Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-16 / 11. szám
TW:«' 'KW HM kenyeret Szuhai Dániel, Drawbnrg, bort: Csabai Lajos, Gilespie, karácsonykor: kenyeret és bort az egyh. adott, mivel senki sem ajándékozott. Iskola ügy. Ifjúsági mozgalmak. Egyházi Egyleteink. Az iskola az egyház veteményes kertje. Egyházi törvényeink szerint is : ,,az iskolák mindenestől fogva az egyház testéhez tartoznak.“ Egyházunk jövő s jól felfogott fejlődése érdekében is, gund fordittaíoH a gyermekek vallásos szellemben való nevelésére. A mint uj templomunk fölépüít, összeírtuk a gyermekeket, kiket minden szombaton egésznap és Vasárnap reggel vallásos oktatásban részesitünk. Tankönyvekkel, iskola szerekkel a lelkész ajándékozta meg az összes gyermekeket. Leirhatlan örömük volt az apróságoknak Karácsony estéjén, midőn gyermek-isteni tisztelet és karácsonyfa ünnepély tartatott számukra. A gyermekek már szépen tudnak énekelni és imádkozni. Ifjúságunk lelkes kitartással tömörült az egyházi énekkar kibontott zászlaja alá Kun Károly kitűnő énekvezérünk vezetése mellett. Szeb- nél szebb uj darabok előadásával emelik köz és ünnepi isteni tiszteleteink magasztosságát. Menyivel nemesebben szórakoznak ök, mint azok az ifjak, kik saloonok dohos, füstös levegőjében ölik el estéiket, s rontják testeket lelkűket. Remény van rá, hogy ifjúsági énekkarunk szélesebb alapokra fektetvén működését müvei ödési körré is kinövi magát. Tótajku híveink lelki érdeke sem volt teljesen elhanyagolva. Részökre Nagyt. Újlaki János mt. carmeli lelkész ur tartott az év folyamán ■összesen 4 ízben hazafias szellemű isteni tiszteleteket szembetűnő ked- veltség mellett is jó hatással. (Folytatása következik.) — Értesítés. Eleanorában, Pa. Az ottani angol presbyteránus templomban e hó utolsó vasárnapján, d. e. 10 és d. u< 3 órakor magyar nyelvű isteni tiszteletet tart Kalas- ssy Sándor pittsburghi lelkész. Délelőtt az Úri szent vacsora jegyei is ki fognak szolgáltatni. HuüappHíi HJctíilmuifmt Szobor tEgyrsülrt SrkpbílfetrtíU 1305. ffbraar íin 14. FELHÍVÁS és kérelem az amerikai ■magyar szövetségekhez, egyházakhoz, egyletekhez 's azok tagjaihoz és minden amerikai magyarhoz! Äz a hatalmas esemény, a mely először mutatta meg Amerika népének, hogy a magyar idegenbe szakadva is tiszteletben tartja nagyjainak emlékét, a clevelandi Kossuth szobor felállítása égy magasztos, felséges eszmét keltett életre, s ez által egy olyan célt tűzött ki az amerikai magyarság elé, a mely e nagy, szabad köztársaságot össze fogja kötni szülőhazánkkal, Magyarországgal. A Budapesten, Magyarország szivében felállítandó Washington szobor eszméje ez. Az amerikai magyarság sok nagy eszmét megvalósitott már, a melyek azt mutatják, hogy élni van bennünk erő és szivünkben' a lelkesedés tüze olthatlanul lobog. Hogy először hangzott végig e hazán keresztül, álljon Budapestén Washingtonnak szobra, lángra «lobbant újra az áldozat tüze és az oltár körül összesereglett mind, kinek szivében hív magyar szív dollog. * De még sokan vártak, sokan kételkedtek, várván reménységgel az időknek teljességét, a mikor otthon is, szép Magyarországon újra lombba borul a szabadság, egyenlőség, testvériség fája. lm az idő elérkezett! Kis lelküségnek, kétkedésnek ma már nincs helye, az alkalmat áron is meg kell vennünk s mig Magyarországon magasan lobognak azok a nagy eszmék, a melyek e nagy, szabad köztársaságnak alapját képezik, állítsuk fel otthon, szép hazánk szivében ama férfiúnak szobrát, kit méltán neveznek e haza atyjának. Kossuth apánk szobra áll már itt e földön — méltó köszönetünk és örök hálánkat csak úgy mutatjuk meg, ha Washington Györgynek szobra ékesíteni fogja hazánk fővárosát. Tettre tehát! Ne legyen közöttünk senki, ki elvonná magát a nagy czél munkálásától. Hozzunk áldozatot, kiki a mennyit tud, hiszen abból adjuk, a mit Washington hazájában ‘munkánk által szerzünk. Egész Amerika magyarságához fordulunk tehát, első sorban Szövetségeinkhez, a melyeknek célja azon árvák és özvegyek és szerencsétlenek istápoláea, a mely segélyre szoruló árvák és özvegyek azon Washington Györgynek köszönhetik a kapott segélyt, a kinek most szobrot fog emelni Amerika magyarsága, hozzájuk fordulunk és az összes amerikai magyar egyletekhez, egyházakhoz, s mindnyájukat arra kérjük, tegyék'magukévá a szobor ügyét. Tegyék meg ezt legjobb belátásuk és anyagi viszonyaikhoz mérten, de ne csak adományaikkal járuljanak a szobor felállításához, hanem tagjaikat buzdítsák adakozásra és a csatolt gyüjtőivet felhasználva, necsak az egyleti tagok, hanem mások körében is gyűjtsenek és értessék meg azokkal, kik nem látják e szobor nagy horderejűt, hogy nincs nagyobb eszme, mely ,e két országot összefűzné, nincs kapocs mely Amerika lakóit a magyarokéval jobban összekötné, mjnt a szabad Amerika atyjának, Washington Györgynek emlékszobra Budapesten. Szövetségek, egyletek és magánosok vegyék kezükbe az ügyet, ne legyen fáradság a gvüjt.ő- i vekkel való járás kelés, s ne okozzon nektek nehézséget, kellemetlenséget »amerikai magyarok, ha a- dományt kér tőletek az a Washington szobor egyesület, melynek czélja egy örökké való maradand»- emléket-létesíteni az amerikai magyarság dicsőségére és javára. Teljes bizalommal kérünk hát mindenkit, hogy most midőn immár, az alkalom megjött, tegye meg mindenki, a mi tőle telik, hogy a közös munka nemzetünk nevére hozzon dicsőséget. Es mi nem is félünk, mert a magyar ember tud tenni, áldozfii, mikor arról van szó, hogy nemzetünk netét Örök fény borítsa. - ... Minden szives adomány a gyüjtöivvel együtt a Washington S 2o b o r ~E gy e s ül e t pénztárnokának SZEPESSY L. JÓZSEF 211 So. Woodland Ave. CLEVELAND, O. címére küldendő. Minden adomány az amerikai magyar lapokban ki lesz mutatva. Kérésünkét megújítva s az, összmagyarság figyelmébe ajánlva, vagyunk a budapesti Wa*- shington szobor egyesület megbízásából Cleveland, 0. 1905. ruárczius hó. Hazafias üdvözlettel KOHANYI TIHAMÉR ELNÖK. KALASSAY SÁNDOR JEGYZŐ. Stefurák Dániel alelnök, Szepessy L. József pénztárnok Pipi József, Hámory V. Gusztáv, Németh András ellenőrök, TÁRCA. Paraszt fiskális. Irta: Hajdú József. (Folyt, és vége) Mindezek azonban még nagyon cseKély dolgok azokhoz a nagy eszmékhez képest, amelyek a nemzetes ur agyában forrongtak. Bizonyítgatta például, hogy a jószágnak is van lelke; az is tud gon dolkozni értelmesen, okosan, s sokszor ravaszul is — Egy takarmányszük télen árpaszalmát kapott a tehén, — beszélt el egy esetet. — A Bimbónak nem nagyon ízlett a szárad eledel. Valahányszor betekintettem az istállóba, a Bimbó mindig szomorú, szemrehányó tekintetet vetett rám; az árpaszalmához pedig hozzá se nyúlt soha A takarmány azonban fogyott... No, megálj Bimbó, majd kifogok én rajtad!... Bemegyek egyszer megint az istalóba, a Bimbó szomorúan pislog felém, az elébe tett szalmához pedig hozzá se szagol. Kimegyek, behúzom az ajtót és leselkedek befelé a kulcslyukon... Hát a Bimbó igen jóízűen ropogtatja a tinóm árpa- szalmát! — Hát nincs e az állatnak esze?... Nem okos íurfangra mutat ez?— mondta csillogó szemekkel. Ezután az eset után kezdte tanulmányozni az állatokat. Különféle kutyákat hozatott; kísérleti szamarat tartott, pedig szép lovai voltak. De a szamár is igen értékes tanulmánytárgynak látszott.* Komoly szándéka volt megírni ,,Az állatok lélektana“ cimü nagy munkát. Rávetette magát a filozófiai tanulmányokra. És ezen a idolgon azután csakugyan sokat elmélkedett a ,, Gondolkozóban ‘ A dolgok szép és ékes rendjét közben nagyon felforgatta az a véletlen eset, hogy Fischer ur, az iroda lelke, a nemzetes ur esze, aki tizenöt évig volt már ügyvédjelölt a Fekete Péter jóhirü irodájában, letette az ügyvédi vizsgát és irodát nyitott a városban. A hátrahagyott nagy űrt sürgősen be kellett tölteni, mert az ügyek úgyis nagyon felszaporodtak, mindenféle embert azonban nem lehetett beállítani ebbe az irodába. Eredménytelen kutatások és kisér létezések után levelet irt a nemzetes ur a budapesti jogászok segítő-egyesületéhez, hogy ilyen meg ilyen emberre volna szüksége. Ha vállalkozó akad, akkor tudósítsák a dolog állása felöl és ö Fekete Péter, a meghatározott napon, ebben és ebben az órában a dunaparti Petöfi-szobur mellett fogja várni a kiszemelt fiatal embert. Mert ilyen fontos dologba nem jó csak ngy hatra vakra belevágni. Látni kell az embereket! A dolog ugyanis tulajdonképen úgy áll. hogy a nemzetes ur éppen harmincz éve nem járt a fővárosban. Könyveket hozatott tehát Budapest leírásáról; térképeket tanulmányo zott heteken keresztül és elhatározta a Gondolkozóban, hogy legalkalmasabb találkozóhely lesz a Petőfi szobor környéke. Nevezetes hely, ismerős hely; könnyen odatalálhat akárki. A hosszú útra tarisznya pakolódott Mert ki tudja, mi történhet! Jó ha az ember előrelátó. Aki különösen vendéglői ételekhez nincs szokva, bizonyosan nem tesz rosszat, ha idegenbe is hazai eledeleket visz; sonkát, szalonnát, vagy akármit. A meghatározott idő előtt már egy órával korábban ott üldögélt a nemzetes ur a Petöfi-szobor környékén egy pádon. Délfelé járkált az idő, aznap még semmit sem ehetett; elövette hát a tarisznyát és falatozga- tott. Vigyázta azonban az uj segédet is; nézegette a járkáló, szaladgáló embereket. Nemsokára észrevette, hogy egy cilinderes, fekete ruhás, uriasan öltözött fiatal ember kerülgeti a szobrot. Három szór-négyszer föl s alá jár; sürög, forog, tekintget nézeget, mindenfelé — ez lesz a‘ bizonyosan! — gondolta magában. A falatozást azonban nem akarta abba hagyni. Első a gyomor, azután az üzlet! Látszott pedig, hogy a fiatal ember türelmet len. Idegesen forgatta a botját, meg megállt kapkodta a fejét jobra-balra majd megint sétának indult a szobor körül. Háromszor is jól megnézte a nemzetes urat, amint előtte elhaladt Tetszett neki a paraszt bácsi jóizü falatozása. — Honnan jött, bácsi? — kérdezte aztán unalmában. Csakhogy könyeb- ben teljék az idő. ' i^iAii'i&íififc^MiwÉíí'if ii'f i ÉÉÉésíí . J. -V,, y
