ünnepel fényesen, diadalmasan! Mi az oka a nagy változásnak ? Talán megjavult a nép, belátta eddigi vakságát, ádáz gyűlöletét s most a helyes útra térve megbánása jeléül szórja elébe a pálmaágakat és részelteti Hozsiánna kiáltásban ? Talán belátta, hogy bűnt követett el, midőn ellene köveket ragadozott s most virághintéssel akarja helyre hozni előbbi bűneit ? Mi történhetett a néppel, mely megváltoztatá eddigi nézetét ?

Vagy talán az Idvezitöben kell keresnünk a változást ? De hiszen Ö az most is, a mi volt régen. Ostorozza a bűnösöket, mikor kiűzi a pénzváltókat a templomból; csodát tesz, mikor Lázárt feltámasztja; Istenfiu- ságát nem adja felmikor engedi,hogy Mária lábait drága kenettel meg mossa; a világgal nem alkudik meg, mikor ez alkalommal is az önmegtagadást köti övéi szivére. Mi hát az oka a nagy ünneplésnek ?

Óh mégis csak a tömeghez kell visszatérnünk s benne keresni a vál tozás okát. Valóban, megváltozott a sokaság; most már elismeri a Dávid fiának, Izrael királyának, megtiszteli pálmaágaival, ruháinak útjára szórásával. De mindez milyen hitvány, bűnös indokból történik ? Földi fejedelemnek szeretné megtenni, ki újra elfoglalná Dávid királynak földi trónusát, igaz ugyan, még nem hallhatta eddigelé tőle ama szava kát: ,,az én országom nem e világból való“, de ha vissza tekintett volna komolyan életére, azt tanulta volna a bevonuló mestertől, hogy Ö több mint Mózes, nagyobb mint Ábrahám mert Ö és az Atya egy. Szabadság- hősnek szerette volna megtenni, ki Izrael fiainak segitségével lerázta volna a gyűlölt római igát, s szabad nemzetté tette volna az elpuhult zsidóságot ; pedig megtanulhatta volna attól, ki midőn gyógyított,

akkor is bünbocsánatot hirdetett, hogy Ö a bűnöktől szabaditó s Isten gyermekeinek szabadságára segitö vezér.

Hazug, önzö volt hát az Izrael gyermekeinek ünneplése; Isten fiát ünnepeltetésében is szolgájokká a- karták megtenni, s midőn lelkök a kárhozat örvényén állott s az orvos nyújtotta nekik a szükséges gyógy szert, elutasiták azt és sajátképzelö- désök szerint alkotott bóditó szerrel áltatták magokat. Szabadság kellett nekik, mikor bűneiknek rabjai va- lának, földi fejedelem, mikor a királyok királyát nem ismerték.

Ilyen vala Idvezitönk egyetlen, földi ünnepeltetése. Milyen sok rossz indulat, tudatlanság, félreértés, bűn jellemzi az ünneplőket.

Hát a te ünneplésed milyen keresztyén ember társam ? Te már nem tévhitből képzeled magadnak e mennyei királyt, hanem lelkiismereted szava, a szentirás isteni tekintélye, 20 évszázad története hirdeti hangosan, hogy Ö Istennek fia, lelkiéleted királya, a mennyei szaba- diíás közvetítője, kiálts hát hango san Hozsánnát bevonuló királyod nak. Lásd ez alkalommal is éretted fáradozik, halad fájdalommal Getse- máne sötét berkeiben a Golgotha köves ormain. Viszi érted és értem a keresztet, melynek súlyát mi el nem bírhatnánk. Kiáltsuk hát feléje: áldott az Izrael ama királya, ki jött az Urnák nevében. Hozsánna hozsánna a Dávid fiának ! Ne jöjjön szánkra átkos feszisd meg, csak magasztaló. dicsérő Hozsánna, mikor róla beszélünk, példáját követjük tetteiről elmélkedünk. A pálma télen nyáron megtarrja üde, zöld színét; légyen a mi hálánk s hozzá való ragaszkokásuDk mindég élő mély és igaz.

,,Ne félj Sionnak leánya, ime a te királyod jö hozzád, ülvén a szamár vemhéjének hátán“, viszont eme Zakkariástól kölcsönzött vigasz taló szavak hangzanak ma a menyei seregektől az egyház felé. Jön a mi királyunk, s közeledtében a nép hálátlansága, ünneplése, meg nem hátráltatja, fel nem tartóztatja.

Jön mi hozzánk szeretettel és kegyelemmel a nagyhének fájdalmai-, ra emlékeztető napjaiban; nézd öt akkor, midőn az áruló tanitvány

megtagadja öt és ismerd fel ebben Isten örök tanácsvégzését, nézd öt akkor, minőn az utolsó vacsorát szerzi, királyod vendégsége ez, melyhez te is hivatalos vagy; nézd akkor, midőn kint Gecsemánéban térdre omol és imádkozik, királyod készül érrettünk a döntő csatára : vagy akkor, mikor a földi biróság halálra Ítéli, mikor megcsufolják, megostorozzák, mindezen megalázó jelenetek megannyi koszorúk és gyémántkövek az ö királyi koronájában; s tekints rá akkor, midőn ott függ a kereszten ég és föld között áldást hintve nyújtva ki feléd átszegezett kezeit; most elvégeztetett már minden, királyod megnyerte a nagy csatát, az isteni kiengesz- telödés bekövetkezett. Ne félj hát Sionnak leánya, a te királyod közeledik most hozzád, menj elébe alázattal és tisztelettel s énekeld a szép virágvasárnapi éneket a hivök nagy sokaságával:

,,Áldott a ki jött az Urnák nevében Általa léptünk az Isten kedvében Békesség ott fent a mennyországban Áldott az Isten a magasságban.“

Nánássy Lajos.

(o vezénestuietl gyűlés. <o

Aza nerikai magyar református- ság egyetlen összekötő kapcsának, a szeretet magasztos munkáját végző Egyesületnek vezértestülete az alapszabály szerint ehó 10-én tartotta meg első félévi gyűlését Pittsburgh- ban.

A gyűlésen az alelnök kivételével, a ki hivatalos elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg, az összes tisztviselők és számvizsgáló bizottsági tagok megjelentek.

A gyűlést az elnök egy rövid imával nyitotta meg, a melyben Istennek áldását kérte szeretett egyesületünkre s a tisztviselők munkájára s a szentlélek ihletését a tagokra, hogy beteljék rajtunk az Abrahám- nak adott áldás, szaporodjatok, sokasodjatok.

Legelőször a vezértestüfeti jegyző olvasta fel terjedelmes jelentését, a melyből kitűnt, hogy az osztályok most már pontosan teljesitik kötelességeiket s igy a könyv vezetés a

TÁRCA.

Hz árva naplójától.

— Irta : Szabó György — (Folytatás.)

A következő reggelen némi aggodalommal néztem előre, hogy talál kozom-e vele? Oft lessz-e az utca sarkon? Szerettem volna. Amint azon helyhez közeledtem, alig tudtam fé kezni kíváncsiságomat. Siettem, hogy mielőbb oda lássak: ö ott ült; a másik pillanatban mellette voltam várva, hogy a tegnapi körülmény aligha ismétlődik; mert ö kétségkívül összetévesztett valakivel és nevettem a magam bolondságán. De ö föltekintett és ünnepélyes ,,jó reggelt“ bólintott felém. Visszaintettem és tovább-mentem. Addig nem gondoltam rá, menyire éreztem uj barátom hiányát! Bármily nevetségesnek látszik is, de nagyon jelentékeny dolog volt az én jelentéktelen éloemben. Bizonyos, hogy sokkal örö- möstebb dolgoztam a második napon noha Abrahám egész lényében goromba, rósz gondolkozásu embernek mutatta magát.

És a foltozó varga reggeli és esteli köszönése,— csak nevessetek ha tetszik — állandó öröme lett életemnek, Más örömöm természetesen, nem sok volt. Föltehető, hogy ostoba ember vagyok és kereshettem volna mást is, különböző örömet. Megengedem, hogy kereshettem volna más állást, mint a melyben voltam. De ilyen gondolat soha sem fordult meg agyamban, nem volt anyám, nem volt tanácsadóm fiatal koromban s azt hittem, távozásom fekete hálátlanság lenne tisztelt jól- tevöm iránt. Úgy vettem az életet, a hogy volt. Legfőbb jónak tartottam, ha kenyeremet nyugodtan ehettem meg szobámban. Ideges borzalommal viseltettem az elbocsátás, hivatalvesztés, a szegénység, a nyomor iránt. A varga és én mindig köszöntünk egymásnak, a nélkül hogy egy szót váltottunk volna egymással. 0

egész nyáron kint ült, október else jén bevonult a szobába, egy repedt ablak mögé, melyet én sohasem ismertem másnak, mint repedtnek.

így folyt életem tizenhét éven át; hosszú idő, ha meggondoljuk, de nem, az, ha gondolunk rá. a hosszú idő melyben semnA sem történik, lassan folyhat le de mégis hamar múlttá lessz, Munkám egyhangúan szabályos volt, de aztán ilyen volt a díjazásom is. Nem mondhatom, hogy sorsommal megvoltam elégedve de azt sem, hogy elégedetlen voltam vele. A legjobb, azt hiszem, úgy ven ni egésszen az életet, amint van, és nem ]súlyosbítani tépelödésekkel. Abban a fiatal éveimben érdekelt az öreg Abraahám fiatal leánya, Sára, de an-iak se eleje se veleje. Ma van neki két gyermeke, rojtos-bojtos szürke külseje és temérdek termete.

A Varga tovább csoszog az életén, észrevétlenül, körülbelül hetven éves ha nem nyolcvan. Sem reggel, sem este nem mellőztük egymás kösözn- tését. Nélis mosolygott, de tritkán.

személyi befizetési naplóban is meglehetős pontos s minden egyes tag befizetései — s az egyes osztályok terhei és befizetései is kfellö rendben vannak.

Szomorúan győződtünk meg arról, hogy a tagok számában a múlt ösz- szel apadás állott be, — de most már teljes joggal remélhetjük, hogy a szaporodás fog következni. Nap- ról-napra többen jelentkeznek egyesületünknél s a munka viszonyok állandósága és megjavulása a legerősebb biztató jelek.

Nagy kár, hogy csak kevesen viseltetnek Egyesületünk iránt valódi lelkesedéssel. Nagy baj, hogy nem minden egyes tag lelkes apostola annak, az eszmének, hogy a kik egyek a hitben, legyenek egyek a szeretetben is. Reméljük, hogy meg fogja már érteni mindenki az idők jelét — s munkálni fogja annak az Egyesületnek javát, i melyben nincs sem zsidó, sem görög, hanem egyek vagyunk mindnyájan a Jézus Krisztusban.

Szomorúan láttuk a jelentésből azt is, hogy a lefolyt félév alatt 17 tagtársunkat ragadott el tölünk a halál Oly szám, a mely a legnagyobb próbának mondható. De miután mindnyájan emberek vagyunk s nem tudjuk a mi életünknek sem napját, sem óráját, azért e próba, idején is híveknek kell maradnunk, mert lehet, hogy már holnap megkérik tölünk a mi lelkünket.

A pénztárnok jelentése következett ezután, a melyből kitűnt, hogy a lefolyt fél év alatt, az Egyesületnek volt $12084.04 bevétele, kiadása pedig $8544.92, — igy a maradvány $3539.12,—amelyhez hozzá adván a félévi ka-.nat jövedelmet $47.75 az . egyesület készpénz vagyona március hó 31-én $3586.87, a melyet némely dologi kiadáson Kívül csak a Rakay Nettiné halálesete terhel, igy az anyagiakban való elő haladás nyilván való.

Az ellenőr jelentésének meghallgatása után a számvizsgáló bizottság végezte nehéz feladatát s pontosan megvizsgálván minden adatot, a pénztárnok és ellenőrnek a felmentvényt megadta.

A folyó ügyek között legelőször a nem igazolt halál esetek tárgyaltattak le. És pedig a következők:

Én vártam erre a msolyra; mely nem esett meg többször, mint havonként egyszer. Gondolatban Amósnak neveztem öt el, hogy miért, nem tudom. Arra járva mindennap, láttam hogy sokan laknak abban a házban, de sem velők, sem vele nem tudtam érintkezésbe jutni. Csak hivatalom és lakásom foglalt el.

Egyszer egy nyári reggelen távol volt, helye üres volt. Szivem véré se elállt. Soha sem gondoltam an nak a lehetőségére, hogy megbetegszik. Mielőtt tudtam volna, mit tegyek, befordultam a házba, belök tem az ajtót, amelyik a repedt ablakos szobába vezetett és benézve meg álltam. Az öreg [egy asztalnál ült egy Írásba bámulva.

,,Mi történt?“ szóltam íenhangoi ,,Segitheték önön?“' Hihetetlennel látszik, hogy tizenhét év után majc azt mondtam; ,,Amós. “

Meglepetve tekintett föl ,,Oh, őr az?“ szólt Jó reggelt! köszönöm ner Oly bánatot fejezett ki arca és hang ja, hogy nem tudtam távozni.