Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-29 / 52. szám

2 Evangéliumi lecke. Lukács 2:15—21. JVlár a karácsonyfák gyertyái ki aludtak, az emberiség felett ismétel­ten elhangzott az angyalok hymnu sa, a zsúfolásig megtelt templomból kiürült az ünneplő sokaság: s ime az ünneplésnek még sincs vége, január, nak első napján újra Istenhez emel jük kezünket és szivünket. Az újév magában véve nem egyhá­zi ünnep. Mint jól tudjuk, a polgár­évet nyitja meg s ilyen minőségében ismeri főleg a keresztyén világ. S a kér. egyház e napon újra megnyitja templomait a hivök előtt, hívogatván őket, hogy az uj esztendőt Isten szent nevének segítségül hívásával nyissák meg, mert mit ér minden emberi igyekezet, ha a világosság atyjától nem jön reá áldás? Hivoga tünk hát mindeneket újév reggelén is a szent hajlékokba, hiszen háláda­­tosabb és illőbb cselekedet életünk újabb esztendejét Isten szent nevé­nek imádásával és örök igéjének a hallgatásával megnyitni, mint sze­szes italok mellett zavaros fővel kő szönteni az újév reggelét, melynek estéje már halált hozhat reánk, ami­kor többé sem whisky, sem bor, sem sör nem használ. De az a kérdés, hogyan ünnepel­jünk uj év reggelén? Azt szokták mondani, hogy december 31-ike és január 1-je a hitetlenek ünnepe, mi vei a múlandóság törvényére gondol­va e napokon még azok is Istenhez fohászkodnak, kik mit sem akarnak hallani a Krisztusban megjelent üd­vösségről a valódi keresztyén nagy ünnepeken: karácsonykor, husvét kos, pünköstkor s az esztendő 52 va­sárnapján. Ilyen hitetlen módra akarsz te is ünnepelni kér. testvérem? Csak azért mégy újévkor templomba, mert a halál gondolata elrettent, de máskor hallani sem szeretsz arról, hogy mi képen kell élned? Ez esetben nem sokat ér ünneplésed. Tudod e hogyan emelkedhetsz iga­zán Istenhez újév reggelén? Ha úgy teszel, mint a pásztorok, kik nem csupán végig hallgatták az angyali örvendetes hirt, hanem el is mentek Bethlehembe megtekinteni a kicsiny gyermeket. Akkor ünnepelhetsz va­djában újévben, ha előbb megtalál­tad a bethlehemi jászol szülöttében a te halhatatlanságodnak, békességed­nek fejedelmét s nem csupán hírből ismered öt, hanem szivedben hordo­zod boldogító tudományát. Akkor lesz boldog ujesztendöd, ha nem fe­­lej ted el azon igazságokat, a miket karácsony szent ünnepén hallottál, olvastál éséreztél, hanem elmédben forgatod azokat mindenkoron, mi­ként Mária szivében forgatta azon dolgokat, miket fiának születése al­kalmával tapasztalt. Ez esetben nem a múlandóság gondolatától eltelve köszöntőd Sylvester estéjét s az újév reggelét, hanem nyugodt szívvel, bol dogitó hittel s a halál gondolatától nem kínozva oly nyugodt érzéssel fo­god imádságodat végezni, mint bár­mely nap estéjén vagy reggelén szók tad cselekedni. S még egyet. Az uj év keresztyén vallásos ünnep is, mert Krisztus urunk körülmetélkedésére emlékeztet. E zsidó szertartás azt jelképezte, hogy a körülmetélt férfi benső, szoros frigyre lép Istenével. Lépj te is igaz szövetségre újév napján mennyei Atyáddal. Te a Krisztus anyaszentegyházába vétet­tél fel a keresztség által, jussop e­­szedbe hát újévkor, hogy az igaz ke­resztyén mivel tartozik Istenének. S ez esetben ó-évben és újévben egy­aránt zengheted ama szép zsoltárt: “Az Űrén nekem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatko­zom.“ Nánássy Lajos. Lapunk olvasóihoz. Pár nap még s az 1904-ik esztendő s le fog tűnni az enyészet tengerébe. Pár nap még s mindnyájunknak, a kik felett ragyogni fog az életnek napja, meg kell államink a sir mel­lett, a melybe egy egész esztendőnek minden örömét, minden baját elte­metjük. ‘Boldog, ki csendes lélekkel És nem könnyező szemekkel Tekinthet vissza ennek folyására!“ Visszatekintünk mi is. A lelkünk csendes, nyugodt, mert igyekeztünk munkálkodni a nekünk adott mun­kásság mezején. Igyekeztünk la­punkkal odahatni, hogy az méltó képviselője legyen az amerikai ma­gyar reíörmátusságnak. Nem mond­juk, hogy a célt elértük. Távolról sem. Hiszen erőnk gyönge, anyagi erőnk végtelenül korlátolt, pedig ennek hiányában az Istennek orszá­gát se építgethetjük kellőképen. Ez okból szólunk most lapunk ol­vasóihoz. Szavunk, reméljük, nem lesz pusz­tába Kiáltó szó! Gondolja meg mindenki, hogy az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ a legnehezebb körülmények között is híven teljesiti kötelességét s arra törekszik, hogy irányitó cik kei, tárcái, ismeretterjesztő közlemé­nyei, a nagyvilági és hazai esemé nyék feljegyzése által: a világossá­got s egyházunk érdekeit szolgálja. A most tartott homesteadi gyülé sen is elismerte mindenki azt, hogy e lapra szükség van. Azéyt, mikor még egy időre meg­tartjuk e lap vezetését, teljes tiszte­lettel és atyafiságos szeretettel kér­jük fel lapunk minden olvasóját, hogy első sorban önmaga igyekezzék eleget tenni lapunk iránt való köte­lességének: aztán igyekezzék meg­győzni másokat is arról, hogy a mi­kor lapunkat olvassa, részint önma gát miveli, részint pedig az egyház iránt is teljesiti kötelességét. Lapunk előfizetési ára a jövő év­ben is 2 dollár, Magyarországba 2.50 leend. Hogy Istennek országát jobban é­­pitgessük, a jövő évben Td. Nánássy Lajos s. chicagói lelkész ur vallásos elmélkedéseket fog Írni lapunk szá­mára, Td. Bassó Béla youngstowni lelkész ur pedig az önmérséklés eré­nyének az előnyeit és hasznait s ez erény elhanyagolásának a követkéz menyeit fogja hétről hétre röviden ismertetni. Ssivesen veszszük, ha világi embe­reink közül is többen szólnak egy­házi dolgokhoz. A mi egyházunk a legszebb demok ratikus intézmény. Az volna a legna gyobb örömünk, ha a világiak is részt vennének a mi munkánkban. Az Atyának kegyelmét, a Fiúnak szeretetét s a szent lélek ihletését ki vánva e karácsonyban lapunk min­den barátjára és .minden hittestvé­rünkre, vagyok atyafiságos szeretettel KALASSAY SÁNDOR? felelős szerkesztő. Egyházi értesítések. Isteni tiszteleti sorrend a cleve­landi ev. ref. templomban. 4. Dec. 31-én este 8 órakor ó és ; 5. Jan. 1 én d. e. 10 és d. u. J 3 órakor újévi isteni tiszteletek. Mindezen alkalmakra szeretettel fii vom meg a h’vöket. Csutoros Elek, ev. ref. lelkész. A pert-amboyi ev. ref. egyházban, az isteni tiszteletek ezután a State Streeten levő „Union Hallban“ fognak megtartatni, mely a postától alig egy pár lépésre van, szemben a National bankkal; 1905 Január 1-én délelőtt 10 órakor Perth-Amboyban úrvacsora osztás ; délután 4 órakor New-Prunswickon :istenij tisztelet. Lelkipásztori szeretettel kérem, azért híveimet, hogy a nevezett időkben, mennél számosabban jelen­jenek meg az isteni tiszteleteken. Kozma József, ev. ref. lelkész. State Sti. 63. Trentonban a magyar református templomban 4. Decz. 31-én szombaton estve fél 8 órakor ó-évet bezáró isteni tiszte­let. 5. Újévben, 1905 első napján úgyis mint vasárnap délelőtt 10 és délután 3 órakor új évet megnyitó isteni tiszteletek. A mikor délelőtt az év jelentés is fel olvastatik s a■ válasz­tás is megtörténik. Virág István. Istentiszteleti sorrend a so. chica­gói és környéki ref. egyeázban. 6. Dec. 31-én este 7 órakor hálaad stentisztelet a VII. zsoltár fejtege­tésével. 7. 1905. jan. 1-én d. e. 10 s d. u. 2 órakor újévi istentiszteletek. Dél­előtti beszéd tárgya : ,, Az Ur a mi 1 u1 11" TÁRCA. Ercsinél Királyné emiéne. Hat esztendeje, hogy a legneme­sebben érző női szív megszűnt do­bogni. Azóta minden évben meg­gy ujtva az emlékezet mécsesét, a hála és kegyelet tisztult érzelmei közt áldozunk szent emlékének. ,,A nemlétei gyötrő gondolata he­lyeit, az egykori élet meleg képeivel foglalatoskodunk“ (Kölesei) s a vesz­teség érzete lassan-lassan észrevétlen lelkesedéssé olvad át, mert ,,az em­lékezet nemcsak a bánat forrása, hanem a lelkesedésé is“ (Gyulai P.) Bár Erzsébet királyné nemlétele pó­tolhatatlan veszteség, mindazonáltal az Ö nemes, nagy tettekben gazdag élete egyszersmind a lelkesedés ki­apadhatatlan hö forrását is képezi. Én is ez alkalommal a veszteség mér legelése helyett, egy felöl a szivünk­ben megelevenült fájdalom enyhíté­sére, másrészt pedig mint gazdag szellemi zsákmánynyal kínálkozó tárgyról, az ö eszményi nőiességéről óhajtok röviden beszélni. Dicsöült emlékű királynénk sze­replése nem a vak véletlen müve volt. Öt az isteni küldetés jelölte ki arra a magasztos hivatás betöltésére, melyet oly csodálatra méltóan, ak­kora buzgalommal, s lelkének oly benső gyönyörűségével teljesített, is, a miről tanúskodnak azok a fenséges tények, a melyek immár a törté nelem érctábláira vaunak föl vésve, honnan bárki is elolvashatja. Hazánkban való első megjelenése 1857 ben a haldokló remény ébredé sét jelezte s egy jobb kor hajnal pirkadása volt. Igen, most az örök szép és az igazság iránti meleg szere tete figyelmessé tette öt az elnyoma tását büszke megadással viselő nép szenvedéseire. Figyelme s érdeklő­dése mind-mind izzóbbá lóvén, ugy­­annyira, hogy nemsokára megsze­rette a magyar nép egyenes jellemét, s megtanulta édesen zengő nyelvün­ket s második hazáját találta fel ezen a mi annyi vérrel áztatott földünkön. Nemzeti életűnkben csodálatos változások Tétiek létre. A király és a nemzet békejobbot nyújtva ki­békültek egymással. Általános hit és meggyőződés, hogy ez javarészt Erzsébet királyné nemes szivének, tündöklő elméjének, pihenést nem ismerő akaraterejének köszönhető. Itt a tényben a hitvesi hűség a ki­rálynéi kötelmekkel látszik össze­olvadva lenni, a mennyiben meg­cáfolva a lelketlen tanácsosokat, rábírta férjét, a mi felséges urunkat, hogy a szeretetnek láncával fűzze a magyart trónja zsámolyához. Két­ségtelen, hogy a nemzetre nagy elönynyel birt a kiegyezés, de vi­szont az is tagadhatatlan, hogy az uralkodóháznak meg éppen létkér­dése volt. Reánk nézve az üdvösség szerzője volt Erzsébet kit ál y né, mert a mit velünk tett, ,,azt csak a nem­tök szokták megtenni az üldözött ártatlannal tündérmesék képzelmei­­ben.“ (Dr. Kiss A.) Felséges férjének trónja ékessége, hii társ, a ki élete legnehezebb órái ban vigasza s támasza volt, mint ezt a gyászesetkor a birodalom népei­hez intézett legfelsőbb kéziratában mondta a mi szeretett királyunk. A hitvesi hűség, odaadás megható jele azon nyilatkozat is, mely fel­séges urunk ajkiról hangzott el — Rudolf trónörökös gyászos halálakor — a mikor ugyanis Erzsébet királyné összetört anyai szivének fájdalmait erős lélekkel elfojtóan a vigasz bal­zsamát csepegtette királyunk keb­lébe, a ki ekkor mondá : „Hogy mit köszönhetek én e nehéz napokban forrón szeretett hitvesemnek, azt ecsetelni és elég híven kifejezni nem tudom. Nem adhatok eléggé hálát az Égnek, hogy ily élettárssal aján­dékozott meg.“ íme a hitvestársak mintaképe! De nemcsak feleség volt nagy Er­zsébet királyné, hanem nagy volt mint anya is. Oh mennyi minden rejlik e szóban : Anya. jövendő sorsa az anyák kezében van letéve. Egy nemzet nagysága, dicsősége, fénye, boldogság i javarészt az anyák­tól függ. Nem hiszem, hogy lenne valaki, ki megkockáztatná e kérdést, hogy miért ? Szentül meg vagyok győződve, tisztelt hallgatóim, hogy mindenki érzi s tudja azt, hogy az édesanya az, ki beleszövi az ártatlan szívbe a vallásos hitet, a felebaráti szeretetet, ezt a mindenható öskeresz­­tyéni törvényt, az édesanya az, ki beleoltja a sima, még karcolaílan lélekbe a haza szent rögéhez való hü ragaszkodást, a törvénytiszteletet, a trónhoz való rendíthetetlen hűséget. Az anyák az erény és erkölcs véd­­angyalai, mely nélkülük elhervadna, „mert ök vonnak minden körül bájt és életet“. (Gr. Széchenyi I.) Erzsé­bet királyné is féltő gonddal nevelte „az emberszeretetben, a tiszta vallá­sos hitben s állásuknak megfelelő előre látással gyermekeit. “ (Farkas J.) Ö az anyáknak is tiszta, tün­döklő, fényes képe volt. A nőnek, az uralkodónönek pedig valódi; esz­ményképe.

Next

/
Thumbnails
Contents