Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-08 / 49. szám
A katharns megtámadja a veséket. f Mr. George King, Rensellaer megye N. "Y. sheriffje, ki több évig Troyban, N. Y. volt jó nevű kereskedő, Írja Troyban, 45 King streeten kelt levelében: A Perun a olyan betegségből gyógyított ki, a melynél az orvosok attól féltek, hogy a Bright féle betegséggé alakul át, mert vcsebajban «zenved tem. a Peruna áldás a beteg emberre. Nyolc üveg egészen meggyógyított s nekem többet ért, mint ezer doliár. Nem tudom eléggé dicsérni. Már négy éve, hogy beteg voltam s azóta jó egészségnek örvendek. King György. Az I. O. 0. F. egy .tagját fenyegette a Bright féle betegség s a Peruna ezt is kigyógyitotta. O. Fred Lindstrom, az Odd Fellows Independent Order-jének a nagymestere irja St. Paul, Minn., f 1923 University Ave.-ról. “Nehány évvel ezelőtt meghűltem, a mely elhany&goltatván, a veséket támadta meg s már a Brfght féle betegségtől féltem. De a Perunát szorgalmasan használtam 3 és fél hónapon át a mikorra egészségem teljesen helyre állott Azóta nem volt semmi bajom. ” A. Fred. Lindstrom A vese-katharusos gyuladást nevezik Bright betegségnek. E betegség acuta formáját könnyen fel lehet ismerni, mig a chronikus már csak akkor ismerhető fel, mikor a szervezetet egészen megtámadta. Az első jelre Perunát kell használni. Ez az orvosság mindjárt gyökerében támadja meg a betegséget. A katharusról égy könyvet bárkinek ingyen küld a Peruna Medicine Co. Columbus, Ohio. Bekuim. Jegyzőkönyvi kivonat az Amerikai Magyar Református Egyesület freelandi, Pa., osztályának november 20án tartott közgyűléséből. A szokásos elnöki üdvözlet után sorrendre kerülvén, a tagok elhatározták, hogy: Tekintettel arra, miszerint az osztály tagjainak száma nagyon megfogyván s igy a „Reformátusok Lapjában“ a kalauzt beszünteti: de a hátralékot junius, julius és augusztusra 50—50 centjével, azaz §1.50et utalványoz. ; Továbbá foglalkozott a gyűlés azon inditványnyal is, melyet Toledoból (Ohio) Molnár István tagtárs a „Reformátusok Lapja“ utolsó számában megbirálás végett közzétett. Ugyanis: „Hogy minden tag egy uj tagot hozna be 0.5 cent büntetés ellen. ‘ ‘ A közgyűlés ezt elejtette a következő indokolással: A föntnevezett tagtárs mindenki elismerésére méltó bár hü törekvéséért, de ha ez törvényre emelkednék, sértené az Egyesület erkölcsi tekintélyét. Megakasztaná ezt szabad fejlődésében s a jelen és jövő tagokat elkedvetlenítené. Még pedig: Tudjuk, hogy minden fölveendő uj tagot két tagnak kell ajánlani s ezeknek lelkiismeretesen bevallani, a mit a beállandó egyénről tudnak. Már pedig a hol dija-, zás vagy büntetés pénzről van szó, ott a lelkiismeretet az anyagi érdek elnyomja s igy sem az első, sem a második nem ajánlható; mert oly egyének is bejuthatnának az Egyesületbe, kik ellen a szabályok ellene szólnak. Továbbá: Milyen törvény, milyen igazság lenne az, a hol a kötelességét hiven teljesítő egyént büntetéssel sújtanák? Ez nem lehet törvény. Ha pedig törvény lenne, nem lenne igazság; ez a beállandókat más szövetség felé terelné. S végül: A magyar ember szabadon gondolkodik, szabadon szeret lenni. Könynyen kapacitálható erre vagy arra, de nem szeret olyan terhet vállára vállalni, a mit tálán némelyik sohse tudna lerázni. Nem is szólva arról, hogy milyen rovancsolást és miiyen komplikált számadást követelne ez. A gyűlés folyamán egy kis szóváltás is került elő, Egyik tagtársunk, Kobza János annak dacára, miszerint osztályunk csak olyan egyesületi tagért közvetíti a haláleseti dijakat, kik a betegsegélyzö alaphoz is fizetik az 50 centeket. Ö ezen 50 centeket bizonyos időtől nem fizeti, csak a kivetéseket, ezt pedig az egylet nem akarja elfogadni s az elbocsátási ivet is csak úgy hajlandó neki kiadni, ha előbb hátralékait a betegsegélyzö-alapra lefizeti. Ezen vitában részt vett fd. Újlaki János ur is, ki is az itteni magyarokat az Úrvacsorával látta el és gyűlésünkön is mint vendég jelent meg. Mint minden papnak, neki is „Béke“ a jelszava, azzal egyengette az utat, de hol az egyik, hol a másik hozott föl olyan argumentumokat, miszerint ö is belátta, hogy jobb a templomban beszélni, mert ott nincs kontra s igy alólirott arra határoztam el magam, hogy ez ügyben az osztályok vezérférfiait kérem föl, hogy foglalkozzanak ezjügygyel a legközelebbi gyűlések alkalmával és nyilatkozzanak a hivatalos lapban, ha a freelandi osztályrak van-e igazsága, vagy Kobza Jánosnak. A tényállás ez! Kobza János a freelandi osztálynak alapitó tagja s a betegsegélyzö alapot is mindig fizette, csak ezelőtt kilenc hónappal személyes ellentétek miatt nem jött a gyűlésre és nem fizetett a segélyalapra, j A kivetéseket a fiával küldte be; mi el- j fogadtuk, mert lemondását a segélyalapról nem jelentette be s igy esküje is kötelezte. De a főn ti gyűlésen megjelent és kérdőre vonatott, hogy miért nem fizet már annyi idő óta a segélyalapra ? Ö azt felelte: arra már sohase fog fizetni. Most méltóztassanak igazságosan Ítélni és megérteni! Kobza János nem adta be lemondását, már most ha ö az első három hónapban megbetegedett volna, az osztály köteles lett volna öt betegsége alatt rendesen segélyezni, nemde ? Viszont ö most mondott le, beteg ugyan nem volt, tartozik ö hátralékjait megfizetni vagy nem ? Erre nézve elvárjuk az osztálygyülések rövid, de igazságos válaszát. Az egyesületi alapszabályok erre nézve határozottan nem rendelkeznek, de az osztályoknak kell, hogy itt összhangban dolgozzanak, hogy egy tag se állhasson át más osztályhoz: mig amott úgy az egyesületi, valamint az osztályhoz tartozó hátralékait le nem fizette. Tagtársi üdvözlettel K. J. jegyző. HAZAI HÍREK. Egyházmik zsinata. A magyar református egyház legföbo kormányzó és törvényhozó testületé a megalakulás után mindjárt az egyházi adózás kérdésének a tárgyalásához fogott. — Az ügyet Kenessey Béla, kolozsvári theol. igazgató referálta. A javaslat általános és részletes tárgyalásánál kitűntek Fejes István, Balthazár Dezső, Kiss Albert, Padrák Sándor és mások... A zsinat megalakulásával kapcsolatban kell még feljegyeznünk a következőket: A zsinat elnökei Kun Bertalan és báró Bánffv Dezső. Alelnökok : Antal Gábor és gróf Degen féld József. Jegyzők : Sass B„ Radácsy György, Kálmán Gyula, Dóczy Imre, Váró Ferenc, dr. Segesdy Ferenc, gazda : Dókus Ernő. A politikai helyzet. Bizonyára minden magyar ember lázas érdeklődéssel várja a hazai politikai események leírását. A mint a szűkszavú kabel-táviratokból értesülünk, — a helyzet nagyon bonyodalmas. Tisza István az ügy igazságában s pártja ban bízva: el van határozva arra, hogy a házszabály njódositást keresztül viszi. Az egyesült ellenzék pedig kimondotta, ha törik, ha szakad, Tisza terveit megakadályozza. Úgy látszik innen messziről, hogy nem is a házszabály revíziója ellen foly a harc, hanem a kormányelnöki székért. Nem is volna rossz látvány, ha báró Bánffy lenne a miniszterelnök, Apponyi belügyminiszter, — Kossuth Ferenc kereskedelmi minister, Eötvös Károly igazságügyminiszter, — Tisza István lenne az ellenzék vezére. A minő felfordultak az állapotok, még ezt is megélhetjük. Hadd látná meg a nemzet, mire képesek a hónból dogitók! De ez csak álom. A nemzet akarata a miniszterek kiválasztásában nem irányadó. .. Az utolsó napok eseményeit részletezni nem lehet célunk, de fájdalommal kell kijelentenünk, — hogy a magyar parlament is az osztrák parlament nívójára sülyedt alá, a mikor tettlegessé fajult az >gymás ellen való szenvedélyes énelés. Azt is hirlik, hogy az országháznak újra való megnyitásakor az elnököt rendőrök fogják védelmezni. No még ilyen hallatlan dolog nem történt a magyar képviselöházban... Tanácskozás rendörlVdezet alatt! Nyilvános nyugtázás, A zemplénmegyei agárdi ref. egyház javára Ashtubula-Harboron (O.) a következő adományok folytak be : Gyűjtő : Farkas János 2 dollárt. 1—1 dollárt: Szimko János, Balogh István. 50—50 centet: Lusánszky Antal, Kovács Károly, Laczkó András, id, Szemán József, Hornyák Pál, Bódi András, Kusuir Mibály, Wilagi Ferenc, Tamás András, Miliő János, Filip István. 35—35 centet: Pirigyi János, Tóbiás Ferenc* 30 centet: Ádátn László. 25—25 centet: Radó Mihály, ifj. Szemán József, Haluska András, Harajda János, Palágyi Sándor, Pásztor József, Zurbola János, Simzsik János, id. Wilági László, Ilés János, Tisler István, Papczun Mihály, Kostyo András, Kulics István, Ovák János, id. Estók Mihály, Knscsik István, Palágyi József, ifj. Csizmái' János, Wisnyai Ferenc, Knsesik János, Héti Sámuel, Radvánszky István, Demjén Pál, Kovács Ferenc, Szabó János, Huszár János, ifj. Wilági László, Dónáth István, Berta Imre, Ádárn János. 15 centet Waszil Mihály. 10—10 centet: id. Csizmár János, Radvánszki Mihály. Összesen 20 dollár 10 cent. Jesterben (O.) a következők adakoztak : 1 dollárt Pedra István. 65 centet Pásztor oózset. 50—50 centet: Palágyi János, Nagy István, Kiss Károly, Szabó Pál, Katocs Ferenc, Dudás Sándor, Bara Zsigmond, Korcsmáros János, id. Laczkó János, Albert Sándor, Kovács Gyula, Takács Imre, Palágyi Ferenc. 25—25 centet: Mester István, Kolyi Mihály, Czap György, Megyesi István, Waszi Imre, Palágyi Imre, Pillion Péter, Torma János, Szokal György, Magyar József, Pnpp Zsigmond, Peley István, Kovács István ifj. Laczkó János, Reskó János, Mészáros András, Wászi János, Kosztyu András, Takács Mihály. • 10—10 centet: Géczi Gábor, Géczi János. Összesen 13 dollár. Teljes jó lelkiismerettel mondhat juk, hogy nincs Braddockbau ,és vidékén, de sőt sehol Amerikában megbízhatóbb magyar bankház, mint a KLEIN IZIDOR bankháza, mely Braddockban az 1113 MAIN ST-ea van. Mindenféle reá bízott ügyet lelkiismertesen teljesít, az ö általa küldött pénz pontosan és gyorsan eljut rendeltetési helyére, jogi ügyekben el jár, közjegyzői hitelesítéseket végez. Bárminő ügyben bát ran, teljes bizalommal fordulhatnak hozzá a honfitársak, ö a braddock egyleteknek a bankárja.
